Gondolkodásfejlesztés táblajátékkal

K. Nagy Emese Gondolkodásfejlesztés táblajátékokkal című kötete a Magyar Géniusz Program és a Tehetséghidak Program által megjelentetett sorozatban látott napvilágot. A könyv elsősorban a tehetséggondozásban dolgozó szakemberek munkáját segítheti.

A táblajátékoknak se szeri, se száma. A szerző, K. Nagy Emese elsősorban azokat gyűjtötte össze, amelyeket leginkább használhatónak tart az oktatásban, tehetségfejlesztésben. Kihagyta a kötetből a legismertebb táblajátékot, a sakkot, továbbá azon változatait, amelyeket sakkozók szoktak kiegészítő és részképesség-fejlesztő céllal játszani, praktikusan azért, mert a sakknak hatalmas irodalma van, adott esetben edzésmódszertani és pedagógiai szempontoknak is megfelelve. A játékleírások egyszerű követhetősége, illetve az erre való nyelvi törekvés teszi jól áttekinthetővé a könyvet.

A szerző a bevezetőben ír a játékok fejlesztő hatásairól, arról, hogy ezek javítják, csiszolgatják a játszók kommunikációját, készségeiket a megegyezéshez; fejlesztik a türelmüket, a társasági létben való elmélyedésüket, az értelmi képességeiket és az érzelmi intelligenciájukat is. A játékok az önismeret, a kudarctűrés, az empátia és a józan normakövetés tanulásának útjai, melyek következetességre nevelnek, és az összefüggések hosszú távú alkalmazásához vezetnek. A játék felszabadító valóságmodell, ekként bátorítja a játszókat, finomítja a problémaérzékenységet, a megoldáskeresést, könnyebbé teszi a feladataink ütemezését.

A táblajátékosok úgy tanulnak győzelmet aratni és veszteséget szenvedni, ahogy a sportban a versenyzők: hol büszkeséget, hol szomorúságot, hol szorongást, hol mindezt egyszerre átélve. A siker és a kudarc továbbá a közösségbe illeszkedés relációja, mert a vesztes méltóságának megőrzése és az önreflexió lehetnek a biztosítékok erre. A játékok mindenekelőtt koncentrált figyelemre, kritikus gondolkodásra tanítanak, rutinná alakítva az indukciót, dedukciót, a pontos fogalmazást, de az absztrahálást is. A játék sikere és (feldolgozott) kudarca pedig kiegyensúlyozza a személyiség önmagába vetett hitét, az önbizalmat. Az pedig már-már forradalmian haladó gondolat a technika csodálatos eszközeinek világában, hogy térjünk vissza a természetünkbe, barkácsoljunk táblajátékokat (ennek külön fejezetet szentel a kötet), és üljünk le egymással játszani.

Ez a könyv ahhoz a teljesen ki nem veszett, de tömegesen mégiscsak elfelejtett népszokáshoz vezethet vissza, hogy játsszunk valóságosan – amiként az iskolában tanulnak népdalokat, néptáncot a gyerekek, táblajátékokat is tanulhatnak, amelyek mellékesen széles e világon ismertek – a szerző, ahol beazonosítható, utal az eredetre, és néhány játéknál ismerteti a magyar változatot is. Ilyen értelemben pedig, ahogy a népdalkincset is képesek a gyerekek az iskolából visszavinni a családba, a táblajátékokkal is megtörténhet ez a fajta kultúramentés. Ehhez mindenekelőtt lelkes, elkötelezett pedagógusok kellenek, akik maguk is "bolondulnak" ezért vagy azért a tudásért.

A könyvben megkapjuk a játékok csoportosítás szerinti leírásait, ábrákkal, fotókkal illusztrálva, illetve a szerző példákkal támasztja alá a táblajátékok alkalmazásának lehetőségét korosztálynak, tantárgynak megfeleltetve, sőt egészen konkrét segítséget kínál a kötetben megtalálható szakköri munkatervvel.

A pedagógusok, akik ezzel a jól áttekinthető anyaggal dolgozni kezdenek, játszani tanítják majd a diákjaikat, sőt maguk is leülnek játszani.