Kardos József: Hol vagy, hazám?

Nyomtatási nézet

Vajon hányszor szavaljuk, énekeljük életünkben a Himnusz szívet melengető, vagy fájlaló sorait? Vajon tudjuk-e, vagy csak érezzük, hogy miért szökik könny a szemünkbe, miért dobban erősebben a szívünk, ha csak halljuk a jól ismert szavakat, és a szomorú szép dallamot. Talán így jó, hogy belülről, lényünkből fakad az emóció. De nem ronthatja a megható felindulást, ha ridegnek tűnő ész érvekkel is végiggondoljuk, elemezzük, hogy mit ad, mit jelképez, mitől olyan nagy hatású a magyar Himnusz. Kiss Gy. Csaba most megjelent, Hol vagy, hazám? című könyve ebben ad a tudomány segítségével eligazítást, úgy, hogy a néha nehéznek tűnő metaforák, nemzeti jelképek és mítoszok, a történelmi tér és idő szépen csengő mondatokban nyer közérthető, érzelmekkel telített megfogalmazást. És mindehhez járul, hogy a magyar Himnusszal együtt a szerző bemutatja Kelet-Közép-Európa himnuszait is, amelyekből a fájdalom, az útkeresés, a tragédia, a hősi remény, a nemzet sorsa csendül ki. Kiss Gy. Csaba különös tehetséggel és tisztességgel oldja meg azt a dilemmát, hogy a himnuszokban megjelenő küzdelmek és fájdalmak, amelyek a történelmi küzdőtér kusza esetlegességeiből adódóan néha egymással szemben is szerepeltek, a könyvben jelentkező bemutatás során históriai feloldást nyernek. A könyv szemléletével is nevel. És természetesen oktat is, hiszen évszázadok történelme sűrűsödik össze, amikor a nemzetépítés kelet-közép-európai tapasztalatait vizsgálja, és ezek tükrében szól a dinasztikus himnuszokról, a forradalmi indulókról (a néphimnuszokról), a haza ideális táját dicsőítő és az emlékezet- és értékközösség himnuszairól. Ez utóbbiba sorolja Kölcsey Ferenc Hymnusát, amit a költő 1823. január 22-én „szatmárcsekei magányában vetett papírra”; és később, 1844. július 2-án mutatták be a nyilvánosságnak az Erkel Ferenc által megzenésített formában.
Egy rövid könyvismertetés keretében sorolni is nehéz lenne Kiss Gy. Csaba vizsgálódásainak rendkívül széles körét és tartalmát. Olvasni viszont érdemes és ildomos is, hiszen rendkívüli ismeretekhez jutunk magunk és a velünk, a környezetünkben élő népek, nemzetek történelméről, gondolatvilágáról. Csak jelzésképpen sorolnánk a feldolgozott témákat: nemzet, haza, terület, vallási identitás, nyelv és származás, a haza mint éden mint tragikus tér, önkép és ellenségkép, egység és széthúzás, utak a nemzeti himnusz rangjáig. Mind-mind a műveltség- és érzelemvilágunk fontos részét jelentheti. Megismertetésük már az iskolák, a gimnáziumok feladata. Kiss. Gy. Csaba ehhez nyújt kiváló segítséget.
A szerző erényei közé sorolható a könyv végén található kérdés feltevése: „Mennyiben érintették a nemzeti himnuszokat a Kelet-Közép-Európában bekövetkezett jelentős politikai változások 1945, illetőleg 1989 után?” Kiss. Gy. Csaba erre is hiteles válasz ad. Bemutatja, hogy a kommunista totalitarizmus idején a nemzeti szimbólumok egy részét eltávolították, módosították, újakat teremtettek. Megjelentek az internacionalista és a szovjet jelképek, hangsúlyozták a múlttal való szakítás követelményét. Ez történt Magyarországon is, új címert és új nemzeti ünnepeket erőltettek. Kölcsey–Erkel Hymnusa viszont megmaradt állami jelképnek. Vannak, akik ezt a „csodát” a Himnusz „földöntúli” erejében látják.
A könyvismertető írója szívesen sorolná még Kiss Gy. Csaba Hol vagy, hazám? című művének érdemeit és fontosságát.
A terjedelmi korlát azért egyetlen említést még megenged: a könyv függelékében megtaláljuk a vizsgált kelet-közép-európai himnuszokat és nemzeti jelképverseket eredeti nyelven és magyarul. Ez így, ilyen formában, tudomásom szerint még sehol sem jelent meg.


| 
KISS GY. CSABA: Hol vagy, hazám? : Kelet-Közép-Európa himnuszai : egy nemzeti jelkép történetéhez. Budapest: Nap Kiadó, 2011.

Vissza a tartalomjegyzékhez