Kámán Veronika: Nem elég lenni, látszani is kell!

Nyomtatási nézet

Az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapja, a figyelemfelkeltés eszköze és a kreativitás ünnepe

Minden év októberét lázas készülődés előzi meg az iskolai könyvtárakban – országszerte egyre több intézmény kapcsolódik be az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapja mozgalmába, s ad programjairól, aktivitásáról hírt a szakma fórumain. Akik ezt megteszik, évről évre tapasztalják azt is, hogy a tanév eleji feladatok gyakran alig hagynak időt arra, hogy felkészüljünk erre a hónapra, amely pedig lehetőséget ad, hogy még szélesebbre tárjuk könyvtárunk ajtaját, s meg­szólítsuk egyrészt azokat a diákokat és kollégákat, akik még nem rutinos könyvtárlátogatók és -használók, másrészt az iskolához kötődő családokat, szülőket, a helyi sajtót, a fenntartókat, a könyvtáros szakmát. „Már régóta szerettem volna itt barátkozni – mondta egyik diákunk a könyvtárban –, csak valahogy nem volt rá alkalom.” Az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapja épp erre, a könyvtár és a hozzá kötődők közötti újszerű kapcsolatfelvételre, figyelemfelhívásra kínál lehetőséget. Szeretnénk, ha az októberi ünnep olyan kiindulóponttá válna, amely a tanév többi hónapjára is tartalékokat rejteget mind a tanárok és könyvtárostanárok, mind a diákok számára. Cikkünk egy-egy fontos állomás kiemelésével, egy-egy mérföldkő megvilágításával foglalja össze röviden a nemzetközi mozgalom történetét, kitekintve néhány európai ország gyakorlatára és a hazai tapasztalatokra.

Dr. Blanche Woolls, az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Szervezetének (International Association of School Librarianship, IASL) akkori elnöke 1999-ben intézett először felhívást a szakma képviselőihez az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Napja (International School Library Day) megszervezésére. Dr. Maureen Nimon, a szervezet Kutatási Bizottságának elnöke 1995-ben írt tanulmányában az IASL szerepeként olyan elveket fogalmaz meg, mint a könyvtárostanárok és a tanárok közötti szakmai kapcsolat erősítését (annak érdekében, hogy a diákok integrálni tudják a különféle információforrásokban fellelt tudásanyagot a tanulási folyamatba, legyen szó bármilyen tantárgyról), a könyvtárostanárok szakmai tudásának mélyítését, érdeklődésük szélesítését, az országhatárokon átívelő szakmai közösség összefogását, az együttműködés lehetőségeinek kutatását.^[1]

Ezek a célkitűzések jó alapot jelentenek az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Napja megszervezéséhez is, amelyre első alkalommal 1999. október 18-án került sor, majd ezt követően az IASL koordinációja mellett szerte a világon megemlékeztek róla (kezdetben minden október harmadik hétfőjén), évről évre más, a terület dolgozóit foglalkoztató témát állítva a fókuszba.^[2]

Egy – éppen most induló, és a folytatásra is számot tartó – nemzetközi program számára figyelemfelkeltő, ugyanakkor megfelelő mélységű és a szakmai kapcsolatteremtés alapjául is szolgáló témát keresve, számos szempontot meg kell vizsgálni. A témának globális és lokális szinten egyaránt kérdéseket kell felvetnie, s olyan témának kell lennie, amely – bár a program célcsoportja alapvetően az iskolai könyvtárosok és közvetlen környezetük – nemcsak a belső szakma sajátja, de a tágabb társadalom számára is üzenet-értéke van. Fontos továbbá, hogy a szakma egymástól teljesen eltérő kultúrákból vagy eltérő szakmai rétegekből, pozíciókból érkező képviselői is tapasztalatot tudjanak cserélni az adott téma kapcsán.^[3]

1999-ben a szervezők az év témáját az „A Day in the Life”^[4] mottóban foglalták össze. Az első világnap és a hozzá fűződő pályázat arra fókuszált, hogy bemutassa, mennyire sokrétű egy iskolai könyvtár mindennapi élete, hogy megmutassa a feladatok, a látogatók, a működtetés szempontjainak sokszínűségét, amely – ma is tapasztaljuk – a külső, felületes szemlélő számára gyakran rejtve marad, s csak belülről, megtapasztalva ismerhető meg igazán. Hogy e belső szempontot közelebb hozzák mind a szakmai, mind a civil társadalomhoz (amelyeket – nemzetközi programról lévén szó – a kulturális sokszínűség is differenciál), az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Napja pályázatán részt vevő könyvtárosokat arra kérték, hogy egy-egy rövid esszé közreadásával osszák meg a mindennapi élet tapasztalatait a világ más országaiból érkező kollégáikkal. A pályázatra beérkezett munkákat az IASL 1995-ben indult, a szakma által hiánypótlóként üdvözölt School Libraries Online weboldalán tették közzé. Az esemény ünneplése a következő években egyre nagyobb érdeklődés mellett folytatódott, számos, a szakmát foglalkoztató témát érintve: az iskolai könyvtárak mint a tanulás, a bölcsesség, az akadályok legyőzésének terei; a könyvtári kapcsolatok és a művelődés; a kulturális és funkcionális sokféleség stb.

Peter Genco 2001-ben vette át az IASL elnökségét Blanche Woolls-tól. Az új elnök – elődjéhez hasonlóan – átlátta az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Napja jelentőségét, s 2005 októberében elnöki levélben erősítette meg annak fontosságát és megtartásának szükségességét, valamint apró módosítást tett időpontján is, október negyedik hétfőjére helyezve át azt. Az IASL vezetőségétől megszokott közvetlen hangvételű a levél, amely a program évről évre duzzadó népszerűségéről, nemzetköziségéről is beszámol, s hangsúlyozza: az évek során megosztott tervek, projektötletek, könyvtári programok az egész nemzetközi szakma számára ugródeszkaként szolgáltak a könyvtár- és szolgáltatásfejlesztésben.^[5] Áttekintve az említett publikációkat és a nyomukban született, rendszeressé váló nemzetközi megjelenéseket, biztosak lehetünk benne, hogy Peter Genco sorai egyáltalán nem jelentenek költői túlzást. Visszatekintve, mintha már a 2005. évi mottó is a mozgalom kibontakozását vetítette volna előre: „Kalandra fel!” („Discover the Adventure!”)

Tíz éve ünnepelte már a szakma évről évre az Iskolai Könyvtár Nemzetközi Napját, amikor 2008 januárjában az IASL vezetősége úgy döntött, kiterjeszti a programot, a világnapot világ­hónappá formálva át. Ezzel az is lehetővé vált, hogy a részt vevő intézmények amellett, hogy október folyamán a tematikus hónapra koncentrálnak, maguk válasszanak egy olyan októberi napot, amelyik a leginkább alkalmas számukra a világnap megünneplésére. A világnap integrációja a tanév menetébe az iskolai könyvtárak cselekvési terveinek része lett – jó példát láthatunk
erre a finnországi gyakorlatban. A 2002-ben megjelent, de aktualitásából mit sem veszített A Good School Library^[6] című, a Finn Iskolai Könyvtári Egyesület és a Finn Nemzeti Oktatási Bizottság által közreadott kiadvány – amelynek egyik szándéka (az iskolai könyvtárak fejlődő jövőképének megalapozásán túl) a „jó iskolai könyvtárak” megvalósítását elősegítő gyakorlati ajánlások megosztása – kiemelt figyelmet fordít a könyvtárak életét tematizáló nemzetközi kezdeményezésekre, s köztük különösen az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Napja adta lehetőségekre. Hasonló példát láthatunk az olaszországi gyakorlatban is. A később még említendő olasz fejlesztési projektek („Una Biblioteca In Ogni Scuola” és „I libri? Spediamoli a scuola!”) égisze alatt kiadott, könyvtárfejlesztéssel foglalkozó gyakorlati kézikönyv is stratégiailag fontos időszakként emeli ki az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapját mint a tanév ütemezésének meghatározó elemét.^[7]

A program története során számos nemzetközi projekt született meg és bontakozott ki. Ezek rendszerint egyszerűen megvalósítható, a diákok együttműködését szorgalmazó projektek, amelyek alkalmasak a nemzetközi kapcsolatépítésre is a résztvevő intézmények között. A nemzetközi programok között a legnépszerűbb a 2000-es évek elején indult nemzetközi könyvjelzőcsere-program, amelyben 2012-ben már 17 ezer diák vett részt a világ minden tájáról. 2013-ban a magyar fiatalok is nagy számban kapcsolódtak be az akcióba: a Könyvtárostanárok Egyesülete segítségével több mint 700 tanuló készített könyvjelzőket, hogy kicseréljék azokat a nemzetközi szervezet segítségével megismert partnerintézmények diákjaival.

A könyvjelzőcsere-programhoz hasonlóan szinte a kezdetek óta létezik a nemzetközi Skype-projekt, amely a fentiekhez hasonlóan a távoli országok diákjai közötti kapcsolatteremtést célozza. Az iskolai könyvtár megfelelő helyszín a beszélgetéshez. Az esemény koordinátora optimálisan az iskola könyvtárostanára, de ideális alkalmat nyújt a szaktanárokkal, különösen a nyelvtanárokkal való együttműködésre is. Az esemény története során számos, néhány évet megért kisebb projekt is működött: az IASL munkatársai a résztvevők által beküldött fotókból prezentációt készítettek a világ iskolai könyvtárairól, levelezőlistát hoztak létre, amelyen a világnap résztvevőit köszöntötték minden októberben. Ezek a projektek azonban a technika fejlődésével elavulttá váltak, és átadták helyüket az új kezdeményezéseknek – eredményeik azonban továbbra is láthatók a nemzetközi szervezet weboldalán.

Olaszország

Olaszország rendszeres résztvevője a programnak. Luisa Marquardt, az IASL európai vezetője és az Olasz Könyvtári Egyesület Iskolai Könyvtári Bizottságának koordinátora 2013 februárjában a Libreriamo olvasásfejlesztéssel foglalkozó weboldalnak adott interjújában^[8] és a közreműködésével született cikkben^[9] foglalta össze az olaszországi iskolai könyvtári kötődésű szakmai szervezetek, kezdeményezések helyzetét, említve köztük az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapját is. A három évvel ezelőtt az IASL, az IFLA Iskolai Könyvtári Szekciója és az ENSIL (Európai hálózat az iskolai könyvtárakért és az információs írástudásért) együttműködésével indult, az iskolai könyvtárak iránti társadalmi érzékenység növelését célzó ALIES (A Library in Every School – Könyvtárat minden iskolába; olaszul BIOS – Una Biblioteca in Ogni Scuola) program, mivel önálló anyagi támogatásra nem számíthat, programjait, rendezvényeit a fenti szervezetek működésébe ágyazva valósítja meg. Így a nemzetközi támogatottságú Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapja is jó platformot jelent ezek számára. Mindeközben a Könyvtárat minden iskolába egy másik, mára országos méreteket öltő, az egyik nagy olasz kiadóvállalat kezdeményezésére indult „I libri? Spediamoli a scuola!” („Könyvek? Az iskolába velük!”) nevű, ifjúsági olvasásfejlesztő- és népszerűsítő program működtetésére is összpontosítja erőit.^[10]

Portugália

Legteljesebben talán a portugál szakmában képeződik le a mozgalom tevékenységének nemzetközi gyakorlata. A kiterjedt oktatási és kulturális feladatokat is ellátó országos Iskolai Könyvtári Hálózat (Rede de Bibliotecas Escolares) hirdeti meg évről évre a programot, hívja fel a figyelmet annak nemzetközi felületeire, s gyűjti egybe – a résztvevők aktivitásától függően – a lokális szintű kezdeményezéseket. A portugál felelősök arra is ügyelnek, hogy megfelelő gyakorlati útmutatást is adjanak kollégáiknak: a világhónapi program(sorozat) elindításához a szervezet honlapján közzétett Ötletek és javaslatok alcímű kiadvány nyújt segítséget.^[11]

Ausztria

Az osztrák szakma nagyszerű iskolai könyvtári (a szövetségi minisztérium által működtetett) weboldala^[12] évről évre hírt ad az iskolai könyvtárak napjáról. Az osztrák kollégák ötletei – író-olvasó találkozók, diákok felolvasóestje szüleiknek, könyvtári akadályverseny és kincskeresés, a bevételből a könyvtárat támogató bolhapiac és könyves kávézó, élő könyvespolcok – bizonyították a program nagy sikerét. A rendezvény célja az, hogy minden év októberében egy napra kinyissa az iskolai könyvtárak ajtaját azok számára is, akik az év többi részében nem látogatói a könyvtárnak, s megmutassák az így betérő szülőknek, a város lakosságának az iskolai könyvtári munka és élet igazi arcát. A program szakmai beágyazottságát mutatja az is, hogy évről évre közös felületeken jelenik meg a nagysikerű „Österreich liest” („Ausztria olvas”) országos olvasásnépszerűsítő és -fejlesztő program, amelyben az iskolai könyvtárakat „találkozópontként” nevezték meg ezen a napon.

A könyvtári napot 2007-ig a szövetségi minisztérium 1988-ban indított „Könyvtári szolgáltatások az iskolákért” („Bibliotheken-Service für Schulen”) programjának keretein belül, országos koordináció mellett rendezték meg, később pedig (az illetékes minisztérium átszervezését követően) lokális szinten, de az előző évek tapasztalatait kamatoztatva folytatják a hagyományt.

Magyarország 2002-ben, Peter Genco elnökségi ciklusa alatt csatlakozott az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Napjához. A magyar csatlakozás kezdeményezője, majd éveken át a hazai részvétel koordinátora Seressné Barta Ibolya, a debreceni Angyalföld Téri Általános Iskola (2004-től Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény) könyvtárostanára volt. Az első évben két iskola csatlakozott a nemzetközi eseménysorozathoz, majd évről évre egyre többen váltak e nagy „család” tagjaivá. A második évre a résztvevők száma megnégyszereződött, 2004-ben pedig már huszonöt csatlakozó intézmény (zömmel iskolai könyvtárak, de pedagógiai intézetek és szakmai szervezetek is) regisztrálta programját a Könyvtárostanárok Egyesülete honlapján – s ez a szám azóta is közel állandó. 2003 és 2004 a sajtónyilvánosság szempontjából is mérföldkövet jelentett a hazai program számára: a Sulinet, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, a pedagógiai intézetek és szakfolyóiratok, nyomtatott sajtóorgánumok adtak hírt a világnapról.^[13] 2007-ben Bondor Erika, a Könyvtárostanárok Egyesülete elnöke mellett Hiller István oktatási és kulturális miniszter, Steklács János, a HunRA Magyar Olvasástársaság, valamint a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnöksége is levélben köszöntötte a világnapi kezdeményezést. A köszöntőlevelek az iskolai könyvtárak, a könyvtárostanári pálya fontossága mellett érveltek, nem hagyták figyelmen kívül annak egyedi lehetőségeit az iskolai nevelésben, s biztosították a szakmát is intézményeik együttműködési szándékáról. A Könyvtárostanárok Egyesülete 2010-ben elektronikus üdvözlőlapokat küldött a területen dolgozó kollégáknak, követve a program szellemiségét, amely nyitott mindenki előtt, aki valamilyen módon kapcsolatban áll vagy állhat az iskolai könyvtárakkal. A Könyvtárostanárok Egyesülete tagjai, partnerei, a szakterület könyvtárosai értesülhettek ily módon a nemzetközi kezdeményezés hazai programjairól. Kiállítások, versíróversenyek, tematikus könyvtári és projektórák, könyvtári vetélkedők, kézműves foglalkozások, helytörténeti programok nyitogatták az iskolai könyvtárak kapuit szerte az országban, invitálva az ott esetleg ritkábban megforduló diákokat, szülőket, tanárokat. A világhónap elvitathatatlan érdeme – a nemzetközi tapasztalatokkal egybevágó módon hazánkban is – a helyi sajtóval való együttműködés kiépülése, megélénkülése is.

A Könyvtárostanárok Egyesülete 2007-ben hirdetett meg először világnapi pályázatot diákok – majd a későbbi években könyvtárostanárok, illetve vegyes munkacsoportok – számára. A pályázatok témája mindig kötődik a nemzetközi tematikához, de mindig sajátosan hazai fénytörésbe helyezi azt. A 2007-es első pályázat alapelvei – bár a megmérettetés tárgyai (plakátok, prezentációk, óravázlatok, makettek stb.) évről évre változnak – a későbbi évek pályázataira is alkalmazhatók: a diákok munkái hívják fel a figyelmet az iskolai könyvtárak fontosságára, hogy alkalmazkodjanak az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi (Hó)napjának szellemiségéhez, tematikájához, s készüljenek a lehető legváltozatosabb – de az adott kiírás követelményeihez illeszkedő – formában, technikával. A 2009-ben indított tanári pályázatok célja a jó gyakorlatok összegyűjtése, megosztásuk a szakma képviselőivel, a tapasztalatok bemutatása. Több alkalommal is sor kerülhetett olyan pályázatok meghirdetésére, amelyekben lehetőség nyílt a könyvtárostanárok, szaktanárok és diákok együttműködésére is – az így összeállt munkacsoportok együttműködésében iskolai könyvtári honlaptervekkel pályázhattak a jelentkezők. Az évek során témakörök egész sorát dolgozták fel a pályázók: foglalkoztak könyvtárépítészettel, honlapszerkesztéssel, a könyvtári osztályozással és katalógushasználattal, az együttműködés lehetőségeivel. A legjobb pályaművekből, azok átdolgozásaiból kiadványok születtek: a Kis KTE könyvek sorozat egyes kötetei. A témaköröket valóban változatos műfajokban dolgozták fel a pályázók: születtek esszék, anekdoták, színházi előadások, makettek, plakátok, óravázlatok, prezentációk és még sok más formájú pályamű, ahogy azt az évről évre megújuló pályázati kiírás kéri. A pályázatok díjazására mindig a szakma közös ünnepén, a Könyvtárostanárok Egyesülete Őszi Szakmai Napján került és kerül sor.

A hazai tapasztalatok azt mutatják, az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapja jó alkalom az iskolai könyvtárral különböző módokon kapcsolatban állók együttműködésére: jó lehetőség, hogy megszólítsuk a testvériskolákat, hogy nemzetközi kapcsolatokat alakítsunk ki, hogy kapcsolatba kerüljünk a fenntartókkal, a szülőkkel, a szaktanárokkal, a diákönkormányzatokkal, szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel, a sajtóval... ez a felsorolás sohasem lehet teljes!

Az aktuális világhónap mottóját, programját és a hozzá kapcsolódó, az IASL által kiadott segédanyagokat Magyarországon a Könyvtárostanárok Egyesülete publikálja honlapján.^[14] A tematikus hónap célcsoportja nemcsak az iskolai könyvtárakból áll: „A világnap célközönsége széles, hiszen magában foglalja a használók, a fenntartók, a támogatók, a potenciális támogatók, valamint az oktatás és kultúra területén tevékenykedők minden lehetséges körét annak érdekében, hogy minél többen ismerjék meg az iskolai könyvtárak eddigi eredményeit, jelenlegi működését, lehetőségeit, tervezett fejlesztési irányait, nehézségeit.”^[15]

Az ország programjait a Könyvtárostanárok Egyesülete gyűjti össze és teszi közzé az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapja 2007-ben indult magyar honlapján,^[16] 2009 óta a helyi szervezők segítségével angol nyelven is. A szeptemberi, tanév eleji feladatok közepette segítséget nyújt a Dömsödy Andrea és Seressné Barta Ibolya által összeállított, a szervezőket megcélzó szakmai segédlet,^[17] s találunk a lehetséges programokkal kapcsolatos ajánlásokat és segédanyagokat a Könyvtárostanárok Egyesülete honlapján^[18] és blogján^[19] is, a világhónapi felhívásokhoz csatolva. Az IASL világhónapi weboldala segít, hogy a lokális szervezés során látókörünkben maradjanak a nemzetközi események, ötleteket adva a folytatáshoz – nemcsak a világhónapban, hanem az egész tanév során is!

Vissza a tartalomjegyzékhez