H. TÓTH ISTVÁN: PILLANATKÉPEK EGY IRODALOMTANKÖNYVI FEJEZET NYELVI-STILISZTIKAI ÉS SZÖVEGTIPOLÓGIAI JELLEMZŐINEK ALAKULÁSÁRÓL

Nyomtatási nézet

Ez a dolgozatom a PeLi I. oktatásnyelvi konferenciájának A nyelv perspektívája az oktatásban tanácskozásán 2018. november 15-én elhangzott előadásom szerkesztett változata.

H. Tóth István CSc, egyetemi docens, Károly Egyetem Filozófiai Fakultása, Prága (Csehország), NovoSchool, Budapest david228@freemail.hu; moszkva228@gmail.com

________________________________

 

Elöljáróban

_____________________________________________

Mind A nyelv perspektívája az oktatásban tanácskozásán elhangzott előadásom, mind jelen dolgozatom tisztelgés dr. Pásztor Emil főiskolai tanár, a nyelvtudomány kandidátusa, a korszakos jelentőségű Toldi-szótár készítője előtt.

Pásztor Emil 1964-től 1990-ig volt az Eszterházy Károly Főiskola^[1] Magyar Nyelvészeti Tanszékének a tanára. Különösen jelentősek az Arany János műveivel kapcsolatos filológiai alapkutatásai, adatközlései. Tiszteletre méltó emlékállításnak nevezhető az, hogy dr. Szecskó Károly jelentős, monografikus könyvet írt Pásztor Emil tanár úr címmel. Ez a kötet 2018. október 19-én a Kazinczy Ferenc Társaság és A Magyar Nyelv Múzeumáért Alapítvány kiadásában jelent meg, és a Széphalmi Minerva Könyvek sorozat keretében mutatták be – érdemes figyelemmel követnünk.

A fogalomkutatással összefüggésben végzett adatgyűjtéseimmel és adatelemzéseimmel, valamint itteni gondolatmenetemmel kapcsolatos az a tény, hogy abban az időben, amikor 1986-ban napvilágot látott Pásztor Emil Toldi-szótára, még kisdedcipőben jártak Magyarországon az írói szótárakkal összefüggő kutatások és publikálások. Ugyanakkor, amíg szerepel a tantervekben, a tananyagban, a tankönyvekben Arany János Toldi című elbeszélő költeménye, addig mindig alapirodalomként használandó a Toldi-szótár, természetesen tanórán kívül is. Megkerülhetetlen kérdés: vajon ismerik-e, forgatják-e, hasznosítják-e tankönyvíróink, magyartanáraink a Toldi-szótárat a Toldi tanításával összefüggésben?

Azért adtam kiindulópontnak a fenti címben a pillanatképek összetett szavunkat, mert a vonatkozó kutatásaimban és annak eredményei közzétételében nem törekedhetem a teljesség bemutatására. Mindemellett mozaikokkal jelezhetem – és jeleznem kell! – a használatban lévő, Radóczné Bálint Ildikó–Virág Gyuláné szerzőpáros Irodalom 6. című tankönyve harmadik, a Toldi-fejezetének a szakszóalakzataiból kialakult szakszómező értékvilágának az összetevőit.

Ennek a jelzésemnek a hátterében ott található az Egy korosztály irodalomértésének alakulása című kandidátusi értekezésem. Ebben az 1990-es évek első felében végzett akadémiai kutatásaimat foglaltam össze, láttatva többek mellett az akkori idők Toldi-tanítását meghatározó hatodik évfolyamos irodalomkönyv vonatkozó fejezetének a sajátosságait is (Goda, Horváth és M. Boda, 1981).

A nyelv perspektívájának az oktatásban betöltött szerepével foglalkozó konferencia gazdag kínálatából négy problémára is tekintettel voltam, amikor az ez idő tájt forgalomban lévő 6. évfolyamos irodalomtankönyv egyik fejezetének a feltárásakor az általam gyűjtött kutatási eredményeimet összefoglaltam. Ezekről a konferenciatémákról van szó: az oktatás szövegtípusai, a szaknyelvek az oktatásban, a tankönyvek és tananyagok nyelvi kérdései, valamint a tantárgyi tartalmak nyelvi kérdései.

A Radóczné Bálint Ildikó és Virág Gyuláné szerzőpáros Irodalom 6. című tankönyve Toldi-fejezetének a szövegtípusait, továbbá az itt fellelhető szakszómennyiségből kialakult szakszóalakzat mentén kialakult szakszómezőt tettem nagyító alá. Részletesen elemeztem a Toldi-fejezetet szövegtipológiai aspektusból, az úgynevezett referenciális és poétikai szövegtípusokat vizsgáló jegyek alapján. Ezután részletesen értékeltem a Toldi-fejezetből feltárt nyelvi-stilisztikai és irodalomelméleti fogalmak mennyiségi és minőségi jellemzőit. A most összegyűlt kutatási adataimat szembesítettem az 1997-ben lezárt kandidátusi értekezésem vonatkozó adatbázisával (H. Tóth, 1997). Kulcsszavaimnak ezeket tekinthetem: egy tankönyvfejezet szövegtípusai; nyelvi, stilisztikai, irodalom- és művészetelméleti szakszóalakzat; a bőség zavara vagy racionalizmushiány; mi a célunk: irodalomtudósok vagy szépirodalom-olvasók nevelése?

Tapasztalati tény, hogy a tankönyv veszélyes műfaj. Kiváltképpen igaz ez a megállapítás az irodalomtankönyvre. Nemcsak azért tudható ez, mert az iskoláskori élményeink is emlékeztetnek erre, hanem a tények és az adatok is világosan rögzítik a vonatkozó jellemvonásokat. Fellelhetőek az irodalomtankönyvben a tanítást és tanulást segítő magyarázó, vagyis didaktikus szövegek, a feladatszövegek, a testvérmúzsákat evokáló, így a képző- és zeneművészet bizonyos alkotásait is fel-felvillantó reprodukciók és utalások, valamint a lábjegyzetek, a fogalomtár, továbbá ott vannak az adott évfolyamra vonatkozó megízesített nyelvezetű, vagyis a szépirodalmi, poétikai alkotások. Zavarba ejtő ez a sokszínűség, és lehet, hogy az irodalomoktatás egyik káros sarokpontjáról van szó (H. Tóth, 1995).

Rögzítem: fel kell tárnunk az irodalmi olvasókönyv/tankönyv összetevőit, mert

a) a növendékek elsősorban ezekből merítik az irodalom-, művészetelméleti, nyelvi-stilisztikai és könyvtárhasználati ismereteiket;

b) a gyermekek zöme csupán e kötetekből olvas míves, megízesített nyelvű szépirodalmat;

c) a diákoknak az irodalommal, továbbá az irodalmi neveléssel és a szöveg-, valamint olvasmánymegértéssel összefüggő kompetenciáit ezek felhasználásával formálják a magyartanárok (H. Tóth, 2007).

A Radóczné–Virágné-féle Irodalom 6. irodalomkönyv Toldi-fejezetének szövegfajtáit tanulmányozva vált ismertté számomra, hogy 1664 adattal, vagyis irodalom- és művészetelméleti, valamint nyelvi-stilisztikai fogalommal találkoztatják a szerzők a 6. évfolyamos olvasókat. Mit nevezek adatnak? A szövegtipológiából ismert referenciális szövegtípus csoportba soroltam be az itteni tankönyvírók által konstruált magyarázó, elemző szövegeket, továbbá a feladatszövegeket, valamint a fogalomismertetéseket, illetőleg a lábjegyzeteket, ezeken kívül a fényképeket, a fényképaláírásokat és az Arany János elbeszélő költeményéhez készített didaktikus jellegű illusztrációkat is, ezek adatszáma 1628, ami az összes adat 97,837%-a. A poétikai szövegtípus csoportba emeltem be magát a Toldi című költői beszélyt, valamint a szépirodalmi illusztrációkat, azaz idézeteket is, ezek adatszáma 36, ami az összes adat 2,163%-a. A szövegtípusokból összegyűjtött fogalmakat úgynevezett irodalomelméleti, műfajelméleti, szerkezettani, stilisztikai, verstani, könyvtárhasználati tételekként kezeltem, és megszámoltam az előfordulásukat is, majd az összesítésben feltüntettem, hogy ezek az adatok hányszor fordultak elő tételenként – ez az adattár látható a függelékben. Megállapítottam, hogy a referenciálisnak nevezhető szövegtípusokból nyerhető fogalmak adatainak összege 1628, a szépirodalmi alkotások és a belőlük nyerhető fogalmak adatszáma 36, vagyis együtt: 1664, mely adatszámot az irodalomelméleti, műfajelméleti, szerkezettani, stilisztikai, verstani és könyvtárhasználati kategóriák 302 tételébe soroltam be. Így tárult fel az adatok mentén, hogy az általam megvizsgált Radóczné–Virágné-féle Irodalom 6. irodalomkönyv Toldi-fejezetét miféle fogalomalakzatokból álló fogalommező jellemzi.

 

Kategóriák		Tételek	%	Adatok	%
A)	Irodalomelmélet	102	38,775	412	24,760
B)	Műfajelmélet	51	16,887	750	45,072
C)	Szerkezettan	41	13,576	112	6,731
D)	Stilisztika	63	20,861	160	9,615
E)	Verstan	37	12,252	118	7,091
F)	Könyvtárhasználat	8	2,649	112	6,731
Együtt		302	100	1664	100

 

Álljon itt a fentiekhez magyarázó példaként az ének szavunk, amelyiknek – a függelékben található fogalomtár tanúságtevése szerint – 63 előfordulása van a Toldi-fejezetben. Az ének az Arany János-féle Toldi című elbeszélő költeményben a 12 részt megnevező jelentésben álló, így ez 12 adat, emellett még 51 megjelenése van a különböző referenciális szövegekben az általam vizsgált tankönyvi fejezetben, de mindenképpen az irodalomelméleti kategóriába sorolható fogalommal van dolgunk.

A Toldi-fejezet nyelvi-stilisztikai fogalomapparátusa is feltárult a kutatásom keretében, és megállapíthattam, hogy a kigyűjtött 63 tételt 160 adat-előfordulásban számlálhattam meg. Lássuk a tipikusnak nevezhető stilisztikai tételeket és adataikat! Íme: allegória (8), ellentét (5), költői kifejezőeszköz (5), megszemélyesítés (6), metafora (5), metonímia (5), nyelvi alakzat (4), szókép (4), túlzás (5) – minden további, vagyis még 54 tétel 1-3 adatként kerül a tanulók és magyartanáraik elé a Radóczné–Virágné-féle Irodalom 6. irodalomkönyv Toldi-fejezetéből.

Folytathatnám a példálózást, de nem teszem, mert vállalásom csupán pillanatképek felvillantása volt. A többi adat ezen írásom végén, az összesítéssel létrehozott, egyébként rendkívül beszédesnek nevezhető függelékében található.

Ezt az egyetlen tankönyvi fejezetből kialakított jelentős adatbázist számtalan aspektusból közelíthetjük meg. A leghasznosabbnak a hazai és a nemzetközi textológiai és stilisztikai szemlélet mentén történő elemzés tűnik. A realizáció, vagyis a közeg alapján (Szikszainé, 1999) éppúgy, mint Bühler modellje felhasználásával (Bühler, 1934) vagy a nyelv rétegei és kora figyelembevételével (Szathmári, 2005). A kognitív nyelvészetre figyelő stilisztikai alapállás is helyénvaló lenne (Tolcsvai Nagy, 1996), sőt a szemantikai és a szemiotikai rendszerezés (Petőfi S., 1990) sem tűnne felesleges kutatásnak. A költői nyelv szintjeivel (H. Tóth, 1993) és a stilisztikai fogalomapparátussal (Péter, 1974; Szathmári, 2005) való szembesítés is termékeny következtetésekhez vinne közelebb, ugyanígy a stílus fejlődéstörténete vonatkozásban is (Szathmári, 2004).

A kandidátusi értekezésem akadémiai nyilvános védésén az egyik opponensem, dr. Kernya Róza többek között azt fejtegette, hogy az adattáram összeállítása: az egyes tételek elemzése, minősítése és besorolása értelmezési különbségekre, különbözőségekre nyújthat alkalmat szakmai körökben, ugyanakkor a tények és az adatok sokfélesége és igen magas száma kétségtelenül megmutatja a nyelv és irodalom tanításának és tanulásának egyik neuralgikus pontját, jelesül a frusztráló fogalomhalmozást. Ez az opponensi vélemény és állásfoglalás most is helytálló lehet.

Számomra ezúttal, amiként az akadémiai kutatásaim keretében is (H. Tóth, 1997), az adatok funkcionális megközelítése tűnt szövegtipológiai, valamint nyelv- és irodalompedagógiai szempontból egyaránt hírértékűnek. Jakobson kommunikációs modelljének pólusaival, valamint ezek funkcióival (Jakobson, 1969), továbbá a tudástechnológiai kategóriákkal (Nagy, 1985) szembesítettem a Radóczné–Virágné-féle Irodalom 6. irodalomkönyv Toldi-fejezetének szövegfajtáit és az általam kigyűjtött fogalomapparátust, vagyis a 302 tételt és az 1664 adatot.

A mostani kutatásomra egy erős tanterv- és tankönyvpolitikai hasonlóság nyújtott lehetőséget. A ’90-es évek elején elvégzett fogalomkutatásom idején is egy irodalomtanterv volt a négy felsős évfolyamra, ennek nyomán egy-egy irodalomtankönyv állt az irodalomtanítás rendelkezésére – eltekintek most a Nyelvi-irodalmi és kommunikációs nevelés tananyagtervétől (Zsolnai, 1988) és annak tankönyveitől, mert ezek a dokumentumok és taneszközök is a szűken értelmezett választhatóság körében szerepeltek, vagyis hasonlít az akkori és a mai helyzet egymásra.

Az akadémiai kutatásaim adatainak rendszerezésekor, tüzetes értékelésekor alakítottam ki a szakszóalakzat és a szakszómező terminusokat. Ezekre támaszkodom ezúttal is, hogy még plasztikusabbá tehessem az akkor-volt, ugyanakkor a mai tankönyvi világképpel lényegében azonosítható, de legalábbis hasonló állapotokat.

Szakszóalakzatnak nevezem az irodalom-, művészetelméleti és könyvtárhasználati fogalomosztályokból irodalomtankönyvben és tanulói műismertetésben sajátosan (= körvonalaiban meghatározott jelentésben) alkalmazott terminus technicusok körét, amely elemeinek egymáshoz viszonyított helyét a tudományos érvényességű, rendszerszemléletű kategóriák (= irodalomelmélet, műfajelmélet, szerkezettan, stilisztika, verstan, könyvtárhasználat) jelölik ki.

Ezek a tankönyvi szakszóalakzatok ezúttal is felfoghatók úgy, mint például az Arany János-mű körül kialakult asszociációs környezet szegmensei, amelyek a gyermekek irodalom-, művészetelméleti és könyvtárhasználati háttértudását teremtik meg, és úgy is, mint az ezeknek a szakszóalakzatoknak az összefoglalt gyűjteménye, azaz szakszómezőként.

Idekapcsolódó kutatásaim folyományaiban (konferencia-előadás, jelen dolgozat) a Radóczné–Virágné-féle Irodalom 6. irodalomkönyv Toldi-fejezete szakszóalakzataiból építkező szakszómezőnek a bemutatása adja a legtöbb új, az irodalompedagógia és az olvasáskutatás, az olvasmánymegértés színvonala kutatása számára hasznosítható, eddig ilyen mélységben és részletességgel még nem rögzített információkat.

Ugyanakkor nem tűztem célul a most bemutatott szakszómezőnek a rétegzett és sokoldalú elemzését sem nyelvészeti, sem irodalomelméleti szempontokból, továbbá nem értékeltem az általam most megkutatott tankönyv nyelv- és irodalompedagógiai értékvilágát, ezekkel együtt a didaktikai kidolgozottságát sem. Ezek a tevékenységeim, valamint az árnyalt elemzéseim eredményeinek a bemutatása végképp szétfeszítették volna a rendelkezésemre álló kereteket.

Mostanság, amikor óraszámában és szemléletében nem grammatika-, hanem nyelvhasználat-központú a magyar nyelv és irodalom tanterve, akkor különösen keresniük szükséges mind a tankönyvíróknak, mind a magyartanároknak az irodalom- és nyelvtanítás olyan kapcsolódási pontjait, mint például a stilisztika.

Arról van szó, és egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül, hogy az egymásra figyelő, a belső és külső szaktárgyi koncentrációra építő tanítás- és tanulásszervezés, tanítás- és tanulásirányítás eredménye felbecsülhetetlen (Beregszászi, 2012). Ezért is lenne helyénvaló a szemlélődésre (a kontemplatív jellegű), a hozzáadó feladatépítésre (az additív szemléletű) és a hasznosságra, a haszonelvűségre (a funkcionális) késztető nyelv- és irodalompedagógia gyakorlati alkalmazása (H. Tóth, 2015).

 

Függelék

Ez a fogalomgyűjteményt tartalmazó függelék a fenti, a Pillanatképek egy irodalomtankönyvi fejezet nyelvi, stilisztikai és szövegtipológiai jellemzőinek az alakulásáról című kutatásom tétel- és adatmennyiség-készletét tartalmazza, amelynek alapja Radóczné Bálint Ildikó–Virág Gyuláné szerzőpáros Irodalom 6. irodalomkönyv Toldi-fejezete.

_________________________________________________________________________________

1. alak (1)

2. alakrajz (1)

3. alkotás (3)

4. álom (4)

5. arányosság (1)

6. ars poetica (1)

7. belső táj (1)

8. beszélő (1)

9. bosszú (3)

10. búcsú (6)

11. bujdosás (2)

12. bűn (5)

13. bűnbocsánat (1)

14. bűnhődés (1)

15. büntetés (1)

16. cáfolat (1)

17. cél (2)

18. cselekedet (3)

19. cselekmény (14)

20. csoda (1)

21. csoportkép (1)

22. derű (1)

23. drámai (2)

24. elbeszélő (17)

25. (az) elbeszélő magatartása (1)

26. (az) elbeszélő nézőpontja (1)

27. elbukás (1)

28. életút (1)

29. eltérés (1)

30. ének (63)

31. epikus (2)

32. erény (1)

33. erkölcsi világrend (1)

34. érv (5)

35. érvelés (1)

36. érzelem (6)

37. esemény (9)

38. eszme (1)

39. feloldozás (1)

40. forma (4)

41. főhős (10)

42. gondolat (8)

43. gondolatmenet (1)

44. gondolattérkép (3)

45. gonosz (1)

46. helyszín (8)

47. helyzet (5)

48. hős (11)

49. idő (9)

50. indulat (4)

51. író (3)

52. irodalmi alkotás (4)

53. irodalom (2)

54. jellem (7)

55. jellemvonás (3)

56. jellemzési mód (2)

57. jellemző helyzet (1)

58. kaland (11)

59. költemény (10)

60. költészet (1)

61. költő (9)

62. költői képzelet (1)

63. költői tehetség (1)

64. környezet (3)

65. körülmény (2)

66. külső (1)

67. lelki alkat (1)

68. lelkiállapot (2)

69. lelkiismeret (1)

70. lelkivilág (1)

71. líra (1)

72. lírai (1)

73. megbocsátás (1)

74. megtisztulás (1)

75. mellékalakok (1)

76. mesélő (1)

77. mesés elem (2)

78. mondanivaló (3)

79. motívum (2)

80. mű (40)

81. műrészlet (2)

82. népköltészet (2)

83. nézőpont (1)

84. önvád (1)

85. összetűzés (1)

86. segítőtárs (1)

87. sors (1)

88. szellem (1)

89. szerep (5)

90. szereplő (20)

91. tabló (2)

92. táj (3)

93. tér (1)

94. tett (2)

95. történetmondó (1)

96. tulajdonság (6)

97. vágy (3)

98. valóság (2)

99. viszony (2)

100. véletlen (1)

101. vándorlás (1)

102. viadal (1)

_________________________________________________________________________________

1. ballada (3)

2. betyárnóta 1)

3. elbeszélés (2)

4. elbeszélő költemény (7)

5. életkép (4)

6. életrajz (4)

7. előhang (1)

8. epika (1)

9. epikai (4)

10. episztola (1)

11. feladat(szöveg) (210)

12. felidézés (1)

13. film (2)

14. hangoskönyv (1)

15. história (3)

16. históriás ének (4)

17. hitvallás (2)

18. humor (1)

19. idézet (10)

20. irodalmi vita (1)

21. ismertetés (1)

22. jellemábrázolás (3)

23. jellemzés (7)

24. költői beszély (1)

25. költői elbeszélés (1)

26. költői levél (3)

27. könyvajánló (1)

28. környezetrajz (1)

29. közmondás (1)

30. lábjegyzet (Arany Jánostól) (22)

31. lábjegyzet (szerzői) (298)

32. leírás (10)

33. lélekábrázolás (2)

34. levél (11)

35. lovagi epika (2)

36. mese (5)

37. monda (6)

38. mottó (1)

39. mottó (Ilosvai Selymes Pétertől) (13)

40. műfaj (4)

41. műnem (2)

42. népmese (2)

43. népmonda (1)

44. regény (2)

45. regénytrilógia (1)

46. szemelvény (Arany Jánostól) (12)

47. szerzői szöveg (39)

48. szólás (3)

49. szöveg (6)

50. természeti rajz (1)

51. történet (26)

_________________________________________________________________________________

1. akadály (2)

2. befejezés (2)

3. bemutatás (1)

4. bevezető (1)

5. bonyodalom (3)

6. (a) cselekmény kibontakozása (3)

7. csúcspont (1)

8. diadal (2)

9. előhang (5)

10. előkészítés (3)

11. előszó (1)

12. epilógus (2)

13. epizód (6)

14. erőpróba (1)

15. expozíció (1)

16. felépítés (1)

17. fordulat (2)

18. fordulópont (8)

19. győzelem (6)

20. jelenet (2)

21. késleltetés (5)

22. kiindulóhelyzet (2)

23. kiindulópont (1)

24. konfliktus (2)

25. küzdelem (12)

26. lezárás (1)

27. megoldás (7)

28. mesei erőpróba (1)

29. mozzanat (1)

30. összeütközés (1)

31. párbeszéd (4)

32. próba (5)

33. próbatétel (4)

34. szerkezet (2)

35. szerkezeti egység (4)

36. szimmetria (1)

37. találkozás (5)

38. tetőpont (3)

39. utóhang (6)

40. utószó (1)

41. végkifejlet (1)

_________________________________________________________________________________

1. allegória (8)

2. anyagbeli érintkezés (1)

3. bonyolítás (1)

4. beszéltet (1)

5. bemutat (1)

6. cselekedtet (1)

7. életszerűség (1)

8. ellentét (5)

9. ellentétpár (1)

10. eltérés (2)

11. erősítés (3)

12. eufemizmus (1)

13. felkiáltás (2)

14. felsorolás (3)

15. feszültség (4)

16. figura etymologica (1)

17. fokozás (3)

18. hangulat (5)

19. hangulatos (1)

20. hasonlat (3)

21. hasonlít (1)

22. hasonlóság (6)

23. humoros (1)

24. időbeli érintkezés (1)

25. irodalmi nyelv (1)

26. ismétlés (2)

27. jelző (1)

28. képszerű (1)

29. kérdés (5)

30. kettősség (1)

31. költői kép (6)

32. költői kifejezőeszköz (5)

33. körülírás (4)

34. közlésmód (1)

35. különbség (2)

36. megszemélyesítés (6)

37. megszólítás (2)

38. metafora (5)

39. metonímia (5)

40. mozgalmasság (1)

41. művészi (2)

42. nagyítás (1)

43. népies (3)

44. népnyelv (2)

45. névátvitel (1)

46. nyelv (8)

47. nyelvi alakzat (4)

48. nyelvi elemek (1)

49. nyomatékosítás (1)

50. ok-okozati érintkezés (1)

51. paraszti nyelv (1)

52. párhuzam (2)

53. régies kifejezés (2)

54. stílus (3)

55. stíluseszköz (1)

56. szembenállás (1)

57. szemléletes (3)

58. szépítő körülírás (1)

59. szókép (4)

60. szótőismétlés (5)

61. térbeli érintkezés (1)

62. túlzás (5)

_________________________________________________________________________________

1. felező tizenkettes (1)

2. hangsúly (1)

3. hangsúlyos szótag (2)

4. hangsúlyos verselés (1)

5. hangsúlytalan szótag (2)

6. időmértékes verselés (1)

7. időtartam (rövid – hosszú) (1)

8. magyaros verselés (1)

9. négyütemű felező tizenkettes (2)

10. nyomaték (2)

11. ősi tizenkettes (1)

12. összecsendülés (1)

13. páros rím (2)

14. rím (1)

15. rímelés (1)

16. rímképlet (1)

17. ritmizálás (2)

18. ritmus (4)

19. sorfajta (1)

20. sormetszet (2)

21. sortípus (1)

22. sorvég (1)

23. szabályos váltakozás (2)

24. szótag (7)

25. ütem (2)

26. ütemhangsúlyos verselés (3)

27. ütemhatár (1)

28. vers (14)

29. verselés (4)

30. versforma (2)

31. versláb (1)

32. verssor (8)

33. versterjedelem (1)

34. verszárlat (2)

35. versszak (37)

36. zenei hatás (1)

37. zeneiség (1)

_________________________________________________________________________________

1. cím (3)

2. fotó (kódexrészlet, könyvoldal, múzeumbelső, műalkotás, tájkép, tárgy stb.) (54)

3. illusztráció (didaktikus rajz az Arany-mű alapján) (35)

4. internet (5)

5. kéziszótár (1)

6. könyv (4)

7. könyvtár (6)

8. nagylexikon (4)

 

Irodalom:

Beregszászi Anikó (2012): A lehetetlent lehetni. Tantárgy-pedagógiai útmutató és feladatgyűjtemény az anyanyelv oktatásához a kárpátaljai magyar iskolák 5–9. osztályában. Tinta, Budapest.

Bühler, Karl (1934): Sprachtheorie. G. Fischer, Jena.

Goda Imre, Horváth Zsuzsa és M. Boda Edit (1981): Irodalmi olvasókönyv az általános iskola 6. osztálya számára. Tankönyvkiadó, Budapest.

H. Tóth István (1993): A poétikai funkció érvényesülése a nyelvi kommunikációban. Magyar Nyelvőr, 2. 188–193.

H. Tóth István (1995): Értékek nyomában (Szövegtípusok az irodalomkönyvekben). Módszertani Közlemények, 1. 12–17.

H. Tóth István (1997): „Az olvasás: fölfedezés” – Egy korosztály irodalomértésének alakulása. Kandidátusi értekezés. (Témavezető: dr. A. Jászó Anna tanszékvezető főiskolai tanár). Magyar Tudományos Akadémia Doktori Bizottsága, Budapest.

H. Tóth István (2007) Szövegfajták vizsgálata néhány irodalomkönyvben (Gondolatok a közelmúlt négy tankönyvéről). Letöltés: http://www.tanszertar.hu/eken/2007_03/hti_0703.htm – Elektronikus Könyv és Nevelés, 3. 75–82.

H. Tóth István (2015): „Nem fecske módra…” Az olvasmánymegértés fejlesztése – Kézikönyv nemcsak tanítók és magyartanárok számára. Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa, Beregszász.

Jakobson, Roman (1969): Hang – Jel – Vers. Gondolat, Budapest.

Nagy József 1985. A tudástechnológia elméleti alapjai. Országos Oktatástechnikai Központ, Veszprém.

Péter Mihály (1974): Stilisztikai alapfogalmaink tisztázásához. In: Imre Samu, Szathmári István és Szűts László (szerk.): Jelentéstan és stilisztika. Nyelvtudományi Értekezések, Budapest.

Petőfi S. János (1990) Szemiotikai textológia – didaktika. Szemiotikai szövegtan 1. Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged.

Radóczné Bálint Ildikó és Virág Gyuláné (2016): Irodalom 6. (Tankönyv a 6. évfolyam számára). Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. 61–158.

Szathmári István (2004): Stilisztikai lexikon (Stilisztikai fogalmak magyarázata szépirodalmi példákkal szemléltetve). Tinta, Budapest.

Szathmári István (2005): A magyar stilisztika a kezdetektől a XX. század végéig. Tinta, Budapest.

Szikszainé Nagy Irma (1999): Leíró magyar szövegtan. Osiris, Budapest.

Tolcsvai Nagy Gábor (1996): A magyar nyelv stilisztikája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Zsolnai József 1988. A nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelési program tananyagterve (tanterve) az 5–8. osztály számára. Törökbálinti Kísérleti Általános Iskola, Törökbálint–Budapest.

The sixth-grade literature textbook written by Ildikó Radócz-Bálint and Mrs. Gyula Virág, published in 2016, is analyzed in this study. The subject of the analysis is the chapter about János Arany’s poem entitled Toldi. The study focuses on the technical terms found in the text of the chapter, analyses text types, assesses the quantitative and qualitative characteristics of linguistic-stylistic and literary theory concepts. The importance of analyzing textbooks and especially literature textbooks lies in that these are the main sources of pupils’ literary, artistic, linguistic-stylistic and library use skills, these are where they can read literary texts in good manner, and in addition using them, competences of text- and reading comprehension can be developed by teachers of the Hungarian language and literature subject.

________________________________

Vissza a tartalomjegyzékhez