Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Jáki László: Mustra

Nyomtatási nézet

Tizenöt éves folyóiratunk hatvanadik számát tartja olvasónk a kezében, ezért Mustránkban az eddigi gyakorlattól eltérően azt kívánjuk körbejárni, van-e okunk és jogunk ünnepelni?

Kérdés, hogy jól szolgáltuk-e az olvasás jövőjének védelmét. Lehetünk-e elégedettek, vagy… és itt jöhet a kérdőjelek sokasága. A válasz több szempontból is nehéz, hiszen valamennyien tudjuk, gyorsan változó világban élünk, ahol nemcsak a technika, hanem az értékek is szinte utolérhetetlen gyorsasággal változnak. Az elmúlt 15 év alatt első és fő kérdésünk az volt, miként viszonyuljunk a változásokhoz. A szerkesztő számára alapkérdés volt, hogy egyáltalán utol akarjuk-e érni a változásokat, vagy elég csak fékezni őket.

Valamikor a hadseregben tanították: „Az ellenségtől nem szabad elszakadni”. A hasonlat talán szokatlan és vitatható, hiszen az új jelenségek nem mindig ellenségesek, értéktelenek. A szerkesztő számára mégis kérdéses, hol húzódnak meg a határok. Beletörődhetünk-e abba a ténybe, hogy a következő nemzedék egyre kevesebbet olvas, és így nem találkoznak azokkal az értékkel, amelyek hosszú nemzedékeken keresztül meghatározóak voltak?

Aggodalmunkkal nem állunk egyedül. Vagy száz éve a francia Duhamel Az irodalom védelme című alapművében a mozik terjedésében látta a fő veszélyt. Felismerte, hogy a fő gond nem abban van, hogy az új technika időt vesz el tőlünk, hanem sokkal inkább az, hogy a technikai eszközök túlságosan megkönnyítik a műveltség megszerzését, felületessé tesznek. De idézhetnénk Illyés Gyulát is, aki Watt és Edison angyalhadairól írt, mégis pusztításukat klasszikusan végzetesnek tartotta. Aligha szorul bizonyításra, hogy a korábban felvetett problémák megsokszorozódtak, a technika angyalhadai egyre csodálatosabbak, és a következmények egyre összetettebbek, hiszen nemcsak időt rabolnak, hanem igénytelenségre nevelnek. Ismerjük az ellenérveket. Benedek István és Márai is megnyugtat. Márai ugyan hozzá teszi, hogy az irodalommal való kapcsolatot „ma is és mindörökké a könyv teremti meg”.

Természetesen azt is tudjuk, hogy a változásokat nem a mi folyóiratunk fogja meghatározni, de mindez nem zárja ki az olvasó, az író, a szerkesztők felelősségét. Belenyugvás egy reménytelennek tűnő változtathatatlanba, vagy szívós szembefordulás az értéktelennel, igénytelennel, közönyös műveletlenséggel. Átnézve a 15 év számait, találunk olyan írásokat, melyekre büszkék lehetünk, de olyanokat is, amelyekben nem érződik az elkötelezettség a múltban kikristályodott értékek iránt.

Kérjük, várjuk olvasóink segítségét. Bírálatukkal és főleg igényes írásaikkal segítsék, hogy folyóiratunk a következő 15 év elmúltával még határozottabban tudjon elszámolni az igényes olvasóvá nevelés terén elértekkel.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: