Bányai Mátyás: Kell-e hagyományos taneszköz a XXI. században?

Nyomtatási nézet

Szubjektív tűnődés

„Az egész természet Tudományának talpköve a tapasztalás… A természet törvényeinek kinyomozására közönségesen nem elegendő a tsupa tapasztalás, hanem szükséges, még pedig igen gyakran a szemes vizsgálódás, és a próba is.

Jegyzés. A próbák által a természetnek ollyan erejét, és munkáját gyakorta tapogattyuk ki, mellyeket talán a tsupa tapasztalás, és vizsgálódás soha fel nem födözött volna…”

Varga Márton: A Gyönyörű Természet’ Tudománya, 1808.

A serdülőkorom első éveiben találkoztam azokkal a természettudományokkal, amelyek a pályaválasztásomban meghatározók voltak. A fizikával kis gimnazistaként Öveges tanár úr könyvében, majd kicsit később, egészen élményszerű formában a kémiával. Dudás György gyermekkori barátom jóvoltából került a kezembe Méhes Lajos egyetemi magántanár kémiai kísérletezésre buzdító könyve. Barátommal kis házi laboratóriumot „alapítottunk”, és attól kezdve minden zsebpénzünket kísérleteink „finanszírozására” fordítottuk. A tizenéves kor elejének talán a legnagyobb élménye volt a természet közvetlen megismerése, a mindennapi életünkben szemünk előtt rejtve maradt anyagi átváltozások közvetlen közelről történő szemlélése. A borszeszégő imbolygó fakó lángja, a görebben fortyogó folyadék desztillálása, a víz elektromos szétbontása, a telített oldatból kiváló gyönyörű timsókristályok teremtette fauszti műhely hangulata, a lombikban fejlődő színes gázok látványán túl egy kicsit a világ egészének, az élet rejtettebb kérdéseinek a megismerésére is ösztönözte a mohó kamaszkíváncsiságunkat.

Ezeknek az élményeknek döntő szerepe volt mind a kettőnk pályaválasztásában. Gyurka gyakorlati beállítottságú volt, engem inkább az elméleti kérdések érdekeltek. Ő vegyészmérnök lett, én a tanári pályát választottam.

Ezekkel az emlékképekkel igyekeztem rámutatni azokra az érzelmi motívumokra amelyek serdülőkorban akár egy egész életre szólóan képesek meghatározni a természethez, a természettudományokhoz fűződő viszonyt. Ezeknek az élményeknek egy másik színtere az iskolai fizika-, illetve kémiaóra is.

Az iskolai oktatásban szereplő taneszközök segítségével kétféle pedagógiai feladatot oldhatunk meg.

1. Szemléltetés (demonstráció), amely egy kezdeti állítás (pl. törvény, folyamat, jelenség) tartalmára, tulajdonságára vonatkozik, amit levonható következtetés vagy igazol, vagy nem!

2. Elemző, kutató kísérlet (pl. mérőgyakorlat), amelyben nincs előrebocsátott, el-várt eredmény, hanem a méréssel, megfigyeléssel kell eljutni a természeti törvény felismeréséhez, vagy a jelenség pontos leírásához.

Ezek a természet megismerésének olyan lehetőségei, amelyek évszázadok óta alkalmasnak bizonyultak az ismeretek megszerzésére, illetve az ismeretek átadására. Tapasztalható módon hordoznak olyan értékeket, mint például a kézügyesség, érzékelés, kutatói kreativitás fejlesztése, amit az anyaggal, a természettel való közvetlen találkozás és egy sajátos hangulati, érzelmi hatás kísér. Mindent egybevetve a személyes véleményem az, hogy kár lenne, ha ezek a xxi. században elenyésznének.

A xx. század közepén megjelenő számítógép néhány évtized alatt olyan alapvető változásokat hozott létre a tudományos kutatásban, a technikában, az iparban, a kereskedelemben, az oktatásban és szinte a létezés minden területén, amely már néhány éves életkortól kezdve állandóan tartozéka a mindennapi életnek. Szinte felsorolhatatlan a számítógép hatása az élet legkülönbözőbb területén. Ennek egyik érdekes kérdésköre a számítógép által életre hívott virtuális világ és az ehhez kapcsolódó mentális következmény. Az így életre keltett virtuális világ, képes olyan módon szemléletesen bemutatni jelenségeket, folyamatokat, amelyeknek személyi és tárgyi szereplői nem valóságosak. Emiatt a pszichológusok aggályukat jelezték a nagyon fiatal korosztály által kedvelt, virtuális világban lejátszódó filmek személyiségfejlődést megzavaró hatása miatt. (Tompíthatják a kiskorúak realitásérzékének, veszélytudatának a fejlődését.) Szerencsére a személyi fejlődés későbbi szakaszában (tizenéves korban) ezek az aggályok már okafogyottá válnak, de megmarad egy lényeges „mellékhatás”, nevezetesen az, hogy a számítógép segítségével generált virtuális világ minden előnyével, hátrányával együtt emberi alkotás! Ami benne megjelenik az emberi tudást, fantáziát, valóságot vagy lehetetlent tár elénk. A virtuális világ varázsa – a tudományt ismerő szakemberek segítségével – képes az atomok, a mikrovilág, a sejtek, az evolúció, a kozmosz „mindennapjainak” érdekes, látványos, gondolatébresztő, fantáziát gerjesztő bemutatására. De (!), a virtuális világba áttett demonstráció nem a valóságos természet válasza a feltett kérdésekre, hanem emberi értelemmel, alkotóképességgel – célszerűen manipulált – program által vezérelt válasz, esetleg érdekes, látványos csomagolásban.

Tehát a virtuális világ lehetőségei korlátlanok, és nagyon érdekesek, de a hitelességével, a bizonyító képességével kapcsolatban kérdések merülhetnek fel, a nyitott kimenetelű, alternatív döntési irányt illetően pedig emberi szándékot tükröz.

Így hát mindent egybevetve nagyon jó és hasznos a virtuális világba helyezett természetábrázolás, másképpen elérhetetlen lehetőségeket jelent, és így nagyon jó kiegészítője lehet a hagyományos tanszerek tárházának.

Vissza a tartalomjegyzékhez