Gráberné Bősze Klára: Rupp Kornél tanári pályája és a Tanulók Lapja létrehozása

Nyomtatási nézet

____________________________________

Rupp Kornél (1865–1900) a Budapesti Tudományegyetemen folytatta a tanulmányit 1883-tól 1891-ig, bölcsészetet: magyar, német, latin, ógörög nyelvet és irodalmat, jogot és teológiát tanult. 1885-ben belépett a csornai premontrei rendbe, majd 1893-ban kilépett, s áttért a református vallásra, majd 1894-ben megnősült. A tanári pályáját 1888 szeptemberében kezdte Szombathelyen, Keszthelyen egy évig tanított, azután újra Szombathelyen két tanévet. 1891-ben bölcsészetdoktori oklevelet, 1892-ben tanári diplomát szerzett. 1892-ben nagyobb külföldi utazásokat tett. Az 1894/95. tanévtől a budapesti református főgimnázium tanára haláláig, 1900-ig.

1894-ben alapította a Tanulók Lapja című folyóiratot, melynek főszerkesztője és a vezércikkeinek, nagyon sok tanulmányának, elbeszélésének szerzője. A folyóirat 10-15 éves fiataloknak szólt, s a célja az volt, hogy fejlessze őket a gondolataik kifejtésében és a témák önálló feldolgozásában, továbbá bővítse ismereteiket, csiszolja irodalmi ízlésüket. A lap számára írta Molnár Ferenc a Pál utcai fiúk című kisregényét, tanára, Rupp Kornél felkérésére.

Tudományos munkássága is jelentős, fő kutatási témája Gyöngyösi István (1629–1704) költészete volt, és számos történeti művet, tanulmányt, könyvismertetést írt az irodalomtudomány területén.

[Gráberné Bősze Klára nyugalmazott könyvtáros, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest]

____________________________________

„Oly kevés az ünnep, hétköznapot élünk,

Pedig ünnepelni tud minden kebel.

S ünnep nélkül mily sivár volna éltünk,

Melynek a hétköznap sokszor oly teher.”

Rupp Kornél^[1]

Rupp Kornél dr. (1865–1900) bölcsész doktor, tanár, katolikus pap, író, irodalomtörténész, református gimnáziumi tanár, folyóirat-alapító, szerkesztő. 2015-ben emlékeztünk a nagyszerű, tudós ember születésének 150., halálának 115. évfordulójára.

Ercsiben született 1865. május 25-én, két évvel a kiegyezés előtt. Ercsi községben,^[2] ahol Eötvös József, Magyarország első oktatási minisztere nevelkedett és ahol el van temetve.^[3] Rupp Kornél édesapja Rupp Alajos községi jegyző, édesanyja Király Katalin. A római katolikus anyakönyv szerint Lajos Kálmán névre keresztelték. Elemi tanulmányait valószínűleg Ercsiben, középiskolai tanulmányait Pécsett végezte a ciszterci rend katolikus főgimnáziumában Rupp Lajos néven, az 1882/83. tanévben érettségizett jó eredménnyel. Természetesen nemcsak latint, hanem görög nyelvet is tanult. Tornából fel volt mentve. Tanárai közül csak kettőt említünk: a ciszterci Fábián Sebestyént, aki a görög nyelvre oktatta és az ugyancsak ciszterci Verbőczy Istvánt, aki a középiskolai tanáregyesületnek is tagja és a magyar és német nyelvet és irodalmat tanította.

A Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta a tanulmányit 1883-tól 1891-ig, bölcsészetet: magyar, német, latin és görög nyelvet, jogot és teológiát tanult. 1885-ben belépett a csornai premontrei rendbe, majd 1893-ban kilépett és áttért a református vallásra. 1894-ben megnősült, felesége Egresy Mária.

Tanári pályáját 1888 szeptemberében kezdte Szombathelyen, majd Keszthelyen tanított egy évig, azután újra Szombathelyen két tanévet. 1891-ben bölcsészetdoktori oklevelet, 1892-ben tanári diplomát szerzett. Ismerkedett a világgal, 1892-ben nagyobb külföldi utazásokat tett. 1893-tól budapesti tanár, az 1894/95. tanévtől a budapesti református főgimnázium tanára haláláig, 1900-ig.

1894-ben alapította a Tanulók Lapja című folyóiratot, melynek főszerkesztője és a vezércikkeinek, nagyon sok tanulmányának, elbeszélésének szerzője. Sokat írt, főleg irodalomtörténeti műveket, cikkeket. Ilyen témájú könyvekről közölt könyvismertetéseket is különféle lapokban, tudományos folyóiratokban. 1900. június 25-én halt meg, valószínűleg tüdőbajban. Gaal Mózes, a jó barát, a munkatárs írta nekrológjában:^[4]

„Hosszú, kínos szenvedéstől váltotta meg a halál. Rátette jéghideg kezét a homlokára és azon elsimultak szépen a redők, aztán reá tette a gyöngéd dobogó szívre – s az nem dobogott többé.” Nagyon rövid, de igen eredményes 35 év állt mögötte.

Ercsi református templomának falán emléktábla hirdeti a település neves szülöttjének emlékét. Születésének 130 éves évfordulóján leplezte le az emléktáblát a község vezetése és lakói, a Református – ma Lónyai Gimnázium – tanárainak és tanulóinak részvételével.^[5]

A szombathelyi királyi katholikus főgimnáziumban kezdett tanítani az 1888/89. tanévben mint premontrei szerzetes. Az iskola igazgatója Kőfalvy Vidor premontrei rendű kanonok, főgimnáziumi tanár, házfőnök, városi képviselő volt.^[6] Tanártársa többek között Burány Gergely szintén premontrei kanonok, latin-görög szakos tanár, a Vasmegyei Régészeti Egyesület titkára.^[7] Neki ajánlja az 1887. évben Szombathelyen megjelent A modern költészet s az ujabb nemzedék című művét. Ebben az iskolai évben magyart és latint az I. osztálynak és német nyelvet a III. osztálynak tanított heti 17 órában. Már ekkor tagja a Szent István Társulatnak és a Philologiai Társaságnak.

A következő, 1889/90. tanévben a keszthelyi katolikus gimnáziumba helyezték át, amely I–IV. osztályos gimnázium volt. Itt osztályfőnök a II. osztályban, helyettes tanárként magyart, latint, németet és szépírást tanít heti 18 órában, és az iskola tanácskozmányi jegyzője is. A gimnázium értesítője Rupp Kornél: A magyar Mária-hymnusok című programértekezését közli.^[8]

1891/92-ben ismét a szombathelyi főgimnázium tanára már mint Rupp Kornél bölcsészettudor és szakvizsgát tett főgymnasiumi tanár. Heti 19 órát tanított, magyart és latint a III. és IV. osztályban, és a IV. osztálynak – ahol 43 tanuló tanult – az osztályfőnöke volt. A tanítás mellett társadalmi munkát is végzett: a Berzsenyi-szobor bizottságának titkára, a Kisfaludy Társaság alapító tagja. Az előző tanévben kiadott értesítő programértekezése: Kárpáti Kelemen: A szombathelyi kir. kath. főgymnázium történetének utolsó része. című tanulmányában megemlíti a tanárok, a „Csorna-premontrei kanonokok” között dr. Rupp Kornélt.

1891 szeptemberében ünnepelte az egész ország gróf Széchenyi István születésének 100. évfordulóját. A szombathelyi főgimnáziumban is tartottak megemlékezést, ahol a „lélekemelő szép ünnepély”-en az igazgató bevezető szavai után dr. Rupp Kornél tanár beszélt az ifjúságnak Széchenyi Istvánról, a legnagyobb magyarról. Beszédének mottóját a következőkben fogalmazta meg: „Míg lesz e honnak ifjúsága, Széchenyi István élni fog.” Beszédét a tanévi értesítő elején az I–VIII. oldalon találhatjuk, olvashatjuk.

Az 1892/93. tanévben magyar nyelvet és irodalmat tanított a IV. és V. osztályban, latint az V-ben és görög nyelvet „görög pótlót” az V. és VI. osztályban. Továbbra is osztályfőnök, az V. osztály létszáma 45 tanuló és egy magántanuló: Gömbös Gyula. Összesen heti 17 órát tanított, és a tanári könyvtár „őre” feladatot is ellátta. Az iskolán kívül a Szent István Társulat és a Philológiai Társaság, valamint a Kisfaludy Társaság tagja, továbbá a szombathelyi Berzsenyi-szobor bizottságának titkára. De publikál is, több tanulmányát közölte az Irodalomtörténeti Közlöny.

Magánéletének változása miatt kezdte budapesti tanári pályáját az 1893/94. iskolai évben. A budapesti I. kerületi polgári és felsőbb leányiskolában tanít, a II. osztály főnöke (47 lány). Tanított magyar nyelvet a II., III. A. és B., a IV. A. és B. osztályban, történelmet a II. osztályban. Iskolán kívüli tevékenységéről a következőket olvashatjuk róla az iskola értesítőjében: „Dr. Rupp Kornél a Tanulók Lapját szerkesztette (és főleg alapította, 1894. január 1-én jelent meg az első szám), apróbb értekezéseket, bírálatokat írt az Egyet. Philológiai Közlönybe, a Beöthy Zsolt által szerkesztett Irodalomtörténetbe, egy tanulmányt írt Gyöngyösiről és Lisztius Lászlóról, felolvasást tartott a budai felolvasó-egyesületben az Idealizmusról, ünnepi beszédet a tanintézetben március 15-én.” A következő tanévi értesítőben „megvált iskolánktól” – „a bpi református főgimnázium tanárává választatván.” Közlik továbbá azt is, hogy Póra Ferenc igazgatóval sajtó alá rendezték az Irálytan a polgári és felsőbb leányiskolák III. osztálya számára című munkát. (Az 1995/96. évi értesítőben olvasható, hogy a Magyar irálytan... még ez évben meg fog jelenni.)

Az 1894/95. tanévben a budapesti református főgimnázium tanára. Az előző tanév végén olyan sok tanuló jelentkezett a gimnáziumba, hogy a következő tanévben két IV. osztályt kellett nyittatni. „... az osztály szaporodásával egy latin és magyar tanszék felállítására lévén szükség, erre dr. Rupp Kornél kéretett fel, ki az I. b. és a IV. b. osztályban, aztán a latint és a magyart tanította.”^[9] Óraadó tanárként működött, osztályfőnöke a IV. b. osztálynak. Heti 20 órában tanított, s osztályába 45 tanuló járt, ebből egy magántanuló volt. A tanulók vallási megoszlása a következő: evangélikus 4, református 12, katholikus 17, izraelita 12. Az iskola igazgatója ekkor Vámossy Mihály, a tanártársai: Baráth Ferenc, Bélteky Albert, Dúzs Sándor, Fiók Károly dr., Kacziány Géza dr., Laky Dániel, Molnár Sándor, Szádeczky Gyula, dr. ifj. Szotyori Nagy Károly, stb. A tanév végén rendes tanárrá nevezi ki az iskola igazgatótanácsa.^[10]

Az 1995/96. iskolai évben az I. b. 67 tanuló osztályfőnöke – abban az időben ilyen nagy létszámú osztályok is voltak, és az I. b. és a II. b. osztályban magyar és latin nyelvet tanít tanítványainak. Valószínűleg részt vett az ezredéves ünnepségeken, pl. a „korona-ünnepélyen”, amikor „a korona a királyi palotából átvitetett a Nagyboldogasszony templomába, vagy mint a nagy közönség nevezi, Mátyás templomába, hol ifjúságunk a tanári kar vezetése mellett ezer és ezer tanuló ifjuság között illő rendben szemlélte meg a kitett szent koronát.” olvashatjuk az az évi értesítőben. Az ifjúsági önképzőkör, melyet Molnár Sándor, magyar – latin szakos tanár vezetett, 1896. február 14-én tartotta „Arany-ünnepély”-ét, amelyre 8 pályatételt tűztek ki. Ezek közül A régies alakú szólások és szólásmódok Arany János Toldi szerelmében címűre „dr. Rupp Kornél tanár ur, ki ez esztendőben is, ugy mint az előbbiekben, szeretetét, gondoskodását mindig kiterjesztette az önképző-körre” – várta a pályaműveket, de erre nem érkezett egy sem.

Az 1896/97. tanév az „ezredéves ünnepségek alkalmából” szeptember 28-án kezdődött tanévnyitó istentisztelettel. Ebben az évben továbbvitte tanítványait, tehát a II. b. és III. b. osztályban tanított magyart, valamint latint és német nyelvet a III. b-ben, összesen heti 24 órában. A III. b. osztály – 47 tanuló – osztályfőnöke. A II. b. osztályban „egy darab. cs. aranyat” tűzött ki annak a tanulónak, aki „egy kis magyar-latin szótárt megtanul”. A diákok közül hárman versenyeztek a jutalomért, melyet végül is Greiner Zsigmond nyert el, a másik két fiú, Csia Sándor és Hoffmann Nándor dicséretben részesült. Ebben a tanévben, az Arany-ünnepélyre újból kitűzte az előző évi témát, de úgy látszik nehéznek találták az önképzőkör tagjai a régies alakú szólásokat kikeresni a Toldi szerelméből, mert ez évben sem érkezett pályamű erről a témára.

A következő tanévben, 1897/98-ban a IV. b. osztály főnöke, magyart és a latin nyelvet tanítja a II. a és a IV. b. osztályban, német nyelvet a III. b.-ben, összesen heti 24 órája volt. A református főgimnázium ez évi értesítője felsorolja azt is, milyen egyesületeknek volt a tagja: az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, az Otthon Írók Körének (rendes tagja), a Protestáns Irodalmi Társaságnak (pártoló tagja), a Kisfaludy-társaságnak (alapító tagja). Az értesítő egy új, A tanárok irodalmi működése című fejezetében Rupp öt önálló művel szerepel (Magyar írásbeli feladatok... ; Tanulmány a XVI. század vallás-irodalmából; Telegdi és Bornemissza; Gyöngyösi; Telegdi Miklós felelete), megemlítik továbbá a különféle folyóiratokban megjelent bírálatait (úm. a Protestáns Szemle, a Philológiai Közlöny és a Magyar Kritika); s végül azt, hogy „A Tanulók Lapját már 5 év óta szerkeszti.”

A tanévben igazgatóváltás történt, Vámossy Mihályt Molnár Sándor váltotta a fenntartó testület választása alapján. Molnár még ebben a tanévben megalapította az iskola ifjúsági könyvtárát. A könyvek kiválasztásánál figyelemmel volt több tanár javaslatára, s „arra a jegyzékre, melyet Rupp Kornél dr., a 'Tanulók Lapja' szerkesztője 'Kötelező magánolvasmányok' címen kiadott.” A szegény tanulók könyvtára elnevezésű gyűjteményhez Molnár Sándor igazgató és Rupp Kornél dr. tanár „régóta gyűjtötték az anyagot”, és „adakoztak is e célra”. E tanévben Varga Bálint tanártárs kezelte a könyvtárat.

Az 1898/99. tanévben magyart és latin nyelvet tanított az I. a. és a III. a. osztályban, s német nyelvet a III. b. osztályban, valamint a I. a. osztálynak volt az osztályfőnöke, összesen heti 24 órát tartott. Tagja volt az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, a budapesti Philológiai Társulatnak, az Otthon Írók Körének rendes tagként; pártoló tag a Protestáns Irodalmi Társaságban pártoló tag, s alapító tagja a Kisfaludy-társaságnak. Ahogy korábban, ebben az évben is adománnyal gyarapította a „szegény tanulók könyvtárát”. Nem kímélte magát és egészségét, ezért történhetett „betegsége miatt orvosi rendeletre a tanítástól való eltiltása, a mely ápril 25-től junius 2-ig tartott” áll az értesítőben.

Az 1899/1900. tanévben, illetve „az első évharmad felében” tanította a latin nyelvet a IV. a. osztályban és a magyar nyelvet a VI. osztályban, összesen heti 9 órában. A tanév értesítőjében a következőket olvashatjuk: „Rupp Kornél dr. tanár úr kezdett nov. 9-től betegeskedni, mígnem súlyosodó baja miatt november 21-től egészen a tanév végéig kénytelen volt elmaradni, óráin a karácsonyi szünideig főleg tanártársai helyettesítették, ujévtől kezdve pedig latin nyelvi óráit [...] Kenessey Dezső óraadó tanár úr, magyar nyelvi óráit pedig a VI. osztályban Vöröss Sándor tanárjelölt úr vette át. Őszinte szívvel kivánjuk, hogy Rupp Kornél dr. betegeskedő tanártársunk a jövő tanévben teljesen felgyógyulva munkálkodhassék.” Az értesítő végén azonban már gyászjelentést találunk: „Ez évvégi értesitőnk elkészültével veszszük a lesujtó hírt, hogy kedves tanártársunk: dr. Rupp Kornél hosszú szenvedés után az Úrhoz tért meg pihenni.”

A református főgimnázium 1900/01. évi értesítője 77. oldalán beszámol az önképzőköri könyvtárról: „a jelen tanév folyamán ujra rendeztetett és lajstromoztatott”. A gyarapodásról szóló részben hosszú oldalakon át sorolják azokat a könyvcímeket, melyeket „Néhai Rupp Kornél dr. könyvtárából„ a család ajándékaként kapott meg a könyvtár. Rövid élete – tanári pályája nagyon sokrétű, sokszínű, ahogy a fentiekből kitűnik, ugyanígy irodalmi érdeklődése is rendkívül szerteágazó volt.

Már ifjú pap, illetve egyetemista korában elkezdett irodalomtörténettel foglalkozni. 1887-ben jelent meg első könyve A modern költészet és az ujabb nemzedék címen, Szombathelyen. Művében korának valamennyi ifjú költőjéről, írójáról hosszabb-, rövidebb tanulmányt közöl. Többek között ismerteti Ábrányi Emil, Madách Aladár, Palágyi Lajos, Pósa Lajos, Reviczky Gyula, Torkos László és még sokan mások – munkásságát, irodalomtörténeti jelentőségét.

Tanári pályafutását is, mint fentebb láttuk, Szombathelyen kezdte. Az 1888/89. tanévben és az 1890/91–1891/92. iskolai években tanított a premontrei gimnáziumban. De a tanítás mellett a szombathelyi társadalmi életben is aktívan részt vett. 1891-ben Szombathely előkelő közönsége elhatározta, hogy szobrot emelnek Berzsenyi Dániel születésének 100. évfordulójára. Balogh Gyula már 1876-ben indítványozta ezt a Vasmegyei Lapokban. 1891-ben is ugyanő újra „kiadta a jelszót”, hogy Berzsenyi Dánielnek szobrot kellene emelni a megye székhelyén. Dr. Károlyi Antal alispán felhívást bocsátott ki és értekezletet hívott össze, amelyen megalakították a „Berzsenyi szoborbizottság”-ot, melynek elnöke dr. Károlyi Antal, alelnököke Eredics Ferenc és Kőfalvi Vidor, jegyzője pedig dr. Rupp Kornél. A bizottság elhatározta, hogy az egész megyét bevonja a szükséges pénzösszeg összegyűjtésébe. A jegyző, Rupp Kornél dr. tehát szétküldte a gyűjtőíveket.

Majd úgy döntöttek, hogy estélyeket, hangversenyeket rendeznek és ezek bevételét is a szoboralap javára fordítják. Rupp dr., az ifjú tanár belevetette magát a munkába. Mint a Vasvármegye Berzsenyinek című összeállításban olvashatjuk, a „tisztikar legfiatalabb tagja” egy új indítvánnyal állt elő. „Dr. Rupp Kornél a szoborbizottság ezen fáradhatatlan jegyzője” az 1892 végén felvetette „egy irodalmi és művészeti kör eszméjét, a mely terjeszti és ápolja a nemzeti művelődést és a magyar társas életet, mely gyülekező helye legyen a város és megye műértő és hazafias értelmiségének, továbbá megvalósítsa a Berzsenyi-szobor felállítására irányuló törekvéseket.” A kör meg is alakult, tisztikara: dr. Károlyi Antal elnök, Ederics Ferenc és dr. Dallos József főgimnáziumi tanár alelnökök, dr. Rupp Kornél titkár stb. „E kör megalakulásával, melynek alapszabályait a nm. m. kir. Belügyminisztérium1893. évi május hó 5-én 36625/V. 10. sz. a. hagyta jóvá és 'Berzsenyi Kör'-nek neveztetett el, a szoborbizottság hatalmas támaszt nyert. A körnek egyik fontos czélja lévén a 'Berzsenyi szobor felállitására irányuló törekvések megvalósitása', czélja elérésére ugy választotta meg eszközeit, hogy a szobor költségeihez időnként tetemes összegekkel járulhatott. Irodalmi és művészeti előadásai, felolvasásai, társas mulatságai és ünnepélyei mindig bizonyos belépti díjakkal rendeztettek, amely díjak a szoboralapot gyarapították. Az estélyeken felhangzott lelkesítő szózatok a körön kivül is megtették hatásukat. ... ” A város minden egyesülete gyűjtött a nemes célra.

A Berzsenyi-szobor történetét rögzítő kiadvány így ír: „Az alap napról napra növekedett. A szobor-bizottság most már elhatározta, hogy egy fővárosi szobrászszal érintkezésbe fog lépni, hogy a szobor költségei iránt tájékozást nyerjen Beöthy Zsolt egyetemi tanár úr, a ki mozgalmunkat kezdettől élénk figyelemmel kisérte, a bizottság felkérésére Kiss György budapesti szobrászt ajánlotta, a ki 1893. november havában beküldte első munkáját, valamint a felállitandó szobor költségvetési tervezetét, ...”. A szoborbizottság Beöthy Zsolt, Stróbl Alajos és Alexander Bernát urakat kérte fel a bírálatra, akik Kiss György művét találták jónak.^[11]

A szoborleleplezés 1896. december 8-án volt. Meghívták – többek között – dr. Rupp Kornélt is, akinek életében még Szombathelyen gyökeres változás következett be: kilépett a csornai premontrei rendből, megnősült és Budapestre költözött. (Valószínűleg a szobor érdekében való fáradozása és a nyilván nagyon kellemes társasági élet, a mulatságok hozzájárultak papi hivatása elhagyásához, egy szép lány megkedveléséhez, a szerelemhez és a házassághoz.) Az ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődött és délután egy órakor „társasebéd”-del folytatódott. Kiss György gyönyörű Berzsenyi-szobra ma is Szombathely egyik ékessége.

Az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában négy levél található Rupp Kornéltól. Ezek közül egyik dátum nélküli, de Rupp budapesti címével és szombathelyi életével nincs kapcsolatban. A másik három levelet Szombathelyről írta tanárának, Gyulai Pálnak. (A levelek Gyulai-hagyaték címen kerültek az OSZK levelestárába.) Mint a levelekből kiderül, tanára segítségét is igénybe vette a Berzsenyi-szobor felállításával kapcsolatban. Két ezzel kapcsolatos levelet az alábbiakban szó szerint idézek:

„Méltóságos Uram!

A mai postával küldöttem Méltóságod czimére öt forintot s alázattal kérem Méltóságodat legyen kegyes ez összeget, mint a Kisfaludy-Társaság alapító tagságával járó 100 frt évi kamatját rendeltetési helyére juttatni s szives igérete szerint engem a Kisfaludy-Társaság alapító tagjai közé való felvételre ajánlani vagy talán Beöthy Zsolt ő nagysága által ajánltatni.

A mult vasárnap hivott egybe nálunk az alispán ur egy értekezletet, melyen elhatároztuk, hogy Berzsenyi Dánielnek Szombathelyen szobrot emelünk. A bizottság elnöke Dr. KárolyiAntal alispán, jegyzőjének engem választottak meg. Szóba került az is, hogy nem volna-e talán jó Berzsenyi munkáit kiadni, — a mit a megye, illetve a Berzsenyi szobor bizottság eszközölne, s megiratná a költő életrajzát is. Ha Méltóságod kegyes volna véleményt nyilvánitani a fölött, hogy érdemes munkát végeznénk-e az esetleg eddig kéziratban levő darabok s már megjelent költemények kiadásával s egy terjedelmesebb életrajz megírásával,végtelen hálára kötelezné le a megyét s a bizottságot, annál is inkább, mert akkor arra is számíthatnánk, hogy e vállalat egy pár forintot is hozna (megelégednénk 100-200 frt haszonnal) s így a Berzsenyi emlékére felállítandó szobor tőkéje magából Berzsenyi munkáiból is nyerne támogatást.

Vas megye levéltárában találtam egy, 1695-ből való néma játékot, melyet N. Szombatban adtak elő Eszterházy herczeg tiszteletére. A darab czime: Liderixus sine vindex pictatis, latin és magyar nyelven van irva, vannak benne allegorikus csoportozatok is és vagy 100 ember szerepel benne, a mi eléggé mutatja, hogy nagyszabásu előadás volt. A tanulókon kívül növendékpapok s a cathedralis orgonistája, tenoristája s [...] is szerepelnek benne. NŐ szerep is fordul elő kettő: az egyik férfi ruhában, a másik azonban, a kit szintén férfi személyesít meg, női ruhában ; legalább a szerep nem olyan, hogy mint Lidericus anyja férfi ruhát ölthetne.

Most dolgozom rajta, s ha elkészülök vele, beküldöm a Philologiai Közlönynek ; de szeretném a Philologiai Társulat ülésén is felolvastatni, mert nincs arról tudomásom, hogy némajátékot birnánk e jezsuita drámák között.

Alázattal kérem Méltóságodat méltóztassék kegyes válaszra méltatni kérdéseimet, s engem a Kisfaludy-Társaság alapító tagjai közé felvétetni ki maradok Méltóságos Urnak hódoló tisztelettel hálás tanitványa

Dr. Rupp Kornél
főgymn. tanár

Szombathely, 1891. okt. 17.”

Gyulai Pál válaszát nem ismerjük, de bizonyára válaszolt, mert a második levél tartalmából erre lehet következtetni.

„Méltóságos Uram!

Méltóságod kegyessége által mély hálára kötelezve sietek az általam aláirt alapitólevelet visszaküldeni. Varasdy képviselő ur éppen nálunk időzik s mást e levél aláirásakor nem találván itthon, őt kértem fel egyik tanúnak.

A Méltóságod által említett Berzsenyi leveleinek összeszedése érdemes munka volna – de kérdés, hogy akadna-e reá kiadó. Pusztán a leveleket nem adhatja ki a bizottság, arra nem is volna érdemes költenie, – s igy az író fárdsadsága kárba veszne.

A gyüjtő ívek a napokban megjelennek, s küldünk azokból Méltóságodnak, az akademiá-nak s a Kisfaludy-Társaságnak. Ha e társaságokhoz folyamodnánk, azt hiszem némi segélyt,különösen az Akadémiától kapnánk is. Igen kérem Méltóságodat, legyen kegyes velem azt tudatni, hogy esetleg biztosan fordulhassunk az Akadémiához.

Hogy milyen szobrot állitunk Berzsenyinek, még nem tudjuk, mert a befolyandó összegtől tesszük függővé. Annyi bizonyos, hogy a bizottságnak ideája sincs arról, hogy pl. egy életnagyságú szobor mibe kerül. Némelyek olyan mellszoborról fantáziálnak, mint a Kisfaludyé a Museumkertben. Én azonban azt hiszem, hogy ha már állitunk, érdemeset, illetve életnagyságut állitsunk. Egy kis buzditás a tekintélyektől nem ártana. Vas megye bár gentry de nem igen áldozni akaró közönségének. Azért ha pl. az Akadémia vagy Kisfaludy Társaság részéről csak szóbeli buzdítást tudnánk felmutatni, nagy hatást tudnánk vele elérni.

Örömmel fogom értesiteni Méltóságodat mindazon nevezetesebb mozzanatokról, melyek ez ügyben elő fognak fordulni, s esetleg az egyes ülések lefolyását a helybeli lapok megküldésével közlöm Méltóságoddal, ki is maradok kiváló tisztelettel Méltóságos Urnak hálás tanitványa

dr. Rupp Kornél

Szombathely, 1891. okt. 23.”

A fenti levelekből is láthatjuk, hogy mindent megtett, minden kapcsolatát latba vetette a szent ügy érdekében. A harmadik, Szombathelyről írt (és az Országos Széchényi Könyvtárban található) levelében Arany János Toldijának fejtegetését küldi el, erről ír levelében, tanítási módszerét mutatja be – arra kérve, olvassa át és közölje véleményét. „Hálás szeretettel tanitványa s legkisebb szolgája Dr. Rupp Kornél főgymnasiumi tanár.” Szombathely, 1892. ápr. 4.”

De Szombathelyről később sem feledkezett el. Az általa szerkesztett Tanulók Lapja 1896. évi 3. évfolyamában a 833. oldalon a vezércikkben így ír: „Deczember 8-án leplezték le Berzsenyi Dániel szobrát Szombathelyen. Egy század mult el, egy fél évszázadnak kellett eltünnie, hogy a nemzet megkoszoruzza egyik legnagyobb poetáját ...”. A 343. oldalon „A Szombathelyi polgári és felső kereskedelmi iskola május 9-iki millennáris ünnepélye” műsorát közli, ismerteti a beszédeket, szavalatokat. A 367. oldalon a szombathelyi királyi katolikus főgimnázium millenniumi ünnepélyének műsorát ismerteti. Az 540. oldalon pedig láthatjuk a Kiss György által készített Berzsenyi Dániel-szobor képét.

Minden évben megjelentetett egy-két tanulmányt, főleg Gyöngyösi Istvánnal (1629–1704) foglalkozik. 1891-ben az Egyetemes Philológiai Közlönyben terjedelmes – 50 oldalas – tanulmányában, melynek címe Ovidius és Gyöngyösi ezt írja: „A szerelmes történetek két dalolóját állítom párhuzamba, kiket századok választanak ugyan el egymástól, de a kikben annyi a közös vonás ... oly sajátságosan találkozó erkölcsi felfogásu ...” stb. Sok versidézettel illusztrálja a két költő hasonlóságát.

Szinnyei József, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja mutatja be az Akadémia l7. ülésén 1896. május 4-én dr. Rupp Kornél „vendégnek” A krakkói töredékről írt tanulmányát, amelyet aztán az Akadémiai Értesítő 7. kötete 8. füzetében (1896.) meg is jelentetnek. (Fraknói Vilmos felfedezését tárgyalja dolgozatában.) Az tanulmány 1898-ban megjelent Tanulmányok a XVI. század vallásirodalmából című művében is szerepel.

A Magyar irásbeli feladatok. Iskolai és magán használatra című könyve 1897-ben jelent meg. Ebben mint írja, „Kilencz évi tanárságom alatt gyüjtöttem e könyv anyagát a magam számára.” és „Hogy könyvem nagy szolgálatot tesz úgy tanártársaimnak, mint a tanulóifjúságnak, azt már előre hangoztatták kartársaim, a kikkel a könyv kiadásának eszméjét közöltem. ... kényesebb igények kielégitése czéljából az iskolai értesítőkben közölt feladatok czimeit is ... fölvettem ...”^[12]

Az 1898-ban a Franklin kiadónál és a Régi magyar könyvtár hatodik köteteként megjelent Gyöngyösi István: A csalárt Cupidonak kegyetlenségét megismerő és annak mérges nyilait kerülő tiszta életnek geniussa című művét rendezte sajtó alá. Kardos Albert az Egyetemes Philologiai Közlönyben így ír a könyvről: „előkerült a Csalárd Cupidónak egy másik eredeti példánya, melyet a besztercebányai püspökség bars-szentkereszti könyvtára őrzött ... ezen kézirat szerint rendezte sajtó alá a jelen kiadást dr. Rupp Kornél. ... A bevezetést egy kissé soványnak tartom és nem egészen világosnak.” Végül így fogalmaz: „a Csalárd Cupido uj kiadásának és megbizható szövegének örvendeznünk kell mindannyionknak a kik a régibb irodalommal foglalkozunk ; de szerettem volna, ha ez a kiadás nem adott volna alkalmat annyi kifogásra.” A könyvben 8 lapnyi bevezetést és 84 lap jegyzet található Rupp Kornél tollából.

A Magyar Könyvszemle 1897-dik évi évfolyamában^[13] a Ráday Könyvtárról ír. Tanulmányával fel akarta hívni a figyelmet erre a gazdag, ámde elhanyagolt könyvtárra. A református teológiai akadémia „híres könyvtára ... elhagyatva, gondozatlanul, majdnem használhatatlan állapotban áll, pedig mint 20-22 ezernyi kötetből álló gyüjteménye mutatja, egyike a nagyobbaknak és nevezetesebbeknek.” – írja. „Állandó könyvtárnok nincs”, aki feltárná, gondozná, kölcsönözné az állományt, hogy minél előbb nyilvános és hozzáférhető legyen. Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába című művében hivatkozik Rupp K. értekezésére.

A Magyar Könyvszemle rendszeresen közölt „tárcát” a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának (a mai Széchényi Könyvtár) „állapotáról” – és ebben felsorolták az ajándékozók nevét, akik az adott évben hozzájárultak a könyvtár gyarapításához. Többek között olvashatjuk dr. Rupp Kornél nevét is az ajándékozók között 1896, 1897, 1898-ban is.

Ugyancsak a Magyar Könyvszemlében, 1895-ben jelenik meg több mint tízodalas tanulmánya Magyar Mária-himnuszok címen. A témáról már írt 1889-ben, a keszthelyi gimnázium értesítőjében, de újra feldolgozta. A bevezetőben ez olvasható: „Még egyetemi tanuló koromban buzdított Gyulai Pál, akkori tanárom, hogy dolgozzam fel a Mária-himnuszok irodalmát. Sok jóakarattal, tanácscsal, utasitással is ellátott. ... Az itt közölt himnuszokat a Szent-Benedek-rend pannonhalmi könyvtárában gyüjtöttem 1890-ben.”

Az 1898-ban kiadott Tanulmányok a XVI. század vallásirodalmából című könyvében jobbára már korábban, különféle folyóiratokban megjelent értekezéseit gyűjti egybe. A Kyrie eleison a Halotti Beszédben című tanulmánya itt jelenik meg először.

Pintér Jenő irodalomtörténész, tankerületi főigazgató A magyar irodalom története című nyolckötetes munkája 7. kötetében így ír Ruppról: „Különösen Gyöngyösi Istvánnal foglalkozott behatóan. (Forrásnyomozás, szövegkiadás-tanulmány.) Munkatársa volt Beöthy Zsolt képes irodalomtörténetének és Heinrich Gusztáv Régi Magyar Könyvtárának.”^[14] Sokat olvas és a megjelenő új könyvekről ír ismertetést, kritikát az Egyetemes Philológiai Közlönybe, az Irodalomtörténeti Közleményekbe, és más folyóiratokba. Költeményeket is írt, amit lexikonok is megemlítenek (pl. Pallas és az Új Idők Lexikona), a Tanulók Lapjában sok megtalálható, olvasható is közülük.

Legnagyobb vállalkozása a Tanulók Lapja című folyóirat megalapítása, szerkesztése volt. A (fiú)ifjúság részére megindított képes diáklapot a Franklin Társulat adta ki. Az előkészítési munkák után 1894. január 1-én jelent meg az I. évfolyam 1.első szám, melynek Az olvasóhoz című bevezető soraiban így fogalmaz: „E lapocska olvasói 10–15 éves (fiu- és leány-) növendékek lesznek. Nekik készül e lap, hogy az iskolában nyert ismereteiket általa gyarapítsák, kibővitsék, fejleszszék. Nem annyira szórakoztató és mulatságos, mint inkább hasznos közleményeket fognak benne találni, melyekből nem csak helyesen irni, gondolataikat megfelelően kifejezni tanulják meg, hanem azt is, hogyan kell az értelmi képességüknek s fejlettségüknek megfelelő témákat feldolgozni.” Tulajdonképen az egész bevezetést idézni kellene, annyira tömören, okosan, lelkesedéssel, szeretettel beszél terveiről. De terjedelmi okokból csak néhány részlet még:„ [...] e kis lap nemcsak az iskolai tanitás kiegészítő része akar lenni, hanem a tanuló otthoni működését is elősegiteni, megkönnyiteni törekszik. [...] Azért szabtuk oly csekélyre az előfizetési díjat, hogy minden tanulónak, még a szerényebb anyagi körülmények közt élő szülők gyermekeinek is megszerezhetővé tegyük [...]”.

Lapja már 1895-től a Budapest székesfőváros tanácsa, 1896-tól a Vallás- és közoktatási minisztérium által „ajánlott középiskolai ifjusági hetilap.” A munka olyan nagy volt, hogy hamarosan segítőtársakra volt szüksége, először Gaal Mózes pozsonyi főgimnáziumi tanár, ismert ifjúsági író lett „főmunkatárs” a lapnál, később Horváth Cyrill, Koltai Virgil tanárok is. Az első évfolyamban havi két szám jelent meg, a második évtől 1905-ig hetenként jutott el az előfizetőkhöz. A lap szerzői közül csak néhány nevet emelek ki: Benedek Elek, Gaal Mózes, Jókai Mór, Nyáry Pál, Ábrányi Emil, Beöthy Zsolt, Horváth Cyrill, Lévay József, Mikszáth Kálmán, Szitnyai Elek, Takács Menyhért, Torkos László, Gyulai Pál, és nagyon hosszan lehetne még sorolni.^[15] A rajzok készítői: Tornyai János, Benczúr Gyula, Feszty Árpád, Zichy Mihály stb. Tehát nagyon nívós lapot szerkesztett az ifjúságnak. Minden évben találhattak benne az olvasók valami különlegességet, például 1894-ben Szotyori Nagy Károly Királyhimnuszának kottáját. A következő években Képes magyar történet volt a melléklet, 1898-ban a magyar diáknyelv, diákszólások stb. Természetesen neki is nagyon sok írása jelent meg a folyóiratban, szinte minden számban közölt valami fontosat az ifjúsággal. Pintér Jenő szerint a lap a „A magyar diákság egyik kedvelt ifjúsági közlönye.”^[16] És még egy érdekesség: Nemeskürty István Diák, írj magyar éneket című munkájában említi Molnár Ferenc Pál utcai fiúk regénye kapcsán, hogy az „megjelent folytatásokban a Tanulók Lapja 1905–1906-os évfolyamában.”^[17] De ez már Rupp Kornél halála után történt. Komáromi Gabriella Elfelejtett irodalom című művében idézi Molnár Ferencet, aki ezt írta erről: „1906-ban írtam folytatásokban egy ifjúsági lap számára, amelyet volt tanárom, dr. Rupp Kornél szerkesztett.”^[18]

A vezércikkeket rendszerint saját maga írta, közülük csak kettőt említünk: „Ifjúsági irodalmunk”; „A leánygimnázium”.^[19] Az első évfolyamtól kezdve folytatásokban közölte Gaal Mózes hazafias regényeit és az általa fordított Verne-műveket is folytatásokban. Ezenkívül elbeszéléseket, tudományos értekezéseket, egy-egy híres, neves személy – tanár, író, tudós – életrajzát, munkásságát ismertette, arcképpel, például „Gaal Mózes pozsonyi főgimnáziumi tanár”.^[20] Természettudományos híreket is közölt minden számban. És végül minden számban volt valami feladat, rejtvény. A „Vegyesek” rovatban a magyarországi középiskolák eseményeit, önképzőköri híreit közölte többek között.

Egy mának is szóló üzenet jelent meg az 1898. december 18-i számban: „A munka és becsület. Két dolog van, a mi az ember életét hivatásossá és hatásossá teszi: a munka és a becsület. Mert az életben mind a kettő nélkül is lehet boldogúlni. Vannak emberek, a kik nem munkákodnak, s életük müködése a zavarosban való halászásban áll. Vannak emberek, a kik csak látszólag dolgoznak, a kik – Rákosi Viktor szerint – úgy gruppirozzák a semmittevést, hogy az lázas tevékenységnek lássék. S ezek veszedelmes emberek, mert alattomosak, mások megrontására törekednek, mert legnagyobb ellenségei a tisztességes, komoly és eredményes munkásságnak, mivel érzik, hogy ők nem tudnak s ha tudnának is, nem akarnak becsületes munkások lenni. […] A munka az egyik erősségünk, a mely fölemel és megnyugvást ad, a másik pedig a becsület. E szót az elvek alapjáúl tekintjük. […] A kimondott szó erősen kötelez, még erősebben kötelez a jog és igazság elve. […] Emeljük magunk érdekei fölé a közjót, vagy annak az ügynek jólétét, a melynek szolgálatában állunk, mert több ember javával szemben háttérbe kell szorítanunk a magunk egyéni érdekeit. Ti ne azokat kövessétek, a kik már most könnyen és nem igaz úton akarnak boldogulni.”

A tanítás, értekezések, bírálatok írása, a folyóirat-szerkesztés rengeteg munkát adtak Rupp Kornélnak. Az amúgy is gyenge szervezetét megtámadta a súlyos betegség, és a sok munka felőrölte erejét. A Tanulók Lapjában halálakor az ideiglenes szerkesztő Horváth Cyrill és Gaal Mózes főmunkatárs írt nekrológot: „Hosszú, kínos szenvedéstől váltotta meg a halál. [...] élénken emlékezem Rupp Kornéllal való első találkozásomra. A 'Tanulók Lapja' akkor még gyermekkorát érte. Dédelgetett, kedves, erőtlen gyermeke volt [...] Határtalan lelkesedéssel beszélt róla [...] Gyermeki lelkének minden szeretetével ragaszkodott az ő lapjához, s ahhoz az ifjúsághoz, melynek lelki vezetője volt. És mikor a nyugodtabb évek következtek volna, [...] mikor örvendhetett volna munkája eredményének a gyilkos kór megszállotta, életerejét sorvasztotta [...] Hűséges, jó felesége hányszor sírta el titokban fájó könnyeit, midőn a nagy beteg mesélt az ő szép álmairól [...] Megváltás volt néki a halál. ... A te útad, édes barátom, nagyon rövid volt, de nem boldogtalan. Szeretet őrködött feletted ... a Munka volt a mindennapi kenyered, s ez becsületet szerzett neked; vezére voltál a legnemesebb hadseregnek: a magyar ifjúságnak [...] Legyen áldott a te emlékezeted!” Ennél nagyobb szeretettel, tömörebben nem lehet írni, beszélni a „harmincöt éves, nagy tetterővel és bámulatos szorgalommal megáldott” Rupp Kornélról.

Ugyanilyen nagy szeretettel írt róla nekrológjában a gyerekkori barát, tanár kolléga Horváth Cyrill Rupp Kornél emlékezete című nekrológjában: „Régi, majdnem gyermekkori barátság fűzött hozzá. Mint tanuló ifjak együtt lelkesedtünk és szőttük a jövő ábrándjait; mint férfi vele örültem boldogságán, együtt dolgoztunk és elmélkedtünk az élet szerencsétlenségeiről. És el kellett őt veszítenem; és nem állhattam a végzet elé, hogy könyörüljön rajta. Meg volt írva, hogy lássam életének megdöbbentő tragikumát […]Ez a szív telve volt igaz, mélységes szeretettel, lángolással a szegények, a szűkölködők, az ifjúság iránt, telve önfeláldozó ragaszkodással barátaihoz és nagy ideális lelkesedéssel a jogért, az igazságosságért […].^[21]

Temetése 1900. június 27-én volt a Farkasréti temetőben. A gyászolók között volt feleségén és két árváján kívül Szász Károly református püspök, aki „nem mint lelkipásztor, hanem mint az elhunyt régi jó barátja tartott remek beszédet a gyászoló családhoz, a melyben nagy fájdalmukat enyhíteni iparkodott.” Ott voltak régi jó barátai, tanártársai, tanítványai, író barátai. A halottat Haypál Benő budai ref. lelkész búcsúztatta és mondott imát a sírnál is.^[22]

A Tanulók Lapját, „kedves gyermekét” munkatársai – Gaal Mózes, Horváth Cyrill és Kőfalvy Vidor – tovább szerkesztették, s a folyóirat 1906. március 25-én jelent meg utoljára.

_________________________________

Kornél Rupp (1865-1900) continued his studies at the Budapest University (1883-1891), he was a student in the faculty of humanities, where he studied Hungarian, German, Latin and Ancient greek language and literature, law and theology. In 1885 he entered the Norbertine order in Csorna, then in 1893 he left it and became converted to Protestant faith, and a year later (1894) he is married. In September 1888 he begann to teach in Szombathely, then he continued in Keszthely, but after one year he returned to Szombathely again to teach for more two years. In 1891 he earned a PhD degree and in 1892 he took his teaching degree and has travelled a great deal abroad, too. The 1894/95. school year he is already a teacher of the Protestant Main Gymnasium in Budapest until his death in 1900.

In 1894 he established the periodical entitled Student Journal and served as an editor-in-chief and author of numerous leading articles, studies and short stories. The journal was adressed to young adults (years 10-15) and its aim was to develop them in expressing their thoughts and writing up topics by oneself as well as expand their knowledge and refine their taste in literature. For this journal wrote Ferenc Molnár his short novel “The Paul Street Boys” upon his teacher's Kornél Rupp request.

His scholarship is also remarkable, his main research work is the poetry of István Gyöngyösi (1629-1704) but he wrote many historical novels, studies and bookreviews in the field of literary science.

________________________________

Bibliográfiai adatok

Vissza a tartalomjegyzékhez