Emőd Teréz: Gondolatok a könyvtárban az olvasásról

Nyomtatási nézet

„Senki se akart rádöbbenni, hogy valójában nem időt, valami egész mást takarít meg. Senki se akarta tudomásul venni, hogy élete egyre szegényebb,

egyre sivárabb és hidegebb lesz.”

(Michael Ende: Momo)

A címet nem Vörösmarty Mihály verséből kölcsönöztem, hanem Kaján Tibor egyik karikatúrájából: a takarítónőnek, aki látván a sok porfogó könyvet, az alexandriai égő könyvtár jut eszébe. Társadalmunknak ez a véleménye a könyvekről?

Kialakult és intézményesült egy új tudományág: a számítástechnika. Sokak szerint nemcsak paradigmaváltás történt, hanem a kultúránk is gyökeresen átalakul. Életünk bonyolítása elképzelhetetlen számítógép nélkül, dolgozunk, tanulunk, vásárolunk, sőt a legszemélyesebb ügyeinket intézzük vele. Aki számít: honlapja vagy blogja van. Célunk, hogy gyorsan és kényelmesen intézzük el ügyeinket, azonnal rákereshessünk tényekre, szövegekre, bármire, amire szükségünk van vagy érdekel. Mégis, ha használjuk a világhálót, egyre több időt töltünk a gép mellett. Egyre több a letölthető anyag: minden művészeti ágból kínálnak olvasni-, hallgatni- és látnivalót. A könyvet igyekszik pótolni az e-book, a notebook, az okos telefon. Sokaknak szenvedélyévé vált a „gépezés” (ahogy a gyerekek mondják), az információ- vagy képgyűjtés. A számítógépes kommunikáció része a kapcsolatteremtés és a rendszerépítés is. „Alkosd meg saját világodat!” – hirdeti magát egy-egy oldal, így csábítva arra, töltsünk minél több időt náluk. A web a piac alakítója is: vásárlókra van szüksége. A reklámok benyomulnak a népszerű és közösségi oldalakra. „Nincs idő…nincs türelem, azonnali végkielégítő mohóság jellemzi az ösztön-kielégülésre, élvezetekre csábított, embert.” – írja Bagdy Emőke – „Rejtett erőszakkal befolyásol…[mert te] megérdemled”. [1]

Az elmúlt húsz év alatt részben vagy teljesen megváltoztak kulturális intézményeink. A könyvtári hálózat csökkent. Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtárainak egy részét bezárták vagy beolvasztották a nagyobb, központi könyvtárak alá. Az önálló gyermekkönyvtárak – önálló állománnyal rendelkező, pedagógiai programmal működő, olvasáspedagógus által irányított – közül már csak a Liszt Ferenc téri könyvtár működik. Az iskolai könyvtárak támogatása pályázatoktól és szponzor szerzésétől függ.

Az iskolák és a pedagógusok helyzete egyre nehezebb. A fenntartás érdeke nem a minőségi oktatás fejlesztését erősíti (csoportokat vonnak össze, a presztízshiány miatt a kísérletező kedv megcsappant). Egyre több a halmozottan hátrányos tanuló, a tanárok feladata a családban elmulasztott nevelési feladatok pótlása.

A családok széthullása, a kommunikációs csatornák és intézmények változása – túl sok változás rövid idő alatt – az értékek felborulásához vezetett. Az emberek zöme a praktikum felé fordul, a felnövekvő új nemzedék is a karriert tartja elsődlegesnek.

Az élethosszig tartó tanulás fontos vívmánya kultúránknak. A műveltség azonban nem választható le a tudás megszerzéséről. Gazdagítja a gondolkodást és a fantáziát is, a multidiszciplináris-szemlélet csak így alakulhat ki. Segítségével létrejön a szinergia: az egyszerre megragadás pillanata. Közrejátszik az univerzális gondolatok és felfedezések létrejöttében.

Az intézmények munkáját nem lehet akciókkal és kampányokkal pótolni. A televízió és az internetes tartalmak, természetesen, sok hasznos és művészi alkotásokkal is szolgálnak, de emellett tömegesen jelen vannak a romboló, agressziót, félelmet keltő vagy sekélyes programok, közlések. „Közismert, hogy a szórakoztató ipar, a reklámok hogyan sorvasztják el nyelvünket, illetőleg a gondolkodást.” [2]

„A veszély Duhamel szerint nemcsak abban áll, hogy ezek a technikai eszközök sokat elvesznek az olvasásra szánt időből, hanem főként abban, hogy túlságosan megkönnyítik az ún. műveltség megszerzését, s ezzel felületessé teszi azt, amit elmélyült, komoly munkával kellene megszerezni.” [3]

Az olvasás épp ezért nem nélkülözhető: a tudat egészét igényli, erkölcsi problémákra világít rá, miközben szórakozást nyújt. Az olvasás folyamatában végig hangsúlyos az esztétikai elem. Érdekes a kép szerepe: nyugaton komoly piaca van a felnőtt képeskönyveknek, melyek többletet nyújtanak a számítógépes képi világhoz mérve. A magyar grafikusok munkái világviszonylatban is felveszik a versenyt, például Bányai István Zoom című képeskönyve.

Valóban, nagy szükség lenne szociológiai felmérésekre [4], az adatok elemzésére, hogy világosan lássuk a változások hatását. Jó lenne tudni, mennyi időt töltenek gyerekeink a monitorok előtt. Ezek hiányában, miután az új kulturális szokásokról csak sejtéseink vannak, felkértem pedagógusismerőseimet, hogy kérdezzék meg általános iskolás csoportjaikat: hogyan töltik szabadidejüket. Harmadik (23 fő), negyedik (19 fő), ötödik (36 fő) és hatodik (11 fő) osztályos tanulók, Budapest külvárosában élő és vidéki gyerekek válaszoltak. Ez természetesen nem szakszerű, mintavételen alapuló felmérés volt, mégis a válaszok rendkívül érdekesek. A gyerekek szubkultúrája átalakult, fontos megismerni, ha tudni akarjuk, milyen hatások érik őket, hogyan lehet a nevelőmunkát fejleszteni. Felsorolták kedvenc szabadidős tevékenységeiket, TV-műsoraikat, számítógépes játékaikat és könyveiket.

Az alsósok legkedveltebb szabadidős tevékenysége a játék és a sport. Második helyen áll a TV-nézés, harmadik az olvasás, a számítógépezés a negyedik.

Az ötödikeseknél holtversenybe került a sport, játék és a gépezés. A TV-nézés áll a harmadik helyen. A hatodikos sportosztálynál még a sport vezet. (Felsőben nem divatos olvasni.)

A tv-műsorok nézettségében a sorozatok vezetnek: 34-féle film (krimi, horror, szerelmes és vígjáték) 100 szavazatot kapott a gyerekek 3 kedvencéből. Legkedveltebb csatornájuk a Disney Chanel. Ezt követik az animációs sorozatok a japán mangáktól a Simpson családig (22 féle rajzfilm): 35 szavazattal. A zenés show-műsorokat 22-en nézik, míg az extrém- és valóság-show műsorokat 14 gyerek tette első helyre, mindegyikből 5-6 félét említettek. Az ismeretterjesztő és állatokról szóló műsorokat tizennégyen szeretik, sportműsort öten, mesét egy gyermek. Nem szokott tévézni, vagy nincs kedvence 3 tanulónak.

A világhálón sok TV-műsornak van honlapja, közösségi oldala, játék és más szolgáltatása, sőt, némelyik kiadványokat is kínál. Maximálisan (és gyorsan) kielégítik a gyerekek igényeit: kalandvágyat, kapcsolatok, azonosulás, szórakozás, és más speciális igényeket. A kedvenc TV-műsort a gyerek folytathatja gépen, bekapcsolódik a történetbe és kommentálja. 73 számítógépes oldalt vagy kedvenc játékot soroltak fel a gyerekek. Hárman mondták, hogy nem engedik gépezni, vagy nincs kedvenc webhelye. Majdnem mindenki használ levelező programot vagy közösségépítő portált. A facebooknak 25 gyerek tagja. A kedvencek közül vezetnek a lövöldözős, ölős programok (24 fő) és az autós és versenyjátékok (12 fő). A hatalmas választékból a legkedveltebbek: a Sims3 (8 fő), a Farmerama (7 fő) és a gta (7 fő).

Átlag 4 könyvet olvasnak évente, kiemelkedő a 20 könyv és persze többen vannak, akik egyet sem jelöltek meg. 27-féle értékes szépirodalom szerepel a listán, a legtöbben a kötelező irodalmi műveket ismerik, vagy azt, amelyet a tanár felolvassa az órán. (Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk, Gárdonyi Géza Egri csillagok, Móra Ferenc Kincskereső kisködmön). A népszerű és ismeretterjesztő irodalmi művekből szintén 27-félét írtak le. Könyvtárból 25-en szerzik be könyveiket.

Szerencsére az élet sohasem úgy alakul, ahogy a jósok elképzelik. Jóslás helyett csak reménykedni tudok, hogy intézményeink újra megalapozzák majd az olvasni tudást, a média szakemberei és a programozók is művészi alkotásokkal gazdagítják a palettát.

Vissza a tartalomjegyzékhez