Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Simon P. Piroska: Fest Aladár fiumei korszaka

Nyomtatási nézet

Valamennyi fiumei magyar tanár közül talán az ő neve a legtöbbet emlegetett. Kiss Gy. Csaba azt írja: „odakerülésével Fiume kapott egy ambiciózus pedagógust, Fest Aladár pedig egy kedvező légkört a gimnáziumban és páratlanul érdekes kutatási lehetőséget a »Szent Korona gyöngyének« levéltáraiban.” [1]

Fest Aladár kiváló elméleti és gyakorlati pedagógus, publicista, több tudományterület (földrajz, történelem, pedagógia) művelője volt. Személyes életéről kevés adatot őrzött meg az emlékezet. Egerben született 1855-ben. A budapesti egyetemen szerzett diplomát történelem-földrajz szakon. Tanulmányai befejeztével egy rövid ideig Kétegyházán gróf Almásy Kálmán házánál tanítóskodott. Budapestre visszatérve a középiskolai tanárképző intézet gimnáziumában gyakorlótanár lett, majd ugyanott magántanár.

A gyakorlógimnáziumban eltöltött évek után mindössze négy hónapot töltött Kiskunfélegyházán, az ottani katolikus algimnáziumban. Ott érte a nagy lehetőség: Trefort Ágoston ösztöndíjjal 1881-ben másfél évre Olaszországba küldte. A római és a pisai egyetemen előadásokat hallgatott, Riminiben és Firenzében hosszabban időzött. Fiumei állomáshelyét 1882-ben foglalta el.

„Fest Aladár tudós ember, gondolkodásmódja nemes, nem alantjáró, törekvései humánusak, egy közönséges, lapos gondolat nem foglal helyet az ő művelt lelkében. Szereti a hivatását.” [2] – jellemezte a Fiumében élő Kánya Emília. Megtudhatjuk azt is tőle, hogy Fest felesége Dunay Ilma volt, Dunay (Krautschneider) Ferenc lánya.[3] Gyermekük nem született, egy kislányt (Pozsgay Matild) fogadtak örökbe.

Fest hatalmas lendülettel vetette magát a munkába. Az olaszul kiválóan beszélő tanár azonnal rendes tanári státusba került, majd 1885-ben véglegesítették. Az első tanévtől sok megbízatást kapott, ő lett a földrajzi, majd egy év után a történelmi-numizmatikai-régészeti szertár gondozója, s vezette a tanári ülések jegyzőkönyveit is. Országos szakmai egyesületekbe is belépett. Neve olvasható a Földrajzi Társaság rendes tagjai között és a Középiskola Tanárok Egyesülete névsorában. Szaktárgyai mellett a magyar nyelvet (a későbbi években a németet) is tanította.[4]

 

Kinevezésének első évében szótáríráshoz látott. Ezt a hatalmas munkát természetesen nem egyedül végezte, hanem gimnáziumi tanártársaival együtt: Berghoffer József, Matisz János, Nicóra Vince és Riegler Sándor alkották a magot.[5]

Fest Aladár Fiumében végzett tudományos munkássága és publicisztikai tevékenysége a gimnáziumi évkönyvekben részben nyomon követhető. (Megjegyzendő, publicisztikai és tudományos tevékenysége természetesen ennél jóval bővebb, de jelen esetben csak fiumei tevékenységére koncentrálok.)

1884-ben egy tanulmányban a neveléssel kapcsolatos nézeteit tette közzé olasz nyelven (Alcuni riflessioni sull’ educazione).[6] (Megjegyzendő, magyar, olasz és német nyelven egyforma nívón publikált.) És elkezdte azt a hatalmas kutatómunkát, amely során Fiume történetét tárta fel.[7] Az első ilyen jellegű tanulmánya Fiume történetéről címet viselte. 1885-től aztán folyamatosan tette közzé történeti témájú munkáit. Dolgozatot írt Fiume a napóleoni hadjáratok idejében címmel (megjelent a Fiume című lapban), majd Hajnal Antal építészeti felügyelő által kiadott a Fiume és kikötője című értekezéshez írt történeti bevezetőt. Közben kutatásainak eredményeit felolvasó üléseken tárta az érdeklődő nagyközönség elé. Nem lehet tudni, hogy a szótárírással felhagyott-e, mivel az erre irányuló tevékenységére ez idő tájt, sem később semmilyen utalás nincs, viszont elkezdődött tankönyvfordító tevékenysége. Matisz János tanártársával lefordította Brózik-Paszlavszky földrajz tankönyvének I. és II. kötetét olasz nyelvre.[8]

A főgimnázium 1886/87-es évkönyvében Trefort Ágoston minisztert méltatta 70. születésnapja kapcsán.[9] Ez év tudományos közleményei, cikkei közül ki kell emelni azt az írást, amit a Fiumei kalauz közölt Fiume történetének áttekintése címen.[10] A Fiumei Tanári Körben magyar és olasz nyelven Életphilosophia címen tartott előadást.[11]

Nem maradt hűtlen a másik szakterületéhez, a földrajzhoz sem. A földrajz tanításával foglalkozó értekezését az Országos Tanáregyesületi Közlöny jelentette meg.[12] A tanári kör felolvasó ülésén pedig Fiume topográfiájának fejlődése témájában hallhatták.[13]

1889-ben igazgatóváltás történt a fiumei főgimnáziumban. Erődi Bélát Kolozsvárra helyezték, helyén Festet látták volna szívesen. Fest azonban nem vállalta a megbízatást. Még nem érezte alkalmasnak az időt, minden szabad percét lekötötték a levéltári kutatások. Vagy más okok játszottak közre? „ ...tömérdek akadályt gördítenek a nemes törekvései elé.” írta Kánya Emília visszaemlékezésében. Végül Berghoffer József foglalta el Erődi helyét.

Az 1889/90. tanévben Fest neve mellett már az is ott áll, ő a Fiumei Tanári Kör elnöke.[14] Közgazdasági tartalmú írásait a legnépszerűbb és legolvasottabb fiumei olasz nyelvű napilap, a Bilancia hozta le. A Tanári Körben pedig módszertani kérdésekkel foglalkozott. Egyik előadásában a történelmi jeleneteket ábrázoló képek oktatásban segédeszközként történő felhasználásáról beszélt, a másikban a középiskolai magyar nyelvoktatásról szólt.[15]

1891-ben a Club alpino fiumano évkönyvében jelent meg az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó munkája Gli uscocchi nella storia di Fiume. (Uszkok Fiume történetében. Megjegyzés: uszkok szó menekülőt jelent. A törökök által megszállt Boszniából elmenekült, kiűzött fegyverrel szolgáló szabadokat illették ezzel a megnevezéssel, akiknek erejét roppant hatékonyan tudták a törökökkel és Velencével szemben is felhasználni.) A téma iránti érdeklődésre jellemző, hogy erről többször tartott felolvasást, egyszer a tanári körben, több alkalommal pedig olasz nyelven a helybeli Naturwissenschaftlicher Club termében.[16]

A fiumei nehézségek ellenére munkakedve töretlen maradt. Hogyan tanítsunk történelmet? című módszertani értekezését a Tanáregyesületi Közlönyben olvashatták (XXIV. évf. VIII. 2.), Ugyanez az írása megjelent olaszul is (Come si debba insegnare la storia?). A Bilanciába harminc vezércikket írt napi közgazdasági és politikai kérdésekről.  A Századok elfogadta közlésre az uszkokról írt dolgozatát. A vkm megbízásából pedig Zambra Péterrel együtt lefordította olasz nyelvre Varga Ottó Politikai földrajzát.[17]

Elérkezett a várva várt, igazi szakmai siker is. 1890. október 13-án a Magyar Tudományos Akadémia ii osztályának ülésén elhangzott Fest egyik tudományos dolgozata, Az uszkok és a velencések Fiume történetében. Nem a szerző adta elő, hanem Szádeczky Lajos olvasta fel Fest távollétében. Ez az esemény növelte a fiumei tanár alkotókedvét, miközben helyi kötelezettségeit sem hanyagolta el. A tanári körben két előadást is tartott, mindkettő a történelemoktatással foglalkozott. (A történelemtanítás módszeréről; Nemzeti irány a történelmi oktatásban).[18]

1892-ben a kitűnően felkészült és közkedvelt főgimnáziumi tanár, Fest Aladár áthelyezését kérte valamelyik fővárosi iskolába. Bizonyára a távozás gondolata már hosszú ideje érlelődött benne. Barátja, Erődi Béla már 1889-ben elhagyta a várost. Ő is szeretett volna a szakmai elszigeteltségből kitörni, a Fiumében minden téren jelentkező nehézségektől megszabadulni.

Berghoffer József igazgató a kormányzóhoz fordult. Úgy vélte, Fest távozása a magyar iskolaügy addig elért eredményeit veszélyeztette volna Fiuméban, ezért a tudós tanár távozása ellen kampányolt. „Kérését semmilyen módon nem szabad támogatni” – írta a kormányzónak.[19] Tehát Festnek maradnia kellett.

A felkérések, feladatok, megbízatások szaporodtak. A Kereskedelmi Akadémián is besegített, rendkívüli tanárként német nyelvet oktatott. A szakmai közéleti munkássága is szélesedett, a Földrajzi Társaság mellett tagja lett a Történelmi Társulatnak, és külső tagja a Pedagógiai Társaságnak. A Fiumei Tanári Kör elnökének választotta. Az Országos Tanáregyesület bizottságában a vidéki tanárokat képviselte, s a fiumei Múzeumi Egyesületbe is belépett.[20]

Publikációs listája egyre hosszabbodott. Budapesten megjelent a Fiume és az uszkok című értekezése (Századok, 1891), továbbá nyomtatásra előkészítette a Közoktatásügyi Tanács által elfogadott Zambra Péterrel közösen fordított tankönyvet, Varga Ottó Politikai földrajzát. A fordítás Geografia politica címet kapta. A Tanáregyesületi Közlöny pedig a Nemzeti irány a történelmi oktatásban című értekezését nyomtatta ki. Az uszkok és a velencések Fiumében című közleményének átdolgozott változatát sorozatban az Ungarische Revue az 1891. márciusi, áprilisi, májusi számaiban jelentette meg. A tudományos igénnyel megírt cikkeit a Fiume című hetilapban is lehetett olvasni. (Fiume régi önkormányzata; A fiumei nagy földrengés; Adalék a fiumei székesegyház liturgiai nyelvének történetéhez; A fiumei külön püspökség kérdésének történetéhez) A Bilanciába továbbra is írta vezércikkeit közgazdasági és politikai témában (1891, 1892. évfolyamok).[21]

A felolvasó ülésekhez sem lett hűtlen. A tanári körben Fiume régi önkormányzatáról tartott előadást (1891), Budapesten az országos középiskolai tanáregyesület I. szakosztályában pedig A történelemoktatás az egységes középiskolában témában (1892).[22]

1893-ban újabb területen mérte meg magát. Körösi Sándorral együtt fél évig szerkesztette a Magyar Tengerpart című társadalmi, közgazdasági, irodalmi hetilapot. A lapba természetesen nagyon sok cikket, tárcát, közleményt stb. írt.[23]

1894. július 7-én a miniszter Fest Aladárt Budapestre helyezte (VKM 41921. sz. rendelete). Távozását megértéssel fogadták a tengerparton. „Fest a helybeli gymnásium egyik legkülönb tanára – tudományos kutatásai és működéséhez Fiumében nincs meg a kellő alap, nincsenek itt megfelelő könyvtárak, s egyéb tudományos intézetek. Mint történész egyike a fiatalabb tudós nemzedék legkitűnőbbjének s komoly és szép szakirodalmi tevékenységet fejt ki, sőt az uszkokról írt jeles történeti tanulmánya a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának 1890. október 13-án tartott ülésén felolvasásra is méltatott, miáltal a legmagasabb fórum előtt is megmérettetett.

Fiumében az érdemes tanár meddőségre van szorítva. Képességeit nem fejlesztheti, tanulmányainak érvényt nem szerezhet, miáltal az egyéni becsvágy és a magas tudomány is kárt szenved, holott a fővárosban a rendelkezésre álló tudományos intézetek, könyvtárak s levéltárak kihasználhatása folytán meggyőződésem, a kormánynak és szakirodalomnak lényegesebb szolgálatot is lehetne tenni”[24]

Azonban a távollét nem volt hosszú. 1896-ban Fiumében súlyos járvány pusztított. A gyermekek mellett sok felnőtt is áldozatul esett, köztük a 37 éves Berghoffer József, a főgimnázium igazgatója (meghalt 1896. február 4-én). A magyar állam kiemelt intézménye, a fiumei főgimnázium vezető nélkül maradt. Természetesen önjelöltek voltak Fiumében a posztra. Ám a minisztériumnak is megvolt a maga jelöltje, javaslatát meg is tette, és Őfelsége 1896. április 16-án Fest Aladárt nevezte ki az intézmény igazgatójává.[25]

Fest Fiumébe visszatérve ott folytatta, ahol két évvel korábban abbahagyta. Visszatért azokba a szakmai társaságokba, egyesületekbe, ahol korábban is tevékenykedett.

S folytatta a tudományos kutatómunkát is. Igaz, Budapesten már nem Fiume állt figyelmének középpontjában, ott más terület került érdeklődési körébe. Többek között a magyar későközépkor eseményei. Először egy forrásközléssel jelent meg a hazai történész szakma előtt. Esztergomi török tisztek levelezése Nagy Ferencz érsekújvári lovas hadnaggyal a XVII. században címet viselte a tanulmány (Magyar Történelmi Tár, 1895. évfolyam). Természetesen bedolgozott a Millenium kora egyik nagy vállalkozásába is, a Borovszky Samu szerkesztésében megjelent Magyarország vármegyéi és városai sorozat II. kötete számára ő írta meg Fiume történetét és népességi viszonyait tárgyaló fejezetet.[26] Gyakran felkérték tankönyvek bírálatára is.

Visszatérését követően belépett a Természettudományi Körbe, s elnökhelyettese lett a Fiumei Alkalmazottak Egyesületének.[27] Tudományos területen további eredményeket mutatott fel. A Magyarország vármegyéi és városai sorozat II. kötete számára történeti, gazdasági és statisztikai tanulmányokat írt, Fiume élete a középkorban címmel két előadást tartott a Természettudományi Körben. Ezen előadások rövidített változatát leközölte a Vita Fiumana nevű hetilap. S ő volt a bírálója Kogutowicz Ausztrália iskolai falitérképének.[28]

1897. március 15-én a főgimnázium Magyar Társalgó Kör március 15. alkalmából rendezett megemlékező ünnepségén Fest Magyarország és Fiume kapcsolatáról, egymásrautaltságáról, a magyar nyelv megtanulásának fontosságáról beszélt. Ez alkalommal is kiemelte azt, amit fiumei működése során mindig is képviselt: az olasz és a magyar kultúra kölcsönös megismerésének fontosságát. Vallotta, a magyar állami iskolákba járó diákoknak, akik többsége olasz anyanyelvű volt, ugyanolyan biztonsággal kell ismerniük Vergilius, Dante vagy éppen Carducci műveit, mint Petőfi vagy Arany költeményeit. Fontosnak tartotta, hogy a magyarok és az olaszok megismerjék egymást. „ …nem elegendők a kölcsönös kirándulások és felületes látogatások, sem a víg bábeli lakomák, melyek végeztével a résztvevők azzal a zavaros benyomással válnak el egymástól, hogy pompásan mulattak egymással anélkül, hogy értették volna egymást. Nem! Hogy szívünkkel és elménkkel egymáshoz közeledjünk, ahhoz komoly és kitartó igyekezet kell és szilárd elhatározás, hogy minden erőnkből előmozdítsuk Fiume és Magyarország közt a kölcsönös szeretetet és egyetértést; – a mely szeretet és egyetértés nem alapulhat egyedül az anyagi érdekek közösségén, hanem mindenek előtt a múlt nagy és nemes hagyományain, melyek gránitszirtként állandóan hordozhatják az Egyetértés templomának fenséges épületét...”[29]

Tudományos munkásságában ismét Fiuméé lett a főszerep. 1898 februárjában előadást tartott Fiume földrajzi helyzetéről a Magyar Földrajzi Társaság felolvasó ülésén. (Ekkoriban a Társaság elnöke a korábbi gimnáziumi kolléga és felettes, a jó barát, Erődi Béla volt.) A fiumei Tanári Körben pedig Fiume tanügyének történeti fejlődéséről beszélt. Apróbb közleményei jelentek meg a Közgazdasági Ismeretek Tárában (Fiume gazdaságtörténeti szempontból), az Archeológiai Értesítőben (Egy őskori lelőhelyről Fiume területén), az Országos Tanáregyesületi Közlönyben (Iskola és társadalom Olaszországban), a Magyar Paedagógiában (Adalékok a tanulók osztályzati statisztikájához), a Magyar Tengerpart című lapban (Mikor és hogyan szakadt el Veglia szigete Magyarországtól?).[30]

Ezekben az években Festet igen lekötötték az iskolaügyek. A gimnázium vezetése, óraadás más tanintézetekben, a polgári iskolában zajló botrány lefoglalta ideje nagy részét. Azért néhány kisebb közleménye így is nyomdába került. Az Országos Tanügyi Közlöny több írását is közölte (Az egységes középiskola kérdése Olaszországban; A középiskolai tanárok anyagi helyzete külföldön I–III.). A gimnázium értesítőjében egy oktatástörténeti tanulmány újabb fejezetét tette közzé (Adalékok Fiume közoktatása történetéhez II.) A Természettudományi Körben egy előadással szerepelt (Gli avanzi d’un antico edifizio romano nel territorio di Fiume), és előadott még egyet a helyszín megjelölése nélkül (Le piů antiche rappresentazioni teatrali a Fiume).[31]

1901 nyarán Párizsban időzött. Ott tagja lett egy párizsi székhelyű társaságnak, a középiskolai oktatás kérdéseit tanulmányozó társaságnak (Société pour l’étude des questions d”enseignement secondaire).[32] Abban az évben a Magyar Tengerpartban két dolgozata jelent meg (A magyar kereskedelem kezdetei Fiuméban; Gróf Benyovszky Móric fiumei szereplése), és ugyancsak kettő az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlönyben (Az Országos Középiskolai Tanárszövetség Franciaországban; Segélyalap és tanárszövetség). A gimnázium éves értesítőjében folytatta oktatástörténeti kutatásai eredményeinek közzétételét. (Adalékok Fiume közoktatása történetéhez III.) A Tanári Körben pedig Fegyelem és rendtartás címmel tartott előadást.[33] Ennek az előadásnak az apropóját valószínűleg az elemi és polgári fiúiskolában lezajlott per szolgáltatta. A megrázó történeteket, eseményeket felszínre hozó eljárás az egész ország közvéleményét felkavarta. Festnek a vizsgálat lezárását követően meg kellett válnia az esetet kirobbantó kiváló tanártársától, Körösi Sándortól. És alig zárult le az egyik, a fiumei magyar iskolák tekintélyét alaposan megtépázó ügy, azonnal kezdődött egy másik per, egy szövevényesebb, amely idejére Festnek ideiglenes minőségben igazgatnia kellett az állami felső leányiskolát is.

A rengeteg teendő a tudományos munka kárára volt. Két évig nem jeleznek semmilyen közleményt, előadást az évkönyvek.

1904-re, úgy tűnik, megnyugodtak a kedélyek Fiuméban, legfeljebb csak a szokásos pletykák, kisebb ügyek zavarták a nyugalmat. Fest Aladártól megjelent a Fiumei Szemlében Fiume nyelvi és nemzetiségi statisztikája és A fiumei bevándorlás című írása. A gimnáziumi értesítőben pedig A fiumei tanulmányi és konviktusi alapok s a fiumei gymnasium mai helyzetének történeti előzményei időrendi összeállításban című munkáját olvashatták.[34] Ez utóbbi (és több korábbi) írását az tette aktuálissá, hogy ezekben az években zajlottak a tárgyalások az állam és a város között a gimnázium épületének sorsáról. Egyrészt kérdéses volt az épület működtetésének finanszírozása, másrészt az állapota. A gimnázium történetével foglalkozó tanulmányait egyetlen kötetbe is összefogták.

A következő esztendő is hozott eredményeket. Ismét a Fiumei Szemlében lehetett olvasni tőle cikkeket (A „Castello” alkonya; Fiumei magyar patrícziusok). A Földrajzi Közlemények pedig Kivándorlás Fiumén át – bevándorlás Fiuméba címmel jelentette meg.[35]

Fest Aladár „a tanügy terén szerzett érdemei elismeréséül” 1906-ban királyi tanácsosi címet kapott.[36] S Budapesten Fiumét népszerűsítette. Az Uránia tudományos egyesületben Fiume címmel tartott előadást.[37]

1907-ben már 25 éves tanári jubileumát ünnepelte Fest Aladár. Ez alkalomból egy meg nem nevezett barátja 3 tízkoronás aranyat ajánlott fel három jeles tanuló jutalmazására.[38] Maga Fest 250 koronás alapítványt tett, melynek kamataiból egy tíz koronás arannyal jutalmaztak egy olyan hetedik osztályos tanulót, aki latin nyelvből kiváló eredményt mutatott fel. A díjat a gimnázium fennállása idején minden esztendőben odaítélték.

Az 1907/08-as tanévben elkészítette Brózik-Létmányi Földrajz az I. osztály számára című tankönyv hivatalos bírálatát. A Szabad Líceumban tartott felolvasóülésen Magyarország és angol gyarmatok című értekezését olvasta fel.[39]

Fest sokoldalúságát jelzi, hogy 1909-ben és 1910-ben nyelvészeti cikkei jelentek meg. A Magyar Nyelvőrben a „labancz” szó eredetéről fejtegette nézeteit. A Szabad Líceumban Bosznia múltjáról és jelenéről tartott felolvasást.[40]

Fest Aladárt 1911-ben végleg elhelyezték Fiuméből. Távozását követően az igazgatói posztot a beszédes nevű tornatanár, Mozog István vette át. A gimnázium lejtmenetre került. A vizsgákról készült jelentések a magyar nyelv (és az olasz nyelv) tanításának eredménytelenségéről kezdtek szólni, az érettségi dolgozatok elfogadását is csak a rendkívüli körülményekkel magyarázták.

Fest a Budapest-fővárosi tankerületi főigazgatósághoz került. Erődi járt közbe, a budapesti tankerületi főigazgató, a barát. Az aktív pályafutásuk is egy időben fejeződött be. Mint a régi rend emberét, Festet is 1919-ben nyugdíjazták.

1923-tól Fest a Budapesti Egyetem Közgazdaságtudományi Karán olaszt tanított néhány évig. A közéletben is aktív szerepet vállalt, s bekapcsolódott a Budapesten virágzó magyar-olasz kulturális életbe. Magas életkort élt meg, 1943-ban, 88 éves korában halt meg.



[1] Kiss Gy. Csaba: Fest Aladár emlékezete. Magyar Nemzet online. 2005. márc. 2. [online] <http://mno.hu/kulturpult/fest-aladar-emlekezete-594984>

[2] Kánya Emília: Réges-régi időkről. Egy 19. századi írónő visszaemlékezései. Kortárs Kiadó, én. p. 247.

[3] Dunay 1870 és 1872 között igazgatója volt az állami középtanodának. Dunay igazgatósága idején kezdődött el a tankönyvek olaszra történő fordítása. Besztercebányára történő elhelyezése után mint az érettségi vizsgabizottság elnöke rendszeresen visszatért a városba.

[4] Programma del Regio Ung. Ginnasio Superiore di Stato in Fiume dell’anno scolastico 1882–83. In: Publicato dai direttore Dr. Erődi Béla. Fiume. Stabilmento Tipo-Litografico di E. Mohovich, 1883. p. 43.

[5] Uo. p. 44. Pontosan így szól a szöveg az évkönyvben: „I professori... si sono occupati della compilazione di un dizionario ungherese-italiano.”

[6] A fiumei m. kir. állami főgymnasium értesítője az 1883-4-iki tanévről. (röviden: Gimnáziumi értesítő) Szerkesztette dr. Erődi Béla főgymnáziumi igazgató. Fiume. Stabilmento Tipo-Litografico di E. Mohovich, 1884. p. 3–18.

[7] Uo. p. 55.

[8] Gimnáziumi értesítő (1885). Szerk.: dr. Erődi Béla. p. 62.

[9] Gimnáziumi értesítő (1887). Szerk.: dr. Erődi Béla. p. 3–8.

[10] Uo. p. 42.

[11] Uo.

[12] Gimnáziumi értesítő (1988). Szerk.:dr. Erődi Béla. p. 42.

[13] Uo.

[14] Gimnázium értesítő (1890). Szerk.: dr. Berghoffer József főgymnáziumi tanár és igazgató helyettes. p. 36.

[15] Uo.

[16] Gimnáziumi értesítő (1891). Szerk.: dr. Berghoffer József igazgató. p. 30.

[17] Uo. p. 52.

[18] Uo.

[19] JU-5. Kormányzósági iratok. Ált. Iratok 1892. 191. cs. 76/1892. Fest Aladár áthelyezési kérelme, Uo. 98/ 1891-2 Berghoffer levele a kormányzóhoz., uo. 4509. sz. A VKM elutasítása.

[20] Gimnáziumi értesítő (1892). p. 3.

[21] Uo. p. 24.

[22] Uo. p. 25.

[23] Gimnáziumi értesítő (1893). Szerk.: dr. Berghoffer József igazgató. p. 22

[24] JU-5. Kormányzósági iratok. Általános iratok 201. cs. 1283/1894. sz., 1087/ 1894. sz.

[25] Gimnáziumi értesítő (1896)  Közli: Fest Aladár. Kir. igazgató. p. 46.

[26] Uo. p. 42.

[27] Gimnáziumi értesítő (1897). Közli: Fest Aladár. Kir. igazgató. p. 22.

[28] Uo. p. 65.

[29] Uo. p. 72.

[30] Gimnáziumi értesítő (1898). Közli: Fest Aladár. Kir. igazgató. p. 118.

[31] Gimnáziumi értesítő (1901): Közli: Fest Aladár. Kir. igazgató. Fiume. „Unio” Könyvnyomda. p. 146.

[32] Gimnáziumi értesítő (1902): Közli: Fest Aladár. Kir. igazgató. Fiume.

[33] Uo. p. 150.

[34] Gimnáziumi értesítő (1904): Közli: Fest Aladár. Kir. igazgató.

[35] Uo. p. 114.

[36] Gimnáziumi értesítő (1906): Közli: Fest Aladár. Kir. igazgató. p. 132.

[37] Uo. p. 138.

[38] Gimnáziumi értesítő (1907): Közli: Fest Aladár. Kir. igazgató. Fiume. p. 130.

[39] Gimnáziumi értesítő (1908): Közli: Fest Aladár. Kir. igazgató. p. 82.

[40] Gimnáziumi értesítő (1910): Közli: Fest Aladár igazgató. p. 84.

 

 

 

 

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: