Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

SUPPNÉ TARNAY GYÖRGYI: VISSZAEMLÉKEZÉSEK EGYKORI KÖNYVTÁRAIMRA

Nyomtatási nézet

Suppné Tarnay Györgyi dr. univ., nyugalmazott egyetemi adjunktus, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen

2019. november 11-én Dr. Suppné dr. Tarnay Györgyi vehette át a Kovács Máté emlékének ápolásáért elnevezésű emlékplakettet, amihez folyóiratunk szerkesztősége szívből gratulál. Az átadásra a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában a Kovács Máté Alapítvány ünnepi ülésén került sor.

Az általános iskolai évek

1948–1956 között jártam a budapesti IX. kerületi Tóth Kálmán utcai patinás leányiskolába, aminek Mester utcai oldala fiúiskola volt, oda járt József Attila is egykor, akiről később az iskola a nevét is kapta. Ez a tény meghatározta az iskola oktatási-nevelési színvonalát, amiről részletesebb információim a leány oldalról vannak.

Nagyon szerettem ezt az akkor Mihalyovszky Jánosné által vezetett iskolát, régi jó tanítóim, tanáraim, nevelőim voltak, szigorúak, jó lelkűek, sokat tanultunk tőlük a tananyagon kívül is. Meghatározták további érdeklődésemet a történelem, földrajz, irodalom, színház, művészetek, könyvtár iránt. Ma is érzem annak az órának a hangulatát, amelyen magyartanárunk, Ilus néni a lelkünkig hatóan mesélte el az előző nap, a Vígszínházban látott Cyrano de Bergerac darabot. Olyan hatása volt a történetnek, hogy azt követően a fél osztály megjelent a könyvtárban a könyvért, amely, ha csak egy példányban is, de megvolt a gyűjteményben.

Könyvtárat először az iskolánkban láttam. Éveken át titokzatos helynek tűnt számomra, mert úgynevezett zárt könyvtár volt, a létét a folyosóról nyíló egyik osztályterem ajtajára kiírt KÖNYVTÁR felirat jelezte. A bejárati ajtó felső részén egy kis nyitható faablak volt, azon át lehetett kölcsönözni. Úgy emlékszem, heti két alkalommal volt nyitva, tanítást követő időben 2-2 óra hosszat. Otthon jelentős családi könyvtárunk volt, ezért főként felső tagozatos koromban látogattam már egyre gyakrabban, amikor főleg a magyar, a történelem, a művészettörténet tantárgyhoz, esetenként a fizikához, kémiához kaptunk plusz feladatokat.

A diáktársak elsősorban a kötelező olvasmányokért keresték fel a könyvtárat. A könyvtáros, Ilonka néni – kedves, középkorú asszony, talán pedagógus, engem nem tanított – mint szorgalmas olvasóját VII-es koromtól „kiskönyvtárosává” választott, s így beléphettem az ajtón a könyvek közé is.

A teremben a könyveket öt zárt szekrényben helyezték el, melyek közül egynek üveges ajtaja volt. Főként szépirodalom: mesekönyvek, népmesék, ifjúsági irodalom, a tantervben szereplő magyar szépírók művei, de például Shakespeare, Moliére, Puskin is. Szakirodalom elsősorban a magyar, történelem, földrajz, művészetek, fizika, kémia tantárgyakhoz kapcsolódott. Elkülönítve szerepeltek a földrajzi atlaszok, a szótárak, a kötelező olvasmányok, illetve azok a tankönyvek, amelyeket használtként adtak oda a diákok azoknak a társaiknak, akik nem tudták megvenni őket. Ez utóbbiak nem kerültek a könyvtár nyilvántartásába. A könyvek elrendezése tematikus volt, azon belül szerzői betűrendes. Az én feladatom főként a visszahozott könyvek szétválogatása és visszaosztása volt. De ha egyszerre sok olvasó várt a folyosón, a kért könyveket is én kereshettem elő, míg Ilonka néni elvégezte az adminisztrációt.

A könyvtár állományáról katalógus nem készült, a nem túl nagy állományt fejből lehetett ismerni. A kölcsönzési idő változó volt, 3 héttől egy-két napig, a keresettségtől és a példányszámtól függően. Az iskola minden diákja használhatta a könyvtárat – ez nem jelentette azt, hogy mindenki élt is ezzel a lehetőséggel. Érdekességként megemlítendő, hogy néhány éven át, 1956-ig – gondolom kísérletképpen – a VIII. osztályt ún. kisérettségivel kellett lezárni – utolsóként az én évfolyamomnak is. Az erre készülés időszakában jelentősen megnőtt a könyvtár használata a három párhuzamos osztály tanulói körében. Az általános iskola könyvtári állománya a tanulók által ajándékozott könyvekkel is gyarapodott. A hozzájárulás fontosságára évente egyszer az osztályfőnökök felhívták a tanulók és a szülői értekezleteken a szülők figyelmét.

Összességében ebben az iskolai fokozatban szereztem az első könyvtári élményeimet, egy nehézkesen működő zárt gyűjteményben, amely erősen korlátozott módon volt elérhető, és csak kevés számú dokumentummal rendelkezett. A könyvtáros jó szándékú és kedves, akinek nem volt könyvtárosi szakképzettsége. A gyűjtemény kevés pénzből gyarapodott, számítva a tanárok és a diákok könyvadományaira. De rendületlenül szolgálta a képzés eredményességét. Az iskola sokszínű rendezvényei, művelődést biztosító lehetőségei mellett nem éreztük hiányát a könyvtári rendezvényeknek.

A közkönyvtári tapasztalatok és „munka”

Középiskolába a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumba jártam, az iskolai könyvtár ott nem volt meghatározó számomra, hiszen akkor, 1955-ben költözött a házunk földszintjére a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, vagyis a FSZEK 26. számú fiókja, itt találtam „otthonra”. Ez a könyvtár már nyitott volt, a jóval nagyobb gyűjteménnyel, tágas térben szabadpolcokon elhelyezve, állománya katalógusban feltárva, 3 könyvtárossal, helyben olvasási lehetőséggel, a hét valamennyi napján nyitva tartva. Kezdettől fogva sok olvasó kereste fel, hiszen a Mester utcában – innen két villamosmegálló a körútig – 2 általános és 3 középiskola működött, s persze ide felnőttek is járhattak. A szabad időm nagy részét itt töltöttem, fokozatosan megismerve a könyvtár működését segítettem is a könyvtárosoknak, például a raktári rend fenntartásában, a kölcsönzés adminisztrációjában, könyvek, folyóiratok ajánlásában, témákhoz irodalomkutatásban, rendezvények szervezésében.

Ekkor szoktam rá a Könyvtáros című folyóirat olvasására. A könyvtárosok „kollégának” tekintettek, sőt, többször helyettesíthettem is őket. A pályaválasztásomban mindennek nagy szerepe volt, s ők hívták fel a figyelmem arra, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemen könyvtár szakos képzés is folyik, így választottam ezt a szakot a történelem mellé.

A könyvtárosképzés évei, Kovács Máté hatása

Kovács Mátéval történt találkozásom visszaemlékezéseit már korábban közzé tettem. A felvételin való beszélgetés alapját kiskönyvtárosi tapasztalataim és az olvasott szaklapok adták. A felvételi után nagyszerű egyetemi évek következtek! Az évfolyamon mindössze körülbelül harminc könyvtár szakos hallgató tanult magyar és történelem szakkal párosítva, így közvetlen, családias, később több esetben baráti kapcsolat alakulhatott ki a diákok és tanáraik között. A professzor úr mindig visszafogott volt ugyan, de bárki bármilyen gondjával felkereshette, mindig hasznos tanácsokat, segítséget kapott tőle.

A tantervet – könyvtárelméleti koncepciója alapján – a széleslátókörűség jellemezte. A szorosan vett szakmai tárgyakon kívül hallgattunk a szakterület kiváló képviselőitől nyomda- és sajtótörténetet, paleográfiát, könyvművészetet, könyvkötészetet, népművelési alapismereteket, gépírást. Kovács Máté volt előadója a bibliológia, a könyv- és könyvtártörténet egyik stúdiuma és az olvasó- és olvasásismeret tantárgyaknak, amelyek szemlélete megalapozta a később általam tanított tantárgyakat és egyik kutatási témámat.

A professzor úr nagy súlyt fektetett a szakmai gyakorlatokra, főként a nyári egyhónapos gyakorlatok voltak eredményesek. Budapesti lévén sok tanulsággal szolgált a Miskolcon megismert egyetemi, városi és gimnáziumi könyvtári munka, és újdonságként a debreceni megyei könyvtárban végzett módszertani tevékenység.

A pálya néhány iskolai könyvtárakat, könyvtárostanárokat is segítő kiemelkedő eleme

Ezek voltak az első tapasztalatok, hatások, amelyek megalapozták a munkámat 47 éven át a könyvtáros- és a pedagógusképzésben. A diplomát követően a Debreceni Tanítóképző Intézet szakkönyvtárában kaptam könyvtárvezetői állást, ahol frissen szerzett szakismereteim szinte teljes tárházát alkalmazhattam napi tíz-tizenkét órában. A meglevő, de könyvtári funkcióra alkalmatlan könyvtár helyett a Művelődési Minisztériumban kiharcoltam az épülő kollégiumban egy szakkönyvtár működésére alkalmas területet és berendezést. Az intézményben folyó népművelő- és könyvtárosképzésben kezdettől fogva részt vettem először gyakorlatvezetőként, majd huszonnégy éven át intézeti tanárként, főiskolai docensként. Alkalmam volt oktatni a könyvtártan, a könyvtári osztályozás, a könyvtári tájékoztatás, az olvasásismeret, az ifjúság könyvtári ellátása és több speciálkollégiumi tárgyat is.

A pedagógusképzés innovációs irányai országos kutatási témához kapcsolódva kidolgoztam egy projektszemléletű, komplex személyiségfejlesztő programot, melynek elméletét, módszertanát és gyakorlatát megismertettem a tanító és könyvtáros hallgatókkal, teret engedve kreativitásuknak. A tantárgyak keretében oktatott „elszigetelt” ismereteket kapcsolatrendszerükben, összefüggéseikben tártuk fel az egyes témakörökben, az ilyen jellegű foglalkozásokat a hallgatók tartották tanév közben a debreceni iskolák könyvtáraiban – azok használatával – több mint 1.000 tanuló számára. Ilyen szellemben szerveztük a 13 éven át tartó nyári 10 napos olvasótáborainkat is a kultúra egészére kiterjedő információszerzés módszerei felhasználásával. Pozitív tapasztalatainkat átadtuk az erdélyi, székelyudvarhelyi magyar tanítóképző oktatóinak, diákjainak is. A tanítóképzés színvonalát emelendő, a hallgatók Tudományos Diákkörben végezett munkájaként elkészítettünk, megjelentettünk és országosan terjesztettünk az alsó tagozatos tantárgyakhoz kapcsolódó nyolckötetes tantárgyi ajánlóbibliográfiát. Összeállítottuk és kiadtuk a Gyermek- és ifjúsági irodalom elméleti kérdései és kritikái 1981–1995. bibliográfiáját, illetve a Kincskereső folyóirat repertóriumát 1986–2005. – mindezzel segítve az iskolai könyvtárosok munkáját is.

A magyar egyetemek közül másodikként a Kossuth Lajos Tudományegyetem szervezett könyvtártudományi képzést. Az informatikus könyvtáros szak tantervi programjai kidolgozásában, majd oktatásában kezdetektől, 1989-től részt vettem óraadóként, majd egyetemi adjunktusként főállásban. A könyvtártan, a könyvtári osztályozás, az olvasásszociológia, az olvasáspszichológia, az olvasáspedagógia, az ifjúság könyvtári ellátása, a könyvtárhasználat oktatásmódszertana, a kutatásmetodika tárgyait oktattam két évtizeden át.

_________________________

Források:

Suppné Tarnay Györgyi (2012): Kovács Máté hatása szakmai életutamra a könyvtáros generációk felkészítésében. Könyv, könyvtár, könyvtáros. 21. 9. 49–53. p. [Letöltés: 2020. 01. 02.] http://epa.oszk.hu/01300/01367/00205/pdf/EPA01367_3K_2012_09_49-53.pdf

Ünnepi, kibővített kuratóriumi ülés Kovács Máté születésének 113. évfordulója alkalmából. 2019.11.12. In: Kovács Máté Alapítvány. [Letöltés: 2020. 01. 02.] http://www.kovacsmatealapitvany.hu/node/218

_________________________________

Györgyi Tarnay Supp:
Reminiscences of my former libraries

Her memories provide a cross-section of the library affairs of Hungary between 1950–2000. First, we become acquainted with a better-than-average school library. This library was not an open-stack library yet, students were served through a window, but her interest in the profession has been successfully aroused. Volunteering at a nearby public library and its librarians gave the final boost to her career choice. She studied at the Eötvös Loránd University under the supervision of the professor Máté Kovács (1906–1972), who was an outstanding person in library science education. On the professor's recommendation, she had to develop the special library of The Teacher Training Institute in Debrecen into a student-centered higher education library. The rich collection, the new building and the many various services are the results of her work as a library manager. Besides that, she was also a college teacher of Library and Information Science Education, and later she taught Information Science at the University of Debrecen too. Scientific work is also an integral part of her decades-long librarian career.

_________________________________

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: