|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Ötödik általánosba lépve kislányom megkapta kötelező olvasmányul A Pál utcai fiúkat, s vele együtt magam is újraolvastam Molnár Ferenc kisdiákok számára írt regényét. Felnőtt fejjel újra megfogott a helyszínek világa, amelyekhez oly közel nőttem fel, hogy járhattam volna játszani akár a Pál utcai grundra, akár a Füvészkertbe, ha előbbit teljesen, utóbbit javarészt be nem építik azóta.
A Füvészkert
A Wikipédia térképet is mellékel a Füvészkert címszóhoz, 1884-ből valót: kanyargós ösvények szelte ligetes, zöld pázsit a kert egész területe. A tónak, ahol Áts Feri parancsára a Pásztor fiúk erővel vízbe nyomták Nemecseket, nyoma sincs, pedig a közvetlen közelben három vízfelület is található: az Orczy-park ma is létező tava, a megszűnt Papnövelde kert kerek díszmedencéje, északabbra pedig egy egészen kicsi, csónak vagy pajzs alakú vízfelület, mindegyikbe gondosan beleírva a „Tó” felirat.
1. ábra 1884-es térképrészlet
Hittem a térképnek, a precíz műszaki munka eredményének, amely „szerkesztetett a fővárosi mérnöki hivatal földmérési szakosztálya által”, ellentétben a szabad képzelet alkotta regénnyel, s úgy véltem, hogy a füvészkerti tó – s vele együtt sziget, híd és csónak – csak Molnár fantáziájának szüleménye. Bizonyítékokat kerestem. Mert hiába fedezik fel manapság a gyerekek nagy örömmel a Füvészkert bejáratánál felállított térképen a tavat, s hiszik, hogy az a regénybeli tó, az csupán bokáig érő vizecske, sziget benne el se fér. És nem is ott terül el, ahol az eredeti tavak.
Merthogy több tó is létezett, amint arról a kert központi épületében, a hajdani Festetics vadászkastély emeleti termében egy 1863-as térkép meggyőzött. Egyikükbe szigetet is rajzoltak, épp akkorát, amin néhány vörösinges kamasz titokban gyűlésezhetett – ha meg tudták közelíteni. Ugyanis a regénybeli fakorlátos híd nincs jelölve sem itt, sem más térképeken, pl. Gombocz Endre 1914-ben kiadott, A budapesti egyetemi botanikus kert és tanszék története (1770-1866) című könyvében találhatón sem.
2. ábra Térkép a Gombocz-könyvből
Ekkor már inkább hittem Molnárnak, és a továbbiakban próbáltam a sziget és a híd nyomaira bukkanni. A csónakra gondolni se mertem. Nyilván régesrég elkorhadt…
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében, a Magyarország és a Nagyvilág c. folyóirat folyamatos oldalszámozású, 1876-os évfolyamának 432. oldalán képmontázs található a Magy. Kir. Tud. Egyetem Füvészkertjéről szóló cikk illusztrációjaként. Ennek egyik részlete az aláírt magyarázat szerint „A szigetre vezető híd…”. Vagyis amelyen az őrök tisztelegtek a megszégyenítésében is megdicsőült Nemecsek előtt, és amelynek karfájára támaszkodva néztek félre Geréb távozásakor.
3. ábra „A szigetre vezető híd…”
A cikk szövege más érdekességet is tartogat: „Az ezen kertrészbe egészen benyuló harmadik tó… egyik oldalán mesterséges domb hordatott össze, hogy északi lejtőjén alpesi növények tenyésztessenek.”
A regény pedig ezt írja:
„— A legjobb lesz — mondta Boka —, ha most itt a bokrok mentén valahogy eljutunk a várromig. Tudjátok... van ott egy várrom, arra jobbra, egy domb szélébe van beépítve.
A másik kettő némán intett, hogy ismeri ezt a helyet.
— A várromig el lehet jutni óvatosan, guggolva a bokrok közt. Ott aztán valamelyik fel fog mászni a dombra, és körülnéz. Ha nincs senki, akkor hasra fekszünk, és lemászunk a dombról. A domb egyenest a tónak megy. Ott aztán elbújunk a sás között, és majd meglátjuk, mit csinálunk.”
