Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Szecskó Károly: Kortársak visszaemlékezései első olvasási élményeikre

Nyomtatási nézet

Az olvasás életem fő szenvedélye. Bár kezdetben hadilábon álltam vele. Ugyanis az általános iskola első osztályában az 1945-46-os tanévben a tanító megbuktatott olvasásból, mivel csak az írott betűket tudtam olvasni. Ebből következően az 1946-os év nyara is tanulással telt el. Szerencsére egy hónap alatt behoztam azt, amit korábban egy év alatt nem tettem meg. Megtanultam olvasni. Ezt követően az olvasás fokozatosan életem lételeme lett. Az első olvasmányom, amely megragadott, Zsigmond és Mátyás királlyal kapcsolatos. Ennek háttere az, hogy édesanyám elküldött a boltba cukrot vásárolni. A háború utáni évek azonban papírínségesek voltak. Mivel a boltosnak nem volt kész papírzacskója, ezért valamelyik nyomdásztól szerzett olyan papírt, amelyre szöveg volt írva, s ebből készítette a staniszliket is. Ilyen zacskóba került aztán az én cukrom is. Hazaérve mohón kezdtem olvasni a zacskó külső oldalán lévő szöveget, amelynek lényege az volt, hogy Buda vára építését Zsigmond király kezdte el és Mátyás király fejezte be. Ez a történet olyannyira megragadott, hogy azt majdnem minden fogalmazásomba beleszőttem akár odaillett, akár nem.

A helybeli mezőcsáti könyvtárba 1951-ben iratkoztam be. Ma is emlékszem az először kikölcsönzött két könyv címére. Az egyik a Vasakarat című regény volt. A regény arról szólt, hogy két német ember versenyzett egymással palacsintaevésben, s az egyik lett a győztes, aki „vasakaratú” volt. A másik könyv Zalka Mátéról szólt. Középiskolás koromban már éves olvasási „terveket” is készítettem, amelyekben célul tűztem ki az évi olvasási penzumot. Általában egy évben száz könyvet kívántam elolvasni. Tervemet azonban már az év szeptember végére teljesítettem, s a hátralévő három hónapban mintegy 20-25 könyv elolvasását terveztem. A tervet teljesítettem is. Ekkor már olyannyira szerettem olvasni, hogy amikor édesapámmal a határba mentünk dolgozni tehenes szekéren, mindig vittem magammal egy-egy könyvet, amelyet a szekérderékban ülve, avagy a kocsi háta mögött gyalog kullogva olvastam azt. Olvasmányaim kezdetben főként szépirodalmi alkotások és ismeretterjesztő művek voltak. Később már főiskolás koromban főként történelemtudományi munkákat, illetve történelmi regényeket olvastam. Így váltam az idők folyamán történész-kutatóvá. Hogy mennyi könyvet olvastam eddig? Erre nehéz egyértelműen válaszolni. Minden bizonnyal több ezerre tehető azoknak a munkáknak a száma, amelyeket a múló évtizedek során elolvastam.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: