Kovács István

SORSFORMÁLÓ OLVASMÁNYÉLMÉNY Máig belém vésődött a pillanat ünnepélyessége, áhítata, amikor az első „igazi”, vagyis nem mesekönyvet, az Egri csillagokat kezembe vettem. Hamar meguntam vagy belefáradtam. Nem azért, mert másodikos bizonyítványomban az olvasás rubrikában – anyám nagy szomorúságára – 2-es (elégséges) csúfoskodott. Gárdonyi Géza regénye, amelyről azóta többször kiderült, hogy a legismertebb és legnépszerűbb könyv Magyarországon, nyolcévesen még korainak bizonyult. De fellapozásának varázsa, s ösztönös megérzése annak, hogy az olvasás szertartás, időnként ma is megérint.

Következő könyvem, a Hős fiúk volt: Rákosi Viktor „regényes története” az 1848/49-es szabadságharcról. 1953 karácsonyára kaptam nagyanyámtól. Olvasására Mühlbeck Károly beszédes rajzain kívül az író bevezető sorai ösztökéltek. Úgy éreztem, kérdése, amelyre persze magamban nyomban válaszolni tudtam, személy szerint nekem szól: „Hány égtáj felé tudsz vágni a kardoddal? Ugye, négyfelé? Észak, kelet, dél és nyugat felé. Nohát, ennyi felé suhintott egyszerre a magyar, mert mind a négy oldalról rátört egyszerre az ellenség, hogy szabad nemzetből szolganemzetté tegye…” A Sztálin halálát követő hónapok suttogásaiból az, hogy valami változni fog, a gyerekek tudatába is beszüremkedett. Ez nemcsak a mindennapok eseményei, hanem a nagybetűs Történelem iránt is fogékonyabbá tette őket. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a Hős fiúk elolvasása után azonnal barátja akartam lenni a regény gyerekhősének, Gyurkának. S mire tüzér lett belőle, aki részt vett a branyiszkói csatában, a bajtársa is lettem.

1956 őszén alkalmam volt „igazi” gyermekhősökkel találkozni. Rákosi Viktor regénye ekkor vált számomra korszakokat összekapcsoló élő krónikává, amelyben a múlt hősei mellé odaállíthattam az általam átélt korszak – személyesen, rádióból vagy újságokból – ismert szereplőit.

A Hős fiúk a maga könyv-valóságában is szerepel A gyermekkor tündöklete című regényemben, s a belőle Budakeszi srácok címmel készült játékfilmben is, jelezve, hogy milyen fontos szerepet játszik a regénybeli, filmbeli 1956-os történet gyermekhősének életében. A forgatás során évtizedekig féltve őrzött „könyvereklyém” elveszett. Helyét éveken át betöltetlenül őriztem a polcon, reménykedve, hogy egyszer még, valamilyen csoda folytán, megkerül. 2011 karácsonyára vejem, Gábor meglepett a könyvvel, amelyet 1989-ben – kilenc évtized múltán – újra megjelentetett a Móra Könyvkiadó.

Annak idején, 1956 őszi eseményeit átélve, pontosan tudtam, hogy a forradalom „startpontja” a budai Bem szobor volt. Emiatt a Hős fiúk Bem apó című fejezete még inkább büszkeséggel töltött el. Elhatároztam, hogy a lengyelekkel, a lengyel történelemmel, a magyar szabadságharc lengyel légiójával foglalkozom. És persze Bemmel. Magam is meglepődtem, hogy a terv gimnazista koromban életcélommá nemesedett. Olyannyira, hogy mire leérettségiztem, megtanultam lengyelül. Az 1980-as évek közepén a Móra Ferenc Könyvkiadó népszerű sorozatában Így élt Bem József címmel megírtam a lengyel tábornok életrajzát – tág teret szentelve erdélyi hadjáratainak. Ezt további magyar-lengyel témájú könyvek s a kapcsolatépítésnek szentelt évtizedek követték. Most, hosszú évek levéltári kutatásainak eredményeként összegyűjtöttem annyi iratanyagot, hogy nekiállhatok egy Bemről szóló tudományos monográfia megírásának. Gyermekkorom Bem apójának tartozom ezzel.

Meggyőződésem, a Hős fiúk olvasmányélménye nélkül máshogy alakult volna az életem.