Az idei 209 további jelölt neve is 50 évig titokban marad...

Szokás szerint sok találgatás előzte meg a díjátadót, még a fogadóirodák is beszálltak a találgatásba, különböző odds-szokkal. Végül is a Párizsban élő francia Patrick Modiano lett a befutó, ma du. 1 órakor jelentették be a Nobel Bizottság döntését.

Patrick Modiano (Boulogne-Billancourt, Franciaország, 1945. július 30.) francia író, Marie Modiano, anglofon énekesnő apja.

Holland, illetve olaszországi zsidó szülők gyermekeként született. A Thônes-i Szent József kollégiumban, majd a párizsi VI. Henrik gimnáziumban tanult, és itt tette le az érettségit. Nem szándékozott továbbtanulni, csak az irodalom érdekelte. Ennek megfelelően1967-től kizárólag az irodalomnak él hivatásos regényíróként. 1968-ban jelent meg első regénye, a La Place de l’Étoile.

Eleinte Modiano figyelme két fő témára irányult: az egyik az önazonosság keresése, a káosz megértésének lehetetlensége és a társadalom változásai. Ezért aztán az elbeszélőt majdnem mindig megfigyelőként ábrázolja, aki magyarázatot próbál találni az előtte feltáruló eseményekre, és aki ezután a részletekből fel tudja építeni saját öntudatát, meg tudja határozni saját magát. Néha Modiano az emlékek mesteri felkutatójaként mutatkozik, felfedi az először jelentéktelennek tűnő részleteket is azért, hogy összefűzze a saját magával kapcsolatos információkat. A detektív és a történész keveredik néha benne. A másik fő témája a német megszállásra vonatkozik. Jóllehet mivel ő csak 1945-ben született, nem ismerhette személyesen azt az időszakot, mégis szünet nélkül a szülei életének körberajzolására törekszik.

1972-ben megkapta a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját a Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia dijat, a Goncourt-díjat is odaítélték neki a Rue des boutiques obscures-ért.

(Wikipedia)

A Sötét boltok utcájáról

Az író 1978-ban megjelent regénye, amelyért Goncourt-díjat kapott.
Kalandregény – már-már detektívregény és dokumentumaktaszerű – izgalmassága miatt is értékes. Írója, aki a második világháború után született, egy háborús lidércnyomás példáján a lidércnyomások embertelenségét általánosítja, közben pedig azon tűnődik – tárgyától, regénye cselekményétől függetlenül –, hogy vajon van-e az embernek múltja, vagy nincsen, ne legyen, jövője legyen-e, vagy nem lehet jövője múlt nélkül.
Izgalmas azonban ez a regény azért is, mert újabb példája annak a világirodalmilag győztes stílusnak és szerkesztésnek, amely minden ékítményről lemondva, szinte csak „dokumentálva”, a cselekményesség bevált patentjeit elutasítva teremt újféle feszültséget, képes szépirodalommá avatni utcaneveket, telefonkönyvet, személyi kartotéklapok szövegeit.

(Forrás: Antikvárium.hu)