: Mustra

Nyomtatási nézet

Szándékaink szerint folyóiratunkban – címéből adódóan is kötelezően – az eddigieknél is többet kívánunk foglalkozni a könyvvel, illetve az olvasásra nevelés kérdéseivel. A szándék egyértelmű, de a feladat szinte megoldhatatlanul összetett. Számtalan forrásból tudjuk, ismerjük a riasztó tényeket; fiataljaink nem olvasnak, ez akkor is szomorú, ha világjelenség. A tények, a valós helyzet feltárásában nincs is hiány, de a megoldásnak azonban még a körvonalai sem látszanak. A pedagógia – mint annyi minden másban – tétova és bizonytalan. Vannak belenyugvó hangok: tudomásul kell venni az elektronika megjelenésének következményeit. Megint mások beletörődően, sőt támogatóan nyilatkoznak arról, hogy nem baj, ha tanulóink nem az értékes hazai irodalmat olvassák, hanem a divatos külföldit. Leegyszerűsítve: Harry Potter vagy A Pál utcai fiúk?
Természetesen a vélemények lehetnek eltérőek, sőt elfogadjuk azt is, a tanulók igényei is változnak, talán még azt is, hogy az olvasás iránti érdeklődés felkeltésére az igénytelen könyvek is alkalmasak.
Tudjuk például, hogy számos közéleti és irodalmi nagyságunk (Fekete Gyula, Berend T. Iván, Takáts Gyula, Arany János stb.) detektívregényekkel, a ponyvával kezdték az olvasást. Lényeges a korábbi és az egyesek által képviselt mai helyzet között, hogy az egykori generációk ifjú képviselői olvastak (pl. Arany) mindent – jót, rosszat –, amihez hozzáfértek, pontosabban hozzáférhettek, de az iskola megmaradt az értékeknél! Tudjuk, az értékek változtak és változnak, de az iskolának mégis az a feladata, hogy őrizze az emberi kultúra hagyományos értékeit. A legtöbb tanulót a matematika és a fizika nem érdekli, de ezeknek a tárgyaknak, a természettudomány „alapértékeinek” oktatásáról mégsem mond le az iskola! Hogy mennyire nem, ezt bizonyítja számos fizikusunk, matematikusunk, kémikusunk világraszóló eredménye.
Mindezeken tehát lehet vitatkozni, de ez nem menti fel a pedagógiát az alól, hogy ne képviseljen egy értékekre alapozott álláspontot.
Elnézést a hasonlatért: ismert tény a televízió és a számítógép miatt a fiatalok keveset mozognak és ez számtalan bajnak a forrása. Ebben az esetben a pedagógiának nem azzal kell foglalkoznia, hogyan kell helyesen ülni a televízió előtt, hanem sokkal inkább azzal, miként, milyen módszerekkel lehet a tanulókat mozgásra bírni.
Tehát a pedagógiának az olvasás terén is az értékeket, a fő célt kell képviselnie, még akkor is, ha a jelenlegi – remélhetőleg átmeneti – igények és tendenciák mást mutatnak. Nekünk ragaszkodni kell Fekete Istvánhoz, Móra Ferenchez, Gárdonyihoz és sorolhatnánk, mert meggyőződésünk, hogy ők képviselnek hosszú, időtálló értékeket.
Lehet, hogy ez utóvédharc, de az igénytelenség semmiféleképpen nem elfogadható.
A xxi. század fiataljainak el kell sajátítaniuk a „hagyományos” természettudományos értékeket az összeadástól az Ohm törvényig, hogy megértsék a jövőt. S ha ez igaz, akkor a xxi. század és annak értékes irodalma megismeréséhez talán nélkülözhetetlen lesz Benedek Elek, Gárdonyi Géza és Móricz is.

Vissza a tartalomjegyzékhez