Bihari Albertné: Hét év a Népmese Napja jegyében a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Gyermekrészlegében

Nyomtatási nézet

Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!” - szólt  a Magyar Olvasástársaság 2005 tavaszi felhívása, mely mindazokhoz fordult,  akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása. Csatlakozásra szólított fel azon kezdeményezéshez, mely szerint ezentúl szeptember 30-át, Benedek Elek születésnapját a  Népmese  Napjaként tiszteljük.

A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Gyermekrészlege már ez évben csatlakozott e felhíváshoz és „Napkeltétől-napkeltéig” címmel 24 órán át tartó non stop felolvasó napot rendezett, majd az ezt követő években „Napkeltétől napnyugtáig” tartott a mese ünnepe - az idén már hetedik alkalommal.

A gyermekkönyvtárosok szíves invitálására  minden évben megmozdult Nyíregyháza apraja-nagyja.

Már az előzetes jelentkezések regisztrálása során kiderült, hogy idő hiányában  nem lesz lehetősége mindazoknak felolvasnia, akik szeretnének.

A programokon közel ezer  meseszerető gyerek és felnőtt olvasta fel a kedvenc népmeséjét a népes gyerek- és felnőtt hallgatóságnak. A közéleti személyiségek, politikusok, színészek, tanárok, sportolók, főiskolások  mellett szülők, nagyszülők jöttek karöltve a  gyerekeikkel a könyvtárba , a pedagógusok, az óvónők csoportosan hozták el a kisiskolásokat és a felsőtagozatos tanulókat a meseolvasásra.

Az első mesét mindig egy közéleti szereplő,  közismert művész, ill. színész olvasta fel- miután megnyitotta a rendezvényt.

A legtöbb vállalkozó kedvű mesélő  a kisiskolás gyerekek közül került ki. A mesemondók, ill. olvasók többsége az otthoni könyvtárából hozta magával a kedvenc meséjét, melyek zömében a magyar népmesekincs gyöngyszemei voltak. Sokan választottak rövid, humoros, csattanós  állat- és csalimeséket.

A legtöbbet olvasott mesék közül néhány mesecím: A három kívánság, A kenyér íze, A kerek kő, A macska meg az egér, Az okos lány, A teknős és a nyúl, A kiskakas gyémánt fél krajcárja, Kakas és pipe, A pletykás asszony, Malac Julcsa, Az ember a legerősebb, Holló Jankó, Az öreg halász nagyravágyó felesége, A só, A székely asszony meg az ördög, A nyulacska harangocskája, Vajas pánkó, A répa…

A felolvasások visszatérő, közkedvelt színfoltjai az azokat megszakító zenés , dalos műsorok, citerakisérettel előadott népdalcsokrok, mini-koncertek.

Minden  résztvevő, aki mesét mondott, ill. olvasott, ajándékkal térhetett haza. Első alkalommal a gyermekkönyvtárosok által készített - napocskával, holdacskával díszített -  textil mesetarisznyát kaptak , a későbbiekben mesés idézettel ellátott  papír-, ill. textil könyvjelzővel, mézeskalács-szívvel kedveskedtünk a meseszeretőknek.

A hét év eredményeit összegezve elmondhatjuk, hogy kezdeményezésünk a nyitott  szívű emberek révén hagyományteremtővé vált,  melyre alapozva remélhetjük, hogy a következő években is  hasonló érdeklődéssel és örömmel fordulnak a meseszerető gyerekek és felnőttek  a népmesék kincsestára  felé, hisz a mesék birodalma időtlen és örök.

Vissza a tartalomjegyzékhez