Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Csekő Györgyi: Hommage à Zrínyi

Nyomtatási nézet

A nonformális tanulás és a kompetenciafejlesztés lehetőségei (Olvasótábor – Orfalu, 2010)

Ha úgy érzed, a tanórai lehetőségek szűkösek, diákjaid számára sokkal több mondanivalód van, akkor ne hezitálj, nonformális képzéssel toldd meg, tágítsd a kereteidet!

A Szinyei Merse Pál Gimnáziumban hosszabb ideje együtt dolgozó Jáki Gábor történelemtanár, Seregy Stella könyv- és médiatáros, valamint jómagam (a magyartanár) – összeszokott tanári teamet alkotunk. Az idei nyár alkalmat kínált egy már korábban felmerült gondolat megvalósítására: Hommage à zrínyi. Ki hinné, hogy a nyári szünetben Zrínyivel terhelhetők a diákok?

„mindent a Zrínyiekről”

A támop 3.2.4. pályázata mégis kedvezett a Zrínyi-témakör feldolgozására. Lázas anyaggyűjtésbe kezdtünk: „mindent a Zrínyiekről” – kórnikák, források, jegyzetek, irodalmi alkotások, társművészetek, kutatások stb.

Az elkészült pályamű kipróbálására a Vend-vidék festői környezetében, kis lélekszámú, szórt településen, Orfaluban került sor. Ott üdezöld fák, virágzó, illatozó rétek, jókedvű, dolgos falusi emberek fogadják a Budapestről érkezőket. Van néhány nevezetessége is a településnek, például a szoknyás harangláb, a hatalmas majorok, a Szala menti tanösvény, vagy a Határőrizeti Múzeum Apátistvánfalván, a szomszéd faluban. S ha már a nevezetességeknél tartunk, Jáki Gábor, Orfalu tiszteletbeli polgára címmel kitüntett kollégánk. (Engem az a tény is némi büszkeséggel tölt el, hogy az ő több száz kilométert megtett túrabakancsa az apátistvánfalvi kocsma ablakában bekeretezve – mint kiállított tárgy – „hirdeti”, mi mindent érdemes ezen a környéken bejárni.)

Az Édenbe költözést megelőzően az alábbi kérdések izgattak bennünket:
Hogyan él napjainkban Zrínyi alakja 14-16 éves diákokban? Hogyan él a társadalomban?
Eleget foglalkozunk-e azokkal a nemzeti jelentőségű hősökkel, akiket példaképként kellene tanítanunk s elültetnünk a diákok lelkében?
Tudunk-e valamit kezdeni a diákok megváltozott olvasási szokásaival?
Hogyan lehet mind jobban érdekeltté tenni diákjainkat az információszerzésben, ikt-s eszközök értelmes felhasználásával?
Válaszaink megoszlottak.
Valljuk be, e témakört tanítjuk (nat ) magyar irodalomból, történelemből, Zrínyiék valahogy mégis kicsúsznak a mai diákok olvasmányélményei közül.
Hogyan lehetne élményszerűen valami értelmeset mégis megtanítani róluk?

Kézenfekvő volt Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász című műve, illetve azok a versek, történetek, festmények, amelyek a Zrínyi családról keletkeztek, s különféle legendákban, népénekekben, számos műalkotásban fennmaradtak. Ekkor még nem sejtettük, miként fog igazolódni a szükségszerű és a véletlen összekapcsolódása, mely tovább építette, amúgy kereknek, teljesnek álmodott programunkat. Mert az általunk választott időpont véletlenszerű volt.

Aszfalt helyett virágzó rétek

2010. július 25-én a reggeli órákban kigördültünk a Déli pályaudvarról, előbb Szombathelyre, majd onnan tovább a Szentgotthárdra közlekedő vonattal. Mindenki nyári élményeit mesélte, majd kis idő elteltével diákjaink Gábor feladatlapjaival birkózhattak. Csak a vonat útvonalát és az állomásokat kellett jelölniük, hogy megtapasztalják, mely útvonalon lehet eljutni hazánk legtávolabbi, délnyugati csücskébe. A máv jóvoltából elég időnk maradt a magyar tájak feltérképezésére. A kétperces átszállási idő azonban bárki számára bravúros mutatvány lehetett volna, nemhogy a mi heterogén összetételű, ábrándos lelkű kamaszkáinknak, akik – feltehetően a távoli vidék esetleges kellemetlenségeit enyhítendően – tetemes csomaggal keltek útra. (A lányok a megfelelő sminkkészlettel, hajszárítóval, kedvenc 2,5 literes üdítőkkel, Zrínyi-könyvekkel púpozott pakkal. Fiúk estében némi energiapótlóval, például táskából kilógó szalámival, túrabakanccsal.) A trupp legalább olyan rémesen festett, mint Mikszáth Új Zrínyiász című regényében a hirtelen feltámadt Zrínyi-hősök. Nekilendültünk, átrohantunk az aluljárón, fel az első vágányhoz. A vonat mellett hasonló kutató szempár leste, vajon lesz-e egyáltalán utas a már elvileg késve induló szerelvényen. Kiáltásom és karjelzésem a kalauznő számára egyértelművé tette, még érdemes kicsit várnia a jeladással. Felkászálódtunk.

Kat-kat-kat ez már a szentgotthárdi vonat! Teremtődő parafrázis: a budapesti gyerekek nagyjából olyan időutazásra indultak, mint a Zrínyi-hősök Dombóvárról Budapestre. Mi velük ellentétben: a nagyvárosi forgatag helyett az érintetlen szép természetet fürkésztük; feltúrt aszfalt helyett a virágzó réteket, a természetben megbúvó kristálytiszta tókákat, vagy a kástukat, Margit néni dédelgetett őzsutáját, éretlen, fanyar gyümölcs helyett az érett, mézédes ringlót, s az éles levegőt, amely este 23 óra után már nem tudta lábon tartani a legelszántabb fiúkat sem.

A tábor a néhai Mesics Pista bácsi portáján áll, akinek – a temetőn áthaladva – csendes köszönömöt suttogunk el, s visszatérve is minden alkalommal megállunk egy-egy percre a sírjánál. Az ő valamikori otthona a Vend-vidék egyik jellegzetes parasztépülete, a megfelelő gazdasági egységekkel, amelynek ma már új ura-gondnoka Lajos, a nagy pecás, avanzsált tábori szakács. Segítőként a harmadik szomszédból Sárika néni is meg-megjelenik; újságolvasással kezdi a takarítást, s akire a faluból rákérdezünk, arról két perc alatt meg is tudunk mindent.

– „Látták, a Margiték macskáin nemzetiszínű szalag van. Volt az őzön is??? – választ sem várva – majd lesz azon is!”

Nagy nehezen felseper, elviszi a moslékot; mert ez olyan hely, ahol semmi sem mehet kárba. A fenyvessel határolt tábort alul és jobbról erdő övezi, délen megerősített magaslessel, ahonnan a szarvasok mozgása kifigyelhető. Szúnyog a tűrésküszöb szintjén, kullancs elvétve, darázs és bögöly azonban bőséggel. A fenyves illata, a csend és a növények üde zöld látványa a tiszta kék égbolttal mindenkit elvarázsolt, s felcsigázva várták a programot.

Hommage à zrínyi

E cím köré olyan négy modulból álló tanegységet építettünk, amelynek mindegyike önállóan is teljes egészet alkot, tehát elvégezhető külön-külön is –, de szerintünk így, együtt a legnagyszerűbb. Feldolgozható akár olvasótábori, napközis, szakköri, kollégiumi, könyvtári foglalkozás keretében, de alkalmazható projektorientált tanulási folyamatként is. A programról részletes tanári kézikönyv készült, amelyből akár egy rendőr is levezényli a tananyagot.

Délelőtt tartottuk a foglalkozásokat, délután kirándultunk. Csütörtökön megfordítottuk a sorrendet, mivel autóbuszt béreltünk, hogy Ausztriába átutazva mi, kései hadvezérek is meg tudjuk tekinteni a szentgotthárdi csata színhelyét.

Az osztrákok nemzeti büszkeségtől vezérelve szép kis múzeumot rendeztek be, olyat, ahol végre a laikus is megértheti, hogy mi történt 1664. augusztus 1-jén. A Montecuccoli vezette keresztény csapatok (köztük jó néhány magyar hadvezér is: Esterházy Pál, Csányi Bernát, Nádasdy Ferenc, Ampringen János Gáspár – milyen kár, hogy őket az oktatófilm egy szóval sem említi!) – összecsaptak az Oszmán Birodalom Köprülü Ahmed vezette hadseregével. A mohácsi 1526 és a mezőkeresztesi 1529 ütközet után ez volt az a csata, amelyben az európai egyesített had győzni tudott a török felett. Fennmaradt festmények, grafikák jeleneteit összeillesztve egyórás filmvetítéssel demonstrálják, miként mehetett végbe az a heorikus küzdelem, amelyben a megáradt Rába patak, mint deus ex machina – a menekülő törökök koporsójává vált.

Akkor még nem tudtunk, hogy 2010. július 30-a és augusztus 1-je között ott Szentgotthárdon egy másik rendkívüli eseménynek is szemtanúi lehetünk. A Pannon Kapu Kulturális Egyesület nyolcadik alkalommal rendezte meg e csatának emléket állító Szentgotthárdi Történelmi Napok rendezvénysorozatot, amelyben az esemény jelképévé vált Gotthárd barát színpadra szólította a főszereplőket, Raimondo Montecuccoli tábornagyot és a császári seregek főparancsnokát Köprülü Ahmed nagyvezírt, hogy a főtéren – most már csak úgy a tradíció védelmében – csapjanak össze a seregek. Ezt követően mi is szájtátva néztük a Szent Sebestyén íjászkör látványos bemutatóját.

Nem kétséges, a tanulás annál intenzívebb, minél jobban előkészített a megvalósítandó program, minél több érzékszervet kapcsol be a tanításba, s minél tervezettebb az oktatási folyamat. Ráadásul ott vannak a technikai eszközök. Google-kereséssel megnyílik az információk tárháza! Nem kell félni, nem kerül ki a középpontból a tanítás-tanulási folyamat, csupán érdekesebbé, konstruktívabbá válik általa. A számítógéptől nem óvjuk diákjainkat, sőt szeretnénk megtanítani, hogyan lehet hasznos információhoz jutni.

Különbségek és azonosságok

Zrínyi Miklós költő és dédapjának, az ugyancsak Zrínyi Miklós névvel ismertté vált hősnek az alakja néhol összekeveredik a diákok fejében. Ki rohant ki, és ki írta a Szigeti veszedelem című művet?

– Jaaaaaaa?

– Igen, szükséges a két név szétválasztása, ugyanakkor érdemes az azonosságokat is összegyűjteni, hiszen mindketten horvát–dalmát származásúak, királyhűek, a haza védelmében elkötelezettek, s a török ellen vezettek hadat, saját koruk kiemelkedő személyiségei. Ráadásul mindkettejük halála is különös: egyik kirohan maroknyi seregével, de egy biztos, a várat önként fel nem adja, míg a másik egy ostoba vadászbaleset áldozata lenne? A gyerekek nyomozhattak és állást foglalhattak a fennmaradt források részleteit megismerve. Aztán jó kétszáz év elteltével zseniális remekmű készült, az Új Zrínyiász (1898) című regény. Mikszáth Kálmán eljátszott a gondolattal: Mi lenne, ha életre kelnének a haza legderekabb fiai? Pethőné Nagy Csilla 11. osztályos irodalomkönyvében arra hívja fel a figyelmet, hogy a korok tükröt tartanak egymásnak, egyikben látjuk a másikat, és fordítva; hiszen másként látja dédapját Zrínyi a barokk költő és utód, és másként a xix. században Mikszáth Kálmán. Milyen érdekes beszédtéma a hogyanok kibontása. Dramatikus játékkal előadtuk a regény érdekes jeleneteit; a mű elemzését pedig a szöveg-, médiaműfajok, valamint a retorika felől közelítettük.

A csoportok önálló szereposztással, egyszerű kellékekkel, rövid rögtönzött jeleneteket produkáltak:

• Ribillió az Operában

• A négyfős Történelmi Társulat tanácskozása a dombóvári rejtélyről

• Ebéd Rózeréknél

• Perényi Miksa megleckéztetése

• Zrínyi-hősök és a technika stb.

A tanári magyarázat, a személyes bemutatás vagy előadás nélkülözhetetlen volt. A Zrínyi-könyvek, valamint a Zrínyi-művek szemléltetéssel történtek. Igyekeztünk tágabb teret adni a tanár-tanuló közös munkáját előtérbe helyező beszélgetéseknek, kérdéseknek, kérdezve kifejtésnek, vitának. A diákok számos feladatot egyénileg oldottak meg, például feladatlappal, differenciált feladattal, játékkal. Az egyéni munkaformák gyakorlására, gyakoroltatására, a fokozatosság elvére mi ügyeltünk.

A feladatok között akadtak egyszerű, összetett és bonyolultabb, sőt képességeket igénylőek is. Összegezve: igen jól hasznosítható volt a drámapedagógia, a kooperatív tanulási technika, a differenciálás, az egyéni fejlesztés és a projekt módszer. A program szakmódszertani bázisát Pethőné Nagy Csilla könyvére építettük.

A konstruktív pedagógia és a befogadásközpontú irodalomelméleti iskolák szemléletét közvetítettük, méghozzá úgy, hogy az irodalomtanítás módszertanának számos interaktív és reflektív technikáját is megtanítottuk. A tanulásszervezést a konstruktív pedagógia rjr modelljének terminusaival, így a Ráhangolódás – Jelentésteremtés – Reflektálás háromlépcsős fázisával igyekeztünk megteremteni. Használtuk a pókhálóábra, a fürtábra, a ketté osztott napló, az asztalterítő, a névlánc, a jellemtérkép, a játékkártya, a kreatív írás, az ötletbörze, az interjú, a jóslás, a levelezés, a kvízjáték, a drámajáték stb. módszerét, amelyek által nemcsak a tanulók tudása mélyült, de a tanulás is játékká vált.

Ismerkedés a barokk kultúrával

Az Új Zrínyiász című mű lehetőséget adott arra is, hogy egyszerű szónoki beszédek is szülessenek. Előtte diákjaink még azon is vitatkoztak, vajon milyen a jó szónok. Ha nem is értük el Quintiliánus és Ciceró eszményét, azért az alábbi témákkal remek perceket szereztünk egymásnak:

• Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter levelének felolvasása – pátosszal előadott tanácsadó beszéde

• Köszöntő beszéd Zrínyiék Budapestre érkezése alkalmából – lelkes, alkalmi beszéd

• Parlamenti felszólalás, hozzászólás – tanácsadó beszéd

• Zrínyi beszéde a katonáihoz – alkalmi beszéd

Célunk volt az is, hogy a diákok szerezzenek jártasságot a magyarországi barokk kultúra, irodalom megismerésében, továbbá az internet segítségével töltsenek le irodalmi, képzőművészeti, zenei stb. Zrínyi-ábrázolásokat!

 

a) a képzőművészetben talált leggyakoribb letöltések

Szubaritsch György rézmetszete Zrínyi könyvének címlapjához

Zrínyi Miklós apoteózisa (olajfestmény, xvi–xvii. század fordulóján)

Barabás Miklós Zrínyi Miklós (1842, Kiscelli Múzeum, Budapest)

Zrínyi Miklós halála (ismeretlen német mester rézmetszete, 1664–65)

Zrínyi a szigetvári hős (rézmeszet, 1665)

Johann Peter Kraft Zrínyi kirohanása (1825, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Zrínyi Miklós képmása (Jan Thomas olajfestménye)

Orosz István grafikája Zrínyi Mikósról (másolat)

Metin Yurdanur Zrínyi Miklós és Szulejmán (1994, Szigetvár)

Kőszeghy Gyula Zrínyi Miklós (1926, Pécs)

Somogyi József Zrínyi Miklós (1968, Szigetvár)

Makrisz Agamemnon Zrínyi-emlékmű – Szigetvár a kórház előtt; anyaga vörösréz lemez, készült: 1988

b) a lírai művek köréből

Baka István zrínyi

Babits Mihály Zrínyi Velencében

Kereszthury Dezső Zrínyi

Kölcsey Ferenc Zrínyi dala (1830)

Kölcsey Ferenc Zrínyi második éneke (1838)

Vörösmarty Mihály Zrínyi, a költő

c) zenei feldolgozások

Történelmi rock-musical is készült Zrínyi 1566 címmel Zrínyi Miklós születésének 500. évfordulója tiszteletére. Rendezte: Moravetz Levente. Zene: Balásy Szabolcs, Horváth Krisztián, Papp Zoltán.

Dohnányi Ernő (1877–1960) 1896-ban Zrínyi nyitányt írt, Kodály Zoltán szimfónia méretű, nagy vegyeskarra készített kórusművet Zrínyi szózata (1954) címmel.

(Sajnos minden igyekezetünk ellenére sem tudtuk a Zsurzs Éva rendezte Zrínyi (1973) című filmet beszerezni.)

A diákok kiállítása a fészerben

Darvas Lilla gyűjtése mindenkit lenyűgözött, s ugyancsak ő, valamint Solymos Enikő, Porkoláb Flóra, Pánti Zsuzsi és Bögre Dorina voltak azok, akik a legérdekesebb Zrínyi-portrékat készítették. Különféle technikákkal (grafika, zsírkrétarajz, termésekből applikált) különleges alkotások is születtek. Ezt követően a fészerben berendeztük a kiállítást, s hogy szónoki rátermettségét ki-ki bizonyíthassa, csoportonként egy-egy fő megnyitotta a tárlatot. Ekkor már ismerték a karikatúra, a humor és az irónia fogalmát, szerencsére a rögtönzött nyitóbeszédek szellemesek voltak. Kiss Patrik, Lengyel Balázs, Solymos Enikő és Darvas Lilla voltak a prominens szónokok.

Zrínyi Miklós alakja legyen számukra jelkép, a magas erkölcsiség megtestesítője – ezt igazolják Kölcsey, Vörösmarty, Babits, Baka István versei, illetve a Zrínyi alakját ugyancsak megőrző prózahagyomány.

Az egymásra épülő feladatsorok igazolták, szeretnek a gyerekek csoportban dolgozni. A közös cél érdekében a véletlenszerűen összekerült társak egymást kölcsönösen segítve bizonyították kitartásukat, az időkorlátok miatt önállóan osztották meg a feladatokat tudtak boldogulni. A kooperatív tanulás remek dolog, s közben új barátságok is szövődtek.

Egyszerű szövegalkotásokkal a tanulók íráskészsége és helyesírása is fejleszthető volt, a foglalkoztató füzetben javítottuk, majd egyénileg is megbeszéltük a vétett helyesírási hibákat. A kifejező és értő olvasás gyakorolása számos játékos feladattal történt, természetesen azzal a szándékkal, hogy mindez hozzájáruljon az olvasásszeretet kialakításához, a diákok olvasóvá neveléséhez. Reflektáltunk a mű fókuszában álló jelenségekre, fejlesztettük a diákok fogalmazókészségét és kommunikációs képességét, összességében teljes személyiségüket. Pedagógiailag a tanuló konstruktív életvitelre való felkészítése, a társadalomban kívánatos morális, önfejlesztő, értékóvó magatartásának kialakítása volt a cél.

A közel százoldalas tanári kézikönyv feladatait nem tehetem itt közzé, de akit érdekel a reflektív gondolkodás fejlesztése, a gondolkodtatás, a támogatott felidézés, fogalmi kapcsolatok grafikus megjelenítése, a médiaműfajok gyakoroltatása, alapvető könyvtári ismeretek elsajáttítatása, továbbá említett módszereink, tanításunk rendhagyó és játékos formái, azoknak ajánljuk munkánkat: Hommage à zrínyi című munkánkat.

Napok igazolták, igazi örömet az jelent, ha diákjainkat a nonformális képzésre tudjuk hangolni, s ily módon képessé tesszük őket az önálló ismeretszerzésre. Hosszú távon az önművelést igényelt szokássá, életmóddá fejlesztjük, s akkor kimondhatjuk a bűvös szót, az élethosszig tartó tanulást. Arra ügyeltünk, hogy jó arányban maradjon a tanulás és a szabadidő-felhasználás!

Eredmények

Végezetül nézzük, a program során elsajátítandó kompetenciák (ismeretek, fejlesztett képességek, attitűdök) megvalósulását, amelyek a program befejezése után nyilvánvalóvá váltak:

• Az ifjú résztvevők elolvasták, megértették Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász című művét. A legkedveltebb részleteket elmesélték, és a műről ajánlást, recenziót írtak.

• Vitaszellem alakult ki közöttük az olvasottakról, álláspontjukat megtanulták megfelelő érvekkel alátámasztani, illetve cáfolni. Megismerték a különbséget a „meggyőzni” és a „legyőzni” fogalmak között.

• Fejlődött a szövegalkotó és a szövegértő képességük.

• Megfelelő módszertani előkészítés után képessé váltak az adott műfajnak megfelelő szóbeli és írásbeli szövegek alkotásra. Önálló alkalmazás szintjén készítettek önéletrajzot, írtak szócikket és szónoki beszédet, kiállításra ünnepi beszédet.

• Felismerés szintjén, kritikai hozzáállással tájékozódtak a neten elérhető anyagok között.

• Megismerték a költő Zrínyi Miklós főbb műveit, haditetteit, sikereit, sorsát, halálát és a dédapa, Zrínyi Miklós hőstettét, halálát.

• Megismerték a barokk kor művészeti sajátosságait.

• A megismert személyiségjegyek, tulajdonságok alapján különféle Zrínyi-ábrázolásokat készítettek.

• Megtanultak különbséget tenni lényeges és lényegtelen között.

• Igyekeztek véleményüket, önálló álláspontjukat kialakítani, azt írásban és szóban kreatív módon kifejezni.

• Egyszerű szerepek, jelenetek felolvasására, megjelenítésére, színrevitelére vállalkoztak.

• Megoldottak különféle kvízeket, rejtvényeket; memóriagyakorlatokat végeztek.

• Irányítással képessé váltak új ismeretszerzésre, az információ feldolgozására, rendszerezésére, kulcsszavak kiemelésére, ábrába rendezésére, szavak, gondolatok felidézésére képek, ábrák segítségével.

• Megismerték, gyakorolták az anyaggyűjtés, a szövegátalakítás, a kiemelés, a rangsorolás, a vázlatkészítés, jellemtérkép készítésének módját.

• A megtanult könyvtári ismereteket használták: bibliográfiai hivatkozást készítettek, megnevezték a könyv részeit, szó-, szócikkeket kerestek lexikonokban, szótárakban, gyakorolták hivatkozást és az idézés formáját.

• A jövőben könnyebben nyúlnak hozzá bármely szöveghez, hiszen, megtanulták, miként lehet bővíteni, tömöríteni, a lényeges gondolatokat kiemelni, arról vázlatos felelettervet készíteni, s az alapján összefüggő beszédet alkotni.

A heterogén csoportokban foglalkoztatott 14-15-16 éves diákok alkalmassá váltak a kooperatív tanulásra, az önellenőrzésre, az értékelésre. Elsajátították az önértékelés, a javítás, illetve a korrekció különféle formáit. Eszközigényünk minimális volt, alkalmazott értékelési módszereink azonban változatosak:

Program közben alkalmaztuk a formatív, az egyéni, a csoportos, valamint az önértékelést. Minden modul végén a diákok kérdéseink alapján maguk is átgondolhatták az elvégzett munkát, s nyilatkozhattak, akarják-e továbbfolytatni azt. Önmagukat és a csoportot is osztályozhatták.

A jól végzett munkáért zsetonokat (műanyag számolókorongokat) osztottunk, amelyekkel a tábor utolsó napján „tábori ajándékokra” licitálhattak.

Meglepő volt számunkra, hogy milyen reálisan látták azt, ki hogyan vette ki részét a munkából.

A program, valamint az egyes modulok végén a tanárok is értékelték az elvégzett munkát. Az értékelés tartalma a modul tananyagának feldolgozására, a gyakorlati feladatvégzésre, a létrehozott produktumra irányult.

Értékelési szempontnak számított a munkavégzés minősége, a véleményalkotás önállósága, az együttműködés foka, az egyéni ötletek, az önbizalom, a vállalkozás mértéke, a kitartás, a vitakészség, a megalapozott ítéletalkotás stb.

Az értékelés után a csoportban és önállóan is fel kellett dolgozni a bírálatot; előfordult, hogy korrigálni, javítani kellett a beadott munkákat.

Az értékelőlapok az alábbi kérdéseket tartalmazták:

1. Mely feladato(ka)t végezted legszívesebben? Indokold meg, miért?

2. Milyen új ismereteket szereztél? Néhány kulcsszóval írd le ezeket!

3. Milyen segítséget kaptál a csoporttársaidtól? A tanáraidtól?

4. Szívesen folytatnád tovább a munkát? Röviden indokold a válaszodat!

5. Ha a munkádat osztályoznod kellene, hányas osztályzatot adnál magadnak? Hányast adnál a csoportnak?

6. Miben szeretnél még ügyesebb lenni?

A hatékonyság érdekében tanulóinkkal alapvetően pozitív kapcsolatot építettünk ki. Hittünk diákjaink kreativitásában, nyitottak voltunk, bizalmat sugároztunk, és nap mint nap a megújulás, a fejlődés lehetőségét kínáltuk. Igyekeztünk szárnyakat adni szóval, tettel, tekintettel vagy csak a mosolyunkkal.

Szombaton este a tábortűz kialudt, valamennyien a visszatérés reményében vettünk búcsút Orfalutól.

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: