CHOLNOKY GYŐZŐ: PAPP 90

Nyomtatási nézet

Cholnoky Győző a Lucidus Kiadó ügyvezetője, a Kisebbségkutatás című folyóirat főszerkesztője, Budapest

„…szükségesek… a megújulások… ha szent Ferenc és szent Domonkos nem vezeti vissza (az egyházat) a kezdetekhez, nyomtalanul elpusztul… Az általuk alapított új rendek oly hatalmassá lettek, hogy működésük eredményeképpen a főpapok…erkölcstelensége sem tudta tönkretenni a vallást.”

Machiavelli[1]

Nehezemre esik Papp István személyét a matuzsálemi korúak közé sorolni. Ennek ellenállnak a történelmi tapasztalatok és Papp István személyiségjegyei egyaránt. Mert ahogy Kossuthról, Görgeiről sem a magas kor jut eszembe hirtelen, hanem az élete teljében lévő aktív férfiember, meg aztán ez az életkor a taláros nyugalmat, a tekintélyt sugallja, ám az ő vibráló személyisége, elapadhatatlan iróniája, olykor előtörő kamaszos érzelmi kitörései inkább a mesebeli örök fiatalságot idézik.

Hosszú kihagyás után a Horváth Tibor 75. születésnapjára szervezett vacsorán találkoztam vele legutóbb. Bizony ennek már jó tíz éve. Persze megsértettem az általa bölcsen hirdetett parancsot: az emberi kapcsolatokat – mint egy kertet – folyamatosan ápolni, gondozni kell. (Sajnos ilyen szempontból a mienk is már „új” nemzedék.) Nos, az akkori benyomásom szerint Pista nem változott semmit, nem fogott rajta az idő. Természetesen mint rangidős, ő méltatta az ünnepeltet, munkásságát a szokott enyhe malíciával idézve, a hangnem azonban mégsem volt zavaró, mert szemérmes szeretet itatta át.

Papp István neve egybeforr a Könyvtártudományi és Módszertani Központtal (KMK), noha pályáját nem itt kezdte, és nyugdíjazását sem itt érte meg. Pályájának fő állomásai: 1955–57-ig Zalaszentgróti Járási Könyvtár, 1957–1959-ig Pest Megyei Könyvtár, 1959–1965-ig Országos Széchényi Könyvtár, 1968–1982-ig KMK-igazgató, 1982–1985-ig az Országos Könyvtárügyi Tanács titkára, 1985-től a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgató-helyettese. Jelen sorok írója Papp István igazgatósága alatt 1970 és 1977 között dolgozott a KMK-ban. Vállalva az elfogultságot, az intézet karakterét, szellemiségét elsősorban az ő személyisége, jellemvonásai határozták meg, amely miatt „sziget” gyanánt tekintett a könyvtárostársadalom a KMK-ra. Az ő érdemei révén vált az intézet a pártállami időben példaadó, nyitott szellemiségű, a politikai hullámverésektől és a kulturális divatoktól függetlenedő szellemi műhellyé. Ehhez hozzájárult természetesen az általa kiválasztott munkatársak elhivatottsága és hitelessége is. Az intézet légkörének jellemzéséül engedtessék meg egy személyes emlék: amikor 1970-ben jelentkeztem a későbbi osztályomon, leendő főnököm és későbbi barátom beleszólt a telefonba: Pista, ugorj fel, itt van a pasas, akit felvennénk. Papp tehát bizonyos értelemben – különösen a korabeli társadalmi viszonyok és elvárások tükrében – antivezető volt: ő maga soha nem követelt formális tiszteletet, a valódit kéretlenül is, természetes módon (egy kivételtől eltekintve) megkapta, sőt a mértékadó, széles nemzetközi szakmai közvélemény bizalmával és tiszteletével is töretlenül rendelkezett. Sajnos megkapta az orvtámadást is, ami 1985-ös leváltásába torkollott. Ekkor az Országos Könyvtárügyi Tanács titkárává degradálták. Ebben a helyzetében is sajátos, férfias viselkedésmódot választott: folyamatosan alapos javaslatokkal, előterjesztésekkel „zaklatta” az illetékeseket. Végül barátja, Kiss Jenő, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója 1985-ben felvette helyettesének. Itt, mondhatni, másodvirágzását élte 1998-as nyugdíjazásáig: az utolsó szék elhelyezéséig megtervezte a központi könyvtár korszerű elhelyezkedését és berendezését.

Érdekes, mondhatni paradox esemény Papp István igazgatói helyzetében, hogy mindig, minden lehetséges fórumon hangsúlyozta a KMK különállóságát az OSZK-tól, egyedül a minisztériumot ismervén el felettes szervként. Folyamatos meghívása dacára nem is jelent meg soha az OSZK vezetői értekezletein. Leváltását követően viszont a minisztérium könyvtári osztálya kezdeményezésére jogilag is függetlenné lett – Könyvtári Intézet néven – a KMK.

Papp István tudományos igényű tevékenységi köre, annak karaktere nehezen megragadható: a szorosan vett könyvtári alapstúdiumokon kívül a könyvtárügy szinte minden területén megnyilvánult. Általános értelemben lehetséges ezt a könyvtárpolitika fogalmával jelezni. Itt elsősorban a hálózati elv, a szakmai és az igazgatási irányítás kettőssége érdekelte. Ezen kívül két lehetséges témát érdemes kiemelni érdeklődése és munkálkodása színteréül: a könyvtárosképzést és a könyvtárépítést – a belső berendezést.

Bessenyei Andreával közösen dolgozták ki a más szakon végzettek számára szervezett kétéves kiegészítő szakos képzés tantervét. 1970-ben a minisztérium elfogadta a KMK szerepét az ún. középfokú (12–18 hónapos) szaktanfolyam szervezésében, amely egy viszonylag igényes oktatási formának tekinthető, mert szerepeltek benne a filozófiai alapismeretek, a bevezetés a bibliográfiai és könyvismeretekbe, a könyvtártan, a bibliográfiai ismeretek és az idegen nyelv ismerete.

Egész pályafutása során különös hangsúlyt kapott a könyvtárépítészet és a könyvtári berendezés kérdésköre, ami aktív pályájának utolsó szakaszában gyakorlati, operatív tevékenységgé vált a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban.

Ma már a széles szakmai közösség számára ismert a könyvtárépítéssel szembeni szakmai elvárások megfogalmazása az 1970-es években. Papp István mellett kiemelendő Havasy Pál, Sallai István, Tombor Tibor ezirányú tevékenysége. A korszerű könyvtárépítészeti és -berendezési irányelvek kimunkálásával ugyancsak a KMK-ra hárult a koordináló, egyeztető feladat.

Véleményem szerint ma is mértékadónak tekinthető azoknak a szakmai irányelveknek a felidézése, amelyek keretet adnak a mindenkori telepítési terveknek:

• a könyvtár funkciói, társadalmi igények, elvárások, illeszkedésük az országos és nemzetközi információs rendszerekhez;
• a tényleges használatot kifejező mutatók alakulása;
• a könyvtárépület sajátosságai (megközelítés, az egyes funkciók egymáshoz kapcsolódása stb.);
• a közönségforgalom és a szolgálat tereinek viszonya;
• épületgépészeti követelmények.

Ahogyan Papp István pályafutásában jelentős szerep jutott a könyvtárépítés és -berendezés sztenderdjeinek kidolgozásában, úgy a könyvtárügy egésze számára ez számított a legtöbb hozadékkal járó területnek.

Ezen a területen a KMK mint szellemi műhely tényleges, gyakorlati segítséget tudott nyújtani a könyvtárak számára. Folyamatosan érkeztek „megrendelések” az újonnan létesült vagy bővítésre váró intézmények részéről még a 1980-as években is. A KMK ilyen irányú tevékenysége azért kitüntetett jelentőségű, mert a nemzetközi összehasonlításban az elhelyezési normatívák tekintetében voltunk a legnagyobb elmaradásban. Amely akkora volt, hogy pl. területi elhelyezkedés tekintetében a nemzetközi normatívák direkt előírása irreális lett volna, sőt komolytalanná, kontraproduktívvá tette volna a magyar előírást. Ennek ellenére – mint ebben a munkában részt vevő munkatárs – állíthatom, hogy a magyar irányelvek publikálása, sőt a megrendelésre végzett konkrét tervezési feladatok elvégzése igenis lendületet adtak a főleg elhelyezési szempontból rossz helyzetben lévő hazai könyvtárak fejlődésének. Ehhez a közművelődési könyvtárak esetében az adott település, illetve lakóövezet lélekszáma, a szak- és felsőoktatási könyvtárak esetében a lehetséges felhasználók száma alapján történtek meg a konkrét számítások. Hangsúlyozom, hogy ezek az eredmények kollektív munka révén születtek, de ehhez inspiráló környezetet az a szellemi légkör biztosított, amely a Papp István szellemi irányításával működő korabeli KMK működését jellemezte.

Véleményem szerint elméleti munkássága betetőzésének tekinthető a Horváth Tiborral közösen szerkesztett, írt ötkötetes Könyvtárosok kézikönyve, a modern „Sallai – Sebestyén”. A mű legnagyobb erénye, hogy a könyvtárakat nem csupán integer intézményeknek tekinti, hanem egy korszerű rendszer elemeiként, amelyeket holisztikus módon az irányítás és a szolgáltatások különböző szintjei kapcsolnak össze. Joggal feltételezhető, hogy még hosszú évtizedekig nélkülözhetetlen kézikönyv lesz a gyakorló könyvtárosok és elméleti szakemberek számára egyaránt.

Röviden szólva személyiségének nyitja két jellemtulajdonság együttes jelenléte: a kíváncsiságé és a munkaszereteté. A megjegyezhető embereknél nem ritka az egyik vagy másik tulajdonság dominanciája, ám a kettő együttes jelenléte rendkívüli emberré teszi birtokosát. Papp István esetében ez tette eredetivé a gondolkodását és a magatartását, érzékenységét a szokatlan dolgok sajátos értelmezésére, új megvilágításba helyezésére. Emlékszem egy többszereplős – nem szakmai jellegű – eszmecserére a Hilton szálloda átadása idején. Egy személy kivételével elutasítottuk a modern épület látványát, amely úgymond megtörte a Pestről látott és megszokott harmonikus képet. Természetesen Papp volt az az ember, aki védelmébe vette a tervezői elgondolást azzal, hogy az ember idővel beilleszti elképzelésébe az új elemet, mert idővel mindig újrafogalmazza elképzelését az ideális állapotról, hiszen törekszik a dolgok egységben látására.

Végezetül hadd tegyek egy személyes megjegyzést: hálás vagyok a sorsnak, hogy Papp István igazgatósága idején 1970 és 1977 között tagja lehettem a KMK szakmai közösségének. Ezek az évek adtak útravalót a későbbi kiadói, könyv- és folyóiratszerkesztői munkámhoz.

Irodalomjegyzék:

Horváth Tibor – Papp István (szerk., 1999–2003): Könyvtárosok kézikönyve. I–V. kötet. Budapest, Osiris.

Lázár Péter – Vajda Erik – Papp István (1976): Basic considerations concerning the design and organization of information systems in ongoing research. In: UNISIST International Symposium on Information Systems and Services in Ongoing Research in Science. 27–29. October 1975, Paris. Proceedings. Organized by the United Nations Educational Scientific and Cultural Organization in collaboration with the Smithsonian Science Information Exchange. Budapest, Hungarian Central Technical Library and Documentation Centre. 1976. 293–300. p.

Papp István (1981): A magyar könyvtárügy nemzetközi kapcsolatainak néhány vonásáról. Könyvtári Figyelő. 27. Különszám. 24–28. p.
http://epa.oszk.hu/00100/00143/00305/pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_1981_ksz_024-030.pdf

Papp István (1971): Javaslat az új könyvtári törvény előkészítésének rendjére.
Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ. Budapest, OSZK KMK

Papp István – Urbán László (s.a.): A Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár új épületének szakmai tervezési programja. Tanulmányterv. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ; Debrecen, Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár.

Papp István (összeáll., 2006): A magyar könyvtárosság etikai kódexe – magyarázatokkal, kommentárokkal, kiegészítésekkel. Budapest, Könyvtári Intézet.
https://mek.oszk.hu/20000/20086/20086.pdf

Papp István (ford., 2005): A közkönyvtári szolgálat. Az IFLA és az UNESCO fejlesztési irányelvei. Készítette a Philip Gill által vezetett munkacsoport az IFLA Közkönyvtári Szekciója megbízásából. Budapest, Könyvtári Intézet. https://www.ifla.org/files/assets/hq/publications/archive/the-public-library-service/pg01-hu.pdf

Papp István (1998): The changing paradigm of the public library. In: Audunson, Ragnar – Nagy Attila (ed., 1998): Digitization and the changing role of public libraries. Norwegian – Hungarian seminar on library and information science, Budapest 4-5. 1997. [Oslo], Høgskolen. 50–53. p.

Papp István (1991): A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára alapfunkcióiról. Műhelytanulmány. In: Kiss Jenő (főszerk., 1991): A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve. XXII. 1985–1986–1987. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. 38–51. p. https://library.hungaricana.hu/hu/view/FSZEK_Evkonyv_1985-1986-1987/?pg=5&layout=s

Papp István (1994): A változások menedzselése a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában. In: Kiss Jenő (szerk. 1994): A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve. XXIV. 1991–1992–1993. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. 16–26. p. https://library.hungaricana.hu/hu/view/FSZEK_Evkonyv_1991-1992-1993/?pg=4&layout=s

Papp István (2008): Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002–2004). In: Fodor Péter (szerk., 2008): A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve. XXVIII. 2002–2003–2004. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. 116–156 p. https://library.hungaricana.hu/hu/view/FSZEK_Evkonyv_2002-2003-2004/?pg=133&layout=s

Papp István (2010): A helyismereti munkáról könyvtárosként, igazgatóként, civilként. In: Guszmanné Nagy Ágnes (szerk., 2010): Helyismereti gyűjtemények régen és ma. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezete XVI. Országos Konferenciája. Eger, 2009. július 15–17. Eger, Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár. 10–17. p.

Papp István (2002): A magyar közkönyvtárak a 20. század második felében. In: Sipos Csaba (szerk., 2002): Helyismereti Könyvtárosok VIII. Országos Tanácskozása. Kaposvár, 2001. július 18–20. Kaposvár, Megyei és Városi Könyvtár. 7–21. p. http://vfek.vfmk.hu/helyismeret/WWW/2001_kaposvar/index.htm

Papp István (1993): Könyvtárpolitika és közművelődési könyvtárak finanszírozása Magyarországon. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 2. 3. 19–24. p https://epa.oszk.hu/01300/01367/00137/pdf/KKK_1993-3opt.pdf

Papp István (1993): Javaslat az új könyvtári törvényben rendezendő kérdéskörökre. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros.2. 11. 3–7. p. http://epa.oszk.hu/01300/01367/00145/pdf/01konyvtarpolitika.pdf

Papp István (2009): Levélféle Kiss Jenőhöz. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 18. 2. 39–48. p. http://epa.oszk.hu/01300/01367/00216/pdf/EPA01367_3K_2009_02_39-48.pdf

Papp István (2009): Emlékek a közkönyvtárak állományának alakulásáról. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros. 18. 8. 9–14. p. http://epa.oszk.hu/01300/01367/00222/pdf/EPA01367_3K_2009_08_09-14.pdf

Papp István (1994): A könyvtárpolitika aktuális kérdései Magyarországon. Könyvtári Figyelő. 40. 4. 536–546. p. http://epa.oszk.hu/00100/00143/00012/pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_1994_4_536-546.pdf

Papp István (1995): Az új könyvtári törvény előkészületeinek újabb szakasza. Könyvtári Figyelő. 41. 4. 567–584. p. http://epa.oszk.hu/00100/00143/00016/pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_1995_4_567-584.pdf

Papp István (2007): Könyvtárosi etika – hitelképes könyvtáros. Könyvtári Figyelő. 53. 1. 101–107. p.

Papp István (2009): Ment-é a világ előbbre a vándorgyűlések által? Könyvtári Figyelő. 55. 3. 458–466. p. http://epa.oszk.hu/00100/00143/00072/pdf/kf_00143_2009_03_458-466.pdf

Papp István (2010): Az egykori KMK-ról. 1969–1982. Könyvtári Figyelő. 56. 4. 617–642. p. http://epa.oszk.hu/00100/00143/00077/pdf/EPA00143_Konyvtari_Figyelo_2010_4_617-642.pdf

Futala Tibor – Horváth Tibor – Papp István (1983): Együttműködés vagy rendszerszervezés? In: Sonnevend Péter (szerk., 2013): Horváth Tibor. Könyvtári írások. Folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben és lapokban megjelent rövidebb írások, interjúk 1965–2009. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár. 266–279. p. https://mek.oszk.hu/11600/11654/html/#34

Papp István (1981): A magyar könyvtárügy nemzetközi kapcsolatainak néhány vonásáról. Könyvtári Figyelő. 27. Különszám. 24–28. p.
http://epa.oszk.hu/00100/00143/00305/pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_1981_ksz_024-030.pdf

Papp István (1989): A külföldi magyarság közművelődési könyvtári ellátásáról. In: Gerő Zsoltné – Kovács Ilona (szerk., 1989): Magyar Könyvtárosok II. Tudományos Találkozója. Budapest, 1985. augusztus 26–27. A konferencia előadásai. Budapest, OSZK. 171–175. p.

Papp István (1984): A British Library kutatási jelentéseiről. In: Nagy-Britannia könyvtárügye. Budapest, Múzsák, OSZK–KMK. 176–181. p.

Vissza a tartalomjegyzékhez