Görbe László: Kortársak visszaemlékezései első olvasási élményeikre

Nyomtatási nézet

Édesapám paraszti származású volt, szülei is parasztemberek voltak. Igyekeztek a földön úgy gazdálkodni, hogy abból lehetőleg jól meg tudjunk élni. Édesapám jó képességű ember volt, aki igyekezett odafigyelni a világ dolgaira. Az ő gondolatvilága, az ő felfogása a közösségről, a hazáról, egész kiskoromtól nagy hatást gyakorolt rám. Benne volt a könyvek iránti vágy is. Ő ültette el bennem azt is, hogy fontos vagyok ebben a világban és fontos, hogy megfelelő tudást szerezzek ehhez a küldetéshez.

Így 1953-ban, amikor az iskolába kezdtem járni, mély megrendülést jelentett számomra, hogy amikor meg kellett vennem első tankönyvemet, akkor nem kaptam rá 6 forintot, azaz hat forintot. Akkor már tudtam 100-ig számolni, így ez a „hat” nem jelentett nagy számot számomra. Sehogyan sem értettem, hogy ilyen kis pénz miért nincs otthon. Azóta már tudom, biztos úgy volt, hogy nem volt annyi pénz otthon. Sírva mentem az iskolába, mint akit megfosztanak valamitől… Szerencsésre találkoztam édesapámmal, aki valami terményt adott el és adott 6 forintot – helyre állt a bizalom bennem - és én boldogan vittem este haza az első könyvemet, nem leszek kizárva, a tudás megszerzéséből.

Azóta is mindig, ha könyvet veszek, akkor elfog egy kicsit ez az érzés, és nem tudom letenni, míg bele nem olvastam, míg birtokba nem vettem így is. A megkapott tankönyveket is boldogan olvastam így átvételkor, ha később nem is mindig tanultam ilyen buzgalommal.

A hitoktatóm segített abban, hogy megfelelő irodalomhoz jussak, így úgy emlékezem, hogy Bartos Béla szalézi atya, adta kezembe negyedikes koromban az Egri csillagokat. Azt olvasva, egyszerre szerelmes lettem a betűbe, a magyar hazába, Gergőbe, aki mint parasztgyerek csuda dolgokat vitt végbe, a kis Vicába, aki hűséges és hősies volt. 1957-et írtunk, akkor még ott vidéken lehetett álmodozni a kis gyereknek, hazáról és küldetésről, mint Gergő.

Dobó István rettenthetetlen hitéről, hogy győzni lehet, a túlerő fölött is. Török Bálint hűségéről, aki a fogságban sem lesz hazaáruló, még ha szabadságot és hatalmat ígérnek is számára. El lehetett álmodozni, a török harcokról, árulókról és hősökről…

Többször kezembe vettem azóta is az Egri csillagokat, újra meg újra elolvasva, szeretném azt a gyermekkori tisztaságot és lelkesedést újra átélni, a küldetést fölszítani, felelősséget a hazáért tiszta szívvel vállalni, a rám bízottakért…

Vissza a tartalomjegyzékhez