Dippold Péter: Közkönyvtárak és az oktatás

Nyomtatási nézet

A könyvtárak tevékenységére meghatározó módon hat a médiaforradalom. Fennmaradásuk érdekében meg kell találniuk az új utakat közönségükhöz. A könyvtárak egyes típusaihoz tartozó intézmények szerepük szerint különbözőképpen reagálnak az új kihívásokra. Valamennyiükre jellemző azonban, hogy át kell gondolni kapcsolatukat használóikkal. Ez ugyanis létük és fennmaradásuk alapja.

A könyvtárak tevékenységére meghatározó módon hat a médiaforradalom. Fennmaradásuk érdekében meg kell találniuk az új utakat közönségükhöz. A könyvtárak egyes típusaihoz tartozó intézmények szerepük szerint különbözőképpen reagálnak az új kihívásokra. Valamennyiükre jellemző azonban, hogy át kell gondolni kapcsolatukat használóikkal. Ez ugyanis létük és fennmaradásuk alapja.

Az 1999-ben keletkezett Bolognai nyilatkozat, illetve az ekkor induló bolognai folyamat nyomán a felsőoktatás területén mélyre ható egységesülés tapasztalható Európában. A folyamat természetesen az oktatás egyéb részeire is hatást gyakorol. A bolognai körben részt vevő országok oktatási minisztereinek 2010-es bécs–budapesti értekezletén kijelölték az Európai Felsőoktatási Térség további sikeres működésének biztosításához szükséges új prioritásokat. Ezek között nagy hangsúllyal szerepel az életen át tartó tanulás. „A bolognai folyamat az élethosszig tartó tanulást egy olyan komplex, rugalmas rendszerként képzeli el, amely tanulási folyamatban nincsenek zsákutcák, mindenre épül valami, minden vezet valahová, s ahol a felsőoktatásba nem hagyományos utakon is be lehet kerülni.”^[1]

Az életen át tartó tanulás támogatására kifejlesztett Európai Képesítési Keretrendszer nyomán folyamatban van a magyar dokumentum kidolgozása, az OFI TÁMOP pályázata komoly döntés-előkészítő háttértanulmány megszületését támogatta. A kormány 1229/2012. (VII. 6.) kormányhatározatában^[2] elfogadta az eddig végzett munka irányait, és 2013. november 30-i határidőt szabott a Magyar Képesítési Keretrendszer kidolgozására, az európai uniós jelentés elkészítésére, valamint annak az Európai Képesítési Keretrendszer Tanácsadó Testületéhez való benyújtására.

Vizsgáljuk meg, hogy az egész életen át tartó tanulásban milyen módon vesznek részt a magyar könyvtárak. Kapcsolatuk az oktatással nagyban függ típusuktól: az iskolai könyvtárak tevékenységük és az ott szolgálatot teljesítő könyvtárostanárok révén a közoktatás integráns részét képezik, az egyetemi-főiskolai és a tudományos szakkönyvtárak szoros szimbiózisban élnek a felsőoktatással, míg a közkönyvtárak lehetőségeik szerint az oktatási rendszer bármely szegmenséhez kapcsolódhatnak. A továbbiakban a közkönyvtárak szerepével foglalkozom.

Az egész életen át tartó tanulás egy része a szervezett oktatás keretein belül történik, de ennek végeztével gyakran nem formális vagy informális módon jutnak az emberek tudáshoz és információkhoz. A nem formális tanulás forrásai az oktatási rendszeren kívül szervezett képzések, tanfolyamok, amelyek általában nem zárulnak széles körben elfogadott bizonyítvány megszerzésével. Az informális tanulás azokat a tevékenységeket takarja, amelyeknek elsődleges célja nem a tanulás, de végzésük során új ismereteket szerezhetünk. Ebbe a körbe tartoznak a különböző előadások, szakmai konferenciák és beszélgetések, de új ismeretekre tehetünk szert könyvekből, filmekből stb. is. Nyilvánvaló, hogy a közkönyvtárak szerepét főleg ebben a két szegmensben lehet keresni.

A közkönyvtárak jövőképe

Roger E. Levien 2011-ben készített egy tanulmányt az ALA számára, amelyben számba vette a közkönyvtárak jelenlegi helyzetét, változó környezetét, és ajánlásokat tett a jövőbeni fennmaradásuk érdekében.^[3] Jóllehet az amerikai közkönyvtárak helyzete sokban eltér a hazaitól, megállapításai sok szempontból megfontolandóak. A jövőt négy dimenzióban vizsgálja tanulmányában. Az első szempont a könyvtárak virtualizációja. A hagyományos fizikai könyvtári állomány, a könyvtárosok személyes kapcsolata a használókkal, a helyi szolgáltatások mellett (helyett?) a hangsúly egyre inkább eltolódik a virtuális szféra felé. A második dimenzióban a könyvtárhasználók szempontjait veszi Levien alapul: mennyire fókuszálnak a közkönyvtárak az egyénre, és milyen mértékben elégítik ki a közösségek igényeit? A harmadik terület a gyűjteménycentrikus szolgáltatások eltolódása a különböző eszközök segítségével, a használók közreműködésével felépülő könyvtár „teremtése” felé, amelyben az alkotó tevékenység kerül túlsúlyba. Negyedik dimenzióként pedig Levien a közkönyvtárak jelenlegi portál típusú közvetítő szerepével (ti. a könyvtárak által megrendelt vagy általuk létrehozott különböző adatbázisok használatának segítése) állítja szembe a közkönyvtárak archiváló tevékenységét a helyi vonatkozású anyagok tekintetében.

A dimenziók szélsőségeit az 1. ábra mutatja be.^[4]

Levien következtetése szerint a XXI. századi közkönyvtárban a tevékenységek köre a fizikai szférából inkább a virtuális felé tolódik el, az egyénekre fókuszáló könyvtári szolgáltatási szemlélet egyre jobban a közösségi szolgáltatások felé fordul, a fizikai és virtuális gyűjteményen alapuló könyvtár az alkotó tevékenységet támogató hellyé válik, és – a felfutó digitalizálási tevékenység és a helyi dokumentumok iránti érdeklődés miatt – egyre erőteljesebb lesz archívum jellege.^[5]

Mi kapcsolódhat ebből a vízióból az oktatáshoz? Szinte minden. Ugyanis a jövő könyvtárának tevékenységét is – legyen ez bármilyen – a könyvtárosok irányítják. A változások nem hagyják változatlanul a könyvtárosok kompetenciáit, a használók mentorává váló, több nyelven beszélő, kommunikatív és az információs technológiákhoz értő szakemberekké kell válniuk. A közkönyvtárak továbbélését a XXI. Században a könyvtárosok személyisége mellett a könyvtár mint „harmadik hely” biztosíthatja, no meg a szolgáltatások ingyenessége vagy alacsony ára. Pozitív hatással bír a jövőre nézve is a könyvtárak elvszerű működése (pl. ragaszkodásuk az információszabadsághoz, a használók adatainak védelme). A közkönyvtárak a helyi öntudat, büszkeség letéteményesei is (legalábbis az USA-ban így juthatnak helyi forrásokhoz), és tagadhatatlan előnyük, hogy „csomagokban”, kombinálva kínálják információs, tanulási és oktatási szolgáltatásaikat. Nehéz lenne rangsorolni fontosság szempontjából a fentebb felsorolt, közkönyvtárakra vonatkozó jellemzőket. A könyvtárak és az oktatás kapcsolata szempontjából a személyi tényező domináns jellege mellett azonban véleményem szerint döntő fontosságú a szolgáltatások igény szerint kombinált, csomagszerű megvalósítása. Erre néhány példát hozok fel. Ha például egy tanulócsoport azzal az igénnyel lép fel, hogy közös tanulás céljából szeretnének egy szeparált teret használni, jó, ha a könyvtár felkészült egy ilyen igényre. Tanórák tartására is alkalmas közös internetes terek fenntartása is célszerű, mint ahogy a gyerekfoglalkozások helyszínéről is gondoskodni kell. A könyvtáros a rendezvények jellegéből adódóan lehet oktató, fe- lügyelő, de akár passzív résztvevő is. A „csomag” lényege, hogy alakítható, változtatható legyen, egyszóval rugalmasan alkalmazkodjon a különféle igényekhez.

Nem formális tanulás a magyar közkönyvtárakban

A közkönyvtárak szerepéről az oktatási folyamatokban a nem formális tanulás terén Magyarországon egyetlen célzott felmérés készült, az ENTITLE uniós program keretei között 2008-ban.

A beérkezett kérdőívek értékelését a Könyvtári Intézet munkatársai végezték el, az ENTITLE programban megjelölt céloknak leginkább megfelelő módon 6 megyei könyvtár összesen 29, illetve 68 városi könyvtár összesen 177 kérdőívet töltött ki (a kitöltés ugyanis a tájékoztatóban megfogalmazottaknak megfelelően szolgáltatásonként történt). A kérdőívben többek között a szolgáltatás típusára, a célcsoportokra, a szolgáltatás módjára, az alkalmazott technikára, a résztvevők számára és a pénzügyi alapokra vonatkozó kérdések szerepeltek.^[6] Érdemes a felmérés néhány eredményét újra felidézni (2. ábra).

2. ábra: A szolgáltatás típusai a megyei könyvtárakban

Bár a hat megyei könyvtár adatai alapján nem állíthatunk fel pontos országos helyzetképet, mégis látható az elektronikus szolgáltatások oktatásának túlsúlya a kínálatban, ezek közül is majdnem minden vizsgált könyvtárban tartottak e-szolgáltatásokkal és internethasználattal kapcsolatos tanfolyamokat. A könyvtárhasználat oktatása is jelentős arányban jelentkezik a vizsgált intézményeknél. Az egyéb szolgáltatások magas száma mutatja a könyvtárak rugalmasságát a helyi igények kiszolgálására. Ezek közül néhány példa: Nyíregyházán a felnőttek számára távoktatási módszerrel tartottak kísérleti képzést a digitális fotózásról és képszerkesztésről. Az interaktív képzésen 12-en vettek részt. Az egri megyei könyvtár a könyvtáros hallgatók képzése mellett több olvasásnépszerűsítő programot indított, többek között hátrányos helyzetű gyermekek számára is. A Pest Megyei Könyvtár idősek számára tartott mobiltelefon-
használati foglalkozásokat, amelyeken a nyugdíjasok saját tempójuknak megfelelően, önállóan haladtak az ismeretek megszerzésében.

3. ábra: A szolgáltatás típusai a városi könyvtárakban

A 68 városi könyvtár adatai már nagyobb lehetőséget adnak az általánosításra.  Saját szolgáltatásaik megismertetése, valamint iskolai oktatás céljából magas számban tartanak könyvtárhasználati tanfolyamokat (3. ábra). Jelentős az internethasználat oktatásának, valamint a rendhagyó tanórák aránya. Az e-szolgáltatások (e-bankolás, ügyfélkapu) megismertetése alacsonyabb számban szerepel a felmérésben, mint a megyei könyvtáraknál. Ennek egyik oka lehet, hogy a városokban nem mindig a könyvtárakba telepítik az e-Magyarország pontokat. Az egyéb szolgáltatások között két városi könyvtárban is tanfolyamot tartanak az európai uniós ismeretekről (Edelény, Gödöllő), de szerepel közöttük honismereti előadások tartása (Edelény), GPS, mobil telefonos internethasználati tanfolyam, szünidős programok szervezése (Gödöllő), valamint KRESZ egyéni gyakorlás biztosítása is (Répcelak).

4. ábra: A szolgáltatások célcsoportjai a megyei könyvtárakban

A megyei könyvtárak közül vizsgált minta mutatja, hogy – bár a gyermek célközönség továbbra is az első helyen áll – hangsúlyosan foglalkoznak az egyéb kor- és célcsoportokkal is (4. ábra). A hátrányos helyzetűek és munkanélküliek számára is tartanak tanfolyamokat Békéscsabán és Szentendrén az internethasználatról, de például Békéscsaba több tanfolyamán is fogadja ezt a célcsoportot. Elmondható, hogy a megyei könyvtárak ténylegesen az élethosszig tartó tanulást szolgálják oktatási tevékenységükkel. Bár a minta a megyei könyvtárak meglehetősen kis százalékát tartalmazza, pontos adatok nélkül is kijelenthető, hogy ezen könyvtári kör oktatási szolgáltatásait valamennyi korosztályra kiterjeszti.

5. ábra: A szolgáltatások célcsoportjai a városi könyvtárakban

A megyei könyvtáraknál tapasztalható tendencia még nem érte el a városi könyvtárak szintjét. Már a szolgáltatások típusainak grafikonjából is kitűnt, hogy a városi könyvtárak a NAT-hoz kapcsolódó könyvtárismereti oktatást és rendhagyó tanórákat tartanak a legnagyobb számban, amelyek célcsoportjai a gyermekek. Mégis a 68 könyvtárnak csaknem fele fordít figyelmet a hátrányos helyzetűek és a munkanélküliek, valamint az idősek képzésére (5. ábra). Hódmezővásárhelyen és Lőrinciben az e-szolgáltatások használatának oktatását, Jászapátiban az internethasználati oktatást szánják ezeknek a célcsoportoknak.

Az ENTITLE projekt felmérése természetesen nem ad teljes képet a magyarországi helyzetről, de mindenképpen utal a tendenciákra. Világosan megmutatja, hogy a könyvtárak visszavonhatatlanul az élethosszig tartó tanulás tevékeny és megkerülhetetlen részesei lettek. Itt kell megjegyeznem, hogy a felsőoktatási és szakkönyvtárak, valamint a nemzeti könyvtár oktatási tevékenységeinek számbavétele jelentősen színesítené a palettát, és további érdekes következtetésekre adhatna alapot.

Az ENTITLE felmérés óta öt év telt el. Azóta nem készült újabb felmérés a közkönyvtárakban szervezett tanfolyamokról. Az eltelt időszakban becslésem szerint nem történtek alapvető változások a közkönyvtárak nem formális tanulást szolgáló tanfolyamaiban, legalábbis a struktúrát illetően. A 2009-2011 között teljesített TÁMOP pályázatok során több könyvtár vállalta képzések elindítását, ezek bizonyosan mennyiségi és szerkezeti eltolódásokat okoztak. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a TÁMOP tanfolyamok, illetve az öt év fenntartási időszakra vállalt kötelezettségek milyen irányban változtatják meg a közkönyvtárak részvételét a nem formális képzésben.

Informális tanulás a magyar közkönyvtárakban

A fentebb említett definíció szerint az informális tanulás fogalma olyan tágan értelmezhető, hogy könnyen megfoghatatlanná válik. Bizonyos szűkítésekkel kell élnünk, hogy a könyvtári környezethez igazítsuk ezt a fogalmat. Önkényesnek tűnik, de az informális tanulás eseményeit az összehasonlíthatóság miatt e helyen könyvtári rendezvényekre szűkítem. Valószínűleg sokan ismerik a Kecskeméti Katona
József Könyvtár honlapján nyilvántartott, évente ismétlődő két országos könyvtári esemény, az Összefogás a könyvtárakért és az Internet Fiesta rendezvénysorozatát. A minden évben megújuló honlapok 2006-tól egységessé tették a könyvtárak regisztrációját, a rendezvények leírásait szabványosították, elektronikus formában tartalmazzák a letölthető promóciós anyagokat, és sokoldalú statisztikai áttekintést tesznek lehetővé. A több éve azonos paraméterek szerint történő adatfelvétel több szempontú összevetést enged meg. Mivel hat év alatt a két rendezvénysorozaton több mint 23 ezer rendezvényt regisztráltak (6. és 7. ábra), ez a mennyiség országos szinten reprezentatívnak tekinthető.

6. ábra: Az összefogás rendezvények száma

7. ábra: Az internet Fiesta programok száma

A rendezvények számánál témánk szempontjából többet mond a célcsoportok és a rendezvénytípusok áttekintése. Tudjuk, hogy a helyi adottságok nagyban befolyásolják mindkét szempont alakulását, de ilyen nagyságrendű adatmennyiség áttekintése országos szintű általánosítást is lehetővé tesz, és bizonyos területeken összevethető az ENTITLE felmérés adataival is.

8. ábra: Az Összefogás programsorozat rendezvényeinek jellege

A rendezvények jellege szerinti csoportosításban magasan vezet az előadás és beszélgetés. Mivel az Összefogás sorozat évente más-más központi témát vett alapul, ezek az előadások főleg a mindenkor aktuális tematikához kapcsolódtak, de az író-olvasó találkozók, a kötetlen beszélgetések és az élménybeszámolók is ebbe a körbe tartoznak. Magas arányukat indokolhatja az a tény is, hogy ezek szervezése jár talán a legkevesebb élő munkával, és forrásigényük sem magas. Ugyanakkor fogadói oldalról tekintve ez a rendezvénytípus rendkívül népszerű, tehát hosszú távon is megállja helyét az informális tanulás közkönyvtári „repertoárjában”. A játékok, vetélkedők száma a kiállításokhoz hasonlóan hullámzó értéket mutat, amiből messzemenő következtetést nem is vonhatunk le (8. ábra). Mindenesetre ezek a rendezvénytípusok állandó jelleggel szerepelnek a kínálatban. A következő diagramon (9. ábra) látható 14 éven aluli célcsoport magas száma is indokolja a játékok folyamatos szerepeltetését. Az évek során egyre csökkenő tendenciát mutat a szolgáltatás bemutatás típus az Összefogás rendezvényei között, de ha az ENTITLE felmérés eredményeire vetünk egy pillantást, látható, hogy a szervezett tanfolyamok között viszont domináns szerepet játszik. Az „egyéb” kategória magas aránya felveti annak lehetőségét, hogy érdemes lenne tovább tematizálni ezt a halmazt. Amit a könyvtárak nem tudtak besorolni a többi típushoz, az mind ide került. Csak néhány kiragadott cím a 2012-es kínálatból: ifjúsági koncert Miskolcról, rajzpályázat eredményhirdetés Sellyéről, mesélős teázós est nem csak gyerekeknek Boldogról stb. A rendezvények témáinak kitalálásakor a könyvtárosok fantáziája határtalan.

9. ábra: Az Összefogás programsorozat résztvevőinek életkor szerinti megoszlása

A könyvtári hét rendezvényei minden évben százezres tömegeket mozdítottak meg. Érdekes áttekinteni az Összefogás rendezvényeinek célközönségét életkor szerinti megoszlásban. Szembetűnő a 14 év alatti közönség magas aránya. Ez a könyvtáraknak távlatilag nagyon is kifizetődő, hiszen jövendőbeli potenciális látogatók nyilvánvalóan a mostani könyvtárlátogató gyermekek köréből kerülnek majd ki. Az „utánpótlás nevelés” fontos feladat, ennek mértéke ebből a diagramból világosan értékelhető. A gyermekek nagyszámú megjelenése a rendezvényeken felértékelheti a gyermekkönyvtárosok munkáját, a foglalkozások, bemutatók, könyvtári tanórák további folytatását.

Éppen ennek az ellenkezője igaz a tini korosztályra. Bevonásuk a közkönyvtári körbe kevésbé sikeres, a rendezvények célközönségeként jóval kevesebben szerepelnek. A könyvtárak feladata, hogy a középiskolás célcsoport számára olyan lehetőségeket teremtsen, hogy szívesen használják a szolgáltatásokat. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZK) gyakorlatából például erre jó példa az orientációs foglalkozások és adatbázis bemutatók tartása, valamint a hátrányos helyzetű fiatalok számára a tanácsadó mentori szolgálat fenntartása. A FSZEK rendszeresen szervez vetélkedőket is ennek a korosztálynak.

Nem szoktunk külön figyelmet fordítani a felnőtt használókra, ők a megszokott, „normális” könyvtárlátogatók, akikről az az általános vélemény, hogy megtartásukra nem szükséges külön akciókat szervezni, hiszen úgyis jönnek. Ez természetesen nem így van, hiszen a rendezvények nagy része nem korspecifikus, ezért azok valamennyi korosztálynak szólnak.

A rendezvények egy része viszont kifejezetten az 55 év feletti használók bevonását célozta, a 2012-es Összefogás program éppen az aktív idősödés témakörét tűzte zászlajára. Részvételük a rendezvényeken az elmúlt években jelentősnek mondható, további erőfeszítéseket kell tenni az idősebb használók becsalogatására.

Ha a közkönyvtárak informális tanulásban való részvételének reprezentálására elfogadjuk az Összefogás rendezvénysorozat statisztikáit, világosan látható a közkönyvtárak törekvése valamennyi korosztály bevonására, tehát az életen át tartó tanulás biztosítására. Ugyanakkor a korosztályi megoszlás egyenetlenségeiből az is kiderül, mire kell erőteljesebben koncentrálni.

Az Országos Könyvtári Konferencia és az élethosszig tartó tanulás

Az Országos Könyvtári Konferencia (OKK) 2012 novemberében foglalkozott – többek között – a könyvtárak szerepével az értő olvasás kialakításában és az életen át tartó tanulásban. A konferencia tézisei ezzel kapcsolatban a következőket fogalmazták meg:

A könyvtár az oktatás, a képzés, a kutatás és az innováció nélkülözhetetlen háttérintézménye, az élethosszig tartó tanulás színtere.

•  A könyvtárak fontos feladata az oktatás, képzés, kutatás támogatása, mellyel közvetlenül is képesek kapcsolódni a termelés, a gazdaság működőképességének folyamatába.

•  A könyvtár egyik legfontosabb célja az olvasáskultúra fejlesztése, amelynek megvalósítása érdekében együttműködik a családokkal, a kulturális, oktatási, egészségügyi és szociális intézményekkel és civil szervezetekkel.

•  A könyvtárban működő szakemberek számára is nélkülözhetetlen az élethosszig tartó tanulás követelménye, a szakmai ismeretek folyamatos korszerűsítésének megvalósítása.

•  A könyvtárak az innovációs és kutatási tevékenységek támogatásában nemzetközi trendeket követnek, nemzetközi együttműködésekben vesznek részt.

•  A könyvtár az elektronikus hálózatok, az internet világában különösen az oktatást és kutatást szolgáló tartalomszolgáltató tevékenysége révén versenyképes intézmény.^[7]

Az OKK Olvasáskultúra – értő olvasás szekciója mélyebben is foglalkozott a könyvtárak szerepével az olvasáskultúra fejlesztésében. Ajánlásaiban nagy hangsúlyt kapott a partneri kapcsolatok fontosságának hangsúlyozása az egyes könyvtártípusok, a könyvtárak és az iskolák, valamint a könyvtárak és a családok viszonylatában.

Összegzés

A könyvtáraknak meghatározó szerepe van az életen át tartó tanulás folyamatában. Ezt alátámasztják könyvtári statisztikák és azok a számok is, amelyek az Összefogás rendezvénysorozatait reprezentálják. Ennek némileg ellentmond, hogy az Országos Képesítési Keretrendszerről írt szakértői tanulmány a könyvtárat csak a tananyagok forrásbázisaként említi, nem mint partnerintézményt.

Tovább kell erősíteni lobbitevékenységünket, hogy az oktatási rendszer szereplői tudomásul vegyék azt a tényt, hogy „…a könyvtárak hálózata olyan rendszer, amelynek szolgáltatásai a legkisebb településtől a fővárosig hozzáférhetők. Jelenleg a legkiterjedtebb közösségi hálózat Magyarországon” (idézet az OKK téziseiből).

A közkönyvtárak főként a nem formális és informális tanulás támogatásával vesznek részt az oktatás folyamatában.

A közkönyvtárak célközönségében kiemelt helyen szerepelnek a gyermekek, amely megalapozhatja a későbbi könyvtárhasználók körének bővülését, az olvasáskultúra fejlesztését.

A közkönyvtárak valamennyi korosztály bevonására törekszenek. Igyekeznek elérni a hátrányos helyzetű használókat is (mentori szerep vállalása).

Az életen át tartó tanulás folyamatában a közkönyvtárak együttműködnek a családokkal, a kulturális, oktatási, egészségügyi és szociális intézményekkel és civil szervezetekkel.

Vissza a tartalomjegyzékhez