Sáráné Lukátsy Sarolta: RÉGI GYERMEKKÖNYVEK A SOMOGYI-KÖNYVTÁRBAN

Nyomtatási nézet

Sáráné Lukátsy Sarolta Dr. univ., nyugalmazott könyvtárigazgató, Szeged

________________________________________

Nosztalgiával és nagy örömmel fedeztem föl a szegedi Somogyi-könyvtár földszinti aulájában jó néhány régi gyermekkönyvet, amelyeket magam is forgattam a gyermek- és ifjúsági irodalom történetéről szóló előadásaimon.

A 12 üveges tárló mindegyike megállásra és elgondolkodásra készteti az embert: mit kínáltak a tudós szerzők, az okos felnőttek a serdületlen és minden érdekességre nyitott gyermekeknek a századok során, illetve mi maradt meg ezek közül a Somogyi-könyvtár kincsei között.

A gazdag anyag Drescher Pál (ld. Irodalom 1.) tanulmányának felosztását követi: az első hat tárló az ábécés és olvasókönyveket, valamint az erkölcsnemesítő és vallásos történeteket tartalmazza. A könyvnyomtatás hajnalán a legnépszerűbbek a káté-jellegű, kérdések és feleletek formájában megírt könyvek, ezekben találunk először magyar nyelven is nyomtatott szövegeket (1527: Gyermeki beszélgetések). Ezek mind az iskolai oktatást szolgálták, a gyakorlást segítették, pedagógiai tudatosságról még szó sem volt.

A 17. század közepén "találta fel" a lengyel Comenius (Jan Amos Komensky) a szemléltető oktatást, azaz a kor technikai színvonalának megfelelő fametszetes képek és lengyel-magyar-latin mondatok segítségével a látható világot mutatta meg a gyerekeknek. Comenius – aki Sárospatakon is tanított az 1650-es években – így ajánlja munkáját a gyermekeknek és együgyűeknek: "Adattassék a Gyermekek' kezeikbe, hadd gyönyörködtessék magokat a' képeknek megnézésével kedvek szerint, hogy azokat vólta-képpen meg-ismerhessék, még otthon-is, minekelőtte az Oskolába elküldettetnének." A híres-nevezetes Orbis sensualium pictus két évszázadon keresztül a gyerekek alapvető olvasmánya volt, ez öt kiadásban is megtalálható a Somogyi-könyvtár gyűjteményében.

A következő tárlókban magyar ábécés és olvasókönyvek különböző kiadásai adnak példát a betűk megfelelő, kalligrafikus kanyarítására. A 18. és 19. században kiadott olvasókönyvek között Edvi Illés Pál, Szabóky Adolf, Meiners Kristóf, Erdélyi Indali Péter, Jéger Ferenc és mások által összeállított kötetek szerepelnek, többnyire németről magyarra fordítva, esetleg a szerző vagy a fordító személyét is szerényen elhallgatva. Mindegyik jellemzője a terjengősen megfogalmazott, piros és fekete betűkkel váltakozva nyomott címlap és bal oldalán egyetlen rézmetszetes illusztráció. Természetesen legfőbb törekvésük a vallási és erkölcsnevelő tanítás a "pallérozottabb rendbeli gyermekeknek hasznokra", ezért főként ó- és újtestamentumi történeteket találunk, sokszor még a természettani ismeretek közé is becsempészve a bibliai szálat (például egy térkép a Szentföldről Jézus idejében).

A felvilágosodás korában már erősödött a pedagógiai célzat, amely néha a lányszobákba is beszivárgott, így találkozunk a francia nevelőnő németre fordított munkájával, mely 1768-ban Lipcsében jelent meg "Unterweisungen für junges Frauenzimmer, welches in die Welt tritt und sich verheurathet" (Oktatások az ifjú lányszobáknak a világba való belépésre és a férjhez menésre). Előfordulnak már szakmai jellegű tankönyvek is, melyek a magyar nyelvtan és irodalom, a természetrajz vagy a test-nevelés témakörével foglalkoznak.

Egy pedagógiai furcsaságra bukkanunk a következő tárlóban, mely a Rákkönyvecske címet viseli. Szerzője (Ch. Gotthilf Salzmann) a nevelésben elkövetett hibákra akarja ráirányítani a szülők figyelmét, azaz torz tükröt mutat a félénkké, hazuggá, dacossá vagy rendetlenné váló gyerekek nevelési módjáról.

Az ábécés könyvek sorát a 20. század igényes kiállítású könyvei zárják, itt gyönyörködhetünk Pósa Lajos Arany ABC-jében, melyet egy állami díjjal kitüntetett, de fiatalon elhunyt jeles illusztrátor, Kőszegi Bella képecskéi díszítenek. Ugyancsak itt találjuk Móra Ferenc nevezetes ábécés és olvasókönyveit, a Betűország virágos kertjeit, melyekben a legszebb és legtanulságosabb történeteket, verseket gyűjtötték össze az 1-5. osztályos elemisták számára. Az egyik kötet címlapján – Móra Ferenc szálkás betűi/számai mellett – Bartos Lipót könyv- és zeneműkereskedésének pecsétjét látjuk. Ebben a könyvesboltban tudvalevőleg Janikovszky/Kispál Éva töltötte a gyermekéveit, hiszen Bartos Lipót az ő nagyapja volt.

Ma a gyerekek érdeklődését felkeltő, sok képpel illusztrált, de az ő életkori sajátosságaikat figyelembe vevő, népszerű-tudományos munkákat tartjuk ismeretterjesztő könyveknek. Ez az igény már a 18. században is jelentkezett, a következő két tárlóban ezek legjelesebbjei sorakoznak.

A Nürnbergben 1790-ben kiadott Kurze Natur-Geschichte des Thier-Reich's kötetében Somogyi Károly fiatalkori kézírásos bejegyzéseit látjuk – egy-egy állat nevének magyar megfelelőjét írta be –, ő tehát már ifjúkorában fontosnak tartotta a környező világ megismerését. Ebben az időszakban jelent meg Georg Christian Raff göttingeni tanító Természethistóriája, melyet először Fábián József veszprémi esperes fordított magyarra, később pedig Táncsics (Stancsics) Mihály is átdolgozta kérdések és feleletek formájában, érdekes történetekkel megspékelve. Ebben is színezett rézkarcok (szám szerint 14) szerepelnek, de ennél sokkal terjedelmesebb a Bilderbuch für Kinder, mely Friedrich Justin Bertuch német könyvkiadó és pedagógus munkája. A több évtizeden keresztül meg-jelentetett 24 kötetes munka nevezetessége, hogy a növényeket, állatokat, különböző népeket, technikai érdekességeket és természeti csodákat bemutató táblákkal szemben lévő oldalon olvashatók a hozzájuk tartozó magyarázatok. A vaskos kötetek minden második oldalán lévő színes rézkarcokat pedig kézzel festette egy egész tudományos munkaközösség (mai szóval: team), az enciklopédikus tudással rendelkező Karl Philipp Funke pedig a magyarázó szöveget írta. Bertuch gondot fordított arra is, hogy a legújabb felfedezésekről, pl. Ausztrália faunájáról és flórájáról beszámoljon, de kihalt élőlények csont- és kövületmaradványairól sem feledkezik meg. Leírásokat olvashatunk a távoli országok lakóiról, szokásairól, sőt a technikai újdonságokat, például a telegráfot is bemutatja.

Szaporodnak a komolyabb földrajzi és történelmi ismereteket nyújtó kiadványok is – egyik éppen Táncsics Mihály összeállításában –, de korai gyermeklexikonra is akadunk Nagy Márton és Zimmermann Jakab szerkesztésében, mely Bécsben jelent meg 1840-42-ben.  Ismét találkozunk G. Raff munkájával, a magyarra fordított Geográfiával, mely számos ország leírása mellett Magyarországot a következőképpen jellemzi: "Magyarország nagyobb részint igen termékeny és dicsőséges föld. Bővsége van benne az életnek, bornak és baromnak; vagynak benne gazdag arany, ezüst és réz bányák, dohány, komló, sáfrány, savanyú víz, meleg fürdő, só, vad és hal is elég van... a Tiszának fele víz, fele hal".

Nemcsak könyvekkel találkozunk azonban, hanem a letűnt gyermekvilág tárgyaival is: két tárló között egy megrendezett kerti idill fogad bennünket. A ringatható bölcső mellett kis asztalkán az éppen becsukott meséskönyv a jóságos nagypapa szemüvegével és foteljával, közelében egy babakocsi alvós babával, a pici ágyban fodros ruhás, kalapos babák, kissé távolabb madárkalitka ringatózik. És még két csodára akadunk a könyves tárlók között: egy gyertyával megvilágított ős-diavetítőre, a másik üveg mögött pedig a Zsolnay-gyár mesefigurás bögréi kínálják a reggelit.

Megérkezünk a gyermek- és ifjúsági irodalom kincsesbányájához, ahol nagy hiányosságot érzek: teljes egészében kimaradt a mese műfaja, pedig Heltai Gáspártól Perrault-n át a Grimm-testvérekig ível ez, az eredetileg nem gyerekeknek szánt, klasszikus olvasmánytípus.

A szépirodalmi tárlók egyenest a robinzonádok világába röpítenek bennünket, de előbb még megszemlélhetjük a 18. századi gyerekek kedvelt olvasmányát, Fénelon: Telemakus bujdosásának történeteit. D. Defoe világsikerű regénye, a Robinson (1719-ben jelent meg először) egész sor átdolgozást, moralizáló, a cselekmény pedagógiai szempontú csontvázát kínáló művet indukált. A "kicsontozás" legnagyobb mestere a német filantropista pedagógus, Joachim Heinrich Campe, aki a bölcs apa szájába adja a Robinsonnal kapcsolatos földrajzi, hajózási, természetismereti tudnivalókat, közben ellenőrzi, hogy megértették-e a gyerekek a magyarázatokat. Magyarul is számtalan változata született az átdolgozott és élvezhetetlenné tett Robinsonnak, pl. "Róbert Péter született anglusnak egy lakatlan szigeten tett második utazása : mellyben magokat sok tsudálatos állapotok előadák : utóllyára mégis szerentséssen London városába érkezett. –  Posonyban és Pesten, Füskuti Landerer Mihály költségével és betűivel, 1802".

A sok-sok újraértelmezés, átdolgozás, folytatás között talán a legfurcsább Csiszér-Ugróczy Ida munkája, aki a lányok számára megalkotta Anikó, a kis nő-Robinson alakját. De megszületik az eredeti magyar Robinson is a 18. század végén, először Sándor István, később Hevesi Lajos megfogalmazásában: "Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél világrészben".

A szepesi szász származású Glatz Jakab a 19. század legolvasottabb ifjúsági írójának számított, többnyire német nyelvű munkáit a század közepén kezdték magyarra fordítani, és könyveit már színezett rézkarcok díszítették. A moralizáló, erkölcsnemesítő versikék és történetek illusztrálásaként a finoman megrajzolt, szinte rokokó jelenetek a gyermeki örömöket és bánatokat sugallják. Ezek egy érintő képernyőn is élvezhetők a kiállításon.

A 19. században fellendülő népmese- és népköltészeti kutatás nagy hatással van az anyanyelven írt mesék, versikék és mondókák elterjedésére, ez az igény teremti meg a század közepén Bezerédj Amália méltán népszerűvé vált gyűjteményét, a Flóri könyvét. A gyermekmondókákat, erkölcsnemesítő versikéket és állatokról, növényekről szóló ismereteket tartalmazó könyvecske 1840-ben jelent meg először, de 1927-ig 16 kiadásban látott napvilágot, még Benedek Elek is első olvasmányélményeként említi.

A 19. században továbbra is burjánzanak a jó erkölcsre oktató, könnyeztető romantikus történetek a kis Laczi olvasókönyvétől a csudaszép bábuig, de már megjelennek az olcsó könyv sorozatok is, elsősorban a Szt. István Társulat kiadásában, pl. a "6 krajcáros könyvtár". A további tárlókat ismét a kalandos regények uralják, így a Magyarországra nagy késéssel érkezett Báró Manx, más néven Münchhausen báró, a Don Quijote, a Gulliver utazásai (Karinthy Frigyes fordításában), majd a rövid idő alatt népszerűvé vált Tamás bátya kunyhója, J. F. Cooper indián történetei és Mark Twain regényei az igazi vásott kamaszokról. Közbe-közbe egy-egy sor ólomkatona vonja el a figyelmünket a könyvekről.

A kiállítás utolsó tárlóiban nagyanyáink, nagyapáink kedvenc olvasmányai köszönnek vissza Andersentől Gaál Mózesig és Herczeg Ferenctől Tutsek Annáig. A 20. században, a nagyüzemi könyvtermelés korában megváltoznak az illusztrációk is, a rézmetszeteket felváltják a színes, kőnyomatos képek. Különösen szépek a gyomai Kner nyomdában születettek, Balázs Béla és Lesznai Anna hangulatos, a magyar szecesszió jegyében készült munkái.

A kiállítás tárgyi emlékei dr. Babik Barna orvos gyűjteményéből származnak, a könyvek kimazsolázását pedig több hónapos kutatómunkával Papp Andrea és Horniczky Anikó, a Somogyi-könyvtár tudományos munkatársai végezték. A gazdag anyag további folytatást kíván, hiszen vannak még rejtett tartalékok a Somogyi-könyvtár gyűjteményében, pl. az ifjúsági folyóiratok. A kiállítás 2015. szept. 23-ig látogatható.

____________________

IRODALOM

1. DRESCHER Pál: Régi magyar gyermekkönyvek : 1538-1875. - Bp. : M. Bibliophil Társ., 1934.

2. KOMÁROMI Gabriella: Elfelejtett irodalom. - Bp. : Móra, 1990.

3. TARBAY Ede: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. - Bp. : Szt. István Társ., [1997.]

________________________________________

Bibliográfiai adatok

Vissza a tartalomjegyzékhez