Jáki László: Mustra

Nyomtatási nézet

Új program helyett

Elnézést kérünk olvasóinktól, előfizetőinktől, hogy tizenegy éves múltunkban először nem tudtunk határidőre megjelenni. Ugyanakkor a sürgető megkeresések azt jelezték számunkra, hogy olvasóinknak szükségük van ránk, s valós igényeket szolgálunk. Köszönjük türelmüket, megértésüket.

A késés okait nem részletezzük, pusztán csak jelezzük, hogy milliós, milliárdos korrupciók idején a rendre való törekvés, a visszaélést megszüntető szabályozások, érthetően azokat a kisebb – és tegyük hozzá tisztességes – ügyeket is érinti, mint például a mi folyóiratunk. 

Főszerkesztőnk, Balogh Mihály távozása után folyóiratunk a megkezdett úton kíván tovább haladni. Az egy évtizeddel ezelőtt megfogalmazottak – sajnos – továbbra is időszerűek. Az induláskor, 1999-ben írt miniszteri köszöntő az igényes tankönyvkiadás segítését, az önműveléshez nélkülözhetetlen könyvek szeretetére való nevelést, az iskolai könyvtárak optimális segítésére buzdította a lap szerkesztőségét. Mindezekért szerény lehetőségeinkhez képest mindent megtettünk, bár aligha kétséges, hogy feladat maradt még bőven.

A régi úton kívánunk haladni, felhasználva természetesen mindazokat a tapasztalatokat, melyeket az elmúlt évtizedekben szereztünk.

Talán ebben a gondolatkörben a legfontosabb, hogy fokozott figyelmet kell fordítanunk a körülöttünk lévő világra. Hagyományaink ápolása mellett tudnunk, ismernünk, elemeznünk és ha szükséges bírálnunk kell a globalizálódó világ ránk vonatkozó problémáit. Tudnunk kell, hogy a változások nem automatikusan fejlődést jelentenek. Vállalni kell a vitát, „kötözködést”, mert meggyőződésünk, hogy minden tisztességes szándékkal megfogalmazott vélemény segíti a tisztánlátást, amire a xxi. században egyre nagyobb szükségünk van.

Illyés Gyula fél évszáda fogalmazta meg, hogy „Alarik hordái nem zúzták úgy szét a közösség tagjait, mint Watt és Edison angyalhadai. Pusztításuk klasszikusan végzetes, mert ők a jövőt szolgálják.  Mindent meg kell tennünk minél egyetemesebb elterjedésükért, ugyanakkor nincs nemesebb feladatunk mint káros hatásuk megállítása.”

A fentiek szellemében vállaljuk a „kétfrontos” harcot. Védjük értékeinket, hagyományainkat, azokat az iskolai könyvtárakat, ahol segítették Európa és a világ híressé vált  tanulóinak (lásd borítónk iii. oldalán olvasható szöveget) kibontakozását, és büszkén vállaljuk azt az olvasástanítást, ahol már az osztatlan tanyai iskolában is karácsonyra olvasni tudtak a gyerekek.

„Áldás és átok” – írta Illyés Gyula, és mi a kettőt kívánjuk egyensúlyban tartani.

A fentiek szellemében talán az eddigieknél kicsit többet foglalkozunk a megváltozott világgal, a xxi. századdal, hiszen mindazok a törekvések, melyeket támogatni szeretnénk nem légüres térben zajlanak, hanem egy gyökereiben változó világban.

 Jáki László

Vissza a tartalomjegyzékhez