Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Fiziker Róbert: TÖBB MINT 1100 ÉV KEVESEBB, MINT 11 MONDATBAN

Nyomtatási nézet

A német történelemtankönyvek képe Magyarországról

A németországi történelemoktatásban manapság használt tankönyvek által közvetített magyarságkép bemutatása erőteljes kihívás elé állítja a témával foglalkozó kutatókat.

Fiziker Róbert történész, levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár, 1945 előtti kormányszervek Főosztálya, Budapest

____________________________________________

Nem elsősorban az alapvetően tartományi szinten működtetett oktatásügy és az ebből fakadó eltérő koncepciók és sokszínűség okozza a problémát, hanem az a tény, amit a Deutsche Schule Budapest könyvtárosa érdeklődésemre a következőképpen fogalmazott meg: „A történelem szakmai munkaközösséggel folytatott egyeztetés alapján közlöm Önnel, hogy a jelenlegi történelemtankönyvek főleg a német történelemmel foglalkoznak, és a 20. századi Magyarország semmilyen vagy csupán marginális szerepet játszik”. Nem meglepő tehát, ha – a világhálón is elérhető, országokra lebontott válogatott bibliográfia[1] adatai szerint, Szabolcs Ottó korábbi kutatásai nyomán – két szerző tollából összesen három részletes, részben egymást fedő adatokkal dolgozó tanulmány[2] született a témakörben. Ezekből, főleg a több mint kilencszáz történelemtankönyv vizsgálatán alapuló munkából pedig azt is tudni lehet, hogy a korábbi történeti korszakokban is „minden említésnek örülni kell”.[3]

A felhasznált és magyar vonatkozások után kutatva átvizsgált, közvetlenül a Wende után megjelent[4] és 2010-es években kiadott[5] történelemtankönyvek,[6] illetve szakmai dokumentumok[7] ajánlásai és internetes oktatási segédletek[8] alapján egyértelműen megállapítható, hogy a tantárgy középpontjában a történeti folyamatokban való eligazodás és a média értő felhasználása mellett a diktatúrákkal való foglalkozás, a demokrácia és az emberi jogok története áll, ugyanakkor hangsúlyos szerepet kap a mindenkori német állam, illetve az adott tartomány históriája. Ebből következik, hogy magyar történelmi vonatkozás csupán ezek részeként jelenik meg. Ezért le kell mondanunk arról a szemléletről, hogy „méltányosnak tartanánk”,[9] ha a hosszú évszázadokra visszanyúló történelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok alapján, és nem csupán a két nép viszonyának tehertételt hordozó elemei, a közép-európai német expanziós törekvések, a fasizmus öröksége és a második világháború utáni kitelepítések[10] kapcsán kerülne elő pár magyar morzsa a tankönyvek lapjain.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy – anélkül, hogy a német történelemoktatás jelenlegi fejleményeivel és távlataival, a tartományok különböző elképzeléseivel részletesen foglalkoznék – egy sajtóinformáció szerint Németországban „kiterjedt történeti amnézia” fenyeget. A történelem tanórák száma drasztikusan csökken, egyre több évfolyamban csupán heti egy órában van módjuk a diákoknak a jelenkori és múltbeli történések közötti összefüggések felismerésére és a tanulságok levonására. Több helyen összevonják a történelmet más tárgyakkal, így a földrajzzal, a szociológiával vagy a gazdaságtannal, a kronológiai oktatást háttérbe szorítja az ún. súlyponti (Längsschnitt, a. m. hosszanti metszet), korszakokon átívelő témákat feldolgozó, a hétköznapok és az egyes ember szintjére fókuszáló képzés. A 2001-es PISA-felmérés okozta sokk hatására csökkentették a tanórák számát és az oktatandó tartalmakat is. Egy 2012-es, hétezer kilencedik és tizedik osztályos tanuló bevonásával készült felmérés eredménye is azt igazolta, hogy a diákok még saját országuk közelmúltjával kapcsolatban is súlyos tudásbeli deficittel küzdenek.[11]

Természetesen nem feltétlenül baj, ha a történelem tantárgyhoz gyakran kötődő, és nem csupán a ma diákjaitól hallható jellemzők (a vastag könyvek, a sok évszám és a bemagolt tananyag) helyébe egy új, kompetenciaalapú oktatási-tanulási felfogás lép, ahogy az a 2015/2016-os tanévtől kezdve például Berlinben történik. A német fővárosban, illetve tartományban ugyanis a régi „történelemoktatás ma már történelem”, és a természettudományos diszciplínákhoz hasonlóan a történelem, földrajz és a politikai képzés tantárgyak összevonásával az ún. Gesellschaftswissenschaften (társadalomtudományok) oktatása indult meg. A különböző műveltségterületek ilyen módon puzzle-darabonként állhatnak össze egységes egésszé, ugyanakkor a kronologikus oktatás elhagyása meggyőződésem szerint inkább a felsőbb évfolyamokon vezethet eredményre.[12]

A történelemoktatás fő médiuma továbbra is a tankönyv, és ugyan az idők során egyre inkább munkatankönyvvé válik, így annak vizsgálata – a teljes tanítási folyamat ismeretének hiányában – az egyetlen lehetséges módszer valamiféle átfogó, bár csupán egy ilyen tanulmány keretei között létező kép felvázolására. Persze a tankönyvi törzsszöveget egyre inkább kiegészítik, illetve akár fel is váltják az egyéb szövegek, újságcikkek, az audiovizuális eszközök (filmek, videók, televízió, hangfelvételek), a számítógépen (CD-ROM, internet) elérhető különböző tartalmak, illetve a szemtanúkkal és kortársakkal folytatott beszélgetések. Ezért a legpontosabb magyarságképet és a legjobb országimázst meggyőződésem szerint a tisztességes, a mítoszokkal, félinformációkkal, tévhitekkel és előítéletekkel szemben határozottan fellépő, a magyar és az európai múlt eseményeit értékükön kezelő emlékezetpolitikai gyakorlat biztosíthatja.

 

Térképrajongók előnyben

Amennyiben az átnézett történelemtankönyvek törzsszövegeit vizsgáljuk, a tanulmány vállalt és méltányos terjedelme rögtön veszélybe kerül. A „vikingek szerepét átvevő” magyarokkal először a 10. században találkozunk, akik „minden nyáron” útra keltek gyors lovaikon, hogy „mindent felégessenek, gyilkoljanak és fosztogassanak”, amíg „megsemmisítő vereséget” nem mért rájuk I. Ottó.[13] Ezután több mint fél évezrednyi csend, és legközelebb már a Habsburgok világhatalommá válásának egyik állomásán, Cseh- és Magyarország házassági szerződéssel történt megszerzésekor[14] kerülnek újra az előtérbe őseink. Újabb nagy ugrás után Budapestet és „Magyarország lehetséges elszakadását”[15] az 1848/49-es liberális és nemzeti felkelések sorában,[16] illetve az első világháború[17] után függetlenné vált államok között is megemlítik, de kiemelten csak Németországgal és a versailles-i békeszerződéssel foglalkoznak.[18]

Térségünk szovjetizálása kapcsán (jó negyedszázad ismét kimaradt) a felsorolásban természetesen országunk is szerepel.[19] Az 1956-os felkelés is kap egy dőlt betűs mondatot, melyben a nyugati hatalmak benemavatkozását és a szovjetek beavatkozását hangsúlyozzák.[20] Egy másik kötet részletesebben foglalkozik a békés egymás mellett élés szovjet értelmezésével, a varsói és a budapesti eseményekkel. Kitér a Varsói Szerződésből való kilépés bejelentésére és a semlegesség kinyilvánítására, említi Nagy Imre miniszterelnök tevékenységét, a magyar 1956 és a szuezi válság összefüggéseit, illetve a hatalmat visszaszerzett lengyel és magyar szovjetbarát kormányok törekvését a lakosság szigorúbb ellenőrzésére és a tömegek fogyasztási szükségleteinek kielégítésére.[21]

Az 1989-es kelet-európai változások egyik helyszíneként is szóba kerül Magyarország, de kiemelten inkább a magyaroknak és a cseheknek is mintául szolgáló lengyelországi átalakulást követik a tankönyvírók.[22] Másutt a lengyelek mellett a magyarokat tartják a változások élharcosának, megemlítik a kommunista reformerők közreműködését, beszámolnak a szabad választásokról és az ország NATO-tagságáról,[23] sőt az MDF ismert választási plakátja (Товарищи, конец!) mellett az is szóba kerül, hogy 1989 februárjában Magyarországon is törölték az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepéről szóló passzust.[24] Ugyanakkor a Német Demokratikus Köztársaság felbomlásának és a Vasfüggöny lebontásának meghatározó elemeként idézik fel „a Szovjetunióval és az NDK-val szövetséges Magyarország” reformkommunista kormányának májusi döntését a nyugati határzár elbontásáról és az 1989. szeptemberi határnyitásról,[25] illetve több mint 25 ezer keletnémet átengedéséről.[26]

A többi információ csupán különböző[27] térképeken tűnik fel (használható szinonima – az 1862-ben kiadott nyelvi szótár által kínált földabrosz nem tartozik ezek közé – híján a tanulmány írója komoly szintaktikai megmérettetésen is részt vesz, hogy elkerülje az állandó szóismétlést), illetve megfelelő topográfiai ismeretek birtokában azok segítségével kikövetkeztethető. Már amennyiben a történeti Magyarország „ráfért” a térképre, ugyanis gyakran éppen a jobb alsó sarokban lévő jelmagyarázat alatt (lenne) található. Érdekes, hogy még a kisléptékű térképeken is ábrázolják a Balatont[28] és gyakran a Fertő-tavat is.[29] Szerencsére bizonyos térképek „vándormotívumként” öröklődnek tankönyvről tankönyvre, így legalább ezek a magyar vonatkozású tényadatok megmaradnak. A tankönyveket lapozgatva könnyen támadhat az a benyomásunk, hogy magyar vonatkozások csak akkor kerülnek elő a törzsszövegben, ha az adott oldalakon véletlenül nincsen semmilyen kartográfiai megjelenítés.

A térképek alapján elsőként[30] a magyarok 10. századi nyugati betöréseiről és (legalábbis a jelölés szerint szürke) nyilairól értesülhetünk, és a magyar királyság 1001-es alapítása is feltűnik a térképen.[31] A keresztes hadjáratok során a Szentföld felé vonuló főseregek útvonala Magyarországot is érintette, ezek közül legalább Bouillon Gottfried hadának vonulása,[32] de olykor a második és harmadik hadjárat magyarországi vonatkozásai is azonosíthatók a térképeken. A középkori keleti német telepeket (a térkép Pozsony, Esztergom, Buda és Eger mellett megnevezi Selmecbányát/Schemnitzet, Besztercebányát/Neusohlt, Nyitrát/Neutrát, Lőcsét/Leutschaut és Dobsinát/Dobschaut is, utóbbiakat csak német nevükön) és a németek 1100 és 1400 közötti betelepedését is nyomon követhetjük.[33] Szintén csak a térképes vizualizáció révén értesülünk arról, hogy a Magyar Királyság 1400 körül (pontosabb adat nincs feltüntetve) Luxemburg fennhatósága alá került.[34] Az 1515-ös Habsburg-Jagelló házassági szerződés[35] is – évszám és konkrét tartalom nélkül – előkerül. A zsidóság európai elterjedését 1300 és 1700 között bemutató térképen egyetlen országnév van csupán jelölve, Magyarországé,[36] a Boszorkányüldözések Európában (14–18. század) címűn térségünk „több ezer áldozattal”[37] szerepel. Feltűnik a magyar főváros a Forradalmak és alkotmányok (1814–1848)[38] című, illetve a népsűrűség európai alakulását 1871-ben és 1913-ban vizsgáló térképen,[39] a hazai gépipar gyorsan növekvő lakosságú fellegváraként 1850 körül,[40] az iparosítási centrumok sorában 1900 körül[41] és a születő nemzetállamok sorában az 1918 utáni Közép-Európában.[42] Egyetlen térképen sikerült az első világháborús szövetségi rendszerek és erőviszonyok adataira (lakosságszám, haderő létszáma, a világ ipari termelésében való százalékos részvétel), továbbá Szarajevóra és a merénylet dátumára is rábukkanni.[43]

A német hatalmi terület bővülését jelző 1939-es pillanatfelvételen Kárpátaljánál külön felirat mutatja a magyar birtokbavételt.[44] A második világháborúban Németország területileg gyarapodó (Erdély visszatérte az 1942–1945 közötti eseményeket ábrázoló térképen jelenik meg), majd szovjet ellentámadást elszenvedő (piros nyíllal jelölve) szövetségeseként[45] ábrázolják az országot. A szovjet uralmi terület európai kiterjesztését bemutató térkép a hazai népi demokrácia kialakulását 1949-re teszi.[46] A német menekültek és elűzöttek, 1945–1950 című térképen természetesen hazánk is helyet kap.[47] A németek kitelepítése Magyarországon 206 ezer főt érintett, ezek döntő többsége a szövetségi német területre került.[48] Olykor 1956 is csupán a térképen, például a Szovjetunió európai előrenyomulását bemutatón[49] tűnik fel, illetve a keleti blokk kronológiáját ismertető táblázatban[50] jelenik meg. Ugyanez a helyzet az Európai Unió 2004-es bővítésével kapcsolatban is.[51]

Nem életszerű, hogy a keresztény vallás elterjedését a nagy egyházszakadás (1054) idején bemutató térképen éppen Magyarország és Esztergom,[52] vagy a 13–14. században a Bécs és Krakkó felől a Magyar Királyságon keresztül vezető „fontos „szárazföldi kereskedelmi útvonal”[53] keltheti fel a tanulók érdeklődését. A fürkésző diák rákérdezhet a Vallásfelekezetek Európában, 1570 körül című térkép alapján a különböző vallási irányzatok kárpát-medencei elterjedésére (a Balaton itt is megkönnyíti a beazonosítást),[54] vagy a harmincéves háború fő hadszíntereit és a népességveszteséget bemutató térképen feltűnő „Zsitvatorok, 1606”[55] bejegyzésre (bár valószínűbb, hogy már a Zsitva folyó nevének kiolvasása is gondot okozhat).

A német egység születését végigkísérő (1815, 1866, 1867, 1871) sorozaton a kíváncsi nebuló felfedezheti az új államként és európai hatalmi tényezőként megjelenő Ausztria-Magyarországot.[56] Az 1918 utáni Európát ábrázoló térkép az új magyar határok mellett egy népszavazás utáni területgyarapodást is jelöl, további magyarázat nélkül.[57] Ezt soproni születésűként kifejezetten fájlalom.

Kördiagramok mutatják az európai nemzeti kisebbségek arányát a különböző országokban, ezek közül a csehszlovákiai (csehek: 46%), jugoszláviai (szerbek: 46%) és romániai (románok: 76%) adatok talán kérdéseket vetnek fel a tanulókban ezen államok nemzetállami jellegével kapcsolatban.[58] Nyíl jelzi a második világháborús Magyarország Jugoszlávia elleni fellépését, illetve a Szovjetunió elleni támadásban való magyar részvételt,[59] törzsszövegi kifejtés nélkül. Ugyanakkor nehezen feltételezhető, hogy a Németország ötvenes éveit bemutató fényképek egyikén (egy felvételen a Sissi-filmből) feltűnő Romy Schneidert egyből a magyarok királynéjaként azonosítanák a német tanulók.[60]

Természetesen nem hiányozhat Ausztria, illetve Ausztria-Magyarország a német-német háború,[61] azaz Königgrätz veszteseként, aztán mégis – Bismarck okos intencióinak megfelelően – Németország szövetségeseként,[62] az 1879 és 1887 között született nagyhatalmi szerződések (kettős és hármas szövetség, három császár szövetsége és az ún. földközi-tengeri egyezmény) aláírójaként, illetve érintettjeként (a német-orosz viszontbiztosítási szerződés).[63] Utóbbiakról egy táblázat segítségével kaphatunk információkat, ahogy az 1939 előtti hazai zsidó lélekszámról (800 ezer) és a holokauszt magyarországi áldozatainak számáról (a vizsgált tankönyv szerint 520 ezer[64] meggyilkolt) is hasonló módon tájékozódhatunk.[65]

 

Múltidéző

Ha visszatekintünk az 1989/1990 előtt forgalomban volt történelemtankönyvek tényanyagára, akkor – bár a mintavétel objektív korlátozottsága folytán az eredmény nem tekinthető reprezentatívnak – szembesülhetünk azzal, hogy a tananyag jelentős csökkentése mitől fosztotta meg a német diákokat, illetve mi az a ténymennyiség, amely kitartóan helyet követel magának a tankönyvek oldalain, leginkább a térképeken. Talán két adat mutatja legkifejezőbben a változásokat. Egyrészt 1956-ról korábban az egyik tankönyv 14 sorban tudósított, megemlítve Gerő Ernőt, részletesen ismertetve Nagy Imre nyugati hatalmakhoz intézett felhívását és későbbi kivégzését is.[66] Másrészt még az olyan részinformációk esetén is, amikor lelkes térképfeltáró tevékenységre van szükség bármiféle magyar reláció azonosításához, erőteljes rostálás érhető tetten. A keresztes hadjáratok magyarországi átvonulását bemutató térképen korábban három ilyen vállalkozás útirányát rögzítették.[67] Napjainkban örülhetünk, ha a háromból egy esetleg feltűnik valahol.

A huszadik század utolsó harmadában használt tankönyvek[68] a Nyugatot fenyegető 9–10. századi támadások sorában nem csupán 955, az Itáliáig és a francia atlanti partokig eljutó „Madjaren” döntő vereségének előzményeit (pl. I. Henrik[69] 9 évre szóló, a magyaroknak tekintélyes hadisarcot garantáló szerződését)[70] és jelentőségét tárták fel, de az elődeinket érintő következményekről is viszonylag részletesen beszámoltak. Szóba kerül a quedlinburgi követjárás,[71] említik az Árpádok uralkodóházának „központilag kormányzott autokrata fejedelemségét”[72] és Szent István nevét[73] is.

Az európai népesség 500 és 1450 közötti alakulását bemutató táblázat szerint a Magyar Királyság (illetve annak korábban különböző germán törzsek, majd avarok és szlávok által lakott) területén i. sz. 500 körül, majd 600 körül szintén mintegy félmillióan, az államalapítás idején már másfél millióan laktak. A népességszám 1340 környékére 2 millióra emelkedett, majd 1450 körül (alapvetően a pestisjárványok hatására) ismét másfél millióra csökkent.[74] Egy térképen 1203-as dátummal a Bosznia feletti magyar fennhatóságot jelölik.[75] Valójában ekkor űzte el a korábban már III. Bélának hűségesküt tett Kulin bán az eretneknek tartott bogumilokat és a pápai vizsgálóbizottság, illetve III. Ince kedvében[76] járva meg is eskette a bosnyák egyházi vezetőket, hogy elfogadják a katolikus egyház tanításait. Kulin nem sokkal később meghalt, de a bogumil tanok továbbra is fennmaradtak Boszniában. Persze, ezek az információk nincsenek feltüntetve a térképen, de legalább van egy kiindulópont, egy évszám, amelyen elindulhat az érdeklődő.

A keleti német expanzió témakörében – a kárpát-medencei térfoglalás 950 és 1250 közötti eseményeinek és a településeknek német névvel történő feltüntetése mellett[77] – említik egy tankönyvben a cisztercieknek és premontreieknek az erdők kiirtásában és a földek termékennyé tételében játszott szerepét.[78] Korábban hallhattak a német diákok a mongolok magyarországi pusztításairól,[79] a Luxemburg-ház kapcsán legalább térképen megjelent az 1387-es dátum.[80] Az első hazai Habsburg uralkodó, Albert trónra lépésének évszámáról (1437), illetve a mohácsi csatavesztés dátumáról is értesültek,[81] sőt, a 14–16. századi parasztfelkelések egyik helyszíneként[82] is előkerült Magyarország. Az 1515-ös házassági szerződésen[83] túl utalás történt arra is, hogy 1500 körül a cseh-lengyel szorosabb kapcsolatok mellett a magyar-lengyel viszony is szorossá vált (II. Ulászlót nem említik).[84] A Reformáció-ellenreformáció című térképről korábban sem lehetett többet leolvasni annál, mint hogy magyar területen is jellemző volt a katolikus-evangélikus megosztottság (az unitáriusok nem kerülnek szóba).[85]

A magyar mágnások 17. századi ellenállásáról is csak korábban olvashattunk legalább egy szókapcsolat erejéig.[86] Térkép mutatta az Oszmán Birodalom terjeszkedését 1683-ig,[87] illetve a középkori kereskedelmi utak mellett a szállított javakat (a Magyar Királyság esetében a szarvasmarha és a ló mellett a vas, a réz, az arany és az ezüst szerepel)[88] is le lehetett olvasni róluk. II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem magyarországi harcai,[89] majd évszázadnyi szünet után a II. József elleni belga és magyar fellépés,[90] aztán 1848 előzményeként a fő- és köznemesek érdekellentétei,[91] végül a Kossuth vezette forradalmi mozgalom[92] is szóba került. Ennek eredményeként Magyarország saját hadügy-, pénzügy- és külügyminisztériummal rendelkezhetett[93] (valójában a király személye körüli miniszter a magyar külpolitikai érdekek bécsi képviseletét látta el). A Nyelvek és államhatárok, 1848 című térképről a „magyarisch” kisebbségi helyzetére vonatkozóan lehetett információkat nyerni.[94]

Az országnak ismét saját parlamentet és kormányt[95] biztosító kiegyezés előzményeinek[96] és Friedrich List Magyarországot is érintő vámuniós tervének[97] említéséből, vagy ugyanabban a kötetben a Tanácsköztársaság, a nyilasok, illetve a háromhatalmi egyezményhez való magyar csatlakozás[98] témájának felvetéséből persze semmiféle kép nem áll össze az 1945-öt megelőző száz év magyar históriájából.[99] A tehertételek közül a kitelepítés[100] nem hiányozhatott korábban sem a tankönyvekből, a fordulat éveként 1946/1947 szerepelt egy kötetben[101] (ez legalább a különböző, a térség szovjetizálásának ütemével kapcsolatos interpretációk megvitatására módot adhat). A keleti blokk világpolitikai jelentőségű történései között a magyar 1956 – változó terjedelemben – az 1953-as kelet-berlini, az 1968-as csehszlovákiai és az 1981-es lengyelországi fejleményekkel került egy sorba.

 

Kijózanító

955 természetesen biztos pont a német történelemkönyvekben. Míg azonban nálunk az eufemisztikus „kalandozások” terminus technicus mögé bújva sokan valamiféle izgalmas, a dicső magyar múltat igazoló, de legalábbis népmesébe illő férfias kalandként aposztrofálják Európa folyamatos megsarcolását, addig a német tankönyvek leszámolnak ezzel a mítosszal, és annak egyetlen pozitívumaként a német területek összefogását, egységbe tömörülését emelik ki. Illetve megelégedéssel konstatálják, hogy az Augsburg melletti döntő vereség után a magyarok végre felhagytak a nomád hadakozással, nyitottak a nyugati vallás és kultúra felé, és a nevét megkeresztelkedése után Istvánra változtató „Waik” fejedelmük,[102] a királyság megalapítója vezetésével beilleszkedtek a keresztény Európába.[103]

A Német Nemzet Szent Római Birodalmát ábrázoló térképen ugyan Budát és Mohácsot is feltüntetik, ugyanakkor a három részre szakadt ország helyett a királyi Magyarország egységesen Habsburg,[104] a hódoltsági terület oszmán fennhatóság alatt és Oszmán Birodalom megjelöléssel szerepel.[105] Ez szimbolikusan is szembesíthet minket azzal, hogy a nagymagyar ábránd, az egykorvolt nemzeti nagylét délibábja helyett a Magyar Királyság majd’ ezeréves történetének jelentős része valójában alávetettségben, más nagyhatalmaktól való függőségben, illetve jobb esetben kölcsönös egymásrautaltságban íródott. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, Pálffy Géza történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete tudományos tanácsadójának vezetésével létrejött „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport által folyamatosan publikált friss hazai kutatási eredmények ugyanakkor azt igazolják, hogy a Habsburgoknak, az általuk nyújtott katonai és anyagi segítségnek meghatározó szerepe volt Magyarország 16–17. századi megmaradásában. A Habsburg Birodalom részévé lett Magyar Királyságnak és a török gyámkodás alatt szintén csak korlátozott szuverenitással bíró Erdélyi Fejedelemségnek esélye sem volt az ország újraegyesítésére, ehhez európai katonai-diplomáciai összefogásra volt szükség.

Mária Terézia csak Lengyelország első felosztásánál (bár pontatlanul a robotkötelezettség eltörlését is javára írják),[106] a csupán egy rézmetszeten ábrázolt II. József pedig rendeleteinek visszavonása kapcsán[107] kerül szóba. Ahogy teljesen természetesnek kell tekintenünk, hogy az eseményeket német szemszögből szemlélik, és ezért a Német-római Birodalom, illetve a későbbi Német Császárság területére fókuszálnak, ugyanúgy el kell fogadnunk, hogy bármilyen magyar vonatkozás csak a német történelem árnyékában, azzal valamilyen összefüggésben jelenhet meg. Például egy 13–14. századi térkép Magyarországot 1305 és 1308 között Wittelsbach fennhatóság alatti területként mutatja be,[108] miközben az előző háromszáz éves magyar históriára (és a következő kétszáz évre) egyetlen szót sem veszteget. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890-es alakulását is minden bizonnyal azért is találjuk meg a vonatkozó térképen, mert a hazai ipari munkásság és bányászság jelentős része német nemzetiségű, illetve németajkú volt, továbbá a párt szervezői is a német utat követték.[109]

Az átnézett tankönyvekben a legtöbb tényt a magyar történelmi személyiségek közül érdekes módon Semmelweis Ignácról, az őt hosszan méltató leírásból tudunk meg, ugyanakkor – jegyezné meg azonnal egy „méltányos” elbírálást igénylő tanulmányíró – a származását nem tüntetik fel.[110] Tegyük hozzá rögtön: a magyar orvosnak apai ágon szász ősei voltak, édesanyja pedig sváb családban nőtt fel.[111]

I. Istvánt még olykor-olykor megemlítik a tankönyvek, de sem a második honalapító, IV. Béla, sem a német-római császári címre törő „igazságos” Mátyás nem kerül szóba a Magyar Királyság első fél évezredének történetéből. Mohács-Arad-Trianon történeti tudatunkban és emlékezetkultúránkban meghatározó szerepet játszó hármasából csak az első, valóban évszázadokra meghatározó változásokat eredményező csatavesztést jelzik – bár gyakran azt is csak térképen – a német tankönyvekben. Megjegyzem, Ausztria is elveszítette az Osztrák Császársághoz tartozó területek és népesség mintegy háromnegyedét, a németlakta térségek egyharmadát. Ez a trianonihoz számszerűleg és pszichológiailag is mérhető veszteség. Mégis, egy háromnapos nemzeti gyász után egyből azon kezdtek el munkálkodni, hogy az adott helyzetből a lehető legtöbbet hozzák ki, és megtalálják az ország új helyét a drasztikusan megváltozott körülmények között.

Persze a minimális magyar vonatkozás oda is vezethet, hogy amennyiben véletlenül egy-két teljes mondatot szentelnek valamilyen magyar történeti esemény bemutatásának, az leegyszerűsítővé, pontatlanná és egyéb magyarázat híján félrevezetővé válhat. Például azt az állítást, hogy I. Lipóttal szemben a protestáns magyarok „állandó kisháborút” folytattak, elfogadhatjuk, ugyanakkor a következő két mondat tartalmával már több probléma is van. Eszerint ugyanis a magyarok (az Erdélytől egyre inkább függetlenedő és a Béccsel később is tárgyaló Thököly Imre kurucai) a törökkel léptek szövetségre (akikről itt tudjuk meg, hogy a 16. század közepe óta Magyarországot egészen a Balatonig – már megint a Balaton ­– megszállva tartották). Az 1687-es pozsonyi országgyűlés pedig a tankönyvírói kollektíva szerint a kettős monarchia születését eredményezte.[112] Persze, a 2000-es évek óta zajló drasztikus tananyagcsökkentés az ilyen és ehhez hasonló,[113] nem kellően kiérlelt mondatokat egyszerűen kirostálja.

Általában Magyarország az 1989 előtti tankönyvekben is csupán a többi állam sorában tűnt fel mind az 1918, mind az 1945 utáni jelentős változásokkal kapcsolatban. A koncentrációs és haláltáborok európai listáját 1944 elején nagy-magyarországi munkatáborok is bővítik.[114] A kelet-európai reformmozgalmak közül – ahogy már említettem – a lengyel „éltanulói státusz” visszatérő elem, a magyar változások motorjaként – említve az antikommunista ellenzéki csoportosulásokat is – egyértelműen az uralkodó „Szocialista Munkáspárton” belül felülkerekedő reformerőket nevezik meg, akik demokratizálták az országot, többpártrendszert vezettek be és az osztrák-magyar határon lévő vasfüggöny lebontásához is hozzáláttak.[115]

Az európai gazdagokat és szegényeket bemutató térképen az egy főre jutó bruttó hazai összterméket a 2006-os szinten, az EU-s átlaghoz (100) viszonyítva, régiónként tüntetik fel. Eszerint Budapest és környéke a 90–110 közötti sávba került, Nyugat- és Északnyugat-Magyarország az 50–90 közötti tartományba, az összes többi magyar régió pedig nem éri el az 50-es szintet.[116] Az istenhit jelenlétét vizsgáló, 2008-as állapotot tükröző térkép adatai szerint a magyar lakosság 30-40%-a istenhívő, ez Szlovéniával azonos szintet jelent, ugyanakkor kisebb, mint a környező államokban mért adat. A muszlim lakosságot 1% alatt mérték.[117]

Az említett friss kutatási eredmények hazai viszonylatban tíz-húsz év alatt jelennek meg a tankönyvekben. A tanulmányban jelzett változások miatt erre azonban talán már nem is kerül sor, legalábbis – amennyiben előbb-utóbb a pedagógiai gyakorlatban is követjük az európai trendeket és hasznosítjuk az ottani tapasztalatokat – a megszokott keretek között biztosan nem. A napjainkban többek között a menekültkérdés kezelése miatt kirobbant német–osztrák–magyar diplomáciai „kisháború” alaposabban formálja az országról kialakult képet, mint bármelyik, kiveszőben lévő történelemtankönyv. Összességében a kutatás során pusztán azt fedezhettem fel maradéktalan örömmel, hogy az egyik tankönyv az általában a történelemtudomány szolgálóleányának tekintett levéltárak fontosságára hívja fel a figyelmet.[118]



[2] Mätzing, H. Ch. és Vitári Zs. (2008): Az NDK és az NSZK történelem- és földrajztankönyveinek magyarság- és Magyarország-képe. Limes, 3. Magyarságkép a 20. században. II. rész. 167–192.

Vitári Zs. (2009): A Németországi Szövetségi Köztársaság történelem- és földrajztankönyveinek magyarság- és Magyarország-képe. In: Hornyák Á. és Vitári Zs. (szerk.): Kutatási füzetek 14. A magyarságkép a közép-európai tankönyvekben a 20. században. Pécsi Tudományegyetem, Pécs. 111–159.

Mätzing, H. Ch. (2009): A Német Demokratikus Köztársaság történelem- és földrajztankönyveinek magyarság- és Magyarország-képe. In: Uo. 161–171.

[3] Vitári Zs. (2009): 119.

[4] A megjelenés sorrendjében: Birk, G. és mtsai (1995): Geschichte und Geschehen A2. Ernst Klett Schulbuchverlag GmbH, Stuttgart.

Askani, B. és Wagener, E. (1997): Anno 1. Westermann Schulbuchverlag GmbH, Braunschweig.; Hinrichs, E. és Stehling, J. (1998): Wir machen Geschichte. Bd. 2. Verlag Moritz Diesterweg, Frankfurt am Main.

[5] Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum állományában fellelhető tankönyvek a megjelenés sorrendjében:

Bahr, F. (2010): Horizonte 11–13. Westermann Verlag, Braunschweig.

Brückner, D. és Focke, H. (2010): Das waren Zeiten 4. C. C. Buchners Verlag, Bamberg.

Cesar-Rothfeld, B. és mtsai (2010): Trio 9/10. Geschichte/Erdkunde/Politik. Schroedel Verlag, Braunschweig.

Ebeling, H. és Birkenfeld, W. (2011): Die Reise in die Vergangenheit. Ein geschichtliches Arbeitsbuch. Band 7/8. Schöningh Verlag, Braunschweig.; Lanzinner, M. és Ott, Th. (2011): Buchners Kolleg Geschichte 12. C. C. Buchners Verlag, Bamberg.

Regenhardt, H. O. (2011): FORUM Geschichte 2. Cornelsen Verlag, Berlin.; Simianer, N. (2011): von…bis. Band 3. Schöningh Verlag, Braunschweig, Paderborn, Darmstadt.

[6] Természetesen – az otthoni könyvespolcról, a tankönyvi változások, azaz a fokozatosan elmaradó magyar vonatkozások figyelemmel kísérésének céljával – néhány korábban megjelent tankönyvet is bevontam a vizsgálatba, ezek a megjelenés sorrendjében:

Tenbrock, R. H., Goerlitz, E. és Grüter, W. (1970): Die geschichtlichen Grundlagen der Gegenwart. Ferdinand Schöningh, Paderborn, Hermann Schroedel KG, Hannover.

Hug, W., Busley, H. és Bahl, F. (1975): Geschichtliche Weltkunde. Band 1. Verlag Moritz Diesterweg, Frankfurt am Main, Berlin, München.

Hug, W., Glaser, H. és Bahl, F. (1980): Geschichtliche Weltkunde. Band 1. Verlag Moritz Diesterweg, Frankfurt am Main, Berlin, München.

Busley, H., Glaser, H., Hug, W. és Bahl, F. (1981): Geschichtliche Weltkunde. Band 2. Verlag Moritz Diesterweg, Frankfurt am Main, Berlin, München.

Alter, P., Hufnagel, G., Schwalm, E., Sösemann, B., Steinbach, P. és Würfel, M. (1984): Tempora. Grundriss der Geschichte. Band 2. Ernst Klett Verlage GmbH u. Co. KG, Stuttgart.

Dotterweich, V., Mehl, A., Walther, H. G., Schwalm, E. és Würfel, M. (1984): Tempora. Grundriss der Geschichte. Band 1. Ernst Klett Verlage GmbH u. Co. KG, Stuttgart.

Az alábbi történelemtankönyveket Andreas Schmidt-Schweizer, az MTA BTK Történettudományi Intézetének munkatársa bocsátotta rendelkezésemre, köszönet értük:

Busley, H., Danner, W., Glaser, H., Hug, W. és Bahl, F. (1982): Geschichtliche Weltkunde. Bd. 3. Verlag Moritz Diesterweg, Frankfurt am Main, Berlin, München.

Cornelissen, J., Götz, R., Holzbauer, H., Wehlen, W. és Zuber, K-H. (1986): BSV Geschichte 1N. Bayerischer Schulbuch-Verlag, München.

Cornelissen, J., Dahlmann, D., Götz, R., Holzbauer, H., Kauffeldt, R., Kirmer, G., Schlandt, J., Wehlen, W. és Zuber, K-H. (1986): BSV Geschichte 2N. Bayerischer Schulbuch-Verlag, München.

Bruch, R. v., Cornelissen, J., Holzbauer, H., Hummel, K-J., Kirmer, G. és Zuber, K-H. (1986): BSV Geschichte 3N. Bayerischer Schulbuch-Verlag, München.

[7] Elérhetőek például a különböző szövetségi tartományok képzései, illetve tantervei iskolatípusonként, tagozatonként, évfolyamonként és tantárgyanként. Letöltés:

http://www.bildungsserver.de/Bildungsplaene-Lehrplaene-der-Bundeslaender-fuer-allgemeinbildende-Schulen-400.html

(2016. 02. 29.)

Továbbá a kultuszminiszteri konferencia tantárgyi vizsgakövetelményeket megfogalmazó ajánlásai – többek között történelemből. Letöltés:

http://www.kmk.org/fileadmin/Dateien/veroeffentlichungen_beschluesse/1989/1989_12_01-EPA-Geschichte.pdf

(2016. 02. 29.)

[8] Például:

segu-geschichte.de,

historicum.net,

lehrer-online.de/geschichte.php,

www.geschichtslehrerforum.de

Ezeken a honlapokon értelemszerűen a tankönyvi szövegeknél jóval több magyar vonatkozású anyag található. (2016. 02. 28.)

[9] Vitári (2009) 112.

[10] Lásd ehhez Glatz Ferenc: Német-magyar kapcsolatok. Letöltés:

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/90-04/ch11.html

(2016. 02. 24.)

[11] Ehhez lásd A történelem tantárgy baljós hanyatlása című cikket a Die Welt című napilap 2015. de­cember 14-i számából. Letöltés:

http://www.welt.de/politik/deutschland/article149909227/Der-fatale-Niedergang-des-Schulfachs-Geschichte.html

(2016. 02. 25.)

[13] Askani és Wagener (1997) 177.

[14] Uo. 275.

[15] Bahr (2010) 239.

[16] Simianer (2011) 74.

[17] Egy helyen a világháború kirobbanását megelőző ún. „júliusi válság” részletes bemutatása is véletlenül átcsusszant a tankönyvi szövegeket drasztikusan csökkentők rostáján. Bahr (2010): 291.

[18] Brückner és Focke (2010) 96.

[19] Lanzinner és Ott (2011) 11.

[20] Uo. 12. A nyugati-keleti kapcsolatok „lázgörbéjén” egy 1-től 10-ig terjedő skálán 5 pontot kapott 1956, ennél kisebb negatív hatással a diagram szerint csak az 1947-es év doktrínái (Truman és Zsdanov) és a Marshall-terv mellett 1968 járt. Ugyancsak 5 pontot érdemelt az amerikaiak vietnami beavatkozása. Uo. 24.

[21] Brückner és Focke (2010) 253.

[22] Cesar-Rothfeld (2010) 52.

[23] Lanzinner és Ott (2011) 18–19.

[24] Brückner és Focke (2010) 308.

[25] Cesar-Rothfeld (2010) 73.

[26] Lanzinner és Ott (2011) 183.

[27] Általában egyszerű, az egyetemi történeti topográfiai órákon minden bizonnyal maximum gyenge négyest érdemlő, olykor pontatlan térképekről van szó, például így kerülhet Budapest a keresztes hadjáratokat bemutató térképre. Cornelissen, Dahlmann, Götz, Holzbauer, Kauffeldt, Kirmer, Schlandt, Wehlen és Zuber (1986): 54.

[28] A tanulmány elején említett korábbi feldolgozás szerzője írja, hogy „az iskolai információkon túl… legalább olyan fontos az ország… turisztikai ismertsége”. Vitári (2009) 149. Nos, egyrészt ezek szerint van hozadéka a rendszerváltás előtti kelet- és nyugatnémet családegyesítő programoknak, ugyanakkor úgy tűnik, minderre az iskolai információk hiányában van szükség manapság.

[29] Hasonlóan funkciótlan a Balkán 1908 és 1913 című térképen Bosznia-Hercegovina megszállása kapcsán Szeged és Erdély feltüntetése. Simianer (2011) 186. Ugyanez a helyzet a Német Szövetség című térképén Szeged és Tokaj jelölésével. Bahr (2010) 214. Bár utóbbival kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy az 1811-es évjáratú aszú a 19. század legrangosabb eseményein és döntéseinek megünneplésén is jelen volt, talán ez az oka Tokaj szerepeltetésének.

[30] A Római Birodalom időszakából a német területen létesített municipiumok és coloniák érdeklik elsősorban a német térképészeket, így aztán a térképre Győrnél felkerült Aquincum miatt ne tegyünk szemrehányást nekik. Hinrichs és Stehling (1997) 72. Már csak azért sem, mert egy korábbi kötetben még jó helyen jelölték, ráadásul zárójelben az Alt-Ofen nevet is megadták. Hug, Glaser és Bahl (1980): 142.

[31] Birk (1995) 81.

[32] Bahr (2010) 108. De Barbarossa Frigyes útvonalát is nyomon követhetjük a Duna mentén. Askani és Wagener (1997) 192.

[33] Hinrichs és Stehling (1997) 33.

[34] Askani és Wagener (1997) 268.

[35] Bahr (2010) 133.

[36] Cesar-Rothfeld (2010) 90.

[37] Hinrichs és Stehling (1997) 166.

[38] Simianer (2011) 74.

[39] Ebeling és Birkenfeld (2011) 205.

[40] Simianer (2011) 129.

[41] Regenhardt (2011) 138.

[42] Uo. 208.

[43] Bahr (2010) 298.

[44] Brückner és Focke (2010): 160. Egy másik, A Harmadik Birodalom és Európa, 1935–1939 című térképen a Felvidék magyar birtoklását is „ung.” (ungarisch – magyar) rövidítés jelzi. Bahr (2010): 374.

[45] Cesar-Rothfeld (2010) 22–23.

[46] Lanzinner és Ott (2011) 12.

[47] Brückner és Focke (2010) 211.

[48] Bahr (2010) 466.

[49] Uo. 495.

[50] Uo. 500.

[51] Uo. 539.

[52] Birk (1195) 12. Egy másik hasonló térképen Kalocsát is jelölik. Hinrichs és Stehling (1997): 5.

[53] Birk (1995) 114.

[54] Regenhardt (2011) 48.

[55] Hinrichs és Stehling (1997) 171.

[56] Simianer (2011) 95.

[57] Brückner és Focke (2010) 96.

[58] Bahr (2010) 308.

[59] Brückner és Focke (2010) 163.

[60] Lanzinner és Ott (2011) 321.

[61] Brückner és Focke (2010) 10.

[62] Ebeling és Birkenfeld (2011) 167.

[63] Regenhardt (2011) 216.

[64] Másutt 550 ezer fő. Brückner és Focke (2010) 173. A zsidók meggyilkolása Európában című térkép 200 ezer magyar áldozatot tüntet fel. Bahr (2010) 383.

[65] Cesar-Rothfeld (2010) 32. Egy másik kötet Magyarország második világháborús veszteségéről is tudósít: a katonai veszteséget (0,42 millió) a valósnál magasabban, a polgári áldozatok számát (0,3 millió) a tényleges adatoknál alacsonyabban adja meg. Brückner és Focke (2010) 189.

[66] Tenbrock, Goerlitz és Grütter (1970) 163.

[67] Hug, Busley és Bahl (1975) 147. Sőt, a szegények keresztes hadjáratáról azt is megtudhattuk, hogy résztvevői Magyarországon is fosztogattak. Uo. 145.

[68] Az első közvetett vonatkozás a „magyar Alföldre bevonult avarok” említése. Cornelissen, Götz, Holzbauer, Wehlen és Zuber (1986) 177.

[69] Vele kapcsolatban egy tankönyv azt is megemlíti, hogy a magyarokon kívül a normannok (a dán-viking Gnupa király) ellen is sikeresen viselt hadat. Cornelissen, Dahlmann, Götz, Holzbauer, Kauffeldt, Kirmer. Schlandt, Wehlen és Zuber (1986) 26.

[70] Busley, Glaser, Hug és Bahl (1981) 48.

[71] Uo. 50.

[72] Dotterweich, Mehl, Walther, Schwalm és Würfel (1984): 137.

[73] Busley, Glaser, Hug és Bahl (1981): 52.

[74] Mindeközben Európa lakossága 27,5 millióról 40, majd 75 millió főre nőtt, majd 1450 körül 50 milliót ért el. Hug, Busley és Bahl (1975) 112.

[75] Hug, Busley és Bahl (1975) 142.

[76] Egy másik kötet a III. Incétől való magyar függőségről tudósít. Busley, Glaser, Hug és Bahl (1981): 90.

[77] Busley, Glaser, Hug és Bahl (1981) 109.

[78] Hug, Busley és Bahl (1975) 130.

[79] Busley, Glaser, Hug és Bahl (1981) 113.

[80] Uo. 118.

[81] Uo. 119.

[82] Uo. 164.

[83] Egy kötet törzsszövegben közli, hogy Ferdinánd házassága révén a magyar és cseh trónra is jogot formált: Cornelissen, Dahlmann, Götz, Holzbauer, Kauffeldt, Kirmer, Schlandt, Wehlen és Zuber (1986) 150.

[84] Hug, Busley és Bahl (1975) 188.

[85] Cornelissen, Dahlmann, Götz, Holzbauer, Kauffeldt, Kirmer, Schlandt, Wehlen és Zuber (1986) 169.

[86] Dotterweich, Mehl, Walther, Schwalm és Würfel (1984) 207.

[87] Hug, Busley és Bahl (1975) 152.

[88] Uo. 167.

[89] Busley, Danner, Glaser, Hug és Bahl (1982) 28.

[90] Bruch, Cornelissen, Holzbauer, Hummel, Kirmer és Zuber (1986) 19.

[91] Alter, Hufnagel, Schwalm, Sösemann, Steinbach és Würfel (1984) 97.

[92] Tenbrock, Goerlitz és Grütter (1970) 39.

[93] Alter, Hufnagel, Schwalm, Sösemann, Steinbach és Würfel (1984) 104.

[94] Bruch, Cornelissen, Holzbauer, Hummel, Kirmer és Zuber (1986) 128.

[95] Alter, Hufnagel, Schwalm, Sösemann, Steinbach és Würfel (1984) 154.

[96] Tenbrock, Goerlitz és Grütter (1970) 41.

[97] Uo. 58.

[98] Az említés sorrendjében Tenbrock, Goerlitz és Grütter (1970) 103., 124., 140.

[99] Másutt egy térképen tűnik fel az Osztrák-Magyar Monarchia felirat, minden előzmény és magyarázat nélkül. Bruch, Cornelissen, Holzbauer, Hummel, Kirmer és Zuber (1986) 169.

[100] Alter, Hufnagel, Schwalm, Sösemann, Steinbach és Würfel (1984) 319.

[101] Uo. 324. Másutt még a Független Kisgazdapárt feloszlatását is szóba hozták. Tenbrock, Goerlitz és Grütter (1970) 154.

[102] Cornelissen, Dahlmann, Götz, Holzbauer, Kauffeldt, Kirmer, Schlandt, Wehlen és Zuber (1986) 33.

[103] Lásd például: Birk (1995) 78.

[104] Vagy jobb esetben – bár pontatlanul – Ausztria–Magyarországként. Ebből következik, hogy Szapolyai Jánost „magyar ellenkirálynak” nevezik. Busley, Glaser, Hug és Bahl (1981) 216.

[105] Bahr (2010): 132.

[106] Regenhardt (2011) 100.

[107] Uo. 103.

[108] Cornelissen, Dahlmann, Götz, Holzbauer, Kauffeldt, Kirmer, Schlandt, Wehlen és Zuber (1986) 120.

[109] Bruch, Cornelissen, Holzbauer, Hummel, Kirmer és Zuber (1986) 181.

[110] Ebeling és Birkenfeld (2011) 203.

[111] Egy másik tankönyvben Theodor Herzl, a cionizmus atyjának budapesti gyökereiről értesülhetünk. Lanzinner és Ott (2011): 269.

[112] Cornelissen – Dahlmann – Götz – Holzbauer – Kauffeldt – Kirmer – Schlandt – Wehlen – Zuber (1986): 212. Tény, hogy Magyarország ekkor került a Habsburgok örökös királyságai közé, de a kettős monarchia az 1867 utáni államalakulat leírására szolgál.

[113] Az 1848/49 történéseiről készült táblázat 1848. októberre és 1849. júniusra jelez magyarországi „felkeléseket”, amelyeket augusztusban orosz segítséggel levertek. Bruch, Cornelissen, Holzbauer, Hummel, Kirmer és Zuber (1986) 133.

[114] Brückner és Focke (2010) 173.

[115] Bahr (2010): 478.

[116] Lanzinner és Ott (2011) 237.

[117] Uo. 242.

[118] Brückner és Focke (2010) 135.

_________________________

More than 1100 years, in less than 11 sentences.

Image of Hungary in German history textbooks.

The examination of the image of Hungarians in German history textbooks is difficult. The main reason – beside the changed role of the history as subject, the different provincial concepts and diversity – is the fundamental fact that there are no or very few Hungarian connections in these books. They focus on German and European history over the dividing lines of historical periods and concentrate on the events of the previous 150 years. The German students’ knowledge about Hungary is mainly based on maps, tables, diagrams and with sufficient interest the conclusions from these.

The politics of memory, which explores and undertakes the past honestly, is the best country image. In Hungary this process is expected to take a long time, so it is worth selecting knowledge from German textbooks which confront us of our relations and sometimes destroy our myths.

____________________________________________

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: