Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Arató László: Közös és kölcsönös között – új olvasmányok a felső tagozaton

Nyomtatási nézet

(Esettanulmány és ajánlat)

Évtizedek óta folyik a vita a megkövesedett kötelező olvasmányok és az olvasóvá nevelés közötti konfliktusról. E sorok írója ezt a kérdést régóta összekapcsolja a kronológia kizárólagosságának a bírálatával.[1] Ez utóbbi kérdés elsősorban a 9. évfolyamtól kezdve kulcsfontosságú, de már az általános iskola utolsó két évfolyamával kapcsolatban is felmerül. Ugyanis a tantervek jó ötven éve már ebben a két évben is előírják korszakok tanítását. Hetedikben hagyományosan a reformkort, nyolcadikban a huszadik század első felét Adytól, Móricztól József Atillán át Radnótiig. Az irodalomtörténeti szempont idő előtti belépését hosszú ideig az indokolta, hogy az egységes általános iskolában is meg kellett tanítani irodalmunk legfontosabb korszakait, el kellett jutni Janus Pannoniustól és Balassitól a XX. század klasszikusaiig, mert „úgy nem hagyhatja el egyetlen diák sem a közoktatást, hogy irodalmunk korszakairól, a reformkor nagyjairól és a huszadik század meghatározó alkotóiról ne szerezzen ismereteket”, hogy az általános iskola ne adjon valamiféle teljes, lezárt tudást.



[1]    Lásd például Arató László: 12 tézis a magyartanításról. In: ÉS 2003. február 21. [online] [2013.11.28] <http://www.irodalom21.hu/2011/05/arato-laszlo-tizenket-tezis.html>; illetve u.ő.: Kitől és mitől kell megvédeni az irodalomtörténetet? In: Kritika, 2003/11. sz.

 

A rendszerváltás és a Nemzeti alaptanterv bevezetése utáni első központi kerettanterv (1999), sőt a 2012-es új kerettanterv is megerősítette ezt a vitathatóvá vált hagyományt. Pedig a középiskola általánossá és tömegessé válása és az élethosszig való tanulás elmélete már régóta nem indokolja ezt a lezárásra, viszonylagos teljességre törő gyakorlatot. Az a szokásos érv pedig, hogy a szakiskolába kerülő tanulók e nélkül a kronológiai kóstoló nélkül nem részesülnek a nemzeti közműveltség alaprétegéből, azért vitatható, mert épp ez az a populáció, amely számára a hetedikes-nyolcadikos irodalomanyag már aligha befogadható. Tehát csak leadni sikerülhet azt, megtanulni, megszeretni, elsajátítani nem. Ennél jóval lényegesebb és valóban demokratikus elv az, hogy a leghátrányosabb helyzetűeket is a további tanulásra, szövegértésre kellene felkészíteni a társadalmi sikeresség érdekében. Illetve az, hogy az olvasóvá nevelés célja az irodalomtanítás révén ennek a diákrétegnek is hasznosabb és fontosabb, mint az elsajátíthatatlan műveltséganyag állítólagos elsajátítása. Természetesen nem arról van szó, hogy az általános iskolából száműzni kellene A Pál utcai fiúkat, a Reményt vagy Kölcsey, Vörösmarty, Arany, József Attila és Radnóti néhány versét, Móricz Zsigmond prózáját, csupán  arról, hogy ne ezek adják az irodalomórák leglényegét, és ne elsősorban korszakokhoz kötve és szerzői portrékba rendezve kerüljenek elő e nemzeti klasszikusok művei.  Petőfivel és Arannyal pedig a két nagy elbeszélő költemény kapcsán már az ötödik és a hatodik osztályban ismeretségbe kerülnek a diákok. Se ez helyes is így.

Ötödikben, hatodikban még nem akkorák a bajok. Az olvasóvá nevelés szempontjából azonban a hetedik-nyolcadik osztály talán a legfontosabb – és ezen belül is a regények. S épp ezen a területen a legnagyobb a tantervkészítők vétke és az iskola mulasztása. Sokan leírták már, hogy A kőszívű ember fiai a legkevesebb diák által elolvasott kötelező olvasmány[1], ennek ellenére az iskola hetedikben erőlteti tanítását, noha Jókai nyelve, mondatszerkezetei nem megkedveltetik a gyerekekkel a regényolvasást, hanem elidegenítenek tőle. Bármennyire Jókai volt a magyar polgári olvasóközönség megteremtője, bármennyire csodálatos is a nyelve, a mai diákolvasó szenved vele. Hasonló a helyzet Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című nagyszerű regényével. Van, ahol, és van, ahogy tanítható a „Légy jó”, de sok-sok diák viszolyog Nyilas Misitől, és sok-sok tanár vall arról, hogy ma már nincsenek sikerei a regény tanításával. Mégis a megszokás és a hagyomány ereje nem engedi, hogy a könyv csupán a sok-sok lehetséges olvasmány egyikévé „süllyedjen”. Az éppen érvényes, új – de régimódi – kerettanterv ugyan elvileg lehetővé teszi, hogy Móricztól a kötelező egy mű ne Nyilas Misi regénye legyen, helyette mégsem javasol eligazító módon és energikusan más regényeket. A cél pedig nem lehet az, hogy regények helyett csupán novellákat olvassanak a diákok. A 2012-es központi kerettanterv elvileg lehetőséget teremt szabadon választott olvasmányok feldolgozására, csakhogy erre sem komolyan vehető órakeretet, sem vonzó és friss kínálatot nem ad. A Nagyepikai alkotás – regényelemzés című fejezet 8 órát (!) biztosít egyrészt Mikszáth Szent Péter esernyője című regényének feldolgozására, ami normális esetben egymaga legalább négy órát vesz igénybe, másrészt az ajánlott olvasmányok feldolgozására – a fennmaradó körülbelül négy órában. Az évi kb. 72-78 órából 4-et. Az ajánlat, kínálat pedig így hangzik: „Ajánlott és/vagy egyéni olvasmányok, pl. Jules Verne, Mark Twain, Dickens és mások műveiből; a klasszikus és kortárs, magyar és világirodalmi ifjúsági irodalomból – műbemutatások, értelmezések, ajánlások (a házi olvasmányok megközelítési szempontjainak alkalmazása, önálló állásfoglalással).”[2] Mindezt a Szent Péterrel együtt nyolc órában…

Akkor viszont Jókai és Móricz regényei helyett vagy esetleg mellett mit olvastassunk a gyerekekkel? A választ korábbról kell kezdeni. Magának a kötelező olvasmány fogalmának a revideálásával, illetve relativizálásával. Gordon Győri János a kötelezők szükségességét, jogosultságát fenntartva (!) a közös és kölcsönös olvasmányok mellett érvel. „A kölcsönös olvasmányok rendszere utat enged a jelenkornak, a divatirodalom és a populáris irodalom aktuális közösségteremtő erejének, függetlenül az ehhez hozzájáruló művek esztétikai értékminőségétől, miközben ugyanakkor nem zárja ki azt sem, hogy az individuumok és kisközösségek értékvilága a magas irodalmi, nagyközösségi kánonnal vagy annak egyes darabjaival essen egybe – vagyis hogy a gyerekek maguktól, maguknak akár éppen a hivatalos kánonba tartozó műveket válasszanak olvasásra.”[3] Én ennél érdesebben úgy fogalmaznék, hogy az iskolán kívüli olvasmányok beemelése az irodalomórára az olvasóvá nevelés létérdeke. „Ez önmagában felszabadító-emancipáló hatású a diák számára: az iskola demonstrálná, hogy elfogadja, nem pedig megveti a diák »saját« kultúráját. Az irodalomóra a kölcsönösség, a kölcsönös megnyílás terévé válhatna, az öröm világa felé tenne lépést a kötelesség (klasszikusok olvasása) felől. Eközben a tanárnak természetesen arra kell törekednie, hogy a klasszikusokat is az öröm világába emelje.[4] Ennek a megfontolásnak jegyében született például a jobb sorsra érdemes és ma csak az interneten megtalálható Sulinova-programcsomag Amit a pad alatt olvasunk című munkatankönyve.[5]

Mindezek jegyében szükségesnek tartom, hogy a hatodik-hetedik évfolyamon a kötelező olvasmányoknál nagyobb szerepet játsszanak a megegyezéssel kiválasztott közös olvasmányok és azok a kölcsönös olvasmányok, amelyeket egyes diákok ajánlanak más diákoknak, s amelyeket nem kell az osztály minden diákjának – határidőre – elolvasnia. Ennek az írásnak azért Közös és kölcsönös között a címe, mert a magam gyakorlatában a két olvasmánytípust többnyire együttesen kezelem, ösztönzöm azt, hogy minél több kölcsönös olvasmány váljék közös olvasmánnyá. Az alábbiakban négy kortárs ifjúsági regény tanításával kapcsolatos szempontokat, illetve a művek feldolgozása során szerzett tapasztalataimat összegzem. Sajnos a négy regényből egy sem magyar szerző műve, mivel a gyerekek nem ajánlottak magyar ifjúsági regényeket. Ez nem egészen véletlen, a magyar gyermekirodalomból a kisebbeknek írott könyvek mellől még jórészt hiányoznak a nagyobb kamaszoknak írt regények.  Az 5-6. osztályban ma már más a helyzet: Berg Judit Rumini című sorozata a – szerintem föltétlenül tanítandó – Harry Potter népszerűségéhez vethető, ahogy Leiner Laura Szent Johanna Gimnázium című sorozata a kicsit nagyobbaknál lett abszolút bestseller. A kamaszlányoknak szóló regény tanításáról még nem szereztem kellő tapasztalatokat, ahogy Nógrádi Gábor ezt a közönséget célzó regényeinek iskolai feldolgozásáról sem. A gyerekek „kegyetlen” szavazása az utóbbiakat egyelőre nem juttatta be a döntőbe, az előbbi sorozatra pedig én nem voltam még eléggé felkészülve.

Az a négy könyv, amelyeket a gyerekek szabadon választhattak és csoportmunkában dolgoztak föl a következők: Susan Collins Éhezők viadala, Louis Lowry Az emlékek őre, Lois Sachar Stanley, a szerencse fia, Robert Williams Luke és Jon.

 

Az olvasmányok kiválasztásáról

Diákjaim a kötelező olvasmányok év eleji megbeszélése és elolvasásuk időzítése során – az előző évek kedvező tapasztalatai alapján – már követelik az általuk ajánlott könyvek listára vételét. Ilyenkor rengeteg javaslat érkezik, amelyek közül hármat-ötöt választunk ki. Azokat, amelyeket sokan ajánlanak. Az ajánlat nem állhat csupán a cím megnevezéséből, hanem rövid korteskedő érveléssel jár együtt. Ezek után a faliújságra kikerült listán kell – megadott határidőig – jelentkezni az egyes műveket feldolgozni kívánó csoportokba. Természetesen ilyenkor a kortársi-baráti kapcsolatok is belejátszanak abba, hogy ki hova csatlakozik, ezt azonban inkább előnynek, mint hátránynak tartom. Az előző évben olyan könyvek kerültek a listára, mit Darren Shan ifjúsági horrorregénynek, vámpírregénynek nevezhető Rémségek cirkusza című könyve vagy a Jumurdzsák gyűrűje (Pierrot–Szélesi Sándor) című, kevésbé közismert, az Egri csillagok helyszíneit és motívumait jelenünk felől felelevenítő időutazásos krimi. Ugyancsak a kölcsönös olvasmányok között szerepelt az alighanem nagyobbaknak való Az alapítvány című trilógia (Asimov) első kötete is, amiről nem tudtam lebeszélni néhány nagyon okos és meglehetősen olvasott sci-fi-rajongó fiatalembert. Tanárként könnyen visszarettenhetünk a Rémségek cirkuszától, de az „egyet ti, egyet én” kölcsönösségi elvét nem szeghettem meg, amellett a vámpírregények nagy divatja idején nem lett volna szerencsés a könyv „letiltása”. Ráadásul később kiderült, hogy ez a regény a családon belüli kapcsolatokról, a kamasz családon belüli magányáról, a barátságról meglehetősen fontos dolgokat mond el, továbbá sem stilisztikai, sem lélektani szempontból nem tekinthető a legsilányabb fércművek egyikének. Ha már a vámpírregények kerültek szóba, megjegyezném, hogy Stephanie Meyer hihetetlen sikerű Alkonyat-tetralógiája nem méltánytalanul került a népszerűségi listák élére. Az sem lehet véletlen, hogy a ponyvaregények közül éppen ezt fordította le korunk egyik legjelentősebb költője-írója, Rakovszky Zsuzsa. A sorozat a vámpírmotívum felelevenítésével valami olyasmit hozott vissza az olvasáskultúrába, ami a romantika óta kikerült az irodalomnak mind a populáris, mind az arisztokratikus regiszteréből. A beteljesületlen bár kölcsönös szerelem, vágyódás tematikáját. A szerelem áthághatatlannak látszó korlátokkal való küzdelmét. A rendi korlátok leomlása és a szexuális forradalmak után a szüzesség kényszerű őrzése hitelesen szinte megjeleníthetetlenné vált. Meyer azonban egy vámpír és egy közönséges lány szerelmének történetével hihetővé tette a vágy beteljesítésének végtelen halasztását, hisz egyesülésük halálos áldozattal jár. Az olcsó vámpírelem lehetővé tette igen összetett lelki folyamatok korábban már anakronisztikussá vált finom ábrázolását. (Nem véletlen, hogy a regény főszereplőjének kedvenc könyve Emily Brontë Üvöltő szelek című műve.) Sőt, a vámpírfiú sok évszázados életkora arra is alkalmat adott, hogy archaikus viselkedési és nyelvi elemek és a modern kamasz nyelvhasználat kontrasztja is a regény hatóeszközei közé kerüljön. Emellett a fantasztikus közvetítés, világteremtés arra is módot nyújt, hogy a fiatal lányoknak a szüzesség elvesztésétől való egyáltalán nem múltba tűnt félelme is elbeszélhetővé váljon. Ez a regényfolyam – ahogyan a legtöbb népszerű és ifjúsági regény – azt is lehetővé teszi, hogy általa az epika egyik legalapvetőbb formateremtő eszközét[6], a késleltetést, a retardációt is tanulmányozzák a gyerekek egy számukra különösen vonzó olvasmányon.

A négy regény közül egyet – be kell vallanom – nem a diákok, hanem a tanár tett fel a listára. Robert Williams Luke és Jon című kitűnő könyvéről, a Scolar Kiadó igen színvonalas ifjúsági, nagykamasz olvasóknak szóló sorozata egyik darabjáról van szó. Ez a sorozat még kevés diákhoz jutott el, pedig a nagykamaszoknak szóló kortárs regényirodalom legigényesebb, legfrissebb, az elmúlt tíz évben keletkezett alkotásait (pl. Jan Teller: Semmi, Wolfgang Herrendorf: Csikk) juttatja el a magyar olvasóközönséghez, vagyis azt a könyvtípust, amiből ma a legnagyobb hiány érzékelhető minálunk.


A regények feldolgozása

A diákok négyes-ötös csoportokban dolgozták fel a műveket – közös és különböző szempontok alapján. Az emlékek őrét 12-en, a Luke és Jont 13-an, az Éhezők viadalát 11-en választották. A Stanely, a szerencse fiát végül mindenkinek el kellett olvasnia. A regények műfaját, terét és idejét, a szereplők rendszerét, az elbeszélői nézőpontot és beszédhelyzetet minden csoportnak be kellett mutatnia. Ugyancsak közös szempont volt az, hogy a diákoknak magyarázatot kellett adniuk választott könyvük közönségsikerére. A csoportok megalakulása után három hét volt az olvasásra. Ezután az egy olvasókörbe tömörült diákok egy tanórát kaptak a regény szempontok alapján való, csoportban folytatott megbeszélésére, egyet a PPT és a poszter elkészítésére és kettőt a bemutatásra. Valójában végül a csoportmunkából is, a bemutatókból is három-három tanóra lett. Utóbbiból azért is, mert ugyanarról a könyvről többféle szempontot középpontba állító prezentációk készültek. Azaz produktumot kellett előállítaniuk, így a feldolgozás kicsit hasonlított a projektmunkára. A felkészülés és a bemutatás között egy hétvége is volt, hogy a számítógépes bemutatón otthon is dolgozhassanak, bár a második óra a számítástechnika teremben zajlott, otthonra csak a számítógépes prezentáció tökéletesítése maradt. A „közös” Stanleyre a csoportprojekt előtt három óra jutott. (Azaz a tantervileg biztosított négy helyett mindösszesen tíz óra. S meggyőződésem szerint még ez is jóval kevesebb a kelleténél.)

A következőkben rövid összegzést adok az egyes regényekről, olvasásuk, tanításuk értelméről, remélhető hozadékáról és a művekben rejlő pedagógiai lehetőségekről. Tanulmányom végén pedig melléletben közlöm a feldolgozás során használt szempontok, feladatok egy részét.

 

Stanley, a szerencse fia

A könyv azért érdemes a tanításra, mert kiváló bevezetést jelenthet a sajátos időfelbontási technika követéséhez, az idősíkváltások befogadásához. Így diákunk már hatodikban, hetedikben olyan olvasói tapasztalatot szerezhet, amely előkészít a modern epika olvasására. A könyvből készített színvonalas filmadaptáció kiváló lehetőséget kínál a regény és a film időkezelése közötti különbség bemutatásához, az epikai idősíkváltás és a filmi flashback összevetéséhez. Emellett a korok között mozgó cselekmény alkalmas a történeti érzék fejlesztésére, a mitikus-eredettörténeti motívumok pedig elgondolkoztathatnak sors és egyéni szabadság, a nagy klasszikusok által olyan gyakran témává tett viszonyáról.

(A részletes feladatsort lásd a mellékletben!)

 

Az emlékek őre

Ez a regény a negatív utópiák közé tartozik. Orwell 1984 című regényének (esetleg Bradbury 451 Fahrenheitjének) hatása érzékelhető benne. Azonban egyrészt fiatalabbak számára íródott, másrészt a pretextushoz és architextushoz (műfaji előképhez) való viszonya igen eredeti és kreatív. A benne felidézett társadalom eleinte jóval vonzóbb, mint az 1984-ben, és Jonasnak avagy a 19-esnek beavatástörténete izgalmas fokozatosságot mutat. Igaz, Winston Smith esetében is vannak beavatók (O’Brien), itt fontos, hogy a főszereplő kamasz, akinek a beavatódása, mesterével való közös emlékelsajátító processzusa, felnőtté válása egyben küldetésének fokozatos megtalálása is. Ahogy a család és a társadalom érzelemhiányának felismerése is csak fokozatos. A kötelező reggeli családi álombeszámoló, a 12-esek szertartása, a kivételes színlátás eredeti találmányok. Eltér a könyv előképeitől abban is, hogy itt az „utolsó ember” lázadása sikeres vagy legalábbis sikerrel kecsegtet. Ugyanakkor az érzelem-, individualitás- és problémamentes társadalomban itt is fontos szerepet játszik az újnyelv (newspeak), ami nyelv és gondolkodás viszonyának filozófiai-nyelvészeti-pszichológiai kérdésével való első ismerkedésre is módot nyújt.

(A feladatsort lásd a mellékletben!)

 

Éhezők viadala – I. kötet

A választott olvasmányok közül ez a leginkább bestseller, divatolvasmány. A népszerűségen kívül több szempontból is érdemes tanítani. Egyrészt igen érdekes, és a gyerekek számára is felismerhető műfajkeverék. Posztapokaliptikus antiutópiaként szokás besorolni. Erre a műfaji megnevezésre a diákok természetesen aligha hibázhatnak rá (bár a Google még ezt is elképzelhetővé teszi!), de negatív utópia jellegére már csak Az emlékek őrével egyidejű feldolgozása miatt is rájönnek. Műfaji keverék mivoltát felismerhetik. A negatív utópia mellett akcióregényként, gladiátorregényként, szerelmi regényként és valóságshow-ként olvashatják. Persze ezekre az elemekre kérdések segítségével célszerű a csoportot rávezetni. A valóságshow-kritika különösen izgalmas rétege a regénynek, ha nem is egészen eredeti. „Suzanne Collinst szokás plagizálással vádolni, hiszen a valóságshow-ként előadott gyilkosságról valóban készültek már regények és filmek (pl. Stephen King: Running Man), sőt összezárt és egymás legyilkolására kényszerített tinikről is (Koushun Takami: Battle Royale).”[7] Collins regényében a valóságshow meglepő módon elősegíti a lányregény jelleg kialakulását, hiszen a fiatalok szerelme azért nem bontakozhat ki, mert a nézettség, a győzelem céljából folytatott szerepjáték miatt maguk sem tudják, hogy a másik csak tetteti vagy érzi is a vonzalmat, amit a nézők megnyerése érdekében mutatniuk szükséges. Ez a megfigyelés alatt állás, nézőknek játszás adja a regény késleltetési mechanizmusának egyik fontos elemét. (A „ki marad életben” versenye biztosítja a késleltetés, feszültségkeltés másik vonulatát.) Az antikizált, gladiátorviadalra hajazó, akciódús cselekmény pedig bizton számíthat a fiúolvasók érdeklődésére. A regény értékei kitűnnek abból is, hogy a népszerű filmváltozat éppen ebből a mélyebb médiakritikai rétegből, s ennek az érzelmek homályosságát, megzavarodottságát, kifejletlenségét okozó jellegéből szinte semmit nem próbál visszaadni.

(A feladatsort lásd a mellékletben!)

 

Luke és Jon

Ez a regény különösen bővelkedik erkölcsi, pedagógiai tanulságokban, de ez a vonása nem megy az olvashatóság rovására. Luke anyját halálos baleset éri, apja pedig nem képes az ebből fakadó depresszióból és alkoholizmusból kilábalni. Így kénytelenek régi lakhelyükről elköltözni és egy másik városban, egy olcsóbb házban folytatni életüket. Megélhetésüknek nincs biztosítéka, Luke-ot a jogos önsajnálat fenyegeti, amiből csak festegetési szenvedélye tudja valamelyest kiragadni. Luke felépülését az segíti elő, hogy új lakhelyén egy nála is szerencsétlenebb fiúval, Jonnal akad össze, akinek nincsenek szülei, és magatehetetlen nagyszülei borzalmas állapotban lévő házában tengeti életét, miközben legfontosabb gondja az, hogy a gyermekvédelmi hatóságok elől eltitkolja: környezete nem alkalmas nevelésére. Ez nem derülhet ki, mert ha kiderülne, a város rettenetes nevelőintézetébe kerülne. Az iskolában Jon a megvetett pária, minden gúny és diákhecc céltáblája. Luke védelmére szorul, és barátságuk Luke presztízsét rombolja. Izgalmas és felemelő folyamat, ahogy a regény különc és szerencsétlen hősei egymást emelik ki a mélyből. Luke-ot az övénél is teljesebb árvaság megismerése, apját az, hogy Jon látogatásai miatt nem adhatja át magát teljesen depressziójának és alkoholizmusának, majd az, hogy Jon mindinkább segédjévé, nevelt fiává válik a tehetséges, de magát felesége tragédiája miatt elvesztett faszobrásznak. A nálánál is elesettebbért érzett felelősség lesz mindegyikük orvosságává. A regénynek ráadásul van egyfajta, az analitikus drámák szerkezetére emlékeztető rétege is. Jon fokozatosan idézi fel anyja alakját, és fokozatosan derülnek ki a hivatalosság által öngyilkosságként értelmezett baleset körülményei, előzményei. A regény a halál domesztikálásáról, feldolgozásáról és ebben a másoknak és a művészetnek betöltött szerepéről szól. Az apa szobrász, a fiú festő. A könyv egyben művészregény és ars poetica is.

(A feladatsort lásd a mellékletben!)

 

 

Mellékletek

Stanley, a szerencse fia

I. A cím értelmezése

a.  A Szerencse fia-e Stanley?

b.  Mire utal a regény eredeti címe, a Holes (Gödrök, Lukak)? Keress konkrét és jelképes értelmet!

c.  Sorold föl a legfontosabb gyerekszereplők nevét! Legalább négy esetben mondjátok el, hogy ki miért kapta, kaphatta a becenevét!

 

II. A jelenbeli történet

a.  Miért kerül Stanley a Zöldtó Táborba?

b.  Miért félrevezető a tábor és a helység neve?

c.  Milyenek a tábori életkörülmények?

d.  Mit kell a táborlakóknak csinálniuk a táborban?

e.  Jellemezd a tábor vezetőit, a nevelőket!

f.  Jellemezd a táborbeli fiúk egymáshoz való viszonyát, kapcsolatrendszerét!

g.  Hogy alakul ki és miképpen mélyül el Zéró és Barlanglakó kapcsolata, barátsága?

 

III. A múltbeli történetek

a.  Hogyan lett szegény a Yelnats család?

b.  Hogyan lett Kathrine Barlow tanítónőből Csókos Kate Barlow, a rettegett vadnyugati bandita?

c.  Hogyan kapta becenevét Csókos Kate? Ki volt első gyilkosságának áldozata, miért és hogyan ölte meg őt Kate?

d.  Hol és hogyan fűződik először a jelenbeli történetbe a múlt? Keresd meg a regénynek teljesen a múltban, az 1880-as években játszódó fejezeteit!

e.  Keress példákat az egy fejezeten belüli idősíkváltásokra!

f.  Hol kapcsolja össze maga Stanley saját jelenbeli helyzetét ősei helyzetével,  a róluk szóló történetekkel?

 

IV. Mítoszok

Ismertesd a regény mesei-mítoszi történeteit! Pl.

a.  Miért lettek a Yelnatsok szerencsétlenné, milyen átok ül rajtuk?

b.  Miért száradt ki a Zöld tó?

 

V. Összefüggések

1.  Miért és mióta szerencsétlen a Yelnats család? Kinek az életében hogyan jelentkezik a balszerencse?

2.  Hogyan függ össze a Zöldtó Tábor helyszíne és a Yelnats család története? Ki kapcsolja össze Zöldtó városának és a Yelnatsoknak a történetét?

3.  Hogy néz ki a tábor igazgatója, és miért ásat gödröket a táborlakókkal?

4.  Hogyan függ össze Zéró családtörténete Stanley családtörténetével?

5.  Milyen párhuzam vonható Kate Barlow és Sam, illetve Stanley és Zéró története között?

6.  Milyen ígéret megszegése okozta a Yelnats család balszerencséjét, s mi vet véget ennek a balszerencsének?

 

Az emlékek őre

(Egy-egy csoport cédulákon két-három feladatot is kap.)

A.

Az emlékezet fontossága

–  Miért, mikor és hogyan törlődött?

–  Milyen nyomokban és formákban él?

–  Miért szabadultak meg az emlékezettől?

–  Mi szükség van az emlékezetre?

B.  Kapcsolat fájdalom és öröm között; a látás motívuma

C.  Foglalkozások és társadalmi szerepek a regény világában

D.  Az emlékek őrének társadalma, szokásai, szertartásai

E.  Szerelem, szexualitás, utódok, család a regényben

F.  Gábriel, az újgyerek és a szánkó – említéseik, jelképes jelentéseik

G.  Meztelenség, elbocsátás – említései és jelképes jelentései

H   „Máshol” jelentései, a jelentések átalakulásának, feltárulásának folyamata

I.   Mennyiben tekinthető ésszerűnek a regény társadalma?

J.   Negatív vagy pozitív utópia inkább Az emlékek őre? Érveljetek mindkét álláspont mellett a döntés előtt!

K.  Az emlékek őrében előforduló új szavak és az elfeledett szavak, nyelv és emlékezet nyelv és társadalmi berendezkedés kapcsolata (Készítsetek szótárt, esetleg angol–magyar szótárt!)

L.  A mai társadalmak milyen vonásainak végigvitele ez az utópia?

 

Éhezők viadala

A.  Panem társadalma és története (A Panem szó jelentése, a benne rejlő szállóige jellegű utalás is!)

B.  A média szerepe a regényben – a valóságshow-k és a regény

C.  A viadal célja, szabályai, lefolyása

D.  Szerelmi szál: Katniss és Peeta viszonya, a késleltetés változatai (Mikor miért nem „jönnek össze”, miért nem hisznek egymásnak?)

E.  Katniss előtörténete, élettörténete, a felidéződő emlékek és a felidéződés apropói

F.  Önmegőrzés és lázadás

 

Luke és Jon

A.  Jelen és múlt párhuzamos feltárulása a műben (Jon emlékei – mi minek a kapcsán?)

B.  Halálok és elmélkedések a halálról

C.  Jon szerepe Luke-ék életében – hatása Jonra és apjára

D.  A művészet motívuma a regényben, elmélkedések a művészetről, ars poeticák

E.  Rejtélyek, titkok, döntések a regényben

F.  Ki hogyan különc? (Luke, Luke apja, Luke anyja, Jon)

 

Felhasznált források

Ábrahám Mónika: 12-14 éves gyerekek olvasási, könyv- és könyvtárhasználati szokásai. In: Új Pedagógiai Szemle. 2006.1. sz. [online] [2013.11.15.] <http://epa.oszk.hu/00000/00035/00099/2006-01-ta-Abraham-12.html>.

Arany Zsuzsanna: Vámpírmítosz az irodalomban. In: Józan Ildikó-Kulcsár Szabó Ernő-Szegedy-Maszák Mihály (szerk.): Az elbeszélés módozatai. Bp.: Osiris, 2003. p.71-89.

Gans, Herbert J.: Népszerű kultúra és magaskultúra. In: Wessely Anna (szerk.): A kultúra szociológiája. Bp.: Osiris, 2003.

Kerber Zoltán (2009, szerk.) Az olvasóvá nevelés problémái az ezredfordulón. [online] [2013.11.15.] <http://www.ofi.hu/tudastar/olvasova-neveles>.

Magyar nyelv és irodalom kerettanterv, 2012. [online] [2013.11.15.] <http://kerettanterv.ofi.hu/2_melleklet_5-8/index_alt_isk_felso.html>.

Nagy Attila: Középiskolások olvasás- és művelődésszociológiai vizsgálata. Bp.: OSZK-Gondolat, 2003.

Péterfi Rita A Harry Potter-nemzedék és a könyvek. A fiatalok olvasási és könyvvásárlási szokásairól 2010-ben. Bp.: Hatágú Síp Alapítvány, 2010.

 




[1] Pl. Gombos Péter: „Ó, mondd, te mit választanál!” – A tanár felelőssége és lehetőségei a kötelező olvasmányok kiválasztásában, In: Könyv és Nevelés. 2009. 2. sz. [online] [2013.11.28.] <http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125&action=article&id=984>.

 

[3] Gordon Győri János: Kötelező-közös-kölcsönös. In: Könyv és Nevelés. 2009. 2. sz. [online] [2013.11.15.] <http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125&action=article&id=982>.

 

[4] Arató László: Manipulált (mini)kontextusok avagy milyen szövegvilág is van a magyarórán? In: Iskolakultúra, 2004. 8. sz. Megjelent a L’Harmattan Kiadó Laikus olvasás c. kötetében is.

 

[5] Amit a pad alatt olvasunk. (A Sulinova Szövegértés-szövegalkotás programcsomagjából): [online] [2013.11.15.] <http://www.sulinet.hu/tanar/kompetenciateruletek/1_szovegertes/modulleirasok/8._evfolyam/a_tipus/tanuloi_munkafuzet/h-asze0805_szova_8-5_diak.pdf>.

 

[6] Lásd például Poszler György: Kétségektől a lehetőségekig. Bp.: Gondolat Kiadó, 1983. p.329-336.

 

[7] Boronkai Szabolcs: Kezdődjék a játék. [online] [2013.11.15.] <http://sardobalo.blog.hu/2012/12/22/kolbenheyer_olvas_cxvii_kezdodjek_a_jatek>.

 

 


 

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: