Bálint Endre: Az igazság harmadik pillanata. A Nemecsek név eredete és Molnár Ferenc nyughelye

Nyomtatási nézet

_____________________

[Bálint Endre a Magyar Írószövetség tagja]

_____________________

A Nemecsek név eredete

A Könyv és Nevelés 2014. évi 4. számában megjelent Az igazság két pillanata című cikkemben használtam a címbeli fogalmat: vannak esetek, amikor a kutató ráébred, sőt egészen bizonyosan érzi, hogy elérkezett a kutatott probléma legbelső lényegéhez, ám a rendelkezésére álló tényanyag nem elégséges a matematikai precizitású bizonyításhoz. A hivatkozott cikk két esete után a véletlen szerencse utamba sodorta a harmadik ügyet. Nemecsek modelljéről előző cikkemben már sok mindent megírtam, ám a név eredete továbbra is homályban maradt.

A mondás szerint a szerencse is csak azoknak kedvez, akik felkészülten várják. Esetemben ez annyit tett, hogy a cikk publikálása után is élénk érdeklődéssel figyeltem a Pál utcai fiúk témakörében felbukkanó újabb anyagokat; így találtam rá a You Tube-on a IX. kerületi tévé 9. Tv - Ferencvárosi séták - Molnár Ferenc - A Pál utcai fiúk és Ferencváros kapcsolata hosszú címet viselő, 2013. májusi riportjára^[1], amelyben Gönczi Ambrus, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény vezetője nyilatkozott. 4:29-nél a következőket mondja: „Itt, a Hőgyes Endre utca 3. szám alatt élt a regény szerint a Nemecsek család, akkor ezt az utcát Rákos utcának hívták… Természetesen a Nemecsek család nem az a Nemecsek család volt, amely a regényben szerepelt, Nemecsek Ernő nevű kisfiú nem élt ebben a házban. A családfő nem szabómester volt, ahogy a regényben szerepelt, hanem tímár, de az biztos, hogy az ennek a háznak a helyén álló egyszintes ház a Nemecsek család használatában volt.”

Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Gönczi Ambrus olyasmit tud, amit én nem, kíváncsi lettem tehát a forrásaira. E-postafordultával meg is kaptam tőle egy, a kerületi elöljáróságon megőrzött adójegyzék (a helyi iparűzési adó korabeli megfelelője) fotóját. A képen olvasható adatokból az derül ki, hogy a Rákos u. 3. sz. alatt valóban dolgozott – ez ugyanis műhelyének címe volt, lakni a Gróf Haller u. 10. szám alatt lakott – egy Nemeczek (cz-vel!) Sándor nevű tímármester, akinek a személyére vonatkozólag, mint Gönczi Ambrus megírta, több évből is maradtak fenn adónyilvántartási adatok.

A köznapi józan ész számára ennyi elég is. Teljesen nyilvánvaló, hogy Molnár innen vette a nevet, és használta fel a rá több más esetben is jellemző apró változtatással (Bóka-Boka, Csónaky-Csónakos, Leszek-Leszik stb.).

A harmonikus összképet mindössze az zavarja, hogy az adóíven szerepel a tímármester születése is: Mezővas, 1908. Márpedig erre az évre A Pál utcai fiúk már nemcsak folytatásokban jelent meg a Tanulók Lapjában (1905/06-os tanév)^[2], hanem könyv alakban is (Franklin, 1907).  Vagyis Nemeczek Sándor még a világon se volt, s így műhelye sem lehetett, amikor Molnár Ferenc gyerekfejjel arra csavarogva vagy ifjoncként sétálva, bizonyára nem is egy alkalommal látta a Rákos utcában a cégtáblán a Nemeczek nevet. Az ellentmondás feloldása persze könnyű: valamelyik Nemeczek felmenőnek már ott lehetett a műhelye korábban is, akár a XIX. század utolsó évtizedeiben is, Molnár az ő nevét láthatta. A feltevés azonban, bármily kézenfekvő, sajnos feltevés marad. További adatokra nem sikerült bukkanni, amelyek alátámasztanák a tímárműhely korábbi létezését. Csupán a józan észre támaszkodva mondhatjuk tehát, hogy az már mégiscsak igen különös véletlen lenne, ha egy Molnár által kitalált nevű iparos épp a regényben megjelölt házba költözött volna a regény megjelenését követően.

Molnár sírja

Adóról esett szó az imént. Mint mondják, az életben az adón kívül csak a halál biztos, beszéljünk most erről. Kutatásaim során feltűnt, hogy sehol sem találok fényképet Molnár Ferenc sírjáról. Leírás több is akad, olykor egymásnak ellentmondóak, de fotó egy sem. A neten több helyen is olvasható például, hogy "Molnár Ferenc egyszerű dísztelen sírban fekszik, a síron "Molnar" felirat egyedül". Közös forrásuk talán a Színház c. kritikai és elméleti folyóirat 2002. áprilisi számában (XXXV. évf. 4. szám) megjelent, Christian Heppinstall tollából származó, Molnár, Darvas és a Manhattan c. cikk (ford. Szántó Judit).

Megengedve, hogy a leírások eltérésének oka lehet az évek folyamán bekövetkezett változás a sír állapotában, Molnár Ferenc síremlékének hiteles fotója Molnár dédunokájának, Lukin Gábor Los Angelesben élő zenésznek köszönhető. Ennek alapján a sír felirata az alábbi:

FERENC

MOLNAR

1878-1952

"... te csak most

aludjál, Liliom

Az idézetvégi írásjeleket sajnos a képen eltakarja egy fenyőgally, feltehetően három pont és a záró idézőjel lehet még ott. Maga az idézet elég kis betűkkel íródott (vésődött), és nagyon lent van, könnyen eltakarhatja valami, a teljes név és az évszám azonban minden körülmények között jól látszik.

Az említett cikk pontos adatokat tartalmaz az 1947-ben öngyilkos lett Bartha Vanda sírjának helyéről. Ez azért érdekes, mert ő volt a „társ a száműzetésben”, Molnár Ferenc titkárnője és mindenese a new york-i években, és a hagyomány szerint Darvas Lili, Molnár utolsó felesége 1952-ben mellé temette a férjét. Vagyis Bartha Vanda sírjának helye egyben meghatározza az íróét is, ezért másolom ide:

Linden Hill United Methodist Cemetery

I-C (vagy 1C) szekció, 28. parcella, 19. sor

323 Woodward Ave, Ridgewood, NY 11385

És végezetül csöndes töprengés. Bár az újratemetés fogalma sokak szemében lejáratódott a rendszerváltás utáni évek gyakorlata miatt, mégis el kellene gondolkodnunk: helyénvaló-e, hogy a magyar színműírás koronázatlan királya, akinek ismertségével és népszerűségével szerte a világon csak kevés honfitársunké vetekedhet, idegen földön, gondozatlan sírban, elfeledve nyugodjon? (Nem egyedi eset: hasonló a helyzet pl. Neumann Jánossal, és a sor sajnos folytatható…)

Bibliográfiai adatok

Vissza a tartalomjegyzékhez