Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Szathmári István: Új könyv a retorikáról

Nyomtatási nézet

Az utóbbi években kibővült a nyelvhasználat, az élőbeszédé és az írott nyelvé (rádiók, televíziók, szónoklás, internet, mobiltelefon stb.) is. Új nyelvészeti tudományágak (szövegtan, kommunikációtan, pragmatika, nyelvpszichológia stb) is létrejöttek. Megjelentek kibővített retorikák, stilisztikák. A nyelvészek hosszú ideje szorgalmazták, hogy foglalkozni kellene a szónoki beszéd gondjaival. A xx. század végén az iskolai, majd egyes főiskolai tantervekben, tankönyvekben megjelentek a kommunikációs, retorikai ismeretek. Készültek átfogó retorikai szakkönyvek is, de sokáig hiányoztak gyakorlati segítséget nyújtó művek, részben az iskolák, részben a közösség számára. Ezt a hiányt pótolja Bencédy József Retorika című könyve.

Az Ékesszólás Kiskönyvtára-sorozatban megjelent mű két részletből áll: az első a szöveg, a szónoki mű megalkotásával foglalkozik, a második a nemzetközi és a magyar szónoki irodalom néhány kiemelkedő művének elemzését adja.

A tartalomjegyzék részletesebb tájékoztatással szolgál. Jelzi, hogy Bencédy József munkája bemutatja a jó szónokkal szemben támasztható követelményeket; azután azt, hogyan gyűjtsük beszédünk anyagát és hogyan rendezzük el, mik az érvelés követelményei, eszközei; milyen módon növelhetjük, tarthatjuk ébren hallgatóságunk figyelmét. Röviden vázolja a kis- és nagyközösségi műfajok követelményeit, szól ezek tartalmáról, szerkezetéről. Szónokló és értekező társadalom lévén, foglalkozik értekezletek szervezésével és vezetésével, továbbá azzal, hogyan tudjuk kordában tartani a mesélőket, fecsegőket. A szerző mindvégig ügyel szövegének követhetőségére, nem kíván részletekbe bocsátkozni; ezeket illetően a könyv végén található szakkönyvekre hagyatkozik. A könyv olvasmányosságát szolgálják olyan részletek, mint mi a demagógiai, mik a szóváltás stiláris szempontjai; aztán, mennyi lehet a szónoki beszédek időtartama; megemlékezik a köszönés, megszólítás divatos, illetve elavult formáiról. Az elemzett beszédek jó példát adnak az elméleti részben taglaltakra: a szerkesztésnek, az érvelésnek a nyelv eszközeivel, a stílus hatásos módozataival való művészi eljárásnak. A klasszikus szónoki művek (pl.: Szókratész védőbeszéde, Antonius gyászbeszéde a meggyilkolt Caesar holtteste fölött, Kölcseynek a magyar nyelv ügyében mondott beszéde stb.) nemcsak a szónoklás eszközeinek mesteri bemutatása, hanem egyben maradandó irodalmi élményt is nyújtanak, szélesítik ismereteinket olyan területeken, melyek az iskolai irodalmi oktatásban legfeljebb említésként szerepelhetnek. Külön is figyelmet érdemel Eötvös Lorándnak, a mai Eötvös egyetem egykori rektorának tanévnyitó beszéde az egyetem feladatairól. Mintha nekünk szólna, a felsőoktatásért, a felsőoktatás színvonaláért aggódó tanároknak, közönségnek, hogy: a sok általános nyilatkozat mellett több figyelmet kellene fordítanunk a tudós tanárok megbecsülésére, a választott tananyag minőségére, a hallgatók erőfeszítésének növelésére.

Bencédy József: Retorika. Gyakorlati útmutató. Budapest: Tinta Könyvkiadó, második, bővített kiadás, 147. p.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: