Pallos Zsuzsanna: Tanulóterek az iskolai könyvtárban

Nyomtatási nézet

Nemzetközi kitekintés

Pallos Zsuzsanna drs., főkönyvtáros, EKE OFI Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest

______________________

Közismert, hogy napjaink tanulóinak más attitűdjei, elvárásai és korlátai vannak, mint akár a tíz évvel ezelőttieknek. Bár elődeikhez hasonlóan ők is társas lények, szeretnek találkozni, együtt lenni a barátaikkal, családjukkal személyesen és online is. De az, ahogyan kialakítják személyes és szakmai kapcsolati hálóikat, már korántsem hagyományos. Facebook, sms, messenger, wiber, mobil, fényképezés simán összefér egy kávé melletti beszélgetéssel. A mai gyerekek/tanulók már nem félnek használni a technikát, életük természetes, sőt rajongásig szeretett része a mobiltelefon, a digitális kamera, az mp3 lejátszó stb. Böngészni, letölteni, üzeneteket küldeni bárhonnan és bármikor tudnak. Megváltoztak az információkeresési szokásaik is, sokkal természetesebben fordulnak az internethez, a kortársakhoz a közösségi hálón, mint a könyvtárhoz, ahol ma már nem elég, ha a könyvtár katalógusát és teljes szövegű elektronikus forrásait tudják online nézni, hanem számítanak arra, hogy szövegszerkesztő és táblázatkezelő programokat, működő internetkapcsolatot, e-mail használati lehetőséget, HTML-szerkesztő szoftvert, audio- és videostreaminget, valamint más applikációkat is használni tudnak.[1] Ezekhez az állandó és mind gyorsabb és kiterjedtebb változásokhoz a könyvtárnak is folyamatosan kell igazodnia és megújulnia, nem veszítve szem elől a küldetését: a közösség szolgálatát, összekapcsolva a tanulókat és a tanárokat a szükséges információkkal, átadva a kezelésükhöz szükséges készségeket.[2]

Ahogy a könyvtárak egyre jobban igazodnak a 21. századi igényekhez, szükségessé válik az is, hogy másképp közelítsük meg a tervezésüket is. Az iskolai könyvtárakat hagyományosan nagy teremkönyvtáraknak tervezik, ahol kutatásra alkalmas anyagokat tárolnak és kellemes bennük olvasni. Egyúttal olyan közösségi terek, ahol az emberek magukban, csöndben tanulhatnak. A könyvtár ugyanakkor raktározó és információkat szolgáltató hely is, nyitott tér az egész életen át tartó tanulás, az önképzés számára is.[3] A kutatáshoz és annak tanításához szükséges referenciaanyagok (tájékoztató anyagok, kézikönyvek) nagy része azonban már a digitális birodalomba költözött. Mind jobban terjed, és egyre kidolgozottabb a „Hozd magaddal a saját technikai eszközödet” (Bring Your Own Technology/Device (BYOT/BYOD) elv is, így a tanulókat nem korlátozza, milyen eszközök érhetők éppen el az épületben. Az e-könyvek egyre inkább elfogadott formátummá válnak, amelyekbe érdemes invesztálni, és egyre növelik az olyan appok és programok elérhetőségét is, melyek lehetővé teszik a minél zökkenőmentesebb hozzáférést a digitális anyagokhoz.[4] A változások ellenére azonban az iskolákat még mindig a hagyományos könyvtár-média központokkal tervezik, azaz, egy nagy teremnek, amely a nyomtatott anyagok elhelyezésére és a kölcsönzésre alkalmas berendezések használatára szolgál. Ahogy a digitális beszerzések egyre fontosabbá válnak, úgy csökken a raktározás iránti igény és a polcok jelentősége, miközben a terek, ahol a tanulók kísérletezni, alkotni és kutatni tudnak, egyre fontosabbá válnak.[5] Natalie Greene Taylor szerint[6] már nemcsak a csökkenő terek trendje figyelhető meg, hanem az oktatáshoz szükséges technikai eszközök mobilitása is, beleértve a „laptop és tablet egyben” kezdeményezést, és a „hozd magaddal a saját eszközödet” irányelvet is. A Pew Research Center 2015-ös adatai szerint a 12–17 éves serdülők közel 3/4-ének volt már okostelefonja vagy legalább hozzáférése, és a kényelem, valamint az állandó hozzáférési lehetőség miatt 92%-uk naponta ezen keresztül éri el az internetet. A 13–17 éves korosztály 87%-ának van asztali számítógépe vagy laptopja, 58%-uknak pedig táblagépe vagy legalábbis hozzáférése.[7] Egy másik, 2015-ös felmérés szerint pedig az Egyesült Államokban az okostelefon-tulajdonosok 85%-a fiatal felnőttek közül kerül ki.[8] De Európában sem ritka az okostelefon, 2017-es adatok szerint Svédországban a felnőttek 80%-a, Németországban 72%-uk, az Egyesült Királyságban 72%, Spanyolországban 79%, Olaszországban 67%, Magyarországon 61%, Lengyelországban pedig 57% birtokol legalább egy okostelefont.[9]

Nem csoda tehát, ha egyre több iskola írja át szigorú szabályozását az osztálytermi mobilhasználatról, és sok pedagógus már alkalmazza is őket az óráin.[10] Néhány iskolai könyvtár állományát már a felhőbe menekíti és elérhetőségét mobileszközökön keresztül teszi lehetővé, így az iskolai könyvtárosnak is jobb lehetőségei nyílnak a tanulásfejlesztésre. A mobileszközök elterjedt iskolai használata következtében egyre fontosabbá válik, hogy az iskolai könyvtárosok tisztában legyenek a körzetük számára érvényes irányelvekkel. A BYOD mozgalom például befolyásolhat több olyan iskolai, körzeti, helyi, állami és szövetségi irányelvet, amelyek a hozzáférést, a szerzői jogot, a szűrést (filtering), a használhatóságot és az adatvédelmet érintik. A szűrés talán a legkiugróbb példa erre, mivel a személyi eszközök használata kivette az internethozzáférés ellenőrzésének lehetőségét az iskolai irányítás kezéből. A gyermekek és a fiatal felnőttek védelmének érdekében szükséges lenne mérlegelni, hogy mielőbb megtanítsuk őket a biztonságos internethasználatra. A BYOD sikeréről szóló beszámolók többsége olyan vállalatoktól származik, melyeknek komoly érdekeltsége van ezekben a termékekben (például a K-12 Blueprint, Intel Education cég). Az iskolai könyvtárosnak azonban képesnek kell lennie arra, hogy pártatlan információkat, tanácsot tudjon adni ezekben a kérdésekben.[11]

Okostelefon-tulajdonosok aránya a felnőtt lakosság körében a 2017-es adatok szerint

Forrás: Pew Research Center Global Attitudes Sdurvey - http://www.pewglobal.org/2018/06/19/social-media-use-continues-to-rise-in-developing-countries-but-plateaus-across-developed-ones/#table

Egy Colorado állambeli (USA) középiskola (Silver Creek High School, Longmont) könyvtárában például a tanulók részt vesznek az Aurasma kibővített valóság programban (az augmented reality olyan technológia, amely egy számítógép által generált képet helyez a felhasználó valós képi nézeteire, ezáltal összetett nézetet biztosít.) Ennek keretében a tanulók használhatják az eszközeiket fizikai objektumok beolvasásához, illetve ahhoz, hogy interaktív segítséget és utasításokat kapjanak.[12] A reszponzív technológia, amely lehetővé teszi, hogy minden eszköz kijelzőjén jól olvasható módon jelenjen meg a tartalom, vagy az IOT (internet of things – a dolgok internete)[13] technológia lehetővé teszi, hogy közvetlen kapcsolatba léphessünk az objektumokkal és valós idejű információkat rögzíthessünk. Az iskolai könyvtárosok tehát olyan korlátlan gyűjteményt irányítanak, amely a világ különböző eszközeire kapcsolódik és adataival érintkezik, növelve a hallgatók kutatási élményét.[14]

A tanulásról alkotott kép is változik. A gyerekek és a serdülők nemcsak formálisan, azaz iskolában, osztálytermekben, hanem informálisan, tehát otthon, a kortársaik közt és a közösségben is folyamatosan tanulnak. Napjainkban számos új tanulási forma terjedt el: kollaboratív, kooperatív, tapasztalati, részt vevő, vita, aktív és a reflektív tanulás is. Ez az átalakulás a tanulásban és az iskolai környezetben arra sarkallja a pedagógusokat, hogy választ keressenek azokra a kihívásokra, hogy miképp tudnának olyan tanulótereket fejleszteni, melyek megfelelnek ezeknek a szükségleteknek a közben egymással versengő gazdasági, társadalmi és politikai realitások közt.[15] A könyvtárak, kávézók, gyorséttermek, internetkávézók, kertek és az internet chatszobával rendelkező közösségi oldalak – melyek a fiatalok körében igen kedveltek – informális tanulóterekké válhatnak. Az új könyvtárak tervezésekor az legyen az elsődleges szempont, hogy a diákok a könyvtárat válasszák a többi informális tanulóhely közül. Megvizsgálva ezeket a tereket, azt látjuk, hogy nemcsak helyszínt biztosítanak a csoportos tanuláshoz, hanem internet-hozzáférést és az étkezés mellett a spontán társasági életet is lehetővé teszik.[16] A tér kínálta tanulási lehetőségek azonban nem mindig felelnek meg a tanulási szokásainknak.[17] Scott Bennett oktatási szakértő 380 olyan intézményt vizsgált, amelyek 1992 és 2001 között új könyvtárat építettek vagy egy régit renováltak. Eredményei[18] azt sugallják, hogy a könyvtár tervezésekor „jobban meg kellene érteni a tanulók önálló, aktív tanulói viselkedését és az oktatók azon stratégiáit, melyekkel ezeket a magatartási formákat támogatják.” Mivel egyre több intézmény alkalmazza ezt a megközelítést, a könyvtárostanárok az élen járnak majd abban, hogy ne csak az osztálytermekben, hanem a könyvtárakban is hatékony, jövőorientált tanulótereket tervezzenek. Ehhez fel kell tenni a következő kérdéseket:[19]

• Melyek azok a jellemzők, melyeknek meg kellene határozni ezeket az új tereket?
• Hogyan tudják a könyvtárostanárok hatékonyan képviselni majd ezen új tanulóterek ügyét?
• Milyen partnerkapcsolatok segíthetik annak lehetőségét, hogy a könyvtárakba jobban integrálódjon az oktatási tér?

A fizikai tér visszatükrözi az oktatási filozófiát, pontosabban az adott korban az embereknek a tanulásról alkotott elképzeléseit. Következésképp egy, az ötvenes években megalkotott tanulói tér nem feltétlenül felel meg a kétezres évek igényeinek.[20] A tér összehozhatja az embereket, ösztönözheti a felfedezést, az együttműködést és a vitát, vagy a csendre inthet, közvetítheti a kapcsolatnélküliség ki nem mondott üzenetét.[21] Egyre inkább láthatjuk az épített pedagógia (azaz a térnek az a képessége, ami meghatározza, ahogyan majd tanítanak benne) hatóerejét. Torin Monahan alkalmazta először ezt a kifejezést, mellyel arra utalt, hogy azok a módszerek, miszerint egy teret megterveznek, kihatással lesznek majd az abban a térben zajló tanulásra is.[22] Számos példa igazolja ezt a megállapítást, például egy terem, ahol padok vagy asztalok vannak sorokba rendezve, szemben a táblával és a tanítói asztallal, azt a pedagógiai elképzelést közvetíti, hogy én előadok, ti pedig figyeltek és hallgattok engem. Ha viszont a teremben az asztalt székek veszik körbe, az már a csoportmunka fontosságát és a tanulással kapcsolatos interakciót sugallja.[23] Gyakran azonban a tér elrendezését megszokásból adottnak vesszük, és sokszor nem számolunk azokkal a lehetőségekkel, módszerekkel, amelyekkel a teret lehatárolhatjuk vagy növelhetjük aszerint, amit megvalósítani szeretnénk (például a csoportmunka vagy a csendes tanulás lehetősége).[24] A technológia azonban nemcsak a tanulásba hozott egyedülálló lehetőségeket, hanem megváltoztatta a tanulótereket is. A fizikai területek tanulásra gyakorolt hatását átgondoló oktatók egyetértenek abban, hogy világos pedagógiai és társadalmi célokat kell kitűzni, mielőtt megtervezik és megszervezik a helyet. Egy küldetésnyilatkozat megalkotása megbízható alapot jelent a folytatáshoz, itt azonban egyértelműen meg kell határozni az iskolai könyvtár célkitűzéseit, amivel a könyvtár munkatársainak, az iskolai közösségnek, az irányító testületnek teljes mértékben egyet kell értenie és el kell fogadnia.[25]

Ahogy egyre többet ismertünk fel és értettünk meg abból, ahogy az emberek tanulnak, valamint a technológiának ebben betöltött szerepéről, fogalmaink a hatékony tanulóterekről megváltoztak. Egyre inkább arra törekszünk, hogy ezek a terek rugalmasak, elektronikus hálózatok kialakítására alkalmasak legyenek, formális és informális tevékenységeket bármilyen gond nélkül lehessen végezni bennük (akadálymentes környezet), azaz olyan helyek legyenek, ahol bárhol és bármikor lehet tanulni fizikai és virtuális térben egyaránt. Megértettük azt is, hogy a tervezés folyamat, és nem a végeredmény. Az összes érdekelt felet — mint a tanárok, az oktatástechnológusok, a könyvtárosok és legfőképpen a tanulók — fontos ebbe a folyamatba bevonni.[26] Az információs technológia egyedülálló lehetőségeket hozott a tanulási terekbe azáltal, hogy ösztönzi a kölcsönhatást, az együttműködésen alapuló eszközhasználatot a virtuális világ felfedezésében. E három területen – a tértervezés, a technológia és a pedagógia – egyre jobban együttműködnek a szakemberek az oktatás hatékonyságának javítását célzó kutatásban.[27]

A fizikai tér hatását az emberi tevékenységre pszichológiai és fizikai perspektívából is vizsgálták. A környezeti pszichológia, például olyan témákkal is foglalkozik mint a térrel kapcsolatos pszichológiai komfortérzés, a tér motivációs és inspirációs hatásai stb. Azok pedig, akik a tér fizikai hatásaival foglalkoznak, azt vizsgálják, hogy milyen hatása van a fénynek, a hőmérsékletnek és a fizikai közelségnek az emberi tevékenységre. Graetz és Goliber például összegezte azokat a kutatásokat, amelyek kimutatták, hogy kapcsolat van a fény és a fizikai izgatottság, illetve a túl meleg hőmérséklet és az ellenségeskedés között.[28] Scott-Webber pedig ismertette azokat a kutatásokat, melyek azt vizsgálták, hogyan hat a tér a fizikai közérzetünkre, és ez hogyan kapcsolódik a tudásalkotásunkhoz, a kommunikációhoz és alkalmazásához, alátámasztva ezáltal, hogy a tér kialakítása, berendezése komoly befolyást gyakorol ezekre a tevékenységekre.[29] Az olyan környezet, mely támogatja a tapasztalatszerzést, stimulálja az érzékeket és bátorítja az információcserét, nagy mértékben segíti a tanulást.[30]

Ha a tanulóterekkel foglalkozunk, két fogalommal mindenképpen meg kell ismerkednünk: Ezek a „Learning Commons” (közösségi tanulás) és a „Makerspace” (Alkotóműhely)

A kollaboratív munkaterületek — a fizikai és a virtuális egyaránt — megkönnyíthetik a tudásalkotást, mert a tanulók együtt dolgoznak olyan problémák megoldásán, melyek nem feltétlenül köthetők egyetlen diszciplínához. Mikor „tudásképző központként” beszélünk a könyvtárról, újragondoljuk a könyvtárak esetleges jövőjét.[31] Christine Raith szuperintendáns szerint[32] az iskolai könyvárak jövőjével kapcsolatban nem az a legfontosabb kérdés, hogy könyvraktárak maradnak-e, hanem inkább az, hogyan lehet a legjobban optimalizálni a rendelkezésünkre álló tér használatát. A nyomás az iskolai könyvtárakon a legnagyobb. Azokban a körzetekben, ahol pénzt különítettek el arra, hogy régi médiaközpontokat újítsanak fel, a „Learning Commons” koncepciónak megfelelően nemcsak a polcokra és más egyéb, állandó berendezésre fordított költségeket csökkentették, hanem a célnak jobban megfelelő módon használták ki a teret, azáltal, hogy, a falak az osztályterem és a médiaközpont közt elmosódnak vagy teljesen el is tűnnek.[33] A Learning Commons modell többről szól, mint a nagyobb csoportok vagy osztályok befogadására alkalmas vagy találkozóhelyeként szolgáló terek, esetleg egyszerű raktározóhely kialakítása. Filozófiája szerint meghívás a tanulók számára, hogy maguk irányítsák a felfedezéseiket és tervezzék meg a saját munkáikat.[34] Valójában azzal válik a tér a tanulásra, kutatásra vagy projekt kivitelezésére egyaránt alkalmassá, hogy a cél szerint rugalmasan alakítható, átrendezhető, berendezései kombinálhatók.[35]

Amikor tehát „tudásképző központként” újragondoljuk a könyvtárak jövőjét, a koncepció kulcspontjai a következők lesznek:[36]

• szervezés,
• rugalmasság, megosztott területek,
• technológiai csomópont.

A jó szervezés alapvető követelmény a sikeres tanulói környezetben. Ki kell küszöbölni a zavaró tényezőket és lehetővé tenni, hogy a hangsúly a tanuláson legyen. Biztosítsuk, hogy a tanulók gyorsan mozoghassanak a térben és könnyen hozzáférhessenek a különböző, tanuláshoz szükséges erőforrásokhoz is.[37] A terek használati célok szerinti formálhatósága azt jelenti, hogy például nagy előadótermek átalakíthatók kiscsoportos, közös munkához, de ha szükséges, csendes, önálló tanulásra is alkalmas hellyé tehetők, vagy olyan térré, amely alkalmas prezentációk, előadások megtartására és kooperatív csoportmunkákhoz is. A decentralizáció és a könnyű mozgatási lehetőség az egyes helyek közt is segíthet betölteni ezt a célt.[38] Még sikeresebbek lehetnek ezek a terek, ha a könyvtárosok „lemondanak a rácsról”, megtörve a szerkezeti oszlopok és könyvespolcok soronkénti, egyenes vonalú elrendezését. A megosztott területek, a decentralizáció és a könnyű mozgatási lehetőség segíthet elérni a célt. A bútoroknál törekedni kell arra, hogy az ergonomikus, kényelemes kialakítás (különös tekintettel a különböző korú diákok testméreteire) mellett legyen lehetőség az alkalomhoz illően variálni is azokat. Az egymással kombinálható, szétszedhető és különféleképpen összerakható, érdekes formájú asztalokkal, forgatható székekkel és mozgatható polcokkal és táblákkal könnyen átalakíthatjuk a teret kis- és a nagycsoportos munkákhoz egyaránt.[39]A festett falak színe legyen meleg és hívogató, a kárpitszövetek pedig érdekesek és tartósak.[40]

Technológiai csomópont – Mindenkor és mindenhol állandó (24/7) hozzáférést kell biztosítani a tanulás lehetőségéhez, elektronikus kapcsolatot a tanárokhoz, szakértőkhöz, az elsődleges forrásokhoz. Támogassuk a társas tanulás igényeit. Ahogy a technológia folyamatosan változik, az eszközök egyre kisebbek és könnyebben hordozhatóak lesznek. Azzal kell tehát számolni, hogy ha a használók hozzák saját eszközeiket, akkor elvárják a wifit, olyan hálózati kapacitást feltételezve, mely sok és sokféle eszköz kiszolgálását biztosítja. Nehézkes állványrendszerek és rögzített mennyezeti kivetítők helyett a jövő tanulóterének több rugalmas, plug and play lehetőséggel kell rendelkeznie.[41]

Könnyen szétszedhető és összeilleszthető asztalok – Sheldon Coates Elementary School, Grand Cache (Kanada)

Forrás: http://www.cdispaces.ca/blog/preschool-k-12-school-furniture-blog (2017.10.30.)

A számítógépek legyenek könnyen mozgathatóak és drótnélküliek, így el lehet tenni az útból, ha éppen nincsenek használatban, ezáltal is minimalizálva a „rumlit”. A képernyőknél fontos, hogy nagyok és szemkímélőek legyenek. Az interaktív digitális táblák és a webkapcsolatot lehetővé tévő érintőképernyők nagyon népszerűek a laborokban és az osztálytermekben, célszerű lenne a csoportmunkába is bevezetni őket. Az oktatói munkaállomások is jó, ha egy típusba tartoznak szerte az épületben, így a technológiai problémák esélye csökkenthető.[42] A technológiai csomópont virtuális változata is több egy iskolai weblapnál, hiszen az online katalógushoz és a különböző adatbázisokhoz nyújtott hozzáférésen kívül linkeket ad ajánlott forrásokhoz, oktatóanyagokat az információs készségek fejlesztéséhez és interaktív teret is biztosít. A tanulók és a tanárok így együttműködve építhetik a tanulóközösséget, kortárs szakértőkkel és mentorálással.[43] Egyesek szerint az is jó lenne, ha az olvasóknak lehetőségük lenne meginni egy csésze kávét, vagy enni valamit, ha megéheztek vagy elfáradtak.[44]

Tanulói tér általános iskolában, Montrose (Victoria, Ausztrália)

Forrás: http://www.montroseps.vic.edu.au/page/55/Our-Learning-Spaces (2017.10.30.)

Néhány szakértő véleménye szerint a hagyományos számítógépet idővel teljesen ki fogja szorítani a mobiltelefon és a laptop/tablet. Stephen Heppell oktatási szakértő úgy véli, hogy az okostelefon lesz majd a leghatékonyabb az összes tanulási eszköz közül, mert lehetővé teszi az együttműködést, és nem drága.[45]

Ezenkívül érdemes odafigyelni a következőkre is.[46]

• Szolgáltatóközpontok — (szak)tájékoztatás, technikai segítség dolgozatíráshoz, kutatási tervhez stb. Íráshoz nyújtott asszisztencia, webes oktatóanyagok, digitális tájékoztató szolgálat.
• Legyen kényelmes. Egy új, bár egyszerű elképzelés, hogy az osztályterem legyen olyan kellemes, kényelmes hely, ahol a tanulók otthon érzik magukat. (Stephen Heppel oktatási szakértő szerint az iskolán kívül csak kevés ember olvas székben ülve, így a legjobb az lenne, ha az osztályteremben is készítenénk otthonos helyeket. Utalt egy skandináv gyakorlatra is, ahol a gyerekek gyakran leveszik a cipőjüket az iskolában, mert az az otthonukra emlékezteti őket, és ezáltal olyanná válik számukra a tanulókörnyezet, ahol elengedhetik magukat.)

Ørestad Gymnasium – Falak nélküli osztályterem. Koppenhága (Dánia)

Forrás: https://i.guim.co.uk/img/static/sys-images/Guardian/Pix/pictures/2015/2/10/1423564541767/1a6f5478-3f82-4b36-94f6-196938114a85-2060x1236.jpeg?w=1225&q=55&auto=format&usm=12&fit=max&s=ca1b0c2e61f05ff70b304040f1f4f487 (2017.10.30.)

• Különböző tanulási stílusokhoz alkalmazkodó design. A számítógépeket különböző módon lehessen a térben elrendezni, biztonságos kábelvezetés mellett. Az elrendezés támogassa a különféle tanulási stílusokat és legyenek megfelelő a tanulásban akadályozott embereknek is.
• Világos terek sok természetes fénnyel és levegővel. A terek lehetőleg színesek legyenek és az igényeknek megfelelően legyen biztosítva a világítás és a szellőzés. Amennyire lehet, törekedni kell a természetes fényre és levegőzésre (például az egyik megoldásban, ha esni kezdett, a mennyezeti nyílások automatikusan bezáródtak).
• Hozzuk be a külvilágot. Néhány modell osztályteremben lehetővé tették, hogy egy külső tér válhasson az osztálytermi tanulás kiegészítésévé. Tolóajtókkal megoldható, hogy akár kinn, a szabad levegőn is tanulhassanak a diákok.
• Lépcsőzetes területek. Sokat segíthet a csoportmunkában. Az előadó fenn tudja tartani a szemkontaktust és az állandó hangerőt, nem kell felemelnie a hangját. A szintezett ülőhelyek elősegítik az intim, kiscsoportos beszélgetési formát, de kisgyermekeknél egy kényelmes, otthonos szőnyeggel is hasonló eredményt érhetünk el.
• Pozitív üzenetű feliratok és jelzések.

Tanulóközpont – Ryerson University Student Learning Centre, Toronto (Kanada)

Forrás: https://snohetta.com/project/250-ryerson-university-student-learning-centre (2017.10.30.)

Ezenkívül sok iskolai körzet alkalmaz tudásmenedzsment rendszereket (Learning management systems – LMS), hogy megkönnyítse a tanulást és összekapcsolja a tanulókat a tanárokkal. Az LMS virtuális Learning Commonsként is működhet, ilyenkor a tanulók nemcsak hozzáférhetnek a feladataikhoz és a problémamegoldáshoz szükséges információkhoz, hanem hozzájárulhatnak a tudásépítéshez is, azáltal, hogy megosztják ismereteiket, válaszaikat. Ezáltal portálként szolgálhatnak az iskola tanulóközösségének. Az LMS lehet tehát az a virtuális könyvtár, amely révén a tanulók és a tanárok megszerezhetik, hasznosíthatják és megoszthatják a tudást.[47]

Hjørring Central Library (Dánia)

Forrás: http://365daysofpaisley.blogspot.com/2015/05/stockpiling-spectacular-spaces.html (2017.10.30.)

Felmerül azonban a kérdés, hogyha egy LMS is képes úgy működni, mint egy virtuális könyvtár, azaz, ha a tanulóknak nincs szüksége arra, hogy meglátogassanak egy fizikai teret, ahhoz, hogy befejezhessék kutatásaikat, akkor mi lesz a célja az iskolai médiaközpontnak? A jövőt is szem előtt tartva az iskolai könyvtárak is keresik a szerepüket és feladataikat a tanulóközösség számára. Sok helyen különböző megoldások születtek. Befogadói lettek például a „Kódolás órája” programoknak (ezt a programot minden évben a számítástechnika tanításának hetében rendezik meg 45 nyelven, köztük magyarul is. (A program webcíme: https://code.org/learn.) A 3D-nyomtatás korai adoptálói, és a makerspace-programok sokaságát fogadták be programjaik közé.[48] Sok iskolai könyvtárban az iskolai könyvtáros szerepe egyre inkább a technikai segítő lesz, hiszen szakértőjévé válhatnak a digitális eszközöknek, forrásoknak, és annak, hogyan lehet ezeket használni az osztályteremben. Az iskolai könyvtáros ma már nemcsak a „nyomtatott források kurátora”, hanem tanár is, akinek az „osztályterme” a könyvtár, az intézet közösségi központja.[49] A gyerekek és a serdülők gyakran nem tudják értékelni a nyílt, weben szerzett információ minőségét. Mivel eltávolodtak az ellenőrzött információforrásoktól, meg kell tanulniuk kifejleszteni a kritikai gondolkodás képességét. A könyvtárosok valószínűleg el fognak távolodni a drága és nem kihasznált adatbázisoktól és a nehézkes kulcsszavas kereséstől, azért, hogy megtanítsák a tanulóknak, hogyan keressenek hatékonyan a nyílt weben. Ez egyre nélkülözhetetlenebbé teszi a könyvtárosok feladatai közül a kompetenciafejlesztést a következő területeken: az információ értékelése (megbízhatóság, pontosság stb.), a szerzői, forgalmazói jogok respektálása, a diákok magánéletének és eszközeinek védelme. A Learning Commons talán legfontosabb eleme – amelyet az iskolai könyvtárosok biztosíthatnak –, hogy modellezni tudják az egész életen át tartó tanulást (LLL), és mentorálják az információs készségek kialakulását.

Az azonban, hogy egyszerűen csak felismerjük a könyvtárak új szerepét, nem feltétlenül készíti fel a könyvtárost arra, hogy a térről új elképzelést alakítson ki, s terveket készítsen. Ez gyakran abból adódik, hogy a könyvtárosok vagy az iskolai közösség tagjai többnyire nem hivatásos tértervezők. Természetes módon tartózkodnak a költséges dolgoktól, és félnek, hogy hibáznak. De a következő kicsi, mégis átgondolt lépésekkel a 21. századi igényeknek is megfelelő könyvtári médiaközpontot alakíthatunk ki.[50]

Az átalakulás lépései:[51]

1.  Selejtezzünk. Figyeljük folyamatosan a nyomtatott állományunkat, értékeljünk és selejtezzünk. Mivel egyre több referensz forrás kap digitális formát, ez fontos döntési szempont. Ellenőrizzük, hogy nincs-e duplum, azaz nincs-e a tanárok és a tanulók számára is elérhető elektronikus változat. Invesztáljunk olyan e-könyvekbe, amelyeket egyszerre többen is használhatnak egy tipikus osztálytermi kutatóegységben.

2.  Értékeljük a kurrens könyvtári programokat. Melyek a legfontosabb jellemzői? Hogyan használjuk a teret egy tipikus napon? A program tanulóközpontú vagy forrásközpontú? Milyen a kölcsönzési statisztikánk? Hány osztályt vagy csoportot tudunk elhelyezni egy időben? Van hozzá megfelelő technológia, amivel működtetni tudjuk a programokat? Ha nincs, mire van szükségünk? Ha az elektronikus eszközök tovább zsugorodnak (márpedig ez várható), mi történik a jelenleg használt térrel és/vagy bútorral, tudjuk azokat használni? Van a kollaboratív tanulásra lehetőség a könyvtárban? Vannak helyek a jelenlegi konfigurációban, melyek támogatják ezt? Tervezzük, hogy a diákok maguknak kölcsönözzönek?

3.  Gyűjtsük össze az érdekelt felek adatait. Készítsünk kérdőívet, melyben a tanulókat és az alkalmazottakat arra kérjük, hogy osszák meg velünk benyomásaikat a könyvtárról. Miért járnak könyvtárba? Mit szeretnek ott a legjobban csinálni? Min változtatnának, és mit hagynának úgy, ahogy most van? Van-e olyan, ami vissztartja őket attól, hogy a könyvtárba jöjjenek? Ha a tanulóközösség meg tudja szerezni az információt a virtuális világból, mi késztetné őket arra, hogy el akarjanak jönni a könyvtárba?

4.  Vonjuk be az érdekelt feleket a tervezési folyamatba. A tanulók és a tanárok egy csoportja tanácsadó testületként vegyen részt a tervezési folyamatban. Átnézhetik a felmérés adatait és maguk is tehetnek javaslatokat, hogyan használják fel ezeket a tervezésben. A tanulók nagyon szívesen dolgoznak az olyan tervezőprogramokkal, mint a Minecraft, amivel többféleképpen is modellálhatják az egyes tervezési elképzeléseket, anélkül, hogy egyetlen bútort megmozdítanánk. Nagyszerű lehetőség kínálkozik arra is, hogy feltárjuk az előre nem látható hibákat és megtanítsuk nekik a Mi lenne ha? gondolkodásmódot anélkül, hogy a hibáknak bármely komoly következménye lenne.

5.  Vizsgáljuk át kritikusan, hogyan használjuk a tereinket. Vannak olyan raktárhelyiségeink, amelyeket rendezés után másképpen is tudnánk használni? Át lehet-e rendezni úgy a polcokat, hogy különböző méretű tanulótereket hozhassunk létre? Hol van a tér központja, és hogy tudnánk a bútorainkat úgy elhelyezni, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle, és a legjobban használjuk ki a természetes fény adottságait? Vannak olyan területek, amelyek nem működnek jól? Vannak olyan területek, melyek kiesnek a kölcsönzőpult látóteréből? Hogy illik a mostani bútorzat a térhez? Mennyire tudjuk könnyen mozgatni őket ahhoz, hogy különböző elrendezéseket hozzunk létre? Könnyebben megtalálnák az olvasóink a keresett anyagokat, ha különbözőképp helyeznénk el őket (például műfajok szerint kerülnének polcra)?

A kulcs azonban továbbra is a rugalmasságban rejlik! Az elmúlt öt évben drámai változások következtek be a technológiai eszközpark területén, és nincs okuk kételkedni abban, hogy ez a trend nem folytatódik a jövőben is! „Kristálygömb nélkül azonban csak sötétben tapogatóznánk, ha meg akarnánk jósolni az összes jövőbeni változást. Ha viszont a rugalmasságot tarjuk szem előtt, akkor a terünk használható marad jó néhány eljövendő év számára is!”[52]

A makerspace lényegében egy olyan közösségi tér, ahol az emberek összejöhetnek, hogy alkossanak, tanuljanak, bütyköljenek vagy éppen kikísérletezzenek valamit. Jó lehetőség arra is, hogy tapasztalatot cseréljenek vagy együtt dolgozzanak valamin. Lehet az iskolai könyvtárban, de bárhol máshol is. Nyitva áll a gyerekek, a felnőttek és a vállalkozók előtt is. Rendszerint sok különféle eszközzel van felszerelve, melyek az alkotáshoz szükségesek lehetnek, a legegyszerűbbektől kezdve a legdrágábbakig, amit a költségvetésünk, illetve a komfortérzetünk megenged, beleértve a 3D-nyomtatót, a lézervágó gépet, de a varrógépet is.[53] De az alkotóműhely beindításához nem feltétlenül szükségesek ilyen drága, komoly eszközök. Amire szükség van, az csupán az ötlet (vízió) és a találékonyság. Ha szűkös a keretünk, propagáljuk az iskolában az elképzelésünket, és hogy szívesen fogadunk adományokat. Sok családnak van a birtokában például régi LEGO vagy más, már nem használt dolgok, amiket szívesen odaadnak. Sőt sok szülő szívesen vásárol is kisebb dolgokat, ha tudja, hogy arra szükség van. De kihelyezhetünk például különféle dobozokat is, újrahasznosított anyagok adományozására. Ezek könnyen beszerezhető, ingyenes készletek, amelyeket az emberek gyakran eldobnak. A kreatív diákok kezében ezekből csoda lehet. Ahogy egy mondás is tartja: „Ami az egyik embernek szemét, az a másiknak kincsévé válhat! A „karton kihívás” projekt során általunk összegyűjtött kartondobozokból, papírcsövekből, palackkupakokból és más tárgyakból a gyerekek játék robotokat, különféle játékokat, olvasóbarlangot, rakétát, hajót stb. készítettek.[54]

Ismerkedés az eszközkölcsönző programmal a College of San Matteo könyvtárának alkotóműhelyében (makerspace), San Matteo (California USA)

Forrás: https://www.flickr.com/photos/collegeofsanmateolibrary/16155735298 (2017.10.30.)

Ezek a terek a felkészülésben is segíthetnek azoknak, akik természettudományokkal szeretnének majd foglalkozni és szükségük van kurrens, jól alkalmazható készségekre. De segítenek a tanulásban, a kritikai gondolkodás elsajátításában és növelik az önbizalmat is. Néhány itt elsajátított készség érintheti az elektronika, a 3D-nyomtatás, és modellezés, a kódolás, a robotika, de akár a famunka területét is. Ezek az alkotóműhelyek támogatják a vállalkozószellemet, inkubátorai és gyorsítói lehetnek startup vállalkozásoknak is.[55]

A Sauk Rapids-Rice High School (Minnesota, USA) diákjai a könyvtár Makerspace programjában

Forrás: https://cmle.org/2013/11/20/local-high-school-library-launches-makerspace-programming/ (2017.10.30.)

Az nem kérdéses, hogy a tanulók szívesen alkotnak, az viszont igen, hogy valóban tanulnak-e bármit is a szórakoztató bütykölés, alkotás, tervezés közben? Vezet-e az alkotás tanuláshoz is? Ennek a kérdésnek még nincs komoly szakirodalma, de a kognitív tudománynak és a pszichológiának két jól megalapozott kutatási vonala biztosít minket arról, hogy a kérdésre a válasz: igen.[56] A két empirikus bizonyíték – Sweller (1999) kognitív terhelés elmélete, miszerint az ember egyszerre hét információt tud fejben tartani. A másik Piaget fejlődéselméletének (1976) az ismeretelsajátításra vonatkozó egyik megállapítása: „A gondolkodó egyben kutató is.”[57] A gyermek tehát egy minden iránt érdeklődő tudós, aki kísérleteket végez a környezetében, hogy megnézze, és megfejtse, mi történik. A kognitív pszichológusok szerint, ha a tanulónak megvan erre a lehetősége, az ilyen módon való tanulás sokkal eredményesebb, mint amikor az ismeretelsajátítás a mások által felfedezett, összegyűjtött és készen tálalt dolgok memorizálására szorítkozik.[58] A nyitott tér, a munkáltatást segítő eszközök és anyagok, a vegyes csoportok és a gyermek aktív szerepe a tanulásban[59] – megmutatja nekünk, hogyan maximalizálhatjuk az alkotó tevékenység tanulási potenciálját könyvtáraink alkotó műhelyében.[60]

Ha megtetszett az ötlet, és úgy döntünk, hogy mi is létesítünk egy alkotóműhelyt a könyvtárunkban, a következő öt fontos kérdés segít elindulni és meghatározni az ezt követő lépések sorrendjét:[61]

1.  Mi a célom az alkotóműhellyel?

2.  Milyen forrásai vannak az iskolának, amit máris használhatok?

3.  Mekkora fizikai tér áll a rendelkezésemre, és ha szükséges, lehet-e növelni? Szükségem van mobil opcióra?

4.  Hogyan fogják majd használni a tanárok és a tanulók az alkotóműhelyt?

5.  Honnan tudok eszközöket szerezni, és ha kell, hogyan tudom finanszírozni őket? (Legyünk tájékozottak. Sok bolt hajlandó törött elektronikai eszközöket adományozni szétszerelő állomásoknál.)

Az iskola könyvtára / médiaközpontja általában a legnagyobb „osztályterem” az iskolák épületében, és megvan benne a potenciál ahhoz, hogy az iskola közösségének központjává váljon. Kis (vagy nem is létező) költségvetésű könyvtárosok átvariálhatják, újraálmodhatják könyvtárukat, hogy sokkal rugalmasabb, energikusabb és aktívabb tanulótérré váljon. Ha van mód a beszerzésre, ügyeljünk arra, hogy a megvásárolt dolgok könnyen mozgathatóak legyenek, kettős funkciót is betölthessenek a jelenlegi területen, és a trendeknek megfelelően könnyen lehessen adaptálni különböző célokra.[62] Különösen fontos, hogy a könyvtáros együttműködjön az iskolai közösséggel, hogy biztosak lehessenek abban, hogy a program megfelel a tanulók szükségleteinek, illetve a digitális célokra fordított költségek biztosítsák az állandó és akadálymentes hozzáférést. Ha ez a 21. századi igényeket is kielégítő könyvtár jól tervezett és a programja is megfelel az iskola közösségének, a tér az iskola központjaként szolgál majd, és tevékenykedő diákokkal, lelkes tanulókkal lesz tele.

Makerspace a könyvtárban (Stewart makerspace)

Forrás: http://stewart.mysdhc.org/Resources/Media_Center/makerspace?plugin=RWDMashUp&formid=96&cell_id=mu0Tab04&Pcell_id=pTab00Content&round_corner=1&display_mode=2&RWD_mobile=0&__RWDmuObjIDNo=6 (2017.10.30.)

James B. Hunt Jr. Library – NC State University, Raleigh (North Carolina, USA)

Forrás: https://oischina.wordpress.ncsu.edu/%E5%9B%BE%E4%B9%A6%E9%A6%86/ (2017.10.30.)

Zsuzsanna Pallos: Learning spaces in foreign school libraries

It's well-known, that today's learners has other attitudes, expectations and limitations than those of ten years ago. Not only their personal and professional networking habits are different, but the information seeking behaviour, too. It is much more natural for them to search information on the Internet or use social media, than go to a library. New technologies are also changing the libraries. The tools, we use to access information have also got smaller and more portable and most of our reference material acquisition is digital. So the need for storage and shelves will also naturally diminish and at the same time space will be gain for other purposes.

The landscape of learning is changing, too. Educational technology is becoming more mobile, including the one-to-one laptop or tablet initiatives and bring-your-own-device (BYOD) policies. New learning forms (collaborative, cooperative etc.) are more and more emphasized, while the popularity of informal learning spaces, as coffee houses, fast food restaurants, internet cafes, gardens etc. is increasing. School libraries most adapt to these continuos and more rapid changes, while their librarians should continue to serve their communities by linking children, young adults, and teachers with both the information they need and the skills to use it. So libraries should be considered to provide such learning spaces that would engage students to come to the library instead of other informal learning places. But space has also an impact on learning, so it's worth to get acquainted thoroughly with the learning commons and the makerspace conception, which can help us to design prosperous learning spaces, which can make our library a popular centrum of the school in the future, too.

_______________________

Bibliográfiai adatok

Vissza a tartalomjegyzékhez