Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Alföldy Jenő: Lázár Ervinről az olvasólámpa fénykörében

Nyomtatási nézet

Lázár Ervin Budapesten született 1936. május 5-én. Az író illetőségét és neveltetését azonban a Tolna megyei Rácegrespuszta, Sárszentlőrinc, Simontornya, Pálfa és Kisszékely által behatárolható tájegység határozta meg. Erről a vidékről hozta ismereteit a természetről, növényekről és állatokról, a mezőgazdasági munkáról, és itt szerezte első benyomásait az emberről, akit gyerekként a természet közelségében élő pusztaiakkal és falusiakkal azonosított. Az apa, Lázár István mezőgazdasági értelmiségi volt. A rokonság nagyrészt pusztai parasztemberekből és iparosokból – kovácsokból, bognárokból – állt össze. Egy ideig viszonylagos jómódban éltek, de a háborúban s a megnyomorító ötvenes években alaposan megismerték a szegénységet. A környék urait a háború előtt áthatolhatatlan falak választották el a családtól. A környékbeli grófék nem vegyültek el a puszta népével, ügyetlenül jótékonykodva is idegenek maradtak. A kőfalmotívum több novellában szerepel. Jelzi a nehezen áthatolható határt, mely a közönséges halandókat elzárja a kiváltságosoktól.

Kisdiákként Lázár Ervin a sárszentlőrinci iskolába járt. Érettségi bizonyítványát Szekszárdon szerezte meg 1954-ben. Magyartanári diplomáját a budapesti egyetemen vehette át. Első munkahelye az Esti Pécsi Napló szerkesztősége, innen a Dunántúli Naplóhoz került. A mezőgazdasági rovat riportereként alapos ismereteket szerzett a falu világáról és átalakulásáról, az erőszakos téeszesítésről, majd az enyhülést hozó háztáji gazdálkodásról. Így vallott erről az időszakáról második kötetében (Egy lapát szén Nellikének): „…szerettem ezt a munkát, mert a parasztok mindenki másnál hamarabb bizalmukba fogadtak.” Íróként a falusi nép képviselőjének vallotta magát. A népképviselet a népi írók örökösévé teszi. A mindig úton levő, fapadoson és vicinálison utazgató, vidéken riporterkedő író pécsi évei fontosak voltak fejlődésében. Íráskészsége a hírlapírás napi feladataiban is csiszolódott.

Fővárosi egyetemi diákként írók és költők sokaságával barátkozott össze. A pécsi években is bővült irodalmi ismeretségi köre. A Jelenkorban olyan írótehetségek bontogatták szárnyaikat Lázár Ervinnel együtt, mint Bertha Bulcsu, Szakonyi Károly, Kalász Márton vagy Kertész Ákos. Idősebb mestereikkel együtt hozzájárultak ahhoz, hogy Pécs szellemi központtá váljon. 1965-ben Lázár Ervin újra egyetemi éveinek színhelyére, a fővárosba költözött: az Élet és Irodalomnál kapott állást. 1971-től lett szabadfoglalkozású író. Ekkoriban nősült meg, Vathy Zsuzsa írónővel házasodott össze. A nyolcvanas évek végén induló Hitelnél vállalt ismét szerkesztői munkát. Nyugdíjazásáig dolgozott az írókból álló gárdában.

Először főként meseíróként aratott sikereket. Kisgyerekeknek írt meséit gyakran felolvasták az óvodákban vagy a rádióban. Képeskönyvekben kiadott meséi nemcsak a gyerekeknél aratott sikert; munkáját irodalomtörténészek, kritikusok is elismerték. A pedagógiai irodalom művelői is megkerülhetetlennek tartják őket. A Nemzeti Tankönyvkiadónál évente megjelenő általános iskolai olvasó- és irodalomkönyvekben, de sok más kiadó tankönyveiben is, majd’ minden évfolyamon szerepel valamelyik meséje vagy novellája. Neve, Varga Domokoséval együtt, általános iskolai tankönyvek társszerzőjeként is feltűnt a Nemzeti Tankönyvkiadó néhány tankönyvének címlapján. (Lásd hátsó borítónkat) Utolsó éveiben az említett kiadó szakmai tanácsadó testületének is tagja volt.

Meséi nem csupán szívderítők – erkölcsi nevelőerejüknél fogva a nevelés legfontosabb irodalmi eszközei közé tartoznak: igen előnyösen hatnak a gyerekek önértékelésére, önbizalmára, a baráti közösségbe való beilleszkedésére és a világra való nyitottságra. Titka a szórakoztató tanítás és egyfajta érzelmi kultúra, mely a természetességen, a jóízű humoron és társas életen alapul. Gyerekirodalmi népszerűsége nem fedi el a kiváló novellistát: a hazai novellisztika legeredetibb íróegyéniségei közé tartozik. A hatvanas évek végétől számos hazai és külföldi díjat elnyert a Svédországban kiadott Andersen-díjtól és a József Attila-díjtól az idős korában elnyert Kossuth-díjig.

Írói világának alakulásában fontos a népi mondák, a szájhagyományok útján terjedő mesék, mondák, babonák, rémtörténetek és kósza hiedelmek hatása; effélékből a gyermek Lázár Ervin jócskán részesült szülőföldjén. Az életművét megkoronázó Csillagmajor (1996) s még sok más novellája a helyi folklór anyagából merített, Mikszáth palócföldi elbeszéléseihez hasonlóan. Lényeges életrajzi motívum a művekben a fiatal Lázár Ervin személyes alkata, szociális helyzete és életformája is – a faluról városba került fiatal értelmiségi sokáig tartó otthontalansága. Albérlői helyzete, folytonos utazgatása, nyughatatlan jövés-menése mintegy harmincöt éves koráig és házasságáig nem egyéb, mint elhúzódó helykeresés.

Maga az író jellemzi ezt az életformát A retemetesz című, gyermekeknek is szóló novellájában. Az önmaga hasonmásaként több művében is szerepeltetett hőséről, Simfről írja: „Utazni kezdett, végigszáguldozta a világot. Jött és ment, ment és jött, futott és szaladt, járt és kelt. Egy helyet keresett, ahol majd tüzet rak, melengeti a kezét, és azt kiáltja: boldog vagyok! Rakott is tüzet, melengette is a kezét, de kiáltani csak azt tudta: jaj de boldogtalan vagyok!” A folytatás az író rejtett ars poeticájának is vehető, csupán írásra kell váltani a rajzolást: „S ahogy így bolyongott, kujtorgott, csavargott, lerajzolt magának mindent, amit látott. Hegyeket, házakat, templomokat, madarakat, kengurukat és sörényes hangyászokat. Eleinte nem nagyon ismert volna rá senki, hogy mit ábrázolnak a rajzok, de aztán Simf megtanult rajzolni. Pompás krokodilokat rajzolt és pompás halakat meg pompás farkasokat és igen-igen pompás lovakat.” A folytonos jövés-menés közben Lázár megtanult írószemmel látni. Megjeleníteni, kitalálni, elképzelni. Írni.

Elbeszéléseiben a „lézengő” és „kallódó” életforma általánosan elterjedt motívum a hatvanas évek hazai szépprózájában. A külföldiben is: gondoljunk csak az amerikai prózára, az író ifjúkora idején nálunk is népszerűsége csúcsára ért Hemingwayre vagy Kerouacra. Lázár Ervin vándorévei írói inasévekként hasznosultak a művekben. Az elbeszélések fiatal férfi szereplőit az otthon vágya és a párkeresés hajtotta: az író az életiskolát járta. Szüksége volt arra, hogy megismerje, s felvonultassa novelláiban azt a százféle alakot és típust, akivel a sors összehozta vonaton, restiben vagy az alkalmi munkahelyeken. Emberismeretének köszönhető, hogy néhány vonással megelevenítette a kollégista diákot, a szénlapátoló alkalmi munkást és a frissen diplomázott, hivatására készülő értelmiségit. A bisztróban snóblizó, facér nőkkel ismerkedő, bizonytalan egzisztenciákat. A sokféle nőt: a bizalmatlan szépséget és a szomorú szemű csúnyácskát. A szülői ház nyűgeitől szabadulni akaró diáklányt. Az embert kereste, s a szegényeket és a kirekesztetteket fogadta rokonszenvébe.

Életműve kerek egész. Nemcsak azért, mert a pálya végén visszatért a kezdethez, a „rácpácegresi” közösséghez, hanem azért is, mert novelláinak kerek égboltja van: ragyog fölöttük a magasság. Boldog, szomorú dalában írta Kosztolányi: „Itthon vagyok itt e világban, / s már nem vagyok otthon az égben”. Lázár itthon volt a világban, és otthon az égben – szűkebb hazájába visszatérve jutott el az egyetemességig.

Az író vonzó egyéniségéről, bohémtörténeteiről, anekdotába illő mondásairól sok legenda kering írói körökben és azokon túl. Nemcsak íróként van jelen irodalmunkban, hanem más írók műveinek hőseként is. A kópés humorú, rögtönző képességgel megáldott, a társaságokban központi szerepet betöltő íróra szeretettel emlékeznek a barátok, ismerősök. Se szeri, se száma a róla keringő adomáknak. Emberi természete jócskán rajta hagyta jegyeit az írásművészetén. Tréfacsináló volta szilárd erkölcsi meggyőződéssel párosult. Szókimondó őszintesége és szabadossága következetes jelzés volt arról, hogy nem fogadja el az 1948, illetve az 1956 novembere utáni idők hatalmi berendezkedését, antidemokratikus és nemzetellenes szellemiségét. A politikát kerülte, de életvitelében és írásaiban jellegadó a meg nem alkuvás és a szabadságszeretet. Más úton is el lehet jutni ehhez; az ő útja a gyermeki tisztaság megőrzése, fölidézése és ápolgatása volt. Görömbei András jegyezte föl köszöntő soraiban az író hetvenedik születésnapján: „Ez még a gyermeki szemlélet szabad világa. Ez még nem korlátozott lét. Örök erőforrásul meg kell őrizni magunkban felnőtt korunkban is. Nem szabad, hogy a tágasabb létezés lehetősége kivesszen belőlünk.” A Lázár-művek tanúsága szerint a világban való otthonosságot csak a belső függetlenség birtokában szerezhetjük meg. Akkor veszítenénk el mindent, ha lemondanánk erről – érezteti egyik novellája, A Masoko Köztársaság. A lélek birodalma akkor is a miénk marad, ha mindenünkből kiforgatnak bennünket.

Lázár Ervin írásművészete két pólus körül rendezhető el. Egyik oldalon a gyermekmesék, másikon a felnőtteknek szóló elbeszélések. A művek e két csoportja az olvasóközönség életkora szerint tér el egymástól. Mégsem éles a határvonal. Egyrészt, mert a gyerekmesék nyelvi játékossága és humora a felnőttet is magával ragadja, másrészt, mert a felnőttnovellák is meseszerűek – mesenovelláknak is mondhatjuk nagy részüket. A gyerekmesék nyelvi játékait és humorát a felnőttek is éppúgy élvezik, mint a gyerekek. Az olvasók idézgetik is lépten-nyomon a népszerű író csattanós poénjait, a beszédes neveket meg a szójátékokat. Meséinek a felnőttek között is meglehetős olvasótábora van, mert a szülők olvassák fel őket gyerekeiknek. Szórakoztatva gondolkodtatja el a kis olvasót, hallgatót. A Mese Julinak betegvigasztalásra rendeltetett: elmemozdító szójátékokra vezeti rá a gyereket. Ez a mese a nyitánya a később kibontakozó életképmeséknek, amelyekben a mesélő is megjelenik. A felnőtt- és a gyerekvilág különbségeit áthidalja a mesék derűje, a játék, a gyermek kíváncsisága és a gyerekszáj humora. „Nagyon szépeket fogok álmodni. Nézd te is!” – mondja elalvás előtt apjának a kisgyerek.

Az író novelláinak egy körülhatárolható része a felnőtteknek szól, de a nagyobbacska gyerek is megérti. Az eredetileg újságtárcának szánt írásokban a túlzások, az abszurd ötletek, a nyelvi játékosság és a csillogó humor némileg a Karinthy Frigyes nevével fémjelzett filozofikus humoreszkkel is rokonítható. Nem a hangvételben, nem a nyelvezetben: a fantáziamozdító ötletekben. A város megmentése, A bolond kútásó, a Csapda, a Hét szeretőm, a Ló a házban, a Pávárbeveszévéd vagy az Utazás ilyen.

A jellemek iránti, különös érzékkel rajzolta le az emberi lét szomorú és vidám arculatát. Sokat tudott a boldogságról és a boldogtalanságról. Eörsi István alighanem erre tapintott rá, amikor „Tolsztojkámnak” nevezte tréfásan. Írásaiban rengeteg a harc, épp azért, mert gyűlölte a háborút és az agressziót. Számos műve sugallja, hogy a küzdés a legfőbb értékek közé tartozik. Ugyanakkor a humor, a derűs játék embere is Lázár Ervin. Tragikus végkifejlet nemcsak mesevilágában, hanem novelláiban is ritkán fordul elő. A küzdelem fölvillantja a tragikum esélyét, de a hős bukása rendszerint nem következik be, s ha mégis, akkor azonnal kárpótolja a közönséget a mesés jóvátétel, az ég ajándékaként bekövetkező csoda. Ez főként az Isten választott emberére, a Bokszlegendára s a Csillagmajor novelláira vonatkozik.

Művészete a kollektív tudattalannak abból a tartalmából merít, amelyet saját gyerekkorából őrzött meg. E lélektani fogalom kevésbé hangzik puszta közhelynek, ha így mondom: Lázár Ervin átvett valamit az ősi kultúrából, a folklórból, a népmesékből és a helyi mondákból, amelyeknek naiv és természetes erkölcsisége hosszú ideig érlelődött az általa megismert parasztközösségben. Szájhagyomány útján jutottak el hozzá a szülőföldjén kialakult helyi legendák, mesék, babonák – mindenféle tudás, tapasztalat és hiedelem, mely a zárt közösségekben öröklődik nemzedékről nemzedékre.

A szülő és gyermeke közti „pávárbeveszévédevekevet” a valóságmesék közé sorolja a poétika gyermekirodalommal foglalkozó ága. Ilyennek mondható jó néhány, szójátékban bővelkedő novellája. Ezek egy részében maga az író is szerepel. Az Általános leszerelés nézőpontja az ötéves gyermeké, a mű mégis a felnőttirodalomban is megálló tárcanovella. Ötlete egy szójátékból pattan ki: a gyermekének finom falatokat készítő apa „katonának” nevezi a kenyérkockára helyezett szalonnaszeletet, amelyet zöldpaprikából készült sapka díszít. A játékos párbeszéd során azonban kibontakozik a háborút hol itt, hol ott fellobbantó világ abszurditása. A morális tartalmat nem zavarja meg, hanem erősíti játék. A város megmentésében, ebben a sorolgatós mesében valóságos ördögűzés folyik az emberségért.

Csibészes humort csillogtat A csapda című kroki-novellában a felnőtt és a gyermek cinkossága. Az Al Caponét játszó kis „törvényenkívüli lovag” ártatlansága a szerepjátszás művészetében rejlik: a nagylelkű gengszter vagy betyár a típus pozitív oldalát hangsúlyozza, és rokonszenvessé teszi a csínytevést. A gyerekek nem szívesen vetik alá magukat a felnőttek törvényinek, ragaszkodnak saját játékszabályaikhoz. Szívesen vesznek egy kis devianciát, amellyel felülbírálják a felnőttvilágot. De mennyire más a helyzet a törvényen kívüli felnőttekkel, amikor ártatlanokat terrorizálnak a „táborokba gyűlt bitangok” az Isten választott embere című, véresen komoly novellában! Lázár Ervin azért tesz néha engedményeket a törvényen kívülieknek, hogy megfricskázza az erénycsőszöket és az álszenteket.

A rossz nem félelmetes, hanem nevetséges formában jelenik meg műveiben. A zsarnokság, a diktatúra már a hetvenes években meggyöngült és nevetségessé vált a társadalomban. Kénytelen volt elviselni tekintélyvesztését. Lázár kiválóan értett a groteszkhez. Ismerte ennek azt a változatát is, amely a kecsességet bumfordiságra, a szépséget komikusra – nem az ellenkezőjére, rútra, hanem valami közbülső minőségre – váltja. A köznyelvben a „groteszket” főként ebben az értelemben használják. A Csillagmajorban Bederik Duri és a hasonlók gonoszsága eleinte veszedelmes és félelmetes, de groteszk figurákká törpülnek, amikor az égi erők közreműködésekor vereséget szenvednek (pl. Az asszony; A keserűfű).

Hol ér véget a valóság, hol kezdődik a mese? Mikor hat eleven erőként a képzelet? Mit kell tennünk, hogy el ne mulasszuk a velünk történő csodákat, s hogy bele ne essünk a Gonosz csapdájába? Milyen furfangokra van szükségünk ahhoz, hogy eligazodjunk a valóságos és az álomvilágban? Miként játszhatjuk át egyiket a másikba, hogy megláthassuk a valóság varázslatait és a csodák valóságát? A lélek ismerőjeként Lázár költői válaszokat adott e kérdésekre. Jelzéseket arról, hogy a valóságban él. Az Isten választott embere egy junta-szerű diktatúrát mutat be, Allende halálával s a Pinochet-diktatúrával egy időben keletkezett.

A Csillagmajor elbeszéléseiben a történelem Rácpácegrestől távol zajlik. A ciklus novellái igazi „provincián”, az Isten háta mögött játszódnak, de itt is érezhetők a megrázkódtatások. Ki-kicsapnak ide is a második világháború hullámai. Megjelenik a katonai megszállás, a nyilas terror, a karhatalmi diktatúra. Itt is megjelenik az ötvenes évek szelleme, a földből élők kisemmizése. A kitelepítésre ítélt sváb lakosságot sem kíméli a szégyenteljes törvénykezés. Ugyanakkor az emberség értékei ragyognak a szegények fölött. A szabadság, a szerelem, a család, az otthon, az élet, a jézusi önfeláldozás. Az asszonyban az író eszményképet rajzolt a nőről, az anyáról, a gyermekről s az őket védő közösségről. Itt is, másutt is megszégyenül a gonoszság, s az ördög visszakotródik az alvilágba (A kovácsnál).

A demokrácia igazi próbája Rácpácegres és a világ minden „rácpácegrese”. Lázár Ervin megvilágítja a demokrácia kiáltó hiányát s a közemberek valós természetét. A pusztaiak nehezen változtatnak életükön, mert évszázados tapasztalatuk szerint a felülről jött változás mindig terhekkel és megpróbáltatásokkal jár. Csodákban hisznek inkább. De ők hordozzák vágyaikban és tetteikben az emberséget. Álmaikban helyreállítják a kizökkent időt. Az író a „provincia” embereit védi, de nem a provincialitást. A maradandót, de nem a maradiságot. 

Ilyen szórakoztatókra és nevelőkre van szükség a tankönyvekben és a könyvtári vagy az otthoni olvasólámpa fényében.

 

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: