Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Donkó Erika (szerk.): JátékTan könyvtárostanári szemmel

Nyomtatási nézet

Így láttuk mi

(Cs. Bogyó Katalin, Donkó Erika, Dr. Eigner Judit, Házyné Horváth Éva, P. Szabó Melinda, Petri Ágnes)

 

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete JÁTÉKTAN címmel továbbképzést szervezett könyvtárosok, könyvtárostanárok, muzeológusok és múzeumpedagógusok számára a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A program Pécsett zajlott le 2012. november 16-17-én.


Keszi Erika Zsuzsannát, a program koordinátorát kérdeztük az ötletről, illetve a szervezésről.

 

Miért a "játék" a fő téma, hogy jött ez az ötlet?

 

2012. február 27-én a Minerva Könyvtárban (Pécs) részt vettem a Grastyán emlékesten. Itt találkoztam többek közt Dr. Bauer Miklóssal, az MTA nagydoktorával, a PTE emeritus professzorával és Dr. Péczely László kutatóval. Az estre meghívást kapott Hamburger Antalné, az MKE Pécsi és Baranyai Szervezetének elnöke is. Lászlóné Bauer Nóra, a Minerva Könyvtár igazgatója már szerette, mi pedig Eszterrel itt szerettünk bele a témába. Hárman elhatároztuk, hogy valamilyen formában továbbvisszük azt. Az MKE 2012. évi munkatervébe bekerült, de időpont-egyeztetés miatt bizonytalanná vált a megvalósítása. Szerencsére ekkor jelent meg az NKA pályázati kiírása, mely alapján továbbképzésre lehetett pályázni.

 

Kik dolgoztak a program megvalósításán?

 

A szervező csapat tagjai: Hamburger Antalné, az MKE Pécsi és Baranyai Szervezetének elnöke, Lászlóné Bauer Nóra, az MKE PR Munkabizottságának tagja és jómagam, mint az MKE PR Munkabizottság elnöke.

 

Miért épp Pécs lett a szervező város?

 

A Magyar Könyvtárosok Egyesületén belül természetes, hogy az MKE programok megvalósítását mindenben segíti a helyi szervezet. Tovább göngyölítve az együttműködés szálait, a helyi szervezetünk testületi tagjai pedig – Csorba Győző Megyei−Városi Könyvtár, PTE Egyetemi Könyvtár – mindig, mindenben segítik az egyesület céljainak megvalósítását. Együttműködő partnerünk volt még a Minerva Könyvtár (Pécs), és támogatta tevékenységünket az Apáczai Nevelési Központ Könyvtára is. Mindez nevesítve, akiknek ezúton is köszönjük a segítségét: Dr. Fischerné Dr. Dárdai Ágnes főigazgató, PTE Egyetemi Könyvtár, Lászlóné Bauer Nóra igazgató, Minerva Könyvtár, Dr. Szabolcsiné Orosz Hajnalka igazgató, Csorba Győző Megyei−városi Könyvtár, Takács  Ferenc igazgató, Apáczai Nevelési Központ Könyvtára. A „célnap” lebonyolító csapata: az MKE Pécsi és Baranyai Szervezetétől Boda Miklós, Fehérvári Klára, Sárszegi Ferencné. A Csorba Győző Megyei−Városi Könyvtártól Bocz Ninó, Győriné Kövesdi Zsuzsanna, Jancsik Patrícia, Krámos Renáta, Márkus István, Zókáné Bozsik Anna. A PTE Egyetemi Könyvtárból Dr. Schmelczer-Pohánka Éva, Dr. Szénászky Mária. Szeretném megjegyezni, hogy nem ez volt az első eset; nagy ajándéka a sorsnak, hogy nagyon szeretünk, és jól is tudunk egymással együtt dolgozni.

 

Kik vehettek részt a továbbképzésen, és hány résztvevője volt a programnak?

 

Az NKA pályázat egyik feltétele volt az előzetes felmérés. Az MKE Titkársága az MKE elnöki levelező listára még március elején feltette a felhívást, ez alapján értesülhetett valamennyi tagunk a lehetőségről. A felhívást nemcsak az MKE szervezetek/szekciók elnökei kapták meg, hanem − mivel fent vannak a listán − az együttműködő könyvtáros-egyesületek elnökei is. A visszajelzések szerint, 87 fő részvételével valósítottuk meg továbbképzésünket.

 

Lesz-e folytatás, s ha igen, hogyan, milyen témával, hol?

 

Igény lenne rá, ez biztos. A közeljövőben ülünk le a szervező csapattal a saját szempontjaink szerint is kiértékelni a Játéktant. Utána természetesen beszélünk a „hogyan tovább”-ról is.

 

Mi, könyvtárostanárok (Fotó: Budavári Klára)

 

A Könyvtárostanárok Egyesületének tagjai közül hatan vettünk részt a programon. A két nap programjáról együtt készítettük el a beszámolót, hogy megoszthassuk tapasztalatainkat az olvasókkal. A képen − nagy örömünkre − 11 könyvtárostanár látható, mivel a Pécs-baranyai Könyvtárostanárok Műhelyének képviselői is jelen voltak a rendezvényen.

 

Megtisztelő volt, hogy a megnyitón köszöntötte a továbbképzés résztvevőit Dr. Fischerné Dr. Dárdai Ágnes, a PTE Egyetemi Könyvtár főigazgatója, Dr. Szabolcsiné Orosz Hajnalka, a Csorba Győző Megyei−Városi Könyvtár igazgatója, Hamburger Antalné, az MKE Pécsi és Baranyai Szervezetének elnöke.

Fehér Miklós, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének főtitkára személyes hangú, hangulatteremtő megnyitója után következtek az előadások.

 

Grastyán. A tudós és az ember – Dr. Bauer Miklós, az MTA doktora, professzor emeritus, PTE

 

Professzor Úr közeli barátként és munkatársként beszélt Grastyán Endre orvos, fiziológus, egyetemi tanárról, akinek a kutatásai a hippocampus működését vizsgálták. Kísérletei során jutott arra a megállapításra, hogy az agresszió kiélésének kulturált formája a játék. Nem pécsi származású, de itt élt és dolgozott. A város és a megye − munkássága elismeréséül − létre hozta a Grastyán Endre Alapítványt, mely minden évben egy arra érdemes kutatónak adományozza a Grastyán-díjat. A város 1995-ben szobrot állíttatott tiszteletére.

 

A Grastyán örökség: „A játék neurobiológiája” – Dr. Péczely László kutató, PTE–ÁOK Élettani Intézet

 

Igazán tudományos előadást hallottunk az ifjú kutatótól. Lelkesen ismertette Grastyán professzor úr nemzetközi hírű kutatásait, amelyeket macskákkal végzett. A tanulás és a motiváció összefüggéseit vizsgálta, illetve, hogy az agy mely területei felelősek a tanulásért. Mi a játék? Olyan viselkedésforma, amelyet közvetlenül belátható haszon nélkül, spontán és ismétlődő jelleggel önmagáért végez – és nem csak az ember. Motivációs mechanizmusa: az averzív feszültség és örömérzet. (Grastyán 1983)

 

A játék szerepe az ember életében – Dr. Zalay Szabolcs igazgató, Leőwey Klára Gimnázium (Pécs); főiskolai docens PhD, Eötvös József Főiskola

 

„Tudunk-e újra játszani?” – tette fel a bevezető kérdést az előadó, miután megosztotta a hallgatókkal azon első könyvtári élményeit, amelyek meghatározóak voltak további életére. „Minek tekinthetjük a játékot? Csak a gyermekkor kiváltságának tarthatjuk?” – folytatta a kérdéseket, ezzel bíztatva közös gondolkodásra a résztvevőket. „Kizökkent az idő, − ó kárhozat, / Hogy én születtem helyre tolni azt.”(Shakespeare)

Korunk – meglátása szerint – a tudat válságának kora, „bajainkat” a 7 T problémahalmazzal lehet kifejezni, úgy mint ember és természet, ember és társadalom, ember és történelem, ember és a transzcendens, ember és tehetség, ember és tervek, ember és tudat. Az emberi tudat tartalékai adhatnak esélyt e problémahalmaz megoldására.

Úgy vélte, új iskolát kell teremteni. A mai kizökkent világban olyan iskolák kellenek, ahol a gyerekek nem szenvednek, hanem jól érzik magukat. Túl kell lépni a poroszos iskolán, de véleménye szerint a reformpedagógiák sem nyújtanak megfelelő alternatívát. „Normális” iskolát kellene csinálni. Az archaikus személyiségmodellhez (test, lélek, szellem hármassága) hasonlóan a 4 dimenziós szervezeti modellt tartja követendőnek, amely elemei: tanítás, tanulás, együttműködés, légkör.

A tanítási órát a szervezetet felépítő sejthez hasonlítva (ha egészséges a sejt, egészséges a szervezet is) teszi fel a kérdést: Mitől jó egy tanítási óra? Ha jó a tanítás, ha jó a tanulás és létezik az együttműködés. Különösen fontos ez utóbbi, Csermely Péter szerint is a sikertelenség legfőbb oka az együttműködésre való képtelenség. A légkör, az atmoszféra teszi a jó iskolát, éppen ezért a Leőwey Gimnáziumban külön igazgatóhelyettes feladata ennek az építő légkörnek a megteremtése.

A hagyományos iskola halálos bűnének az unalmat, a félelmet és az igazság hiányát tartja, amellyel szemben áll a „flow élmény” (Csíkszentmihályi Mihály) felszabadító hatása, amely szükséges a maradandó tanuláshoz, a kreativitás mozgósításához.

Egy Cseh-Bereményi idézettel zárta Zalay Szabolcs az előadását:

 

Suhannak, visszaszállnak

a legendák most a földre,

látod, azt mondtad pedig,

hogy elenyésznek örökre.

(…)

Állj ki a házad elé,

próbáknak ideje ez itt,

megméretsz: életben vagy-e még,

vagy halott voltál ez ideig.


A játék színterei − Budavári Klára, gyermekkönyvtáros (FSZEK Lőrinci Nagykönyvtár, Budapest XVIII. kerület)

 

„A játék az ember teremtménye, mely teremtője örömére hivatott szolgálni egy olyan országban, ahol a komolyság és a vidámság nem egymással ellentétes, hanem egymást kiegészítő fogalmak, és amelynek a földjére csak játszva teheti be az ember a lábát.” (Erich Kästner)

 

Budavári Klára, az MKE Gyermekszekció alelnöke azt ecsetelte, hogy az élet mely színterein találkozunk a játékkal mint tevékenységi formával. A családban jelenik meg először, már kisgyermek korban. A legérzékenyebb időszak az 1−3 év, ekkor dől el, hogy milyen lesz a személyiségünk. Tudjuk, hogy ebben milyen fontos a teljes család, az apa, anya, testvérek szerepe. Az óvodában a játék többnyire csoportos formában folytatódik.  Ezek a baráti közösségek alapozzák meg, hogy később hogyan tud a gyermek szocializálódni az iskolában.  A sikeres tanulás titka: a játék. Ennek érdekében a jó felkészültségű pedagógusok előszeretettel alkalmazzák a tanításban a készségfejlesztő játékos technikákat. Ma már az élménypedagógia is elterjedt az oktatásban (erdei iskola), egyre több interaktív élményközpontok alakulnak (Csodák Palotája, Állatkert).

A játékfejlődés szakaszait időutazáson keresztül ismertük meg. Láttuk a régmúlt saját készítésű játékait: bodzapuskát, csutkababát. Nosztalgiával szemléltük saját társasjátékainkat (Ki nevet a végén?, Gazdálkodj okosan!). Nyomon követhettük a változást egészen a „kockafejű” y és z generáció számítógépes játékáig.

Kivetített fotókon keresztül a játék közösségi színtereit látogattunk meg, voltunk játszótereken, kalandparkokban, hagyományőrző népi játszóházakban. De felfedeztük, hogy a bábszínház, az interaktív múzeum, az élménypark is mind-mind színtere a játéknak.

És a könyvtárban is lehet játszani. A kolléganő hangulatos képekben mutatta be, hogy játszanak a kicsik és nagyok a FSZEK Lőrinci Nagykönyvtárában, „mert a játék kortalan”.

 

Játsszunk bábszínházat! − Sramó Gábor igazgató, Bóbita Bábszínház (Pécs)

 

Sramó Gábor, a pécsi Bóbita Bábszínház igazgatója igazi előadóművészként pillanatok alatt meggyőzte a közönséget: játszani jó, bábozni jó, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Amiről és ahogyan mesélt − a bábjáték lényegéről, történetéről −, a személyes átéltség hitelével, mindenki számára egyértelművé tette, a gyermekek fejlődésében nagyon fontos szerepe van a bábjátéknak.

Először a saját, személyes példáján keresztül érzékeltette („Jó-jó, bábművészkedsz, de mi a munkád?”), hogy a műfaj megítélése ma is ellentmondásos. Nagyon sokan csak a kisgyerekek szórakoztatásának eszközét látják benne, pedig csak a múlt században vált gyermekműfajjá, addig felnőtteknek szólt elsősorban. Az utóbbi évtizedekben fellendülő mesekutatás kezdi újra visszahelyezni a mesét a valódi helyére. A jó bábszínház összművészeti műfaj. Fontos az anyaghasználat, nem mindegy, hogy egy báb milyen anyagból készül, vizuális élményt kell jelentenie a gyermekek számára. A titok azonban az animáció. Egy bot, egy kődarab élővé tud válni a fantázia segítségével. Az előadás során mindig csoda, varázslat történik, s erre a gyerekek a legfogékonyabbak.

A bábművészet is, mint ahogyan a többi művészeti ág − az őskortól eredezteti magát. Nagyon korai időkből ismerünk példát maszkos játékokra. Minden, ami tárgymozgatás, lényegében bábjáték. Ugyanakkor nagyon fontos a transzcendens elem is, hiszen ekkor válik katartikus élménnyé a látott történet.

A gyerekek számára a klasszikus mesék adnak igazi örömet. Nem véletlen, hogy ezek a mesék ilyen hosszan fennmaradnak, esszenciális tudás van bennük.

Előadása második felében egy kis bábtörténeti utazáson vehettünk részt. Valódi bábok segítségével vezetett be bennünket a bábjáték, a figurák szakrális, filozófiai értelmezésébe.

Eszerint a bábfigurák három szintet: a materiális, a lélek és a szellem szintjét képviselik.

Az alsó szintet – a föld, a víz, a gyomor, a genitáliák szintjét − a kesztyűs bábok, a marokbábok (lásd Vitéz László) képviselik. Nem véletlen, hogy ezek nagyon kedveltek a gyerekek között. Egyszerű történet tartozik általában hozzájuk, kevés szöveggel. Lényeges, hogy a jó küzdelme látható a gonosszal, az ördöggel, a halállal − természetesen végül a jó győz.

A középső szintet az árnyjáték, illetve a bunraku figurái jelképezik, ez a szív, a lélek szintje. Ez a bábtípus igazán Keleten kedvelt. Itt óriási hagyománya van a bábjátéknak, 5-6 órás előadások is láthatók.

A felső szintet – a szellem szintjét – a marionett képviseli, az a bábtípus, amit teljes egészében az ember, alkotója, teremtője mozgat.

 

„A kiállított tárgyakhoz nyúlni kötelező!” Interaktív játékos ismeretterjesztés: Labor − Interaktív Varázstér – Szász János fizikus, Pécsi Tudományegyetem TTK Fizikai Intézet

 

Öveges József álma vált valóra 2011 végén Pécsett is. Akkor nyitott a Labor, a Pécsi Csodák Palotája Alapítvány munkája nyomán. A természettudományos játszóházhoz vezető út Janszky József akadémikus és Sebestyén Zoltán fizikatanár adományával kezdődött, így alakult meg 2007-ben az alapítvány, melyhez csatlakozott az MTA, a Paksi Atomerőmű és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat. Majd a Pécs 2010 projekt során civil kezdeményezésre a Csodák Pécsi Palotája pályázattal díjat nyertek. Ekkor kezdtek hozzá a megvalósításhoz, és így jutottak el a Zsolnay gyár egykori nagyfeszültségű laboratóriumába, ahol kialakították az Interaktív Varázsteret. A cél az volt, hogy közelebb hozzák a természettudományokat a gyerekekhez és rajtuk keresztül a felnőttekhez is. Itt tapasztalás útján, könnyedén lehet ismereteket szerezni, nincs tanulás jellege az itt töltött időnek. A látogatóknak szerephez jut minden érzékszervük, ami a befogadást segíti. Természetesen ennek a „csodának” a létrehozásához is kellett a lelkes csapat: az eszközök Kaposvári Ferenc, Kiss Mátyás, Makkai Géza, Mérő András, Sánta Imre, Sebestyén Zoltán, Szász János és Told Roland munkájának köszönhetők.

 

Szórakoztatva oktató programok a múzeumban – Tillai Gábor történész, kulturális menedzser, Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága

 

Az előadó bevezetőjében ismertette a múzeumok alapfeladatait. Eszerint minden múzeum három feladatot lát el:

  1. tudományos irányú gyűjtés,
  2. az anyag szakszerű feldolgozása,
  3. az anyag igényes és sokoldalú szakmai bemutatása.

A múzeumok általában csak gyűjteményeik 8%-át tudják hely hiányában megmutatni a látogatóknak, ezért nem mindegy, hogy mit és hogyan mutat meg az intézmény. Előadásában arról hallottunk számos példát, hogy Európában hogyan próbálják a fiatalokkal megismertetni kulturális örökségünket. Külföldi tanulmányútjainak tapasztalatait összegezte számunkra.

Franciaországban, Angouléme-ben járva látta, a francia iskolásokat nem a múzeumba vitték, hanem egy üres házba, ahol helyi mesterek segítségével próbálták ki a gyerekek, hogyan kell stukkót készíteni, falat hengerelni, vagy a faluban sétálva, a helyiekkel együtt nézték meg, hogyan kell falat emelni, hogyan dolgozik a kőműves. A szakiskola elvégzése után a „céhlegények” vándorkiállítást szerveztek, hogy megszerettessék a kézműves foglalkozásokat. Mindez arra volt jó példa, hogy a kultúra gazdasági elemeinek megmutatása nemcsak vitrineken keresztül lehetséges.

Angers-ben témahetet tartottak a gyerekeknek az Apokalipszis motívumaiból szőtt hatalmas falikárpit kapcsán. A 168 méter hosszú kárpit számos kultúrtörténeti érdekességet mutat meg a figyelmes szemlélőnek (akkori étkek, ruhák stb. − lényegében életmódtörténet illusztrálva). Utána ruha-restaurátor műhelybe vitték a gyerekeket, alaposan körbejárva így a témát.

Rennes-ben akkor szerveztek kiállítást a migránsok életmódjáról, eredeti kulturális környezetükről, amikor lázongások voltak.

Oxfordban azt tapasztalta, hogy az ottani Néprajzi Múzeum nem népek kultúrája szerint rendezte el anyagát, hanem problémakörök szerint (pl. vízen való közlekedés, tűzgyújtás, mumifikálás stb.), ezzel is segítve a közös megtalálását a különböző népi kultúrákban.

Krasznahorkán EU-s pályázat segítségével szerveztek gyerekeknek játékos foglalkoztatást (pl. memori játék kulturális örökségeinkről, légi felvételek alapján)

Sajnos, az idő rövidsége miatt már csak felsorolás szintjén hangzottak el a pécsi példák (Vissza az Édenkertbe – foglalkoztató füzet, Évezredek öröksége – vetélkedő helyi szakemberek segítségével a TV-ben, aminek része volt totó, helyi séta vagy Áthidalások – EKF vetélkedő Pécs és Szeged között.)

 

Játék az óvodában – Dr. Battyáni Istvánné óvodavezető, Nyugat Városrészi Óvoda (Pécs)

 

Az óvoda az a hely, ahol lehet játszani: az óvodás korú gyermekek két alapvető tevékenységi formája a mozgás és a játék.  Az óvodai együttlét során szocializálódnak, megtapasztalják, hogyan kell kortársakkal viselkedni. A játékon keresztül tanulják az életet. Ebben a korban még a naposi feladatokat is játéknak tekintik, és a tevékenység öröméért végzik. A játék eszköz és lehetőség: segítségével legyőzi félelmeit, kompenzálja kicsinységét, és megbirkózik az agresszióval. A játék megkönnyíti a kimondhatatlan kimondását. (Winnicott) Az előadó különböző játékfajtákat is ismertetett. A nagy óvodások tevékenysége a szerepjáték, mert már képesek alárendelni viselkedésüket a másiknak. Szintén nagyobbak játéka a szabályjáték, mert kötött a menete, együttműködést és fogalmi gondolkodást feltételez, és a kudarc elviselésére tanít. Az iskolában is törekedni kell arra, hogy biztosítsuk a játék feltételeit: élményszerű legyen, nyugodt légkör övezze. A megszakítás nélküli szabad tevékenységre is kell játékidőt biztosítani.  A játék létrejöhet direkt kezdeményezésre vagy indirekt módon: az eszközök rendelkezésre állnak, és ezeket felhasználva fog a gyermek valamilyen cselekvésbe. Az óvoda projektjeibe is bepillantást nyerhettünk a kedvcsináló fotók segítségével. Jó lehet ott óvodásnak lenni! Útravalóul pedig ezt kaptuk: A megküzdés képességének szintje gyermekkorban alakul ki, meghatározza a felnőtt élet sikereit.


„ Ezt játsszuk otthon!” − Füleki János informatikus, pécsi családapa előadása


„Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát.” (Sütő András)

„Húsz percben beszélni erről „lehetetlen küldetés”, hisz még Tom Cruise-nak is legalább 2 órája volt rá…”− mondta bevezetőjében az előadó.

Egy családban a játék reggeltől estig tart, és rendszerint nem kell hozzá áram! Lehet játszani egyedül, kettesben, csapatban, részt vehet benne a kisebb vagy nagyobb testvér, szülő, nagyszülő, barát, sőt, az állattal is lehet játszani.

Nem mindegy, hogy milyen társaságban folyik a játék! A kicsiknek nehezebb egyedül játszani. A szülővel való közös játékban megvan a kisajátítás öröme: apa/anya csak rám figyel! A testvérrel kettesben jó a játék, de egy idő után már kellenek a barátok. Csapatban, szülővel együtt játszani – ez még a nagyoknak is újra meg újra élmény! Amikor a barátok átjönnek játszani, a szülői kontroll, a családi szokások működnek, például: „Nálunk a telefonnal csak telefonálni lehet, különben elő se vedd!”

Minden játék valamiképpen nevel is. Egy társasjáték jó hangulatában rászólnak egymásra a gyerekek, ha valamelyikük nem illendő kifejezést használ. A szabály az szabály, hozzászoknak a gyerekek, hogy nem tehetnek meg akármit a játék során. Kialakul bennük az egészséges nyerni akarás vágya, de megtanulnak veszíteni is.

Játszva lehet tanulni is: dobókockával a számolást, kártyajátékkal betűket, adatokat. Játék a zene is, a hangok már csecsemőkorban is lekötik, megnyugtatják a gyerekeket (zenélő játékok, csengő). A legjobb játék az, amit saját magunk készítünk el (autós-kártya, társasjáték stb.). A legszebb játék pedig a magyar nyelv! Szavakkal játszhatunk bármikor: utazás közben, sorban álláskor, várakozásnál. „Melyik a legkeményebb tonhal? A be-tonhal. A legfilozofikusabb? A pla-tónhal.” És „Addig jár a borsó a falra…”

Bár szívesen elhallgattuk volna még a családapa tanulságos történeteit, megfigyeléseit, sajnos csupán ennyi fért a megszabott időbe.

 

A játék szerepe a gyermekkönyvtári foglalkozásokban – Dr. Szabolcsiné Orosz Hajnalka, igazgató, Csorba Győző Megyei−Városi Könyvtár (Pécs)

 

„Az igazi jó játék egyszerű, kezdetleges. Olyasvalami, amiből sok mindenfélét lehet csinálni.” (Vekerdy Tamás)

 

A Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban működik a Körbirodalom elnevezésű gyermekkönyvtár, melynek szimbóluma a kör, a körforgás, amely nemcsak mint visszatérő építészeti elem jelenik meg a könyvtár életében, hanem az itt dolgozó kollégák gyermekszerető munkája is állandó szellemi körforgást eredményez. Ennek érdekében színes programokkal várják az olvasókat közös játékra, kézműves foglalkozásokra, író−olvasó találkozókra. Családi programjaikon a 0−3 körű gyermekek és szüleik is részt vehetnek.

Körbi, a könyvmanó, akkor örül, ha a „birodalomnak”sok lakója van. És, hogy sok van, mi sem bizonyítja jobban, mint a könyvtári statisztika. Nem csalás, nem ámítás, a 2011. évben 6554 beiratkozott olvasója volt a gyermekkönyvtárnak.

A konferencián részvevők közös könyvtárlátogatás alkalmával megtekintették a Körbirodalmat, amely 255 m²-en, gyermekbarát környezetben várja kis olvasóit. A könyvtár kiegészítő tere a tetőkert, amely rendezvények alkalmával mint különleges játszótér funkcionál.

 

Játék és tehetség. A könyvtár mint tehetségpont – Lászlóné Bauer Nóra igazgató, Minerva Könyvtár (Pécs)

 

„Látni, amit mindenki lát, és gondolni, amit még senki sem gondolt.” (Szent-Györgyi Albert)

 

A következő előadásban egy újabb színes könyvtárral és munkájukkal ismerkedhettünk meg. A Minerva Könyvtár a több száz szakszervezeti könyvtárból a megmaradt 8 egyike. Említésre méltó, hogy a 2 főállású könyvtáros és 1 fő informatikus mellett 7 fő önkéntes dolgozik a könyvtárban. Egyesületi formában működnek, amiből következik, hogy a Márai program lehetőségeiből kiesnek, viszont rugalmasabbak, kísérletezőbbek, mint a nagy rendszerhez tartozók. Megnyert TÁMOP 3.4.4. pályázattal elindulhatott a könyvtárban a tehetséggondozás is. Így a Nemzeti Tehetség Program hálózatban lévő 900 tehetségpont közül az egyik itt található a Minerva Központban. Rajtuk kívül még 2 önálló könyvtár része a rendszernek. Feladatuk a tehetségek azonosítása, gondozása, tanácsadás és szintre hozás. A tehetség 4 ismérve: az átlag feletti általános képességek, átlagot meghaladó speciális képességek, kreativitás és a feladat iránti elkötelezettség, azaz a motiváció. Mindez hogyan kapcsolódik a játékhoz? A játékban és a tehetségben közös a kreativitás, a motiváció, az önkéntesség és a szabad cselekvés. Hallhattunk még a könyvtári játékokról, például a Betűország királya cím elnyerésének módjáról is. Mert mikor játék az olvasás? A képesség birtokában. Törekedni kell rá, hogy a képesség megszerzéséhez vezető út is játék legyen. Ehhez és a tehetség kibontakoztatásához is szükség van a fentieken túl a család, az iskola, a kortárs csoport és az egész társadalom támogatására.

 

Műhelytitkok – Vincze Mária könyvtárostanár, a Pécs-Baranyai Könyvtárostanárok Szakmai Műhelyének (leköszönő) vezetője


A nap egyik legélvezetesebb előadása volt, hiszen többször is játékostársai lettünk az előadónak: nyert az, akinek a széke alatt egy csoki volt elrejtve, nyert, akinek az ülőhelye a 10. illetve a 17. volt a sorban, a napi dátumnak megfelelően… Felélénkült a hallgatóság a közös játék hatására!

A játékelemek minden órán jelen vannak: az ETO számokkal például leírható rejtjelezve egy iskolai órarend, de bemutatkozni is hármas alliterációval szokás a Könyvbarát szakkörben, például „Mari Magyarországon morog.” A tulajdonságcímer segítségével fontos ismereteket közölnek a gyerekek társaiknak magukról, lerajzolhatják, mit szeretnek vagy mi az, amivel hagyjuk békén őket.

Egy testvérvárosról szóló projekt kapcsán nemcsak képeket, zenét gyűjtöttek vagy ppt-s kiselőadást készítettek a diákok, hanem meglátogatták a városukban élő konzult is, aki videofilmmel és további fontos anyagokkal gyarapította ismereteiket, támogatta versenyüket.

A jubileumi hely- és iskolatörténeti vetélkedőből semmiképpen sem maradhatott ki a könyvtár! A „Múltbanéző” sorozatban például vendégeket hívtak, akik személyes hangon meséltek a régi időkről, így egy-egy elmondott élmény is belekerült kérdésként a feladatlapba, nem volt elég csak a könyveket és lexikonokat bújni a jó válaszok megadásához.

Közös vetélkedőt is hirdetett az iskola egykori kollégájuk és tanáruk, Tüskés Tibor emlékére. A versenybe 119 csapat 359 gyermekkel nevezett be. A játék során sokféle feladatot kellett megoldani: rajzoltak életrajzi térképet, készítettek versillusztrációt tetszőleges technikával. Jutalomként Balatonszántódra, Tüskés Tibor szülőházához kirándultak a csapatok, és saját tervezésű-kivitelezésű könyvjelzőt is kaptak a gyerekek.

Az iskolai vetélkedők során nemegyszer igazán diákoknak való jutalmat kapnak a győztesek: például nem kell másnap felelniük, vagy lehetőségük lesz más időpontban megírni a számonkérő dolgozatot… Milyen érdekes, hogy a játékos kedvű gyerekek ennek ellenére többnyire jó tanulók maradtak!

Akinek föltámadt az érdeklődése az itt bemutatott játékok és műhelytitkok iránt, tanulmányozza bátran a pazmanysuli.hu honlapot, ott minden játék és vetélkedő részletes leírását megtalálja.

 

A baglyok visszatérnek, de nem egyedül. Könyvtári játékok a pécsi Apáczai Nevelési és Általános Művelődési Központ Gyermekkönyvtárában − Hamburger Antalné, a gyermekkönyvtár vezetője

 

Az előadó a "Bölcs bagoly" könyvtári játékot mutatta be a résztvevőknek, képekkel gazdagon illusztrálva, és élményszerűvé téve a 30 (!) évvel ezelőtt elindított játékot. Jelenleg 14 intézmény vesz részt (könyvtár, iskolák) az ez évi programsorozatban.

A kezdeti szándék az volt, hogy becsalogassák a gyerekeket az újonnan megnyílt gyermekkönyvtárba. Rajzpályázatot hirdettek meg "Milyennek képzeled el a leendő könyvtárat" címmel, s olyan nagy sikere volt a  pályázatnak, hogy az ebből készült kiállítás nagyszerű színfoltja volt a megnyitó ünnepségnek.
A  becsalogatás hatására jelenleg is több százan vesznek részt a könyvtárban ezen a játékon! Vannak olyan résztvevők, akik szülőként már gyermeküket kísérik a Bölcs bagoly játékra a gyermekkönyvtárba. A 2−4. osztályos gyerekekből álló csapatok a játék során havonta újabb feladatokat kapnak, a verseny állását a faliújságon követhetik. A feladatok változatosak: búvárkodás gyermekfolyóiratokban és ismeretterjesztő művek között vagy épp osztólapok tervezése. A jutalom pedig záró buli a résztvevőkkel.  A gyerekek a játék során tanulnak, a játék öröméért.

 

Társas-játék, társasjáték: együtt és/vagy egyedül? – Rátkai Andrea művelődésszervező, közművelődési előadó, Pécsi Kulturális Központ

 

Rátkai Andrea az idén már második alkalommal szervezte meg Pécsett a Társasjáték Kiállítást és Vásárt. Fakultatív program keretében a továbbképzés résztvevőiként mi is megismerkedhettünk az ott kiállított játékokkal, és lehetőségünk volt azokat kipróbálni. A társasjáték társasági játék, az együttlét és az együttműködés is a játék része. A stratégiai és logikai játékok alkalmasak az igényes időtöltésre gyermekeknek, családoknak, sőt felnőtteknek is.

 

A játék, mely összeköt – Bencsikné Kucska Zsuzsanna könyvtárvezető, FSZEK Terézvárosi Gyermekkönyvtár, MKE Gyermekkönyvtáros Szekció elnöke (Budapest)

 

Az előadás egy szívünknek kedves találós kérdéssel kezdődött:

Van szavam, de nincs hangom,

Nem aluszom, nem eszem;

Mégis hogy ha kedved tartja,

Jól mulathatsz én velem.

A megfejtés természetesen a könyv, amely a következő harminc perc középpontjában állt. A gyermekkönyvtári foglalkozások elején mindig elhangzik egy vers, így most Pákozdi Gabriella Az öntelt távirányító monológja című versét hallgathattuk meg.

A folytatásban jobbnál jobb könyvtári játékok gyors felsorolása következett. Ötleteket kaptunk arra, hogy mire használhatjuk a selejtezésre szánt könyveket. Lehet belőlük pingpongütő, könyvdominó, könyvobjekt (ceruzatartó, könyvváza, szobor), rendezhetünk vele súlyemelést, használhatjuk ismerkedős játékokhoz…

Nagyon jól használható könyvek a foglalkozások során az Egy könyv, ezer történet, az Oroszlán a könyvtárban és a Dewey, a könyvtár macskája. A könyvtárnak amúgy tényleg van egy nagyon szép cicája, Harcos Henrik.

Különféle játékokat játszhatunk mesékkel, irodalmi művekkel, hősökkel: mese-kép párosítás, mesetotó, keresd a párod, mesecím válogatás, mesematek, rímes szorzótábla, hirdetések írása, mesezanza, kakukktojás.

De zajlanak a könyvtárban felolvasások, Betűk voltunk (testekből betűk formálása), illetve nagyobb horderejű programok: családi nap, nyári táborok…

A könyvtár tárgyai, eszközei is a játékot szolgálják, s változatos tevékenységformákat tesznek lehetővé: babaház, hintaló, kutyaház, babakocsi, szivacslovacska…

Az előadás végén a foglalkozásokról készült képeket nézhettünk meg, majd végezetül Nagy Bandó András Mesét kérek című versét hallgattuk meg.

 

Aki a továbbképzés teljes anyagát szeretné megismerni, elérheti az MKE honlapján, a http://mke.info.hu/tevekenysege/projektek/#jatektan címen. (Utolsó letöltés 2013. július 2.)


Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: