Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Jáki László: Pozitív "kritika" egy kritikus könyvről

Nyomtatási nézet

Folyóiratunk címe tág lehetőséget ad, hogy a pedagógia szinte valamennyi kérdésével foglalkozzunk. Mégis szokatlannak látszik, hogy Kósa András Elszegedőjék-e az oktatás a globalizmus szolgálóleányának? című könyvének ismertetése.

Hogy mégis vállalkozunk rá, annak két oka is van.

Egyfelől azért tartjuk fontosnak a könyv ismeretét, mert a kis példányszámban megjelent magánkiadás tájékozódásunk szerint még a nagyobb könyvtárakban is alig található.

A másik ok összetettebb. E sorok írója lassan fél évszázaddal ezelőtt a Kritika című folyóiratban hiányolta a pedagógiai kritikát, és nehezményezte, hogy a neveléstudomány nem él a kritika lehetőségével. Fontos, tudományunk és társadalmunk jövőjét meghatározó kérésekről óvatosan, terjengősen és főleg kritika nélkül foglalkoztunk és foglalkozunk. Ma már tudjuk, hogy az elmúlt 30-40 évben égbekiáltóan rossz oktatáspolitikai döntések születtek, de ennek kritikája legfeljebb csak jóval később – legtöbbször a központi akarat (természetesen a politikára gondolok) megváltoztatása után – található.

Nos ilyen szempontból Kósa András könyve nemcsak egyedülálló, hanem példamutató is.

E sorok írója a könyvben felvetett kérések jelentős részének nem szakembere, így nem is annyira annak tartalmát, hanem sokkal inkább a könyv stílusát, hangvételét szeretném bemutatni, értékelni.

Kósa András egyetemi tanár mondanivalójának hitelességét életútja önmagában garantálja. Tanított az elte-n, a Szent István Egyetemen, de Rómában, Santiago de Chilében, Caracasban és Moszkvában is. A korszerű matematikaoktatás egyik úttörője, de nyitott szemmel, nemzeti elkötelezettséggel felfigyelt mindenre, ami az oktatásügy színvonalát érintette.

Foglalkozik például a tankönyvekkel (és ez folyóiratunkat közvetlenül is érinti), azok nyelvi tisztaságával, az idegen szavak használatának indokolatlanságával, az értelmiség felelősségével, valamint a globalizációval, annak számos ellentmondásával.

E helyen aligha vállalkozunk arra, hogy állást foglaljunk e bonyolult és összetett kérdésben. Az viszont elvárható lenne a tudomány képviselőitől és bizonyos határokon belül olvasóinktól, hogy kritikusan viszonyuljunk jövőnk e meghatározó kéréséhez. A globalizációt nem kell elfogadni (ezt a párthatározatokkal kapcsolatban szoktuk), hanem gondolkodni, értelmezni, elemezni szükséges annak következményeit.

És itt jutunk el a könyv legfőbb értékéhez, mely segíti a gondolkodást, vitára ösztönöz.

A xxi. századból még keveset tudunk, de azt az egyet igen, hogy nem lesznek sablonok, nem lesznek kész receptek és közel sem lesz minden olyan rózsás, mint ahogy sokan gondolják. Ha vannak ilyen elképzelések – és tudjuk jól, hogy vannak –, akkor ennek legfőbb ellenszere a sablonoktól mentes, tudományos, kritikus gondolkodás.

Kósa András kiváló előadásaiban, melyek a Elszegődjék-e az oktatás a globalizmus szolgálóleányának? címmel jelentek meg ezt a kritikus gondolkodást, megközelítést segíti.

(J)

 

| Kósa András: Elszegődjék-e az oktatás a globalizmus szolgálóleányának? Bp. 2006. p. 71.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: