Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Bencédy József: Kortársak visszaemlékezései első olvasási élményeikre

Nyomtatási nézet

Alig voltam 7 éves, amikor édesapám meghalt. Egy vidéki községben laktunk, s ami az iskola és a leckék elvégzése után a napból megmaradt, azt egy kevés játékon kívül édesanyám segítésére, a ház körüli teendőkre kellett fordítanom. A könyvvel, mint a szórakozás eszközével 10 éves koromtól találkoztam, Pécsett a gimnáziumban és az internátusban. Tanáraim, a felügyelő tanárok adták kezembe az első olvasmányokat, Herman Ottó könyveit a vízi emberekről, több szerző könyvét a Mecsek növényeiről, a török világról, a kurucokról; diáktársaim ösztönöztek A Pál utcai fiúk, A dzsungel könyve, May Károly, J. F. Cooper, Verne Gyula könyveinek olvasására. Olvastuk a Toldit, a János vitézt is. Előfordult, hogy egy-egy tanárunk megkérdezte, mi tetszett az ajánlott könyvből és miért.

Közelebbi találkozást jelentett a könyvvel (az iskolai könyvtárból), már némi elmélyedést is az olvasásban, a szereplők jellemzésében, a leírásokban a felsőbb osztályokban a tanulmányokkal összefüggő klasszikus művekkel való találkozás. A szabadidőmből, a vakációkból egyre több időt fordítottam Jókai Mór, Móra Ferenc műveinek olvasására (különösen azután, hogy felfedeztem az egyik nagybátyám gazdag könyvtárát), Stendhal, H. Sienkiewicz, V. Hugo, Herczeg Ferenc, W. Shakespeare, L. Tolsztoj egy-egy művére. Szerepeltek ezek közt kötelező olvasmányok, s előfordultak tanítási órákon, önképzőkörben folytatott megbeszélésekben.

Az igazi találkozást és az alapvető fordulatot a könyvekkel való viszonyomban egyetemi éveim, elsősorban az Eötvös-kollégium hozta el: a könyv a tanulmányok eszközévé vált, messze túlterjedt a szépirodalom körén. Szerepeltek az olvasmányok közt különféle szaktudományos művek, történelmi, filozófiai fejtegetések, földrajzi útleírások, képes albumok is. Megtanultuk ezeket a fejtegetéseket, leírásokat kritikával mérlegelni, megtanultuk a könyvekben való válogatást. Mert azért a szakkönyvek mellett megmaradtak a szórakoztató művek (szépirodalmi klasszikusok, a - mai szóval - lektűrök) is. Sőt társultak hozzájuk – nem egyszer idegen nyelvek tanulásának eszközeként – tudományos-fantasztikus művek és krimik is.

Miután megjelent életünkben a televízió, s egyre több csatornán „irodalmi” kikapcsolódást, sztorit kínált, feltámadt a vita: vége van-e a Gutenberg-galaxisnak. Rá kellett jönnünk, sőt mint tanároknak, diákjainkat is rá kellett vezetnünk, jó ugyan a látvány, szerencsés kiegészítés a színészi teljesítmény (ha jó mindkettő), de a könyvben való elmélyedést nem pótolhatják: a könyvben jegyzetelhetünk, kiemelhetünk, ellent mondhatunk, a könyv énünkké válhat, a könyv, a papír illatát nem pótolhatja semmi.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: