|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Az „athénée” (athéneum) a belgiumi francia nyelvben állami (királyi) gimnáziumot jelent, eltérően a Franciaországban használatos „lycée” (líceum) helyett.
Mindkét szó etimológiai szótár lapozgatása nélkül érthető annak, aki némi jártasságra tett szert a klasszikus nyelvekben és kultúrában.
Aki azt hiszi, e jártasság a múlté, sokként érheti az a tény, hogy a brüsszeli Athénée Royal D'UCCLE 1 nevű gimnáziumban a leginkább túljegyzett szak az, amelyben latint és ógörögöt tanítanak. Amihez hozzá kell tenni, a budai ii. kerület státusának megfelelő középiskola messze nem az egyetlen Belgiumban, ahol nagy az érdeklődés e két holt nyelv iránt.
Belgiumban, mint oly sok európai országban a „latin vagy nem latin?” kérdés felvetődik a középiskolába járó diákok és családjaik körében, a határokon átnyúló hasonló ellene és mellette szóló érvekkel.
A latin és az ógörög tanulása ellen felhozott érvek közül a leginkább azt veszik elő, hogy azok megtanulása nem „praktikus”, hiszen ma e két nyelvet nem használják aktívan – a Vatikán és korlátozottan egy-két szakma kivételével, de ott is jószerével csupán szavakra és kifejezésekre korlátozva.
De Belgium is azon, messze nem kevés európai ország közé tartozik, ahol a középiskolások (hatodik osztály fölött) közül meglepően sokan a latin és kisebb része mindkét holt nyelv tanulása mellett döntenek. E számok erről vallanak. A nyolcadik és kilencedik évfolyamba járó 117 ezer belga diák közül tavaly 23 096-an döntöttek a latin mellett. Ennél többen csak a tudományokra hangsúlyt fektető szakot választották.
Az ókori nyelveket oktatók szövetsége Belgiumban állandó harcot folytat az ellen, hogy a latin és az ógörög tanulását a liberálisok „elitistának” és „diszkriminatívnak” bélyegzik. Amit a szövetség nonszenszként utasít vissza. Mindenki előtt, mondják, az általános iskola után nyitva áll a holt nyelvek tanulása. Senki nem érkezik azzal az előnnyel, hogy otthon a családban latinul beszélgetnek. Akkor mi a baj?
Az ókori nyelvet oktató tanároknak ráadásul igen erős adu van a kezükben, amelyet ki is játszanak. Ez pedig a latin és a görög tanulása melletti sikerstatisztika.
Belgiumban nemrégiben felmérést készítettek egyetemisták körében. Kiderült, hogy a hallgatók közül a legjobb eredményeket azok érték el, akik középiskolában latint, illetve latint és görögöt tanultak. Ami bizonyítja, noha e két nyelvnek nincs közvetlen, a gyakorlati életre lefordítható haszna (eltekintve azoktól, akik szakmájukban – jog, gyógyítás – latin kifejezéseket használnak), de a klasszikus nyelvek használata látványosan növeli az elemző és szintetizáló készséget, nem beszélve arról, hogy több európai nyelv elsajátításában igen nagy segítséget nyújt. Arról nem is szólva, hogy a diákokkal megismerteti azt a civilizációt, amelyre kontinensünk épült.
Felmerül a kérdés, hogy Magyarországon miért lett teljes mértékben mostohagyerek e két nyelv tanulása? Olyannyira, hogy a sajtóban még vita sem folyik tanulásuk előnyeiről.
Azok, akik Nyugat-Európában a latintanítást ellenzik, azt is hangoztatják, a ráfordított energia kárba vész, és elveszi az időt a gyakorlati ismeretek elsajátításától. Nyilván – túlságosan jól ismerve világnézetét – Magyar Bálint, volt SZDSZ-es oktatási miniszter is ezzel érvelt volna, ha a latin-ógörög „lobbi” hangosan kampányol e két nyelv haszna mellett.
Csakhogy mennyivel hasznosabb az Ohm-törvény oktatása? Hányan emlékeznek felnőttkorukban rá, holott mennyi idő ment el annak tanítására? Miközben a magyar középiskolákban érettségizettek egy banki átutalást sem tudnak kitölteni.
A szerző közlése először a Magyar Nemzet 2011. október 21-i számában jelent meg.
Hozzászólások: