Kürtösi Zsoltné: Mi az a plusz? – a KTE Tavaszi Szakmai Napja, 2017. március 30.

Nyomtatási nézet

Pedagógusként számtalan alkalom kínálkozik értekezleteken, továbbképzéseken, szakmai rendezvényeken részt venni. Némelyiküknek már a kezdetén is a végét várjuk, némelyiket kisebb-nagyobb lelkesedéssel üljük végig. Van azonban olyan is, amely iránt már jóval előtte nagy az érdeklődés, és közben is csak a legkellemesebb csalódás érhet minket: még várakozásainknál is jobb maga az esemény.

Utóbbiak közé tartozik minden alkalommal a Könyvtárostanárok Egyesületének Szakmai Napja, akár ősszel, akár tavasszal jövünk össze.

Kürtösi Zsoltné könyvtárostanár, Áldás Utcai Általános Iskola, Budapest

_______________________

A szervezők mindig aktuális, mindenkit érintő és érdeklő témákat hoznak. Nemcsak előadások, hanem játékok, csoportfoglalkozások is színesítik a rendezvényeket, ahol nemcsak befogadók, hanem tevőleges résztvevők is vagyunk, magunk is igyekszünk segíteni a problémák megfogalmazásában és az azok leküzdéséhez vezető út ki kövezésében.

A 2017. tavaszi rendezvény témáját - Mit tesz hozzá az iskolai könyvtár a közoktatás minőségéhez? - három blokkba rendezték, ezeket délután műhelyfoglalkozások követték.

Az első blokk a szakmai autonómiáról szólt.

Dr. Cselik Ágnes, a rendezvénynek otthont adó Kispesti Károlyi Mihály Magyar–Spanyol Tannyelvű Gimnázium igazgatója köszöntötte a konferencia résztvevőit. Hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja a könyvtárat, melynek az a feladata, hogy a gyerekek érdekeit szolgálja. Kiemelte ugyanakkor, hogy a költségvetés nem sok lehetőséget ad a háttérmunka tevőleges, hatékony előre mozdítására.

Simon Krisztina, a Könyvtárostanárok Egyesületének (KTE) elnöke bevezetőjében köszöntötte a résztvevőket, majd ismertette a nap három központi témáját, melyeket a Civil Közoktatási Platform (CKP) Kockás kiadványcsaládja (könyv, füzet, táblázat) alapján választottak ki. Ez a három téma különösen érinti az iskolai könyvtárakat, és időben bele is fér egy napba.

Szakmári Klára szaktanácsadó, volt elnökünk az IFLA és a Kockás könyv összehasonlítását tűzte ki célul az iskolai könyvtárosok feladatainak nézőpontjából (Az iskolai könyvtáros feladatai az IFLA iskolai könyvtári útmutató és a Kockás könyv alapján). A két dokumentum hasonlóságain és különbözőségein túl az egyéni célkitűzésekhez elengedhetetlen átgondolni, hogy a konkrét könyvtárban és iskolai környezetben mik a sajátosságok és a tennivalók.

Nahalka István oktatáskutató, a Kockás könyv szerkesztője előadásában (Az intézmények, a pedagógusok széleskörű autonómiája váljék az oktatási rendszer megkérdőjelezhetetlen jellemzőjévé) elmondta, hogy az autonómia kérdésében a legfontosabb a pedagógusok munkája. Meg kell vizsgálniuk, miben van lehetőségük az önállóságra.

Kiemelt célként fogalmazta meg, hogy a tanítás differenciált legyen, a tanulók egyéniségéhez, személyiségéhez igazodjon. Egyéni követelményekre és személyre szabott célokra van szükség, de akár egyéni tananyag összeállítására is szükség lehet. Problémának érezte, hogy ha ezt az önállóságot most azonnal, egyöntetűen követelményként állítanák a pedagógustársadalom elé, nem tudná mindenki rögtön magas színvonalon művelni.

Időszerű a Nemzeti alaptanterv (Nat) felülvizsgálata. Összevetette a kormányzati koncepciót és a CKP alterNATíváját.

Dömsödy Andrea iskolai könyvtári referens (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum - OPKM), a KTE alelnöke szokásosan magas színvonalú, Autonómia iskolai könyvtári szemmel című előadásában összehasonlította a végrehajtó és az autonóm iskola könyvtárának munkáját, céljait, feladatait.

Savanya Ildikó (Szegedi Arany János Általános Iskola) könyvtárostanár büszke lehet iskolájára, ahol megvalósította azt, amire titokban mindannyian vágyunk: hogy minden munkaközösség része legyen az iskolai könyvtári munkacsoportnak, együtt alakítsák ki a programtervet. Minél több kolléga érdekelt közvetlenül is a könyvtári munkában, minél többen látják a közvetlen és közvetett hasznát, annál nagyobb igény lesz rá. Ilyen közösségben a könyvtárostanár egyre inkább elfogadott szakember lesz, akinek érdemes kikérni a véleményét széles problémakörben (Egy jó gyakorlat – Forrásalapú tanulás – módszertani önállóság – a könyvtárostanár hogyan járul hozzá a többi pedagógus módszertani szabadságához?)

Magam ezt követően bemutathattam saját iskolai gyakorlatomat a differenciálás lehetőségeiről, a sikeres differenciálás előkészítéséről (Egy jó gyakorlat – Az önállóság szárnyakat ad, ha szabad kezet kapunk – Differenciálás a könyvtárhasználat tanításában)

Rövid, játékos szünetben emlékeztető (kulcs)szavakat kiáltva labdákat dobáltunk egymásnak. Kissé felpezsdülhettünk, megmozdulhattunk, így újra képesek voltunk az előadókra figyelni.

A második blokk az esélyegyenlőségről szólt.

Elsőként ismét Nahalka Istvánt hallottuk, aki a korai iskolaelhagyás romló mutatóiról számolt be. Állította, hogy nagymértékű a szelekció, melyet alapvető szemléleti problémák okoznak. Megpróbálta modellezni az esélyegyenlőtlenségek okait, folyományait, az ezzel kapcsolatos teendőket. Összehasonlított három ismert modellt: a deficit-, a szegregáció- és a látens diszkrimináció modellt (Az esélyegyenlőtlenségeket, a szelekciót, a szegregációt a jelenleginél sokkal alacsonyabb szintre kell leszorítani a magyar oktatási rendszerben).

Simon Krisztina (József Attila Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola, Budapest) meggyőző prezentációjában azt állította, hogy az iskolai könyvtár az esélyegyenlőség szószólója. Itt számtalan nagyszerű lehetőség kínálkozik a segítségnyújtásra. Megfogalmazta továbbá, milyen előnyökkel szolgálhatunk – olyanokkal, melyek az iskola más pontjain nem elérhetők. Biztatott minket egy esélyegyenlőségi program kidolgozására, és nagy gyakorlottságról tanúságot téve vezetett végig minket a program megszületéséhez vezető úton (Esélynövelés iskolai könyvtári szemmel).

Őriné Apáti Anna (Reményhír Intézmény Eötvös József Általános Iskolája, Békés) olyan könyvtári csomagot kínált, melyben a hátrányos helyzetűek lemaradásainak kompenzálására van lehetőség. Elemezte az iskola tanulóinak összetételét, majd két-két évfolyamonként összeállított egy tervet, melyben a meseolvasástól a filmklubig sok téma segíti a beilleszkedést, az érdeklődés felkeltését, a hátrányok enyhítését (Egy jó gyakorlat – Az olvasás élménye mint esélyteremtés).

Pandur Emese kolléganő (Jálics Ernő Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium, Kadarkút) a hátrányos helyzetűek tehetséggondozásával kapcsolatos lehetőségeket elemezte. Programjának neve: Szín-Kör, célcsoportja 6–7. évfolyamos halmozottan hátrányos helyzetű tanulók. Célokat, módszereket, eszközöket, témákat dolgozott ki, amelyekben a gamifikáció segít folyamatosan fenntartani a gyerekek lelkesedését (Egy jó gyakorlat – Tehetséggondozás a gyerekek érdeklődésére építve).

Fenyvesi Attila könyvtáros csoportvezető (Halis István Városi Könyvtár, Nagykanizsa) a városi könyvtár lehetőségeit sorolta. A roma gyerekek számára kívánja vonzóvá tenni a könyvtárat, „táncolni, dalolni se szégyell” – gitárkíséretes énekét mi is nagy örömmel hallgattuk. Nem könnyű folyamat elérni, hogy középiskolás ipari tanulók versenyképes szórakozási formának tekintsék a könyvtárat, de az AZOLO (http://www.azolo.hu/) és a multikulturális táborok nagyszerűen bevált lehetőségek (Hogyan tegyük vonzóvá a könyvtárat a roma gyerekek számára?).

A harmadik, utolsó blokk a szakképzés problémáival foglalkozott.

Sulyok Blanka magyar–német szakos tanár (BKSZC Kozma Lajos Faipari Szakgimnázium) a Tanítanék Mozgalom képviselője előadásában elhangzott, hogy a Kockás könyv kiútja szemben áll a jelenlegi szürke gyakorlattal. Szükséges, hogy tegyünk a jelenlegi „kényszerpálya modell” ellen, mivel 14–15 éves gyerekek pályaválasztása számos hibalehetőséget hordozhat magában. Elemzésében összehasonlította a jelenlegi gyakorlatot azokkal a lehetőségekkel, amelyeknek értelmük volna. Osztályfőnökként pedig büszke rá, hogy diákjai ritkán látott magas arányban jutottak el kilencediktől az érettségiig, és ennek az általa kínált számtalan könyvtári és közösségi program is részese volt (Fejlett, színvonalas, a XXI. század igényeinek megfelelő szakképzésre van szükségünk).

Nagy Attiláné könyvtárostanár (Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum Harsányi János Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája) hiányolta a friss statisztikákat a szakokról. Állította, hogy kevés a gyerek, a szakképzési centrumok egymás vetélytársai. Fontos megtartani a diákokat, ehhez hozzájárulhat a könyvtár sokrétű, színes programkínálata is. Számtalan sikeres pályázatát sorolta: olvasásra nevelési Híd-program, Erasmus+, Nemzeti Tehetség Program, Könyvjelzőcsere program, melyek mind gazdagították a diákság lehetőségeit (Szubjektív felvetések a szakképzés iskolai könyvtárairól).

Imre Adél Kaposvárról (Kaposvári Szakképzési Centrum Lamping József Műszaki Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája) a szakiskolai könyvtár kihívásairól mesélt. Összevetette a szakközépiskolai, szakgimnáziumi és Híd-programbeli oktatás jellemzőit, felsorolta a problémákat. Könyvtárában számtalan vetélkedővel és kézműves foglalkozással várja a gyerekeket, ezek élményt nyújtanak, feszültséget oldanak. Az alkotómunka kulcs lehet a könyvtár megszerettetéséhez (Egy kiemelt probléma – Egy szakiskola könyvtárának kihívásai).

Storcz Tamásné Pécsről (Pécsi SZC Zipernowsky Károly Műszaki Szakgimnázium) a szakmák elsajátításához, a vizsgákhoz elengedhetetlennek tartaná a modern, megfelelő szakkönyvek létét, ám ezek nincsenek meg minden szakmához, és a rendelhető, többnyire régebbi kötetek nagyon drágák. Költségvetés sajnos nem áll rendelkezésre, külön kérelmezni kell a beszerzéseket, ezek átfutása 7–10 nap, és sokszor elutasítás az eredmény (Egy kiemelt probléma – Szakmai tájékozódásra nevelés, szakmai vizsgára való felkészítés szakkönyvek nélkül?).

A korán érkezők már reggel, a többiek az ebédszünetben kaptak lehetőséget arra, hogy megtekintsék az iskola könyvtárát, és meghallgassák Pataki Marianna könyvtárostanár ismertetőjét. Ámulhattunk a kéttannyelvű iskolában természetes spanyol tankönyvek, szótárak, olvasmányok nagy választékán. Elismerően csodálhattuk a gyerekek által készített látványos és tartalmas elmetérképeket. Örömmel hallgathattunk beszámolót a sikeres pályázatokról és a gyerekek körében végzett eredményes munkáról. Ki-ki tetszése szerint hazavihetett egy vagy több remek ötletet.

Az ebédszünet után délutáni szekcióülésekben műhelymunka folyt.

Önkéntesen alakuló csoportokban a délelőtt három témakörében a jelen helyzet pozitívumainak, problémáinak összegyűjtése, vizualizálása folyt. Ezeket a problémákat az IFLA és a Kockás könyv megfelelő fejezeteihez párosítottuk. A kiválasztott problémahelyzeteket egy közös dokumentumban jelenítettük meg, és meg is hallgattuk a csoportok képviselőit a végzett munkáról.

Szót kért Romankovics András, a TANOSZ elnöke, aki beszámolt arról, mit végzett a KLIK vezetőségével folytatott egyeztetések során az idei tankönyvrendelés keretszámaival kapcsolatban. Kész táblázatot kaptunk, ez nagy segítség a tervezés során.

Végezetül Simon Krisztina meghirdette a testvérkönyvtárakkal és az eTwining együttműködés lehetőségeivel kapcsolatos idei terveket. Megmutatta a KTE tevékenységével kapcsolatos kérdőíves mérés eredményeit, majd röviden vázolta az idei őszi világhónapra tervezett pályázatot, melyet a jó gyakorlatok témakörében az iskolai könyvtári munkaközösségek számára fogja kiírni az egyesület.

Az elhangzott előadások prezentációi letölthetők a KTE honlapjáról: http://www.ktep.hu/TSZN2017

A szakmai nap végén fáradtan, de elégedetten távoztunk. Azt gondolom, nem egyedül vagyok azzal, hogy alig várom a következőt.

_______________________

Bibliográfiai adatok

Vissza a tartalomjegyzékhez