A www.batorkonyv.hu oldalon olvasható történet főszereplője a tengerben élő Csepp, a család tizenharmadik gyermeke, az "utolsó csepp", aki szeptembertől már iskolás - derült ki D. Tóth Krisztának, a mese szerkesztőjének és az első fejezet írójának felolvasásából. A második rész szerzője Lackfi János lesz, a következő hetekben pedig Bakos Piroska, Bazsó Gábor, Csiszár Jenő, Geszti Péter, Kepes András, Mautner Zsófia, Novák Péter, Oroszlán Szonja, Rácz Zsuzsa, Schell Judit, Till Attila, Törőcsik Mari és Winkler Róbert adja egymásnak a stafétát. Az olvasók hétfő délig szavazhatnak az aktuális fejezet végén található három lehetőség egyikére a honlapon vagy a Bátor Tábor Alapítvány Facebook-oldalán. A szavazatok összeszámlálása után eldől, hogyan folytatódjon a mese, így a szerzők 3 nap alatt írják majd meg a fejezetet. A történetet Holló Anna illusztráció díszítik.

Nem szabad alábecsülni a mesék világát, mert éppen a mese és a játék segítségével tudjuk a való világot - mely a gyerekeknek sokszor érthetetlen és logikátlan - érthetőbbé, elviselhetőbbé tenni - mondta a szerkesztő a sajtó képviselőinek rendezett tájékoztatón csütörtökön Budapesten.

A könyv egyik aktualitása, hogy idén 10 éves az alapítvány, amely idő alatt több mint 3000 gyerek táborozhatott Hatvanban. A másik, ami időszerűvé teszi a mese megszületését, hogy elindult a nyári turnus a Bátor Táborban és szombaton már a második csoport érkezik - tájékoztatott Molnár Attila ügyvezető igazgató, aki hangsúlyozta: az alapítvány munkatársainak célja, hogy a következő évtizedben már 6000 gyerek gyógyulásához járulhassanak hozzá, emellett szeretnék minél több magánemberrel megismertetni a Bátor Tábort és tevékenységét.

A Bátor Tábor ingyenes élményterápiás programokat kínál daganatos, cukorbeteg, krónikus ízületi gyulladással, valamint haemophiliával kezelt gyermekek és családjaik részére. Turnusaiban a gyerekek olyan programokon vesznek részt, amelyeket máshol - orvosi felügyelet híján - nem próbálhatnának ki. Az evezés, a lovaglás, az íjászat, a kézművesség, a tánc, a zene, a színjátszás vagy a magas-kötélpályás foglalkozások lényege, hogy a táborozók számára sikerélményt nyújtsanak, erősítsék a gyerekek önbizalmát, énképüket, és így növeljék gyógyulási esélyeiket.