Jáki László: Mustra

Nyomtatási nézet

Előző számunkhoz hasonlóan visszatérünk azokhoz a XXI. századi kihívásokhoz, melyek veszélyeztetik az olvasás- és most már az írástanulás jövőjét. Természetesen tudjuk, hogy a pedagógiának mindig kihívásokkal kellett szembenéznie.
A különbség „csak” annyi, hogy korábban a pedagógia nemcsak eleget tett a kihívásoknak, hanem a maga eszközeivel támogatta is azokat.
Ma viszont a fejlődés (?) vadhajtásainak nyesegetése, jelenségeinek a lassítása a feladatunk. (Ez olykor bizony csak utóvédharc.) Pontosabban az újat igyekszünk szervesen illeszteni a régihez úgy, hogy a hagyományos értékek ne sérüljenek. Hogy ez nagyon-nagyon nehéz, nap mint nap tapasztaljuk, hiszen amíg mi „illesztünk”, addig a változások már le is köröztek bennünket.
A fentiek szellemében kértük fel Hámori professzort, hogy segítsen eligazodni a hagyományos kézírás elleni merénylet kérdésében, hiszen mint laikusok is tudjuk, hogy az írás szoros összefüggésben van az olvasással, aminek jövőjével folyóiratunk nevéből adódóan is kötelességünk foglalkozni.
A professzor úr állásfoglalását megkülönböztetett örömmel közöljük, mert szeretnénk e kérdéssel kapcsolatban olvasóinkat további vitára, eszmecserére buzdítani. Egy laptársunk az írástanítással kapcsolatos cikkében aggódva ugyan, de felveti egy „egészen másfajta civilizáció” lehetőségét.
Ez nincs kizárva ugyan, de az új civilizációt csak akkor támogathatjuk, ha meggyőződünk arról, hogy az jobb a réginél. Nem titkoljuk, hogy e téren vannak aggályaink. Vállaljuk: konzervatívok vagyunk.
A vitát azért is szorgalmazzuk, mert tudjuk, hogy a hagyományos írástanítás háttérbe szorításának vannak és lesznek lelkes hívei. Sőt az írástanítás megszüntetésének terve a világ egyik legfejlettebb országából, az Amerikai Egyesült Államokból indult el, ami sokak számára, kritikát nem tűrő garanciát is jelent. Különben megjegyzendő: az említett új civilizáció alapjait azok a magyar származású tudósok alapozták meg, akik még kézzel írták a dolgozataikat a magyar iskolákban.
Vajon most, hogyan nyilatkoznának?
Más megközelítésben ugyan, de Balogh Mihály, Kerekes Pál és Tószegi Zsuzsanna igényes írásaikban, az olvasás jövőjével, az elektronika és az olvasás kapcsolatával foglalkoznak. Ebben a témában is várjuk olvasóink írásait.

Végül a „konzervativizmus” jegyében közöljük Vajda Kornél írását a latintanításról. A témaválasztást – amire a következő számunkban is visszatérünk – egy közelmúltban megjelent könyv indokolja, amely a latin nyelv múltjával és jövőjével foglalkozik.

Vissza a tartalomjegyzékhez