Olvasás Portál

lovári  |  english

Hogyan segítik a mesék az értő olvasást és az olvasóvá válást?

Hogyan segítik a mesék az értő olvasást és az olvasóvá válást?

2012.03.08. 14:10

Boldizsár Ildikó tanulmánya

A tanulmányban az író több évtizedes tapasztalatai alapján próbálja bemutatni, hogy milyen módon fejleszthetik a mesék az értő olvasást, illetve az olvasóvá válást.

Hosszú előkészítő folyamat szükséges ahhoz, hogy végül, amikor eljön az idő, az olvasni tanulás és az olvasás nehézség helyett inkább örömöt jelentsen a gyerek számára.

 

Az író felhívja a figyelmet az élőbeszédnek, illetve a mesének, valamint a mesehallgatást kísérő állapotnak az olvasás képességének kialakulásában betöltött szerepére. Fontos, hogy a kisgyerek az érettségének és szükségleteinek megfelelő szavakhoz, mondatokhoz és információkhoz jusson. Ezen kívül az olvasás képességének kialakulásához elengedhetetlen a történethallgatási transz, amelynek során a gyerek olyan élményekkel gazdagodik, amelyek hiánya a későbbiekben is felkeltheti érdeklődését a történetek iránt.

Azonban – ahogy azt olvashatjuk – mindez csupán előfeltétele, nem pedig biztosítéka az olvasási képesség kialakulásának. Hogy a gyermek később valóban jó olvasóvá váljék, ahhoz több figyelemre van szükség. Születésétől kezdve fokozatosan kell tágítani ismereteit, majd a mese nyelvének értésére is fokozatosan kell tanítani.

 

A következő fejezet a különféle daloknak, versikéknek, illetve mondókáknak a gyerekek fejlődésében betöltött szerepét tárgyalja. A mondókák ritmusosságuknál fogva felkeltik a gyerekek figyelmét, tanulságosak, és – amennyiben jó helyen és jó időben hangzanak el – személyre szabottan követik a gyermek korát és fejlettségi szintjét.

A korai dajkarímek gazdag nyelv- és formavilága játékos formában tanítja a szövegre való koncentrálást, s ezzel egyúttal a beszédtanulást és az olvasást is előkészíti.

 

Ezután következik az olvasáshoz vezető út harmadik állomása, a mese. A gyerekek ugyanis egyre bonyolultabb történeteket igényelnek. A történeteken keresztül egyúttal a tanulás is könnyebbé válik, hiszen az ilyen módon szerzett információkra sokkal inkább emlékszünk, mint azokra, amelyet tanulással szereztünk.

„Az agy fejlődése függ attól, hogy mire használják.” Ha nem elégítjük ki a gyerekek történetéhségét, elfelejtik, hogyan kell a történeteket értelmezni, s így az írott szöveg is érdektelenné válik számukra.

 

A következő rész a gyermekek tanulásával foglalkozik. A babák már néhány hónapos koruktól képesek tanulni, ez az időszak – a tapasztalatok szerint – mégis kihasználatlan marad. S nemcsak a mondókák és ölbéli játékok, hanem lassan a mesék – valamint az általuk közvetített tudáselemek is – kimaradnak a gyermekek életéből. A szóbeliséghez kötött információátadás és információszerzés hiánya pedig gátolja őket abban, hogy a későbbikben felismerjék és használják az írásbeliséghez kötött információátadás és információszerzés számukra hasznos módjait.

 

Ezt követően a tanulmány sorra veszi az olvasás ellen ható külső és belső tényezőket. Önmagában egyik technikai eszköz – televízió, számítógép, internet – sem ellensége az olvasásnak, probléma akkor van, ha például a televízió esetében a kész képek elkezdik kiszorítani a belső képeket, vagy a számítógépes játékok szélsőségesen megváltoztatják a gyerek valósághoz való viszonyát.

Belső akadály lehet például, ha a gyermek gyengén olvas, esetleg nem találkozott még a személyes világához kapcsolódó, hozzá közel álló szöveggel. Ezt alapvetően két tényező, az olvasás tanulásának módja, illetve az olvasásra szánt szövegek kiválasztása határozza meg, így a következő állomás az iskolapadokban van.

 

A következő fejezet az olvasástanítás és a mese kapcsolatát tárgyalja. A mese, valamint a ritmusos mondókák ugyanis – ahogy már említés esett róla – segíthetik a tanítást, illetve az olvasástanítást egyaránt. Az író szót ejt Bajzáth Mária mesepedagógia módszertanáról is.

 

A negyedik állomást az életkornak megfelelő mesék alkotják. Ugyanis a mesék az értő olvasás kialakításának segítése mellett hasznos információkat és tapasztalatokat is adhatnak a gyerekeknek. Ebben a részben olvashatunk az író által összeállított „mesetankönyvekről” is. A készítésnél fontos szempont volt, hogy az olvasás megszerettetése érdekében a 8-10 éves gyerekekhez közel álló, érdekes és egyúttal új ismereteket közlő olvasmányok kerüljenek az olvasókönyvekbe, a gyerekek mesehallgatási igényének kielégítéséhez pedig bizonyos meséket a tanítóknak kell felolvasnia. A mesék korosztálytól függően mind műfajukat, mind a történetük témáját tekintve eltérőek.

 

Ötödik állomásként a szimbolikus nyelv értéséről olvashatunk. A 10-18 éves korosztály számára a mese többek között segítséget nyújthat az önismerethez, fejlesztheti az érzelmi intelligenciát, illetve erősítheti a szimbolikus nyelv értését.

 

Ezt követően a 2010. szeptember 30-án megnyílt Meseterápia Központ kerül bemutatásra, melynek célja, hogy a mesék segítségével univerzális értékrendet és életvezetési mintákat mutasson be és adjon át a gyerekeknek. A fejezet beszámol az első év nyarán összesen 107 halmozottan hátrányos helyzetű gyermek részvételével zajló tíz napos terápiákról, illetve azok eredményeiről, valamint a terápiákat megelőző foglalkozásokról, fantáziatréningekről és azok szerepéről is.

 

Végül a tanulmány azzal a gondolattal zárul, hogy a fantázia segíti a reális gondolkodást, mégpedig oly módon, hogy a lehetőségek előrevetítésével előkészíti a cselekvéseket. „A gyerek gondolatban kipróbálhatja mindazt, amit később cselekvéssé alakíthat, sőt a vágyait is megvalósítható formába terelheti.”

 

A tanulmány lépésről-lépésre haladva mutatja be, milyen tényezők segítik az olvasóvá válást, illetve milyen szerep jut ebben a folyamatban a különféle történeteknek és meséknek. Érdekes és hasznos olvasmány lehet mindazoknak, akik gyerekekkel foglalkoznak, vagy érdeklődnek a mesepedagógiai és meseterápiás módszerek iránt.

 

Az ajánlót készítette: Ratkó Anikó

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: