Jáki László: Mustra

Nyomtatási nézet

Amint azt már korábban is jeleztük, folyóiratunk a jövőben az eddigieknél is nagyobb figyelmet kíván fordítani a tanulók olvasási kultúrájának jövőjét befolyásoló jelenségekre. E kérdéskörről Olvasás versus tévézés felcímmel négy írást is közlünk Nagy György, Tószegi Zsuzsanna, Nádasi András és Vajda Kornél tollából.

Közismert tény, hogy a probléma világméretű, irodalma óriási, hiszen az új technikák megjelenése új kihívásokat jelent – megannyi más kérdéssel együtt – a XXI. század pedagógiája számára.

A problémát leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy a történelmi változások és a velük együtt járó pedagógiai problémák egyidősek az emberiség történetével, de a megoldást mindig megtaláltuk.

A fáról lejőve megtanultunk járni, vadászni, sőt pár tízezer évvel később már iskolában tanultunk meg írni és számolni, sőt újabb ezer évek múlva már képesek vagyunk egy doboz gombjainak nyomogatásával képeket elővarázsolni.

A gond „csak” annyi, hogy míg a korábbi változások lassan évezredeken vagy évszázadokon keresztül mentek végbe úgy, hogy közben ezekre, illetve a következményeikre a társadalom és ezen belül a pedagógia jól-rosszul, de felkészült, addig a xxi. századi változások nehezen vagy egyáltalában nem követhetők már egy generáción belül sem. Aki még olvasni sem tanult meg, az is nyomkodhatja a televízió billentyűit.

Igaz, amikor lejöttünk a fáról, akkor sem tudtunk azonnal járni, de ez nem okozott gondot, mert jó pár ezer évi gyakorolás/tanulás után kiegyenesedtünk és jártunk. Akiknek ez nem sikerült, elpusztultak.

Ezzel szemben a xxi. században szinte naponként találkozunk olyan problémákkal, melyeknek megoldása majdnem annyira fontos, mint valamikor a járás volt.

Az új technika használatát meg kell tanulni – meg kell tanítani –, mert elpusztulnak azok az értékek, melyeket évszázadok során felhalmoztunk.

Megoldást nem tudunk ajánlani, mindössze vitát, közös gondolkodást szeretnénk kezdeményezni a televízió és az olvasás viszonyáról.

Illyés Gyula csodálatosan tömör alapgondolatát már többször idéztük: „…mindent meg kell tennünk az új technika minél egyetemesebb elerjedéséért, ugyanakkor nincs nemesebb feladatunk, mint káros hatásainak megállítása.”

A fentiek szellemében következő számainkban arra törekszünk, hogy a múlt értékeinek bemutatása mellett többet foglalkozzunk a kikerülhetetlen jövővel.

Iskolai könyvtárosok hétköznapjai címen olyan írásokat közlünk, melyekben könyvtárostanárok számolnak be eredményeikről, gondjaikról, terveikről. A szerzőket úgy igyekeztünk és igyekszünk kiválasztani, hogy a sorozatban olyan könyvtárak mutatkozzanak be, amelyekben a tárgyi és a személyi feltételek jók, történelmi hagyományokkal, előzményekkel rendelkeznek, és olyanok is, amelyekben ezeknek a feltételeknek a teljesülése csak a messzi távlatokban remélhető.

Előző számunkban a látás- és hallássérültek olvasási sajátosságaival foglalkoztunk. Ezúttal a börtönbüntetésre ítélt fiatalok olvasási szokásairól készítettünk interjút az intézet könyvtárosával, valamint bemutatjuk a világszerte elismert Pető Intézetben folyó oktatómunka speciális tankönyv gondjait.

Némi szorongással, olvasóink segítségét is várva, foglalkozunk ifjúságunk nyelvi kultúrájával. Szakemberek egybehangzó véleménye szerint egyre több szép magyar szó veszik el azért, mert tartalmukat nem értik a tanulók. Bár a megoldás ebben az esetben is összetett, mégis ha csak annyit érünk el, hogy kollégáink, tankönyvíróink nagyobb figyelmet szentelnek a kérdésre, akkor már megvalósult a célunk.

Végül ismételten elnézést kérünk előfizetőinktől, olvasóinktól, hogy folyóiratunkat nem tudtuk időben megjelentetni. A gondok ismertek, amit mi türelemmel elfogadunk és ígérjük, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a következő szám időben jelenjen meg.

Vissza a tartalomjegyzékhez