4. ábra A várrom
Térkép, leírás, grafika – mindez sokat nyom a latban, legjobban mégis a saját szemünknek szeretünk hinni. Szerencsére ennek sincs akadálya.
5. ábra Az 1896-os fénykép
A Füvészkert gyűjteményéből származó korabeli, 1896-os fénykép egy baráti társaság kertben tett kirándulását örökíti meg egy napsütéses délután. A kastély homlokzata előtt felfedezhető a kőpilléres, fakorlátos híd. A kép bal felén pedig a jókora sötét folt, ahová a híd vezet, nem más, mint a sűrű növényzettel benőtt sziget, a vörösingesek szigete. A hajdani fényképész persze nem tudhatta, hogy egy később világhírűvé váló, ekkor még meg sem írt regény egyik fontos helyszínét fényképezi éppen, így csakis a véletlennek köszönhető, hogy a sziget nagyobb része szerencsésen rákerült a képre.
És szerencse játszott közre abban is, hogy fennmaradt a szigetről még egy fotó, készítésének éve sajnos ismeretlen. Ám ezen is látszik a híd, a reggeli fényben lényegesen jobban kivehetők a sziget részletei, és oldalában a csónak is úgy pihen, mintha csak az imént szállt volna partra nagy titokban Boka, Csónakos és a kis Nemecsek…
Molnár hihetetlenül pontos volt, ami a gyerekkorának helyszíneit illette. Minden létezett, amit leírt, és minden pontosan úgy, ahogy leírta.
6. ábra A sziget egésze, tó, híd és csónak
Mindezeknek köszönhetően ma is megtekinthetjük a Füvészkert regénybeli, említett helyszíneit és műtárgyait, azonban már csak ezen a módon. A tavat még az I. világháború előtt feltöltötték, helyére épült a Klinikák metróállomásnál kezdődő orvosi épületegyüttes, s a szigettel együtt tűnt el híd, csónak, gyerekkori kaland…
A grund
A Füvészkert után fordítsuk figyelmünket a Molnár-regény Szent Gráljára, a Pál utcai grund helyére. A kérdés körüli bizonytalanság lehet az oka, hogy mai napig sincs egyértelműen táblával megjelölve, melyik Pál utcai ház ama „nagy bérkaszárnya”, amely a grund helyén „szomorkodik, tele lakóval”, s a 2-es számú ház falán elhelyezett olasz-magyar nyelvű emléktábla is csak általánosságokban beszél. A kétséget csak részben indokolja Molnár önellentmondása – egyike a sietségből fakadó hibáknak, amelyeket a regény írása során elkövetett –, amikor a II. fejezet elején, a grund bemutatásakor még „nagy, négyemeletes ház”-ról ír, míg a regény végén a tót Janó „nagy, háromemeletes házat” emleget.
De lássuk sorban. A legelső kiadás óta tartalmazza a regény a grund térképét, lényegében változatlan formában. A kézirat Molnár sajátkezű rajzával sajnos nincs meg. Budapest bombázásakor a Franklin Társulatnak, amely a regény jogait örök áron vette meg a fiatal szerzőtől, szinte valamennyi épülete megsemmisült, így feltehetően a kézirat is odaveszett. Az első kiadás ábráját idézzük:
7. ábra A grund térképe az 1. kiadásból
A Pál utca páros oldalának számozása – ahol a grund fekszik – az utcatábla szerint 2-től 8-ig terjed, a Mária utca felől növekedve. Kapualjat azonban csak hármat találunk (2, 4, 6), azokat is érdekes eloszlásban. A 2-es és a 4-es számozású kapu egyetlen ikerház, a rajzon is feltüntetett sarki, hozzávetőleg négyzet alaprajzú épület udvarára vezet. Míg itt egy udvarhoz két kapu tartozik, a következő, 6-os számú háznál épp fordított a helyzet: két hosszú udvara közül csak a Körút felőli nyílik kapuval a Pál utcára, a másikba udvari átjáró vezet. A 8-as pedig a József krt. 69. számú ház, amelynek a mellékutca felől nincs bejárata, ezért számozását is hiába keressük.
8. ábra A Pál utca házszámai
Érdekesség, hogy a 6-os kapu alól jobbra is vezet egy szűk átjáró, ami összeköti a „8-as” házzal, amit a hajdani tulajdonos takarékosságból készíttetett, hogy egy házmesterrel láthassa el mindkét ház felügyeletét (N. Kósa Judit: Rejtély a Pál utcában, Népszabadság, 2004. július 17.).
Hogy melyik helyén volt a grund?
Molnár világosan beszél: „A grund maga üres volt, mint ahogy ez üres telekhez illik is. A palánkja a Pál utca felől húzódott végig. Jobbról-balról két nagy ház határolja…” Mint láttuk, és a Google légifelvételein ellenőrizhetjük, a Pál utca páros oldala három házat tartalmaz. Evidens, hogy közülük csakis a középső, a 6-os számú felel meg a leírásnak. Az a 6-os számú ház, amelyet Buza Péter az építkezések levéltári adatai alapján már 2003-ban a grund helyeként azonosított (Az édes grund és a Pál utca, Népszabadság, 2003. május 21.), de már az Ikon Kiadó Matúra Olvasónapló sorozatában 1994-ben megjelent regény fénykép-illusztrációjaként is ezt a házat szemlélhetjük.
Nem perdöntő bizonyíték, de így értelmet nyer, hogy a VII. fejezetben a bűnbánó Geréb a cseléddel küldött levelének végén miért „a Pál utca 5. sz. alatt a kapu aljában” várja Boka megbocsátó feleletét. Mert Geréb türelmetlen volt, és ez a kapualj esett legközelebb a 6. szám alatti grundhoz…
Mi okoz mégis gondot?
Molnár Ferenc húga, Molnár Erzsébet, a Testvérek voltunk c. önéletrajzi mű szerzője szerint, de mások szerint is a grund a sarkon volt. Könyvében szó szerint így ír: „A Pál utca sarkán volt a grund…” Az össznépi emlékezet, „az utca legendáriuma” is úgy tudja, a sarki épület (2-4) helye volt beépítetlen állapotában a grund. Saroképület vagy közbülső? Feloldható-e az ellentmondás?
Ismerünk hasonló, látszólagos paradoxont. Idézzük csak az optimista és pesszimista ember példáját: ugyanazt a poharat egyikük félig telinek látja, a másik félig üresnek. Világos a megoldás, a pohárnak nem ugyanazt a felét tekintik. Hasonló a helyzet a grund körül is. A vélemények összebékítéséhez vizsgáljuk meg alaposabban, melyikük miről is beszél.
Molnár Ferenc: „A grund maga üres volt, mint ahogy ez üres telekhez illik is. A palánkja a Pál utca felől húzódott végig. Jobbról-balról két nagy ház határolja, s hátul... igen, hátul volt az, ami a grundot nagyszerűvé, érdekessé tette. Itt tudniillik egy másik nagy telek következett. Ezt a másik nagy telket egy gőzfűrészelő cég bérelte, s a telek telis-tele volt farakásokkal.”
Molnár Erzsébet: „A Pál utca sarkán volt a grund, tele farakásokkal.”
Már ennyiből kitűnik, hogy míg bátyja az üres telket tekintette grundnak, a húg az egész, farakásokkal teli területet, amelynek csak kis részét alkotta a Pál utcai üres házhely. Az ebben a tág értelemben vett grund valóban a Pál utca-Mária utca sarkán helyezkedett el, és az sem zavaró, hogy egyik sarkában állt az időközben felhúzott 2-4. számú épület.
A regény – amely híressé tette ezt a darabka földet – értelmezése, szóhasználata azonban, mint láttuk, egyértelműen a mai Pál utca 6. helyét jelöli meg. Ennek homlokzatán Pazeller Jakab emléktáblája mellett jól megférne egy másik is: „Itt volt a grund, az „édes grund”…”
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a cikk anyagának gyűjtéséhez, feldolgozásához nyújtott segítségéért az alábbiaknak: Emőd Teréz (Petőfi Irodalmi Múzeum), Krett Zoltán (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény), Pálfi Éva (ELTE Egyetemi Könyvtár) és a Füvészkert munkatársainak.
A várrom
A csónak
Hozzászólások: