|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Gazdag választékot kínál folyóiratunk 16. évfolyamának 4. száma. Írásaink közös vonása, hogy azok közvetlenül vagy közvetve napjaink gondjainak, problémáinak megoldását segítik. Így különösen érdekes, és remélhetőleg vitára ingerlő a Kerekes –Kiszl szerzőpáros tanulmánya, mely a nyomtatott és a digitális könyv viszonyrendszerével foglalkozik. A felvetett probléma természetesen nem új. (Lásd Tószegi Zsuzsanna írását a Könyv és Nevelés 2009. 11. számában.) A most közölt tanulmány különös értéke, hogy az összetett problémát sok oldalról közelíti meg. A bevezető sorok ugyancsak elgondolkodtatóak, amikor azt írják, hogy a számítógépes monitor olyan műszálas ruhához hasonlítható, mely minden szempontból ideális „csak az emberek nem szívesen hordják”.
Továbbgondolva a „tökéletes műszálas ruha” hasonlatot, e problémával naponta találkozunk. Lelkesek vagyunk, ha azt olvassuk, hogy tudósok kutatják a Marsot, s rövidesen sétálhatunk is rajta, ugyanakkor megtorpanunk, ha olyan tudományos eredményekkel találkozunk, melyek megváltoztatják megszokott életünket. Számos művelt ember a hagyományos könyv „hangulatáról”, „illatáról” értekezik, aggódva a digitális könyv térhódításának következményeitől. Ezzel szemben kicsit cinikusan azt írhatjuk, hogy aggódás helyett talán inkább azon kellene gondolkodni, milyen cipővel fogunk járni a Marson. Azaz aggodalom helyett azzal kellene foglalkoznunk, hogy mit tehetünk, hogy az újabb és megállíthatatlan tudományos és technikai eredményeket miként tudjuk az általunk alapvetően fontos értékek szolgálatába állítani.
A tankönyvkiadással kapcsolatos változások időszakában fontos figyelembe venni, hogy a tankönyvkiadás mindig is a politika, az oktatáspolitika egyik központi kérdése volt. Ezért is figyelemreméltó Golnhofer Erzsébet és Szabolcs Éva írása, akik bemutatják, hogy az ötvenes évek pedagógiai tankönyvei miként szolgálták az akkori politika célkitűzéseit. Értéke a tanulmánynak, hogy személyeskedéstől és indulatoktól függetlenül, tárgyilagosan tárja fel a „közelmúlt” e kényes kérdéseit.
A Veszprém vármegyei tankönyvkiadással és tankönyvszerzőkkel foglalkozó tanulmány neveléstörténet írásunk legjobb hagyományait követi. Tölgyesi József Veszprém megyei tankönyvszerzők című írása gazdag forrásanyagra támaszkodva mutatja be a kiegyezés utáni tankönyvkiadás alakulását, alapos figyelmet fordítva a tankönyvszerzők bemutatására.
Az első világháború kitörésének századik évfordulóján különös figyelmet érdemel Katona András tanulmánya, mely azt vizsgálja milyen helyet kapott a több millió áldozatot követelő háború a tankönyvekben. A bemutatott tankönyveken olyan generációk nőttek fel, akiknek csak áttételes információi voltak azokról a borzalmakról, amelyeket a háború és annak következményei országunkra jelentettek. A tanulmány kapcsán az olvasóban felvetődik, hogy az emberiség számára egyértelműen közös szenvedés – a háborúk – megítélését a tankönyvekben mennyire lehet tárgyilagosan tükrözni.
Ugyancsak a múltat idézi Ritoók Zsigmondnak a száz éve született Borzsák István klasszika-filológusról írt megemlékezése.
Hozzászólások: