Vajda Kornél: Fogarassy Miklós (1939–2013)

Nyomtatási nézet

74 éves korában elhunyt Fogarassy Miklós, a nagy kritikus és művészettörténész, olvasáskutató és – éppen nem utolsó sorban – kiemelkedő jelentőségű könyvtáros, könyvtári szakember és szakíró. Halmozottan előnyös és halmozottan hátrányos helyzetből indult. Édesapja Horthy hadseregének kiemelkedő tehetségű vezérkari ezredese volt, édesanyja hatalmas irodalmi műveltségű, minden világnyelven anyanyelvi színvonalon tudó, beszélő grande dame volt. Édesapja azonban „eltűnt” a doni fronton, ahová önként jelentkezett csapatszolgálatra. Édesanyját és nővérét – persze vele együtt – kilakoltatták. A krisztinavárosi nagypolgári otthonból valahová a Hortobágy környékére transzponálták. Édesanyja később sem térhetett haza Budapestre, Pápán jelöltek ki neki lakhelyet, nyelvtanításból élt (tengődött) élete végéig. „Természetesen” Miklóst sem vehették föl az egyetemre, különböző pesti könyvtárakban volt raktárosgyerek. Majd, az idők jártával mégiscsak elvégezhette – estin – az egyetemet. Könyvtáros lett. Hatalmas műveltsége, kiemelkedő nyelvtudása révén egyre jelentősebb könyvtári posztokra vált alkalmassá. Sokféle állást töltött be a Könyvtártudományi és Módszertani Központban. Vezető (osztályvezető) sohasem lett, de több területen is egészen páratlant produkált. Bényei Miklós mellett ő volt a hazai helyismereti kutatás kiemelkedő nagyja, a könyvtári helyismereti munka nagymestere, felelőse. Majd – egészen más területen – ismét csak országra-világra szólót alkotott. Vargha Balázs után ő lett a gyermekkönyvtári munka legfőbb felelőse. Személyesen ismert minden gyerekkönyvtárost, instruálta, segítette őket, elméletileg is sok nagyszerűséget publikált e témában. És közben, mintegy mellesleg, a modern, sőt posztmodern magyar irodalom vezető kritikusává vált, akinek bírálatait a legnagyobbak (többek közt Mészöly Miklós, Tandori Dezső és sokan mások) igazolták vissza. De művészettörténész is lett. Vermeerről szóló könyve szenzáció volt és maradt mindmáig. Rembrandtról készülőben lévő monográfiája – sajnos – csak néhány remek tanulmányig futotta. Fogarassy Miklós kiemelkedő tehetség volt, egyike a „nagyoknak”, nem csak a mi szakmánkban. Halála azért is tűnik tragikusan korainak, mert még tele volt tervekkel, készülő művek kezdeményeivel. A tehetség, kivált a kiemelkedő tehetség nem szolgálhat mintául, például. Az azonban igen, hogy jó, igazi könyvtáros is csak az lehet, aki valóban és elmélyülten művelt, aki nemcsak szakmájának tudója, hanem „mindenhez ért”.

Vissza a tartalomjegyzékhez