Bencédy József: Tankönyveink nyelvhasználata

Nyomtatási nézet

Ha elfogadjuk az általános nyelvészet tételét, hogy a

•  nyelv és gondolkodás elválaszthatatlan,

•  nyelv és magatartás elválaszthatatlan,

akkor érthető, hogy különös gondot kell fordítanunk arra, milyen figyelemmel vannak tankönyveink – a szorosan vett tárgyi szempontok mellett – az anyanyelvre.

A 6-7 éves gyermek „anyanyelve teljes birtokában” érkezik az iskolába. Ez mindenki előtt többé-kevésbé ismeretes. De ehhez hozzá kell tennünk, hogy ez a „teljes birtok” nem jelenti az anyanyelv árnyalt és teljes körű használatát. Két okból sem.

Nem csak a magyartanárok feladata

A nyelv szinte mérhetetlen gazdagságához képest a kisdiák szókincse – érthetően – szűk, nem teszi lehetővé az árnyalatok kifejezését. A logikai képességek későbbi, fokozatos kialakulása nem ad rá lehetőséget, hogy a felnövekvő fiatal élni tudjon a mellé- és alárendelés sokféle változatával, árnyalatával, alkotni tudjon tartalmas, összefüggő szövegeket. Ezen eszközök és tartalmak fel- és megismerése még nem jelenti egyben rendszeres és pontos használatukat, az ellentét, a magyarázat, a következtetés, az oksági, feltételes, következményes stb. viszony egyértelmű, pontos megfogalmazását. Ezért az iskolának – valamennyi fokozatában – gondot kell fordítania a nyelv eszköztárának bővítésére és pontos használatára. Nem teheti meg, hogy mindezen feladatok ellátását a magyar nyelv és irodalom tanárára ruházza, mert ő nem is tudja egyedül ellátni őket, s a különféle tantárgyak sem tudnának eleget tenni a szaktárgyi feladataiknak a hozzájuk szükséges nyelvi eszközök (szókincs, mondatszerkezeti formák, összefüggő beszéd, előadás, felelet, helyesírás) fejlesztése nélkül. Ez ugyanolyan képtelen helyzetet idézne elő, mintha a gyermek, a fiatal otthon vagy az iskolában másként viszonyulna az értékekhez vagy a hazához, szülei és tanárai megbecsüléséhez, az egyes tantárgyak tartalmához.

Ezért támadt a nevelők körében általános és örömteli visszhangja köztársasági elnökünk hitvallásának, mellyel kiemelte, hogy egész tevékenységében megkülönböztetett figyelemmel kíván lenni a magyar nyelv iránt: „A legfontosabb új elem a köztársasági elnök tevékenységének sorában az lesz, hogy nyelvünk tisztaságának megőrzését mindennél fontosabb kihívásnak tekintem. Terveim között szerepel, hogy díjat alapítok, tudósokkal összefogok, intézményekkel együttműködök annak érdekében, hogy nyelvünk visszanyerje régi rangját. Fontosnak tartom a példamutatást, igyekszem magam szépen és érthetően kifejezni, idegen szavakat nem használni. Szeretném, ha a könyv, a lapozott, olvasott könyv ismét része lehetne életünknek. Nem feledkezhetünk meg arról egy pillanatra sem, hogy a magyar nyelv nemzetünk összetartó kovásza, magyar nemzeti identitásunk egyik gyönyörű záloga.”

Tankönyvmustra

Érthető tehát az az elhatározásunk (folyóiratunk szerkesztőségére is utalok), hogy nézzük meg egynéhány tankönyvünkben, szerzőik milyen gondot fordítanak szaktárgyuk anyagának előadására, illetve a tanulókkal való megértetésére, feldolgozására. Különféle meggondolásokból a következőkre esett a választásunk:

•  Turcsányi Márta: Irodalom 7. tankönyv, olvasmány és feladatgyűjtemény a 12–13 éves diákoknak. Budapest: Műszaki Kiadó, 2010.

•  Bujdosó Hajnalka–Tóth Ákos: 77 szövegalkotási feladat magyar nyelv és irodalomból. Szeged: Maxim Kiadó, 2010.

•  Horváth Levente Attila–Kövér Lajos–Pelyach István: Történelem. Az újkor története 7. Szeged: Mozaik Kiadó, 2010.

•  Bánhegyi Ferenc: Történelem 7. évfolyam. Celldömölk: Apáczai Kiadó, 2010.

•  Tamasics Katalin: Kontinensek földrajza. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003.

•  Ifj. Zátonyi Sándor: Fizika 10. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2009.

•  Balázs Lórántné dr. J. balázs Katalin: Kémia tankönyv. Az általános iskolák számára 7. 9. kiadás. Celldömölk: Apáczai Kiadó, 2010.

•  Dr. Hajdu Sándor: Matematika 8. Bővített változat. Általános iskola 8. osztály, általános iskola 8. osztály emelt szint, hatosztályos gimnázium 2. osztály, nyolcosztályos gimnázium 4. osztály. Budapest: Műszaki Kiadó, 2009.

A felsorolásból látható, hogy tanulmányom elkészítéséhez csak az általános- és a középiskola tankönyveit vettem figyelembe. E döntés nem igényel magyarázatot.

Az csak amolyan érzelmi vonatkozás, és nem tartalmi része a tárgyalásnak, ha azzal kezdem, milyen kellemes érzés e tankönyvek kézbe vétele. Kartonkötésűek, telve színes ábrákkal, grafikonokkal; elfogadható a terjedelmük. A hatvanas, hetvenes években rendszeresen részt vettem az unesco – bie közgyűlésein. A genfi egykori népszövetségi palotában országonként egy-egy kis kiállítást is láthattunk, jobbára taneszközökből, tankönyvekből. Ott voltak a mi tankönyveink is, rotációs papíron, fekete-fehér nyomással. Milyen irigykedve néztük a nyugati országoknak akkor már színes képekkel, gazdagon illusztrált vonzó tankönyveit, országtörténeti látványosságokkal, olyan aktualitásokkal a címoldalon, mint például az Apolló-űrhajó és utasai a Holdon, a tankönyv első fejezetében olyan kérdésekkel, mekkora a Föld–Hold-távolság, az első és második kozmikus szökési sebesség, a nehézségi erő a Holdon.

A színes ábrák, grafikonok stb. ma már mindennaposak a mi tankönyveinkben is, akár irodalmiak, történelmiek, akár földrajziak vagy matematika, fizika, kémia tárgyúak. Változatosságot mutat az egyes fejezetek tárgyalása is: törzs részek, kiegészítő információk, kérdések, feladatok, olvasmányok; természettudományos tankönyvekben kísérletek gazdag változatosságban szerepelnek.

Ami most már az anyanyelv használatát, gazdagítását illeti, első helyen áll a szakmai ismeretek bővítésével együtt a szókincs gyarapítása. Ez nemcsak a szavak, szakkifejezések elsajátítását jelenti, hanem ezek segítségével is a szóbeli és írásbeli előadásban (fogalmazásban) az érvelés előtérbe kerülését. A fogalmazás, érvelés mintaként megjelenik a tankönyvek szövegében, a gondolkodtató kérdésekben és feladatokban: gondolkozz azon…, érvelj amellett…, vitassátok meg… Az elemzett tankönyvek (és nyilvánvalóan a többiek is) eleget tesznek a fogalmi előadás, szövegezés kívánalmainak; ritka kivételnek tekinthetjük a Történelem 7. évfolyam című könyv néhány elbeszélő, mesélő részletét (pl. A rendi gyűlés, Az alkotmányos királyság, Egy szép történet egy-egy bekezdését).

Tanulói részvétel erősítése

Érthető, sőt szükséges, hogy bevonjuk a tanulókat az új ismeretek, eljárások elsajátításának menetébe. Ezt az aktivizálást sok jó módszerrel valósítják meg tankönyveink: örömmel látjuk a gazdagon áradó kérdéseket, feladatokat, köztük azokat, melyek aktuális témák felvetésével, vizsgálatával élénkítik egy-egy részlet, fejezet tárgyalását. Csak egy-két példa: a zsebszámológépek, a bankkártya és a mágneses tér, az mr-készülék a gyógyászatban; a detektívregény, a Csalagút; a holt-tengeri tekercsek radiokarbon vizsgálata; sütés-főzés; űrhajózás; metángáz keletkezése a mezőgazdasági termelésben és a globális felmelegedés stb. A gondolkodás, az aktivitás fejlesztését jól szolgálják a szép számmal javasolt viták. A vitának fontos része az érvelés, ezzel együtt a szakszerűség, de fontos eleme a talpraesettség, a türelem, az udvariasság – tehát egyben csupa nyelvi eszköz – gyakorlása. Például: „Milyen a jó ifjúsági regény: kalandos vagy érzelmes? … Érveljetek!” – „Lehet-e a beszédmód humorforrás?” – „Mit gondol Ön erkölcs és politika viszonyáról? … Egyetért-e Ön az alábbi szöveg megállapításával? Véleményét érvekkel alátámasztva fejtse ki!”

Ezekben a feladatokban, a feladatok megoldásában nemritkán jelen vannak stiláris szempontok, eszközök. Nem ártana többször is gondolni alkalmazásukra, a bennük rejlő nevelési, érzelmi lehetőségek kihasználására. Jelen vannak – nem is ritkán – a tanulók magatartásának formálására irányuló törekvések. Egy Kosztolányi-novella elemzésében áll: „Vizsgáljátok meg a magatartásformákat!” – Egy feladat a történelemkönyvből: „Tarts egy beszédet, melyben a liberális jogokat követeled!”

A tanulók bevonásának jó eszköze, ha a feladat megoldása érdekében keresésre, kutatásra ösztönözzük őket: nézz utána a könyvtárban, az interneten, a szótárban. Ezzel tágul a látókörük, s egyben hozzászoknak a javasolt eszközök használatához.

Apróbb-nagyobb nyelvi vétségek

Magától értetődik – már utaltam is rá –, hogy miközben az említett nyelvi eszközök elsajátítására ösztönözzük diákjainkat, a tanárokat, a tankönyveknek is példát kell mutatniuk előadásukban, szövegükben mindezek alkalmazására. Megfelelnek tankönyveink ezeknek az igényeknek? – Általánosságban azt lehet, azt kell mondanunk, hogy igen. Az elvárt nyelvhasználati gondosságot tapasztalva, nem lehet tehát feladatom, hogy sorra vegyem a különféle nyelvhasználati, fogalmazási vétségeket, melyek azért sajnos elő-előfordulnak, még helyesírási hibák is (központozás, elválasztás). De egy-két jelenségről szólnom kell, már csak azért is, mert – látni fogjuk – a mindennapi társadalmi nyelvhasználatban (közéleti fórumokon, rendeletekben, sajtóban) mindennapi bosszúságot okoznak.

Meglepő, hogy a tankönyveinkben is előfordulnak értelmetlen mondatok. a sajtóban, közéleti beszédekben sajnos gyakoriak. Itt szerencsére nincs belőlük sok. „A mai angolban a ’regény’ jelentésű novel az ’újdonság’ értelmű olasz novella szóból ered, utal a két műfaj közös gyökereire.” – „Ugyanis a király az általa kinevezett kormány élén áll, amely csupán végrehajtó hatalmat gyakorolt. A bíróság pedig a szintén tőle független harmadik hatalmi ágat testesítette meg.” – „A háromszög oldalfelező merőlegesei, köré írható köre.” Láthatjuk, a zavart ezekben a mondatokban az alany hiánya vagy bizonytalansága, az erőltetett tömörítés okozza – Zavart okozhat a megértésben az ügyetlen szóhasználat: „Franciaország az abszolutizmus éveiben xvi. Lajos és felesége, Marie Antoinette… túlköltekezésével kivívta az emberek többségének ellenszenvét.” – „A jakobinusok egy időben bezártak minden templomot.”

Megzavarhatják a mondat folyamatosságát, összefüggését közbevetések (gondolatjeles, zárójeles részek), ha nincsenek beépítve a mondat egészébe: „Másodlagos formáiban hiányzik az időbeliség mozzanata; ilyen

•  a leírás (ezt a nézőpont közelsége jellemzi, tárgya: természet, tájkép, belső tér; funkciója: háttér, keret, hangulatkeltés), mely statikus, megállítja a cselekmény előrehaladását;

•  az elmélkedés…” – „A nagy kiterjedésű száraz szavannában a juhokat (közel 120 millió db, a Földön az első) tenyésztenek.” – A hordozható elektromos készülékeinkben (rádió, távirányító, zseblámpa) elemek helyett használjunk akkumulátort!”

Mindenféle fejtegetésben az a jó eljárás, ha gondolatainkat viszonylag kisebb összefüggő részekre, mondatokra tagoljuk. Tankönyveink nagy részben ezt az eljárást követik. Vannak azonban kivételek: terjedelmes mondatok, itt-ott még zárójeles kitérésekkel nehezítve. Ezekkel az a baj, hogy mire a végükhöz érünk, elfelejtjük az elejüket, nem tudjuk, hova kell visszakapcsolnunk. Például: „Az elbeszélés (az események előadása, a cselekmény megismerése, melynek során időbeli előrehaladás érzékelhető) mellett az epikai művek fontos közlésformája, közlésmódja a leírás (a külső és belső tulajdonságok, helyszínek, szóbeli megnyilatkozásainak közvetítése) is.” – Előfordulnak ennél jóval terjedelmesebb mondatok is, de talán ez is elég annak bemutatására, hogy nem tanácsos egy mondatban ennyi új ismeretet zsúfolni.

Zavart okozhatnak ismeretlen és meg nem magyarázott idegen szavak is (inverzió, definíció, konfliktus), de szerencsére ezekből igazán alig van tankönyveinkben.

Több mondatban hibás az egyeztetés. Ezek nem olyan durva esetek, mint amelyekkel közéleti beszédekben, a sajtóban találkozunk, de a tanult szabályoktól, finomságoktól való eltérés zavart okoz. Például: „A kémcső, gömblombik közvetlen lángon is melegíthetők.” Számos mondatban vonatkozó alárendelő mondat áll mellérendelő kapcsolat helyett: „A konzulátus időszaka (1799–1804) alatt egyezséget kötött vii. Pius pápával, ami után a francia egyházat az állam szolgálatába állította.” – „Egyre sürgetőbbé válik a füstgáztisztító megépítése, ami nagyon drága beruházás.”

Befejezésül

Megállapíthatjuk-e, nyelvi szempontból melyik a kiemelkedő vagy melyik az elmarasztalható tankönyv. Aligha. És ezt nem csupán udvariasságból mondom. Nehéz feladat volna valamennyi tankönyvet megvizsgálni. Másodszor: a nyelvi elemzés aligha választható el a tankönyv egyéb összetevőitől (a tartalomtól, a módszertől, a képektől és más ábráktól). Azt minden esetre ki kell emelnünk, hogy a tankönyveknek nyelvi, stilisztikai szempontból is kifogástalannak kell lenniük, e tényezők ellenőrzését még növelni kell, ahogy ez a törekvés jól látható is.

Vissza a tartalomjegyzékhez