Varga Katalin: Minőség a tanításban, a tanulásban és a kutatásban

Nyomtatási nézet

Beszámoló az ECER 2008. konferenciáról

Az Európai Oktatáskutatási Szövetség (European Educational Research Association = EERA)  2008-ban Göteborgban tartotta éves konferenciáját (European Conference on Educational Research = ECER). A konferencia házigazdája a göteborgi egyetem pedagógiai fakultása volt. A helyszín a maga impozánsságával jól tükrözi a pedagógiára érvényes történetiség és modernitás egymás mellett élését. A fakultás egy egykori 18. századi kórház ódon falai között helyezkedik el, amelyet azóta természetesen felújítottak, és 21. századi modern elemekkel ki is egészítettek. A középső „régi” udvarban van a könyvtár, amely így valóban méltó helyen, az épület központjában található.

A tanítástól a tanulásig?

A konferencia témája: A tanítástól a tanulásig? A kérdőjel arra utal, hogy átmenetről van szó a két megközelítés között, és egyben jelzi ennek az átmenetnek a dinamikus jellegét is. A konferencia szervezői ezzel a kérdéssel arra akarták ösztönözni az oktatásügy kutatóit és művelőit, hogy kreatívabban forduljanak az oktatás társadalmi kérdései felé. A változás az oktatásügyben – a megközelítéstől függően – sokféle dolgot jelenthet:

• politikai változást,

• a tanár-diák viszony változásait,

• a tanítási-tanulási gyakorlat változásait.

A formális oktatásban bekövetkező változások oka lehet a sürgető és intenzív technológiai fejlődés, a mobil eszközök és a szociális szoftverek (web 2.0) keltette újabb elvárások mind a tanulóknál, mind a pedagógiai módszereknél, vagy az értékelési kultúrában. A hatás nyomon követhető társadalmi, szervezeti és egyéni szinten egyaránt.

Ami a tanítás és a tanulás közötti kapcsolatot illeti, több kérdés is felmerült a konferencia résztvevőiben:

• Didaktikai szempontból: Mi az, amit tanítsunk, és mi az, amit tanulunk?

• Mi a tantárgyaknak és a tantárgyi módszertanoknak a szerepe?

• Milyen hatása van mindennek a pedagógus munkájára?

• Hogyan hat mindez az európai pedagógusképzésre?

Az Európa Tanács nemrég hozta meg határozatát arról, hogy mérni kell a pedagógusképzés minőségének növekedését és fenntarthatóságát a teljes életpálya során. A tanári szerepek változnak, a hagyományos tudásátadó szerep mellett erősödik az irányító, útmutató, a tanulókat az ismeretszerzés útján elkísérő szerep. Ez pedig újabb követelmények elé állítja a tanárokat, magasabb professzionalizmust, több kreativitást követelve tőlük.

Plenáris előadások

A konferencia főelőadói is természetesen a tanítás vagy tanulás témaköre köré szervezték mondandójukat. Marton Ferenc, a Göteborgi Egyetem professzora a tanulás gyakorlatba ágyazottságáról beszélt. A tanulás a komplex társadalmi helyzetek egyikeként értelmezhető, amelyet meghatároznak az eltérő kulturális motívumok, és amelyet nem lehet könnyen leválasztani a körülötte lévő társadalmi szituációról. Ugyanakkor a tanítás legfőbb feladata, hogy a diákokat az ismeretlen jövőre készítse fel, arra, hogy hatékonyan tudjanak megbirkózni ismeretlen helyzetekkel. Paradox problémával állunk tehát szemben: olyan helyzetekre kell felkészítenünk tanulóinkat, amelyeket még elképzelni sem tudunk, a tanulás azon eszközeivel, amelyeket alapvetően meghatároznak az adott körülmények. Ennek a paradoxonnak a gyökere a hasonlóság doktrínájában rejlik. Ahhoz, hogy a megtanultakat alkalmazni tudjuk egy adott helyzetben, ennek a helyzetnek hasonlítania kell arra a szituációra, amelyben a megoldást megtanultuk. Amennyiben különböznek, fel kell tudni ismerni a különbözőség mértékét. Ahhoz, hogy a tanuló meg tudjon oldani ismeretlen problémákat, meg kell tudnia különböztetni a szituációkat, illetve azok bizonyos aspektusait egymástól.

Hanele Niemi, a Helsinki Egyetem professzora a tanulás megváltozott jellegéről beszélt. A tanulás kutatásában bekövetkezett változások arra késztetnek, hogy újragondoljuk, valóban tanulásról kell-e inkább beszélnünk tanítás helyett. Előadásában bemutatta, hogyan tudja a multidiszciplináris tanuláskutatás és az oktatás egymást segíteni.

A tanulás fogalmát az elmúlt években többször is újradefiniálták. Egyre inkább aktív egyéni tevékenységgé válik, ahol a tanuló építi fel a saját tudásbázisát. A tanulási folyamat a közösségi részvételre, az ismeretek egymással történő megosztására épül. Egy holisztikus építkezési folyamatról van tehát szó, amely szoros összefüggésben van a tanuló társadalmi és kulturális jellemzőivel. A finnországi „Az élet tanulás” c. kutatási projekt ezeket a tényezőket vizsgálja.

A tudás fogalmának értelmezése is megváltozott, a statikus átadott tudásról a folyamatosan megújuló, a tanulás során másokkal folytatott interakciók során épülő tudásra helyeződik át a hangsúly. Semmilyen intézménynek vagy csoportnak nincs többé monopóliuma semmiféle ismeretre. Az iskolák és oktatási intézmények továbbra is elsődleges helyet foglalnak el a tudásátadásban, de egyre növekvő szerepet kapnak a munkahelyek, a hétköznapi élet helyszínei, a média és technikára alapozott környezet. A tudáshoz való nyílt hozzáférés új kihívások elé állítja a tanulókat és a tanuláskutatást.

A tanulás fogalma a diszciplínák egész sorát érinti, a pedagógia és a pszichológia mellett fontos fogalom a szociológiában, a közgazdaságban, a technikában, az építészetben és a neurológiában. A tanuláskutatás is multidiszciplinárissá vált. Bár a tanításnak még mindig meghatározó szerepe van a tanulásban, sok egyéb tényezőt is figyelembe kell venni.

A kérdés az, vajon a tanulás fogalmának ilyen mértékű kibővülése nem jelenti-e azt, hogy nincs többet szükség tanárra és tanításra? A tanítás fogalma is változóban van, természetesen. A tanár szerepe egyre inkább a segítésre, támogatásra helyeződik át. A tanulónak sokféle eszközre van szüksége saját tanulási folyamata felépítéséhez, kognitív képességekre, érzelmi és motivációs stratégiákra. Itt a tanárnak komoly szerepe van. A tanári szerep ma már kiterjed a kirekesztés megelőzésére, a szociális gondoskodásra, és a felnőttekkel való kapcsolatra is. A tanárnak tehát pontosan ismernie kell, hogyan épül fel a saját tantárgya tudásszerkezete, ismernie kell a multidiszciplináris tanuláskutatás eredményeit, és ezeket integrálnia kell a tanításba.

Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem professzora előadásában a közoktatás értékelésének és felmérésének megváltozott módszereiről beszélt.  Az elmúlt évtizedekben Magyarországon leginkább a széles skálájú oktatási értékelési projekteket kedvelték, amelyek tudományos alapot teremtettek a rendszerelvű oktatáspolitikai döntéseknek, és segítették az elszámoltathatósági modell elterjesztését az iskolákban. Ezeknek a kutatásoknak a hatására indult el a fejlődés más kapcsolódó tudományterületeken is, a pszichometriában, a kognitív tudományokban és a tesztelméletekben. Másrészt azonban ezek a kutatások kevés segítséget adnak a pedagógusnak a mindennapi munkája fejlesztéséhez, és nem szolgálják a tanulók egyéni szükségleteit sem.

Jelenleg a pedagógiai értékeléssel foglalkozó kutatók az osztályban zajló folyamatokra helyezik a hangsúlyt, azaz a tanulás mikro-szintjére. Az értékelés célja, hogy visszajelzést adjon az oktatási folyamat résztvevőinek. A tanulást csak folyamatos, specifikus és pontos visszajelzéssel lehet hatékonyan és eredményesen támogatni. Három olyan területe van a kutatásnak, ahol gyors változások, fejlődés figyelhető meg:

Az előadás fő mondanivalója az volt, hogy az online technológiára alapozott komplex diagnosztikai értékeléssel remélhetőleg hatékonyabbá tehető a pedagógiai értékelés folyamata.

Az európai oktatáskutatás minőségi indikátorai

A konferencia egyik kiemelt témája volt a pedagógiai kutatások és publikációk minőségét igazoló indikátorrendszer kialakítása. A téma kutatására az EERA 2008-ban elnyert egy pályázatot az Európai Unió 7. keretprogramjától. Az indikátorok kidolgozására elindult az EERQI (European Educational Research Quality Indicators) projekt. A konzorcium 19 tagintézményből áll, vezetője a Hamburgi Egyetem. A tagok között vannak kutatóintézetek, kiadók, felsőoktatási intézmények, és a nyelvi kutatásokra vállalkozó Xerox kutatólaboratórium.

Az EERQI egy modern keretrendszer kialakítására vállalkozik, amelynek segítségével mérhető a kutatások és a kutatásokat bemutató publikációk relevanciája és minősége. Első lépésként létrehoznak egy dokumentumbázist, elsősorban a kiadók és a kutatóintézetek támogatásával, majd ezen a szövegbázison elvégzik a hipotézisek szerinti különféle méréseket, vizsgálatokat. Arra kíváncsiak, vajon a hagyományos minőségmérő indikátorokon túl (kortársak véleménye, hivatkozások száma, impakt faktorok), milyen egyéb publikációs jellemzők használhatók fel a színvonal mérésére. Kísérleteznek a metaadatok vizsgálatával, a letöltések és egyéb használati statisztikák felhasználásával, valamint a szöveg automatikus nyelvészeti és szemantikai elemzéséből nyerhető adatokkal.  Az eredményként kialakuló indikátorok eszközül szolgálhatnak nemcsak a pedagógiai kutatások számára, hanem más társadalomtudományoknál is, mint például a szociológia.

A projekt másik nagy előnye, hogy épít az európai soknyelvűségre. A kidolgozandó elemzési módszerek és indikátorok eleve több nyelven lesznek elérhetőek, kezdetben angolul és franciául, később spanyolul, németül, svédül és a többi európai nyelven is. Mivel a nyelvészeti kutatások vezetője a magyar származású Sándor Ágnes, remélhetjük, hogy előbb-utóbb Magyarország is élvezni fogja a projekt eredményeit.

Az EERQI projekt eredményei várhatóan segíteni fogják az európai kutatási eredmények nyilvánosságát és versenyképességét, és ezáltal új politikai alapot teremtenek a kutatások finanszírozásához, támogatásához, értékeléséhez. Az új indikátorok – miután tesztelték hatékonyságukat és megbízhatóságukat – segíteni fogják egy-egy szakterület témáinak értékelési folyamatát, az intézményi hatásokat, az intézmények megítélését, a támogatások hasznosulását, a kutatási területek hangsúlyait.

Az EERQI módszerrel kifejlesztett minőségi kutatási indikátorok a minőség mérésének új típusát fogják meghonosítani: a szövegek elemzését és a szemantikai elemzési módszereket kombinálják a minőség indikátoraival.

Ez az új módszertan várhatóan növelni fogja az európai kutatási eredmények ismertségét. Itt találkozik a projekt az Európai Közösség egyik prioritásával, és nagyban hozzájárul az ERA-Net és az ERA-Net plus kiterjesztéséhez.

Könyvtárak és információs intézmények szerepe

E sorok írója a konferencia információszervezéssel és dokumentációval foglalkozó intézményeket összefogó szekciójának munkájában vett részt. A szekció megtárgyalta azokat a lehetőségeket, amelyekkel a jövőben pályázni lehetne az Európai Unióhoz közös pedagógiai adatbázis és kutatási infrastruktúra fejlesztésére. A résztvevők bemutatták, milyen fejlesztések történtek szakterületükön az elmúlt évben. Előadásában a magyarországi oktatáskutatás jelenlegi helyzetét, valamint az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet mutatta be, különös hangsúllyal a kutatási tevékenységre és a kiemelt projektekre.

Vissza a tartalomjegyzékhez