Olvasás Portál

lovári  |  english

Felnőtt gyerekirodalom

Felnőtt gyerekirodalom

2012.05.16. 11:17

Vázlat egy védő- és vádbeszédhez

Lovász Andrea tanulmánya

Az író a bevezetőben azt írja, hogy felnőttnek lenni akkor jó, ha ez többlettudást és kiváltságokat jelent. A gyerekség állapotára gyakran csupán átmenetként tekintenek, egy szükséges rossznak tartják, amelyet túl kell haladni. A gyerekség önmagában nem, csupán a felnőttséggel való viszonyában definiálható.

A tanulmány ezután felvázolja azt a napjainkban divatos szemléletet, amely kitüntetett létállapotként tekinti a gyerekkort, és amely fontosnak tartja, hogy az minél teljesebb legyen, és hosszabb ideig tartson. A gyerekkor egyúttal gondatlanságot jelent, hosszának elnyújtása pedig bizonyos jelzők – pl. infantilis, komolytalan – negatív jelentésének csökkenését eredményezi. Ugyanakkor – ahogy az író is említi – paradox módon felnőttes viszonyulásokat is várnak a gyerekektől, hiszen az egyik alapelv, hogy a gyerekeket komolyan kell venni.

 

Ezt követően a gyerekirodalomról, illetve annak fejlődéséről, jellemzőiről olvashatunk. Hazánkban a 2000-2001-es években kezdett a figyelem a gyerekirodalomra irányulni, amely új gyerekkönyv-kidók és minőségi gyerekkönyvek nagy mennyiségű megjelenését vonta maga után.

A két különböző korosztálynak szóló irodalom, vagyis a gyerek- és a felnőttirodalom – ahogy a tanulmányban olvashatjuk – alapvetően egyformának tekinthető, és egyenrangú. Az utóbbi évtizedben pedig az általános esztétikai és irodalmi szempontok érvényesítése következtében a gyerekirodalmi szövegek felnőttessé váltak.

A gyerekkönyvek szövege fejlődött: „nem gügyögnek és kimondanak eddig tiltott, »gyerekfülnek nem való« dolgokat.”

Megnövekedett a szocio-gyerekkönyvek száma, amelyek egyéni és társadalmi krízishelyzetekkel szembesítik az olvasót, ugyanakkor törekednek a művek esztétikai értékének és irodalmiságának megőrzésére. A naplószerű, monologikus gyerekszövegek egyúttal hitelesebben szólhatnak a gyerekekhez.

Az utóbbi évtized gyerekkönyvei közt egyre kevesebb a valódi mese, inkább a mesei- és valóságelemek párhuzamos szerepeltetése, a fikciós és valós síkok keveredése jellemző.

A művekben a markáns jó-rossz, szép-rút, barátság-ellenség fogalompárok feloldódnak, az események és a szereplők árnyaltabbá és kérdőjelessé válnak. A történetekre jellemző, hogy a kaland, a cselekmény nagyobb hangsúlyt kap, így maguk a szereplők és tulajdonságaik a háttérbe szorulnak. A könyvekben a hősök hétköznapi szereplők, aminek következtében ugyan könnyebb a velük történő azonosulás, azonban ezekre a hősökre nem lehet felnézni, nem alkalmasak példaképnek. Ahhoz, hogy a szövegek hatására így is kialakuljanak a megfelelő magatartásformák, különbségtételre és döntésre képes „felnőtt” gyerekolvasókra van szükség.

 

Az eltűnt hősökért és mesevilágért cserébe a gyerekek „saját világnézetet, privát filozófiát” kapnak. A tanulmány következő része a gyermeki filozofálást és annak természetét tárgyalja.

Ritka, hogy egy gyerekirodalmi szöveg teljes egészében filozófiailag is értékes legyen, azonban gyakran olvashatók filozófiai tézisek ezekben a művekben. Ezek elsősorban a potenciális felnőtt olvasóknak szólnak, s a gondolatok a szövegkörnyezet hatására válnak gyermekirodalmivá. Azonban „a filozofáló gyerekirodalom-szerző” a fiatal olvasókat is alkalmasnak véli a humor felismerésére, ellenkező esetben pedig az e kérdések iránti igény meglétét alapul véve a gyerekek gondolkodására kíván hatni.

 

A tanulmány további részében a gyerekregények többnyire gyerekkorú főszereplőiről, világmegváltó szerepükről és tulajdonságaikról olvashatunk.

A gyermekmonológokban megjelenő filozofikusság sosem egy gyerektől, hanem a felnőtt írótól származik – és ahogyan már korábban is szót ejtett róla az író – elsősorban felnőtteknek szól.

A gyerek szeret játszani, így a játékkal az olvasás is szerethetővé tehető. Hogy a szerző szövegbeli játékossága játékká váljon, ahhoz kapcsolatba kell lépnie az olvasóval. A játékosság felfedezése a szövegben és annak dekódolása egy, a mű szerzői szándék szerinti élvezetéhez szükséges kitalálós játék része, amelyhez a befogadó rejtvényfejtési képességére is szükség van, és amely – ennek következtében – egyre érettebb irodalmi, nyelvi és kommunikációs készségekkel rendelkező olvasót kíván.

Ezután a gyerekirodalom szókincsében megfigyelhető változásról esik szó. A választékos szóhasználat következtében „az adott szövegek bizonyos rétegei kizárólag a (művelt) felnőtt olvasók számára nyílnak meg.” A szójátékok, átvitt értelmű kifejezések stb. értelmezéséhez tehát biztos, alapos nyelvhasználatra van szükség.

Ezen kívül számos egyéb – pl. más művek szereplőire, klasszikus gyerekirodalomra vonatkozó – utalás is megjelenhet még a szövegekben, amelyek értelmezéséhez elsősorban olvasottságra és általános műveltségre van szükség.

 

Mindent összevetve a tanulmány számos érdekes, a gyerekirodalommal kapcsolatos témát érint. Amint arról a szerző is említést tesz, a gyerekirodalom az elmúlt évtizedben nagy változáson esett át, amely egyszerre tekinthető negatívnak és pozitívnak. A címben is említett felnőtt gyerekirodalom lehet ironikusan vicces olvasmány a felnőtteknek, játékos rejtvényfejtő olvasmány a felnőttes gyerekeknek, esztétikai tartalmát és irodalmiságát tekintve pedig szórakoztató, s egyben a kérdések iránt érdeklődő gyerekek gondolkodására ható pedagógiai célzatú olvasmány a kicsiknek egyaránt.

Mindenkinek ajánlom, aki érdeklődik a szocio-tartalmú gyerekkönyvek, a gyerekirodalmi művekben rejlő filozófiai utalások, illetve a gyerekfilozófia iránt.

 

Az ajánlót készítette: Ratkó Anikó

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: