SZAKÁL CSENGE: ÍRÁSOK A MAGYAR OLVASÁSKULTÚRÁRÓL

Nyomtatási nézet

GEREBEN FERENC TANULMÁNYKÖTETE

Szakál Csenge egyetemi hallgató (MA), Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Tanszék, Debrecen

Gereben Ferenc (2019): Boldogult olvasókoromban.
Írások a magyar olvasáskultúráról. Budapest, L’ Harmattan.

Az olvasáskultúra, olvasási szokás napjainkban a digitális eszközök innovációjának és az átalakuló olvasói igényeknek köszönhetően folyamatos változáson megy keresztül. Ki tudná jobban ezt, mint egy olvasáskutató?

Gereben Ferenc művelődésszociológiával, olvasás- és könyvtárszociológiával, illetve kisebbségszociológiával foglalkozó kutató, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának nyugalmazott docense. Élete során eddig mintegy 250 szakközleménye, ezen belül 22 könyve jelent meg. Ebben a könyvben a több mint fél évszázados olvasáskutatói tapasztalatával szegődik idegenvezetőnkké, mi pedig a turisták lehetünk, akiket végigkísér egy korszakon, melyben az olvasáskultúra majdnem olyan nagy fordulatot vett, mint Gutenberg korában. Az előhangból megtudhatjuk, hogy az író örömmel fogadta régi kedves kollégái felkérését a könyv megalkotására, mely ürügyül szolgált a visszaemlékezésre. Az írásokból visszapillantást kaphat az olvasó többek között arra is, hogy milyen volt a magyar olvasáskultúra határon innen és határon túl. A szerző saját szerkesztői szerepét értelmezve egyfajta „öngyónásnak’ is szánja művét.

Gereben Ferenc önmagát „humán” szociológusként definiálja, mivel az irodalom nagyon közel áll hozzá. A Boldogult olvasókoromban címet Krúdy Gyula varázslatos világa ihlette. A könyv egyfajta lelki tükörként is szolgálhat, hiszen olyan irodalmi alkotásokat idéz meg, melyek az író szívéhez nagyon közel állnak, s nem kivétel ez alól a címet ihlető könyv sem, ami Gereben Ferenc legkedvesebb regénye a legkedvesebb írójától. A szerző e címadásával megkoronázza a tartalmat. A vallomásos jelleget erősíti, hogy bár különböző műfajú írásokkal találkozhatunk a műben, mindegyik a szerző és a kisebb-nagyobb hazánkban élő közösségünk olvasáskultúrájáról szól. A szerző olvasónaplóinak, verselemzéseinek, vagy a vele készült interjúnak köszönhetően még személyesebbé válik a kötet.

A mai digitális korban könnyen megfeledkezünk a könyvek gyönyörű köntöséről. Kár lenne azonban, ha ebbe a hibába esnénk, és nem vennénk észre a borító és a tartalom közötti összefüggést. A képen a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár látható. A borítóválasztás szintén személyes vonatkozású, hiszen az író a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja volt egykoron, s az apátság párkányához – mely egyfajta menedéket jelentett számára – meghatározó olvasásélmények kötik.

Véleményem szerint az ember könyvespolca tulajdonképpen egy tükör a személyiségéről, mely által számos dolgot megtudhatunk az adott személyről. Ez az állítás igaz erre a könyvre is azzal a kiegészítéssel, hogy az olvasó egy percre sem marad egyedül, hanem az író segítséget nyújt önmaga megismerésére személyes vallomásain keresztül. Egy egész életet átölelő munkásságról szóló könyv elemző bemutatása igen nehéz feladat, ennek következtében igyekeztem azokról a részekről részletesebb képet vázolni, melyek különösen megragadtak.

Az „Olvasó voltam én is…” című fejezet olvasása során az író olvasóélményei alapján végig kísérhetjük személyiségfejlődését. A szerző kisgyermekkorától, kisiskolás korán át – az első olvasói élményei megszerzésétől – diák, valamint egyetemi évein keresztül eljuthatunk egészen a nyugdíjas kori „örömolvasói” időszakig. Bizonyára sokunk számára ismerős lehet az az elszomorító érzés, amint végignézünk a könyvespolcunkon és ráeszmélünk, hogy számos könyv olvasására csak részben vagy még egyáltalán nem került sor. Erről az érzésről az író is említést tesz, és az ő szavaival élve olvasókból „beleolvasók” lettünk a mai felgyorsult világban. Ennek az érzésnek a kiküszöbölésére születtek saját – már nyugdíjasként megírt – olvasónaplói, melyekből néhányba betekintést nyerhetünk ebben a fejezetben.

A harmadik fejezet, ami az „Olvasáskultúránk a rendszerváltozás sodrában” címet viseli, leginkább olyan írásokat tartalmaz, amelyek a rendszerváltás környékén íródtak. Ebben a részben olvashatjuk az író egyik 1984-ben megjelent cikkét is, mely olyan fontos kérdést vet fel, mint az, hogy milyen tényezők befolyásolják azt, hogy az emberek személyes szükségletnek érezzék az olvasást, valamint szó van benne arról a megállapításról, mely szerint az emberek akkor vágynak leginkább az olvasásra, amikor vagy nagyon kevés vagy nagyon sok lehetőség nyílik erre számukra. Egy másik, 1997-ben megjelent cikkéből leginkább empirikus kutatási adatokkal találkozhatunk, melyek eredményéből megtudhatunk olyan összefüggéseket, mint a társadalmi helyzet és az olvasás, kultúra iránti igény kapcsolata, a családi struktúra hatása a család olvasói szokásaira, valamint a könyvtárfelhasználók összetétele és a társadalmi helyzetük kapcsolata.

A „Nyelvében él a nemzet!” című fejezetben tulajdonképpen a határon túli magyarság körében végzett kutatási tapasztalatait olvashatjuk az írónak. Olvashatunk itt összetartozást sugárzó vallomásokat határon élő magyaroktól arra vonatkozóan, hogy mit jelent számukra magyarnak lenni, de olvashatunk elszomorító tényeket is a magyar nyelv jelenéről, jövőjéről leginkább a határon túl élő magyarokra vonatkozóan.

Egy újabb parafrázis rejtőzik el az „Engedjétek hozzám a verseket” fejezetcím mögött, melyre kettős értelemben is tekinthetünk. Márk evangéliuma 10. fejezetének 13–16. terjedő verseiben olvashatunk arról, amint Jézus megáldja a gyermekeket: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.[1]” Elgondolásom szerint itt a farizeusok által „megvetett” gyermekek esete hasonlatos a versek ma már egyre inkább mellőzött helyzetéhez. Másfelől az irodalom világában a versek olyan picik, mint a mi világunkban a gyermekek. Ebben a fejezetben rábukkanhatunk többek között olyan versekre, melyek meghatározó szerepet töltöttek, illetve töltenek be az író életében, így például olvashatunk Radnóti Miklós Razglednicák című versének elemzéséről, mely írásmű még 1969-ben jelent meg az Irodalomtörténet című folyóiratban, de ugyanakkor Pilinszky János és Nagy László verseinek elemzéseit, értelmezéseit is fellelhetjük itt.

A hatodik fejezetben az értékekről és az értékek és az olvasás viszonyáról olvashatunk. Főként az 1990-es évek felmérési eredményeivel találkozhatunk itt, melyek különböző értékek hierarchiáját mutatják be a megkérdezett alanyok válaszai alapján. A fejezet harmadik tanulmánya a vallásosság és az olvasás, valamint a kultúra kapcsolatával foglalkozik.

Az utolsó – egyben számomra legkedvesebb – fejezetben érzékelhető a keretes szerkezet, hiszen itt ismét felbukkan az író érzelmi kötődése az olvasáshoz (mint ahogy a mű elején a Nemecsek Ernőnek írt „felütéssel” ez megtörtént). Egy „új világról” olvashatunk itt, ami a jelent és a jövőt jelenti, s leginkább olyan megállapításokat fogalmaz meg benne, melyek az „óvilágban” megvoltak, de az újból valószínűleg hiányozni fognak. Ilyen „óvilági” motívum a klasszikusok „elöregedése”. A klasszikusok helyzetén kívül felmerül a napjainkat leginkább érintő dilemma: hagyományos vagy digitális olvasás? Ez a kérdés biztosan nagyon megosztó. Érvelhetnénk mind a kettő mellett, de egy biztos: a hagyományos könyv nyújtotta élményt semmi nem pótolja. Gereben Ferenc olvasáskutatóként ezt a kérdést is górcső alá veszi, s ebben a fejeztben érdekes tényeket olvashatunk a technikai eszközök rohamos fejlődésének eredményeként átalakuló olvasási szokásokról.

A sok helyen megbújó parafrázisok egyedi stílust kölcsönöznek a könyvnek, és az író szellemességére, humán műveltségére, kreativitására utalnak. Gereben Ferenc magával ragadó mesélő, a személyes történetein keresztül megszólítja a 21. században született, s a digitális világban felnőtt recenzenst, mert arra világít rá ebben a könyvben, hogy a szépirodalom valóban örök érték. A személyes vallomások révén bizonyítékokat kaphatunk arra, hogy egy jó könyv gyógyír lehet fájdalmas időszakokban, élethelyzetekben, kizökkenthet a zajos világ zavarából, s elröpíthet egy békével teli világba, vagy akár a lelki társunkat is megtalálhatjuk a könyvek segítségével.

Vissza a tartalomjegyzékhez