Peternainé Juhász Zsuzsa: Mindennapok egy iskolai könyvtárban

Nyomtatási nézet

Gondolatok a debreceni Ady Endre Gimnázium könyvtárában folyó munkáról

Könyvtáros? Tanár? Könyvtárostanár!

Nehéz feladat bemutatni egy ma működő iskolai könyvtár mindennapjait. Nehéz, s nem csak a szerteágazó tevékenységek csokorba gyűjtése miatt. Nem tisztázott ugyanis a könyvtárostanárok mai helyzete. Vajon hogyan alakul az informatika tantárgy keretein belül a könyvtárhasználat tantárgy oktatása a 2013/2014. tanévtől, hogyan készülnek helyi tantervek, könyvtár-pedagógiai programok, hogyan fogadhatnak a gyakorló iskolákban és az egyetemek partnerintézményeiben gyakorlóhelyi mentortanárként a könyvtárostanárok akár nappalis, akár levelezős könyvtár-pedagógia szakos egyetemi hallgatókat, hogyan vállalhatnak osztályfőnöki vagy helyettesi munkát, ha ők maguk nem tekinthetők majd pedagógusnak, hanem a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottnak?

Ezeket a kérdéseket sajnos nem áll módomban megválaszolni, így mivel a jövőről nem tudok túl biztató képet festeni, igyekszem a mi eddigi tevékenységeinket bemutatni.

Történeti bevezető

„Az Ady suli nagyon jó…”

(Ady-induló)

Egykori tanítványom, Kálloy Molnár Péter örökzöld indulója csendül fel minden Ady-gálán, s hagyományos iskolai rendezvényen. S valóban! A debreceni Ady Endre Gimnázium 1984 óta áll egyre eredményesebben a jellemzően humán jellegű, s az utóbbi években mindinkább erősödő reál képzési területek szolgálatában. Iskolánkban intenzív angol, német, olasz és francia nyelvoktatás folyik: emelt szintű (angol, német) nyelvi képzés, két tanítási nyelvű (angol célnyelvű), hat évfolyamos, valamint emelt szintű drámai és ének-zenei képzés. Országszerte ismert és elismert a művészeti képzésünk.

Az iskola könyvtára egyidős az intézménnyel. Annak idején valóban a legtágasabb, legnaposabb helyiséget kapta meg az épületben, amelyet szívesen látogatnak tanárok és diákok egyaránt. Ugyanakkor, ahogy telnek az évek, s ahogy gyarapodott az állomány, úgy lett egyre szűkösebb az 55 négyzetméteres szabadpolcos helyiség. Ma már egyre kevesebben tudnak beülni dolgozni, pihenni, feltöltődni, hiszen 16 négyzetméteres olvasóhelyiségünk inkább tartható beszélgetésre, közös tanulásra alkalmas helynek, mint elmélyült munkának teret adó olvasószobának.

A hétköznapok tartópillérei

A 29. éve működő iskolai könyvtárunk alap- és kiegészítő feladatait a mindenkori előírásoknak, jogszabályoknak megfelelően látja el éves munkaterv szerint. Sajnálatos, hogy az iskola költségvetésében a könyvtári dokumentumok beszerzésére fordítható keret összege évről évre egyre csökken, az elmúlt tanévben néhány angol nyelvű matematika tankönyv vásárlására kaptunk engedélyt, s a tartós tankönyvek beszerzésére fordítható állami támogatás 25 százalékából tudtunk könyvtári dokumentumokat vásárolni. Egyre kevesebb hírlap és folyóirat megrendelésre van lehetőség, a 2013-as naptári évre a beszerzés gazdasági-ügymeneti kérdései még kidolgozatlanok. Statisztikáink szerint folyamatosan nő könyvtárunk tankönyvállománya, de sajnos drasztikusan csökken a bevételezés a szak- és ismeretterjesztő irodalom terén.

Könyvtárunkban a Szirén integrált könyvtári szoftver támogatásával történik a kölcsönzés. Ennek előfeltételeként lezajlott a közel 31 ezer dokumentum vonalkódozása, valamint a retrospektív konverzió, a teljes állomány rögzítése az elektronikus adatbázisban.

A könyvtárhasználat és informatika órákon tanulóink megismerkednek könyvtári honlapunkkal és online katalógusunk használatával, az érdeklődő kollégáknak pedig az informatika-könyvtár munkaközösség által szervezett belső továbbképzésen mutattuk be elektronikus kölcsönzési szolgáltatásunkat. Büszkék vagyunk saját fejlesztésű könyvtári honlapunkra^[1], ahol többek között elérhető az egyre gazdagabb digitális tananyaggyűjteményünk, legfontosabb iskolai dokumentumaink, katalógusunk, könyv- és filmajánlóink, olvasásnépszerűsítő programunk, az Olvass többet! nemzetközi irodalmi vetélkedő hírei, online feladatlapjai, s egyéb menüpontok.

A hétköznapok tartópillérei iskolai könyvtárunkban az oktatás, az olvasóvá nevelés, jó gyakorlataink gondozása és könyvtári rendezvények szervezése.

Oktatás

„Mondd el – és elfelejtem. Tanítsd meg – és megtanulom.
Vonj be – és megjegyzem.”

(Benjamin Franklin)

Túl az év eleji adminisztrációs, ingyenes tankönyvellátással kapcsolatos, valamint a feldolgozó munkán, könyvtárunkban a tanév a bejövő osztályok részére megtartott könyvtárbemutató órákkal, tanmenet írásával, a könyvtárhasználat órák időpontjának ütemezésével kezdődik. Bekapcsolódtunk iskolai dokumentumaink módosítási munkálataiba is, megújítottuk könyvtári SZMSZ-ünket, melynek a szakértői  felülvizsgálata is megtörtént. A hatályos kerettanterv szerint, amelynek alapján ki kell dolgoznunk helyi tantervünket, sajnos bizonytalannak érezzük a könyvtárhasználati ismeretek kellő óraszámban történő további oktatását. Befogadó tárgyként az informatika órák keretein belül zajlik a 7., 8. és 9. évfolyamon a tantárgyi blokk oktatása, igazodva az informatika tantárgy moduljaihoz. A kerettanterv által előírt, mára drasztikusan lecsökkentett informatika órákon belüli minimális órakeretben igyekszünk az elméleti ismeretek átadását sok gyakorlási lehetőséggel kiegészíteni. Tanulóink megismerkednek más típusú könyvtári szolgáltatásokkal könyvtárlátogatás keretében, bibliográfiát készítenek legkedvesebb olvasmányaik adataiból, megtanulják a legfontosabb hivatkozási és etikai szabályokat, könyvajánlókat készítenek prezentációs technika alkalmazásával, elektronikus katalógusban keresnek, könyvtári adatbázisokkal ismerkednek. Oktatásunk gyakorlatközpontú, célunk az önálló, tudatos könyvtárhasználat elsajátíttatása.

Kiváló szakmai munka folyik az informatika-könyvtár munkaközösségben, a kollégáktól lehetőséget kapunk a könyvtárhasználati ismeretek átadásához. Igazi csapatmunka zajlik az informatikatanárok, a rendszergazda, az oktatástechnikus és a könyvtárostanárok összefogásával, jól működnek a könyvtári számítógépek, megfelelő technika áll rendelkezésre a számítástechnika tantermekben a prezentációs órák anyagának átadásához, jó gyakorlatok születnek, és ötödik éve könyvtárhasználati mérések is készülnek a bejövő és kimenő évfolyamok könyvtárhasználati és olvasási szokásairól.

A Debreceni Egyetem partnerintézményeként iskolánk évek óta fogad könyvtár-pedagógia szakos nappali és levelező tagozatos mesterképzésben részt vevő hallgatókat, akik a könyvtárhasználat tantárgy oktatásába kapcsolódnak be képzésüknek megfelelő időtartamra. A mentori tevékenység így hozzátartozik oktató-nevelő munkánkhoz.

Olvasóvá nevelés

„Legyen ez az Olvasómozgalom az univerzális üvegharang.

Tartozzon alá mindenki, aki építeni akarja jellemét, belső világát!”

(Bodáné Dr. Porkoláb Judit)

A mottó tisztelt magyartanáromnak, sokunk Judit nénijének biztató üzenete. Túl a családból hozott bibliofil kötődésen ő az, aki biztos kézzel, páratlan pedagógiai érzékkel irányította a figyelmet az általa ajánlott olvasmányokra, amelyeket nem lehetett nem kézbe venni. Talán az ő nyomdokaiban járva sikerül olyan élményhez juttatni a mai 13-19 éves korosztályt, amellyel a középiskolás években ő ajándékozott meg bennünket.

Hiszem és vallom, hogy olvasóvá OLVASÓ nevel. Hetedik éve zajló olvasásnépszerűsítő programunkban sok értékes magyar és világirodalmi prózai és drámai művet dolgoztunk fel, nyitogattuk az általunk ajánlott és olvasóink által is megkedvelt regényeket, színműveket, Csoóri Sándor szép gondolatát választva mottóként: „Aki kinyit… egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki.”

2000 óta egyre tudatosabban folyik könyvtárunkban az olvasás és a könyvek fókuszba helyezésével az olvasáspedagógiai tevékenység. Kiállításokkal, saját „Nagy könyv”-ünkre szavazással, különböző levelezős olvasó programokban való részvétellel kezdődött ez a munka, s jó gyakorlattá növő, online és hagyományos házi verseny keretében zajló, pár éve már egy nemzetközi irodalmi vetélkedő kidolgozásával és folyamatos szervezésével folytatódott. Kluka Hajnalka magyar szakos kolléganőmmel 2006 őszén kezdtük el a közös munkát, évente négy művet ajánlva 2-2 fordulóban, hagyományos, papír alapú feladatlapos versenyek keretében. Az 1. forduló online rendszerű megvalósítását Kónya István matematika-informatika szakos kollégámnak köszönhetjük.

Az Olvass többet! nemzetközi irodalmi vetélkedőnek köszönhetően TÁMOP-os pályázatokba kapcsolódtunk be, megnyitottuk a kapukat más iskolák tanulói számára is, s mára már több debreceni, hajdúszoboszlói, létavértesi, budapesti, valamint erdélyi és felvidéki iskola is csatlakozott ehhez a programunkhoz. „A versenyt nagyon jó ötletnek tartom, mert aki nem szerette vagy már nem szereti, azzal megszeretteti újra a könyveket és az olvasást, feléleszti az olvasási szenvedélyt.” – írta egyik tanítványunk, Jónás Vivien.

Ennek a gondolatnak a jegyében hívtunk és vártunk minden érdeklődő olvasót ingyenes nemzetközi irodalmi vetélkedőnk tavaszi fordulóiban. Az első online feladatlapot 2013. március 1. és március 13. között lehetett kitölteni könyvtárunk honlapján. További információ olvasható a versenyről a honlapunkon és az „Olvass Többet”  Facebook oldalán is. Köszönettel tartozunk a lelkes kollégáknak, könyvtárostanároknak és magyartanároknak, akik nélkül ez a program nem büszkélkedhetne egyre nagyobb számú résztvevővel.^[2] Ötéves évfordulónk tiszteletére egy lelkes diákokból álló kis csapat riportsorozatot indított útnak, amelynek keretében könyvről, olvasásról beszélgetnek Debrecen város szellemi-kulturális életében is jelen levő, illetve ismert vagy kevésbé ismert közéleti személyiségekkel legkedvesebb olvasmányélményeikről, kedvenc szerzőikről, s arról is kérdeznek, hogy mit jelent számukra a könyv, az olvasás, hogyan kapták örökül családjukban, és hogyan örökítik tovább gyermekeik, tanítványaik körében az olvasás szeretetét.^[3]

Rendezvényeink

„Olvasni tényleg jó!”

(Szilágyi Sándor BME, II. évf. építészmérnök hallgató, egykori tanítványunk)

Kiállításaink számára sajnos a könyvtárban nincs helyünk, ott csupán egy állvány van, amelyen pár kötetet tudunk kiemelni, ajánlani a hozzánk betérőknek. Ezért az iskola első emeleti tárlóiban helyezzük el a kiállítandó köteteket, ahol az iskola közössége nap mint nap láthatja őket.^[4] 2000-ben, az Olvasás éve alkalmából rendeztük meg azt a kiállítást, amelyen kollégáink legkedvesebb gyerekkori és ifjúkori olvasmányait mutattuk be. Tárlókban láthatták az érdeklődők azokat a régi, néha kopott, néha saját kezűleg bekötött, féltve őrzött köteteket, amelyek a legkedvesebb olvasmányokat tartalmazták. A könyvek mellett pár mondatban arról is olvashattak diákjaink és az érdeklődő látogatók, hogy kinek mit jelent a kiválasztott könyv.

Üzenetünket: a könyvek iránti szeretetet, az olvasás iránti kedv felkeltésének vágyát kívántuk közvetíteni, s tesszük azóta is. Megerősítenek ebbéli munkánkban az eddigi diákolvasói vélemények.

„Szerintem, ha egy könyv arra ösztökél, hogy nézz magadba, és értékeld át, amit eddigi életed során tettél, mert ez az egy életed van, amit nem pazarolhatsz el, na, az ilyen regény csak jó választás lehet.” – írta Lázár Ervin A Fehér tigrisét^[5] olvasva  Czirinkó Rebeka tanulónk.

Másik diákunk, Vajta Krisztina, aki hat éven át volt első helyezettje a versenynek, így vall az olvasásról: „… megesik, hogy »falom« a könyvet: buszon, lépcsőn vagy akár éjszakába nyúlóan. Hamar eljön az utolsó mondat, én pedig még napokig töprengek, aztán visszazökkenek. Vissza? Nem; már nem ugyanoda, és nem vagyok ugyanaz sem.”

Az Olvass többet! nemzetközi irodalmi vetélkedő ötéves évfordulója alkalmából rendezett kiállításon megtekinthető volt az addig feldolgozott húsz mű, s azok a szívet-lelket melengető megjegyzések, amelyeket tanítványaink és partner intézményeink diákjai fogalmaztak meg a második fordulós feladatlapokban feltett esszékérdésekben.

A kiállításokon túl tartottunk szakmai napot a TÁMOP 3.2.4. – „Tudásdepó Express” A könyvtári hálózat nem formális és informális képzési szerepének erősítése az élethosszig tartó tanulás érdekében című pályázatban. A Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár partneriskolájaként bemutattuk olvasásnépszerűsítő programunkat a partnerintézményeknek, kollégáknak, könyvtáros- és magyartanároknak.

Második éve – támogatóinknak^[6] köszönhetően – a könyvutalványokon, jutalomkönyveken kívül olvasótáborban való részvétellel tudjuk megajándékozni legtehetségesebb és legeredményesebb olvasóinkat, nagy örömünkre nemcsak iskolánkból, hanem a velünk közösen olvasó intézményekből is.^[7]

Legfrissebb kezdeményezésünk egy logókészítő verseny, amelyre 2013. Március 12-ig vártuk az Olvass többet! nemzetközi irodalmi vetélkedőnek tervezett logókat. A felhívás az „Olvass Többet” Facebook oldalán, valamint könyvtárunk honlapján érhető el.

Könyvtárhasználati és olvasási szokások mérése

„Inspiráló, mégis nyugodt a légkör,

kényelmesek a fotelek, de lehetne nagyobb a tér…”

(Végzős diákunk – a könyvtárról)

Ötödik éve mérjük fel az iskola bejövő és végzős diákjainak könyvtárhasználati és olvasási szokásait, valamint az iskolai könyvtár szolgáltatásaival kapcsolatos véleményét. A kérdőív segítségével választ keresünk arra, milyenek az iskolánkba járó tanulók, mit tartanak meghatározó olvasmányélményüknek, kiknek a szerepét emelik ki olvasóvá válásukban, milyen típusú könyveket szeretnek olvasni, mekkora a családi könyvtáruk, milyen alkalomból jutnak könyvekhez. 2011-ben már jelent is meg tanulmányunk a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének lapjában, a Pedagógusfórumban^[8] az addigi tapasztalatainkról. Jelen tanulmányban csak a téma szempontjából lényeges megállapítások olvashatók.

Az első kérdések arra vonatkoztak, hogy milyen gyakran, mikor és milyen célból látogatják a tanulók az iskolai könyvtárat. A bejövő osztályok még nem rendszeres könyvtárhasználók. A bemutató foglalkozáson és könyvtárhasználati órákon ismerkednek az információkeresés korszerű technikáival, s az évek során lesznek egyre tapasztaltabb és egyre tudatosabb felhasználóink. Az iskolai könyvtár használatát bemutató 1. ábrán látható, hogy 7., illetve 9. osztályban a válaszadók közül sosem használta önálló ismeretszerzés céljából az iskola könyvtárát óraközi szünetekben 47, utolsó óra után 58, a lyukasórában 68 százalék. Jelentősen csökkent az arány végzősként. Órák között 14, lyukasórában 24, utolsó óra után 32 százalék nem könyvtárhasználó. Erős növekedést mutat a lyukasórai, gyengébbet az utolsó óra utáni igénybevétel. Tanítás után, a délutáni órákban – a sok egyéb elfoglaltság, különóra, edzés stb. miatt – az évek során drasztikusan csökkent a könyvtárhasználati igény.

Érdekes megnézni azokat az eredményeket, amelyek a könyvtári szolgáltatások igénybevételének gyakoriságára vonatkoznak. A tapasztalat és a mérési eredmények azt mutatják, hogy tankönyvek tanórára való kölcsönzése miatt a kicsik ritkán jönnek a könyvtárba, a nagyok már jóval többször merik otthon hagyni felszerelésüket, vagy dupla példányt használnak. A klasszikus értelemben vett könyvtárhasználat egyik fő típusa a könyvek hosszabb időre történő (maximum 4 hét) kölcsönzése. Míg a kicsik 73 százaléka alig, addig a nagyok esetében már csak 26 százalék nem vette igénybe ezt a szolgáltatást.

1. ábra: Iskolai könyvtár használata (%)

A tanulók használják a könyvtári számítógépet, netbookot, s használnának több infokommunikációs eszközt is. A korábban „Nyitott internetpont”-ként működő számítógépek sajnos elhasználódtak, így a diákok csak a könyvtári gépeken s a számítógéptermekben tudnak internetezni, elektronikus forrásokat, adatbázisokat használni – saját okostelefonjaikon kívül. Erőteljesen, mintegy felével csökkent azok száma az elmúlt években, akik alig használták a könyvtárat szakirodalom gyűjtésére és a kézikönyvekből való gyors információszerzésre. Elszomorító azonban a helyzet az időszaki kiadványok helyben olvasásával kapcsolatban. Az egyre csökkenő használói kedv sajnos nagymértékben összefügg az egyre csökkenő napi- és hetilapok, valamint folyóiratok beszerzési lehetőségével. Szívügyünk az olvasásnépszerűsítés, olvasásfejlesztés, tehetséggondozás. Tudjuk, hogy egyre kevesebb időt fordít a mai fiatalság olvasásra, hogy nő az olvasást elutasítók száma. Egyre több a gond az értő olvasással. Fantáziatréning nélkül, olvasni tudás nélkül azonban a mai kor embere nem boldogul, hiszen a legfőbb információforrás – saját mérésünk szerint is – az internet, ahonnan csakis értő, szelektálni tudó olvasó képes hasznos információhoz jutni (lásd Nagy Attila, Gereben Ferenc, Katsányi Sándor, Vidra Szabó Ferenc, Kamarás István vizsgálatai, megállapításai, s a PISA mérések eredményei).

Nem állítom, hogy iskolánkban ennek az ellenkezője az igaz, de örömmel tapasztaljuk, hogy mérésünk szerint a nálunk töltött 5-6 év alatt 18 százalékról 8 százalékra csökkent a vizsgált osztályokban azon diákok száma, akik a kérdőív kitöltése előtti évben – saját állításuk szerint – egyetlen könyvet sem olvastak el a kötelező olvasmányokon kívül (2. ábra).

2. ábra: Elolvasott könyvek száma (%)

Mint a fenti grafikon mutatja, évente 1-3 könyvet olvasott a megkérdezettek 35 százaléka 2008-ban 7., 9. osztályosként, s 30 százaléka 2012-ben végzősként. Növekedett a negyedévente egy könyvet olvasók száma, közel azonos a havonta egy könyvet olvasók aránya, és 16 százalékról 22 százalékra nőtt azok száma, akik végzős korukra ennél is többet olvasnak. Mérésünk során kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen típusú könyveket kedvelnek diákjaink. Növekedés látszik a romantikus, szerelmes irodalmat legszívesebben választók körében a végzős évfolyamon, a többség továbbra is nagyon szívesen olvas kalandos témájú könyveket, fantasy-t. A történelmi témájú olvasmányok iránti érdeklődés erőteljesen megnövekedett az eltelt évek alatt, ahogy a legszívesebben verset olvasók száma is. Az egyéb műfaj kedveltségében (horror, krimi) csökkenés mutatkozik.

Kérdőívünk rákérdezett arra is, hogy tanulóink kikkel szoktak könyvekről szívesen beszélgetni. Szignifikáns eltérés nincs a két időszak között. Kissé növekedett a barátokkal, osztálytárssal, tanárral való beszélgetés, és enyhén csökkent a családon belüli beszélgetések száma az adott témáról. Természetes folyamatnak tartjuk ezt.

Kíváncsiak voltunk arra is, melyek azok a művek, amelyeket meghatározó könyvélményként neveznek meg tanulóink, amelyek a legnagyobb hatással voltak rájuk. A kicsik (7., 9. évfolyam) meghatározó olvasmányélményei a kötelező művek közül kerülnek ki: az Abigél, az Egri csillagok, A két Lotti, A kis herceg és A Pál utcai fiúk mellett természetesen ott van A Gyűrűk Ura és a Harry Potter sorozat is, utóbbi különösen nagy számban.

Végzősként is sokan nevezik A Gyűrűk Urát és a Harry Potter sorozatot a legmeghatározóbb könyvélménynek. Ezeken kívül elsősorban szórakoztató irodalmi műveket említenek (Dan Brown, P. Coelho, N. Sparks), de a magyar és világirodalom szépirodalmának remekei, valamint kortárs szerzők művei is felkerülnek erre a listára, 1-1 tanuló esetében. A teljesség igénye nélkül pár szerző: Emile Ajar, Jane Austen, Bán Zsófia, Böszörményi Gyula, Bulgakov, Dosztojevszkij, Thomas Hardy, Hrabal, G. G. Marquez, Merle, Molière, Stendhal, Szabó Magda, Tisza Kata, Tolsztoj, Vonnegut. Az olvasni szeretők nem csak regényolvasók, meghatározó könyvélményként említik Ady Endre és József Attila köteteit is.

Kérdőívünket az évek során pár új kérdéssel bővítettük. Három nyitott mondat befejezését kértük végzős diákjainktól azért, hogy megtudjuk, szeretnek-e olvasni, és azért is, hogy képet kapjunk arról, mi a véleményük iskolájuk könyvtáráról.

Az Olvasni azért szeretek, mert… és Olvasni azért nem szeretek, mert… kezdetű mondatok befejezéséből a következő tanulságok vonhatók le. A végzős évfolyamon összesen 79 tanuló tartozik az olvasni szeretők, s 52 az olvasni nem szeretők táborába. A válaszok számából látszik, hogy vannak, akik mindkét mondatot folytatták, írtak arról is, hogy miért szeretnek, illetve nem szeretnek olvasni.

3. ábra: Azért szeretek olvasni/nem szeretek olvasni, mert… (%)

Egy osztály kivételével a végzős diákjaink jóval nagyobb százaléka szeret olvasni, mint nem. Kiemelkedő a dráma–ének tagozatos, 75 százalékos kedveltségi mutató. Diákjaink az olvasást kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató tevékenységként nevezik meg. Azért szeretnek olvasni, mert: „… kikapcsol, inspirál, kiragad a hétköznapokból, tudással gazdagít, megnyugtat”. Az olvasni nem szeretők pedig azt emelik ki elsősorban, hogy fárasztó, időigényes, unalmas, hosszú távon rossz a szemnek. Egy osztályban vannak csak túlsúlyban az olvasást nem kedvelők, ott sajnálatosan magas, 61 százalékos az arányuk (3. ábra).

Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan vélekednek az iskolai könyvtár nyújtotta lehetőségekről diákjaink. Azt a mondatot kellett befejezniük, amely így kezdődik: Az iskolai könyvtár olyan hely, ahol…

4. ábra: Az iskolai könyvtár olyan hely… (%)

A 4. ábrán látható a pozitív, negatív, illetve semleges válaszok eloszlása. A pozitív válaszok közül kiemelhető a könyvtár mint „Nyugi-szoba”, inspiráló, mégis nyugodt légkörével, ahol szívesen fordulnak meg tanulóink, segítséget kapnak, és beszélgethetnek könyvekről, ahol szeretnek lenni. Különösen a hat évfolyamos A osztály és a drámatagozatos D osztály 88-83 százalékos pozitív válasza szívmelengető, de a nyelvi előkészítős és két tanítási nyelvű B és C osztályok tanulóitól is 68-60 százalékban pozitív megjegyzéseket kaptunk.^[9]

Az olvasás szeretete a könyvtárakról alkotott pozitív hozzáállással erőteljesen korrelál. A negatív válaszok közé tartoznak az olyan vélemények, amelyek – teljesen jogosan – a zsúfoltságot emelik ki, vagy épp azt, hogy nincs csend. Sajnos olykor ez is igaz, hiszen az olvasóhelyiség egy átjáró szoba a tanári folyosó és a művészeti iroda között. Szeretnénk, ha a jövőben még a mostaninál is kevesebb negatív visszajelzést kapnánk, miközben tudjuk, hogy szükségünk van a jogos és előrevivő kritikára is, hiszen ezek mentén tudjuk szolgáltatásainkat korszerűsíteni, s így tudunk minden olvasói igénynek leginkább megfelelni. Terveink megvalósításához szükségünk van a fenntartói (KLIK) és iskolánk vezetőségétől kapott további támogatásra, arra, hogy korszerű információközpontként megfelelő pénzügyi és tárgyi feltételek mellett, nagyobb szabadpolcos raktározást biztosító térben tudjuk a könyvtári állományt rendelkezésre bocsátani, zárt, csendes olvasóhelyiséget teremtve az iskola tanulóinak és dolgozóinak, ahol több, jól működő, korszerű számítógép áll rendelkezésre a digitálisan elérhető tartalmak megtekintéséhez.

Álmok mindezek? Igen. De ahogy pár évvel ezelőtt megfogalmazott álmainkat újraolvasva látjuk, hogy mennyi közülük a mára megvalósult, nem tehetünk mást, mint hiszünk újabb álmaink, terveink megvalósításában is.

Addig is tesszük a dolgunkat, sosem feledve el az antik bölcsesség időtálló szavait: „In magnis iam voluisse sat est.” – „Nagyot akarni már magában véve elég.”

Vissza a tartalomjegyzékhez