Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Kiss Adrien: Egy kétszáz éves könyvtár XX. századi viszontagságai:

Nyomtatási nézet

az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története

Az 1793-ban alapított Egri Főegyházmegyei Könyvtár története a xix. század végéig jól ismert – eltekintve a levéltárak mélyén lappangó iratok rejtette epizódoktól, amelyek napvilágra kerülve rávilágíthatnak az elmúlt évszázadok némely eseményére. A történet íve ezektől függetlenül töretlen, szinte teljes képet rajzol a nagy múltú intézmény életéről, gyűjteményéről. Keveset írtak azonban a korábbi könyvtártörténetekben a századfordulót követő évek viszontagságairól, a sokarcú xx. század során bekövetkezett és egészen napjainkig tartó változásokról, a hanyatlás, majd a virágzás új korszakáról. Antalóczi Lajos (1947–2000), a könyvtár egykori igazgatója, a Főegyházmegyei Könyvtár történetét feldolgozó munkájában a korszak főbb eseményeit 1996-ig tárgyalja, de a fellelhető levéltári forrásoknak csak egy részét említi.[1] Számos itt közölt vagy hivatkozott forrás segít értelmezni, pontosítani, sok esetben kiegészíteni a korabeli adatokat és történéseket. Esetenként még ma is nehéz megítélni ennek az időszaknak a levéltári iratok alapján rekonstruált eseményeit – elsősorban azért, mert ezeket jobbára csak az egyik fél oldaláról ismerhetjük meg –, így a tanulmány sem vállalkozik a többoldalú megközelítésre, megkísérli viszont a fennmaradt források alapján megrajzolni a könyvtár tárgyilagosságra törekvő xx. századi történetét.

A századfordulót követő években a Főegyházmegyei Könyvtár jogilag a főegyházmegyéhez tartozott, kezelője a főkáptalan volt, és onnan került ki az igazgató felügyelője is. Nehéz sors várt ebben az időszakban a könyvtárra. Pénzhiány miatt visszaesett a vásárlás, megritkultak a hagyatékok, felhalmozódott a feldolgozatlan állomány is. Michalek Manó (1838–1915) 1915-ig vezette a könyvtárat. Segédkönyvtárosa 1892-től Hausner Károly (1848–1896), 1897-től Kerekes Arvéd (1844–1901), 1901-től Huttkay Lipót (1868–1936), 1913-tól pedig Leskó József (1871–1971) volt.[2] A betegeskedő Michalek egyre nehezebben tudta ellátni feladatait, így a munkák nagy része helyetteseire hárult. Huttkay Lipót felületesen dolgozott, ráadásul az állomány hűtlen kezelésével súlyos károkat okozott a könyvtárnak. A számlákat nem, vagy csak részben egyenlítette ki.[3] Szmrecsányi Lajos (1851–1943) érsek 1913. január 5-én egyházmegyei alkönyvtárnoki állásából,[4] majd július 3-án jogakadémiai hitszónoki tisztéből is felmentette.[5] Huttkay Lipót távozása után utódja, Leskó József fokozatosan fedezte fel az eltűnt értékeket, és az észlelt hiányokról jelentést tett az érseknek.[6]

Leskó működésének éveiben a hiányok felsorolása mellett azonban arra is találunk példát, hogy a könyvtár még mindig kiemelkedően fontos értékeket rejt állományában. 1921-ben Berzeviczy Albert (1853–1936), a Magyar Tudományos Akadémia elnöke levélben kereste meg Szmrecsányi Lajos érseket azzal a javaslattal, hogy a könyvtár tulajdonában lévő Dante-kódexet[7] ajánlják fel az első világháború folyamán olasz kézre került két corvináért cserébe. „Kilátás van arra – írta az elnök –, hogy az […] eltulajdonított két corvina visszaszerezhető legyen, [ha] ellenérték ajánltatna fel.”[8] A továbbiakban ígéretet tesz arra vonatkozóan, hogy a Dante-kódex fejében az egyik corvina az Egri Főegyházmegyei Könyvtár tulajdonába kerülne.[9] Gerevich Tibor (1882–1955), a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója el is vitte magával a kódexet,[10] de a kedvezőnek látszó cserére nem került sor. 1922. május 18-án a Dante-kódex visszakerült a Főegyházmegyei Könyvtár gyűjteményébe.[11]

A század első évtizedeiben a könyvtár mindössze néhány értékes kiadványt tudott vásárolni. Ezekben az években ugyan kisebb-nagyobb hagyatékok kerültek be a könyvtárba – így Stephanovszky Sándor paptanár, könyvtári prefektus (1823–1907), Hován József egri kanonok (1837–1908), Rapaics Rajmund egri kanonok (1845–1909), Szele Gábor egri kanonok (1824–1908), Krassy Félix egri plébános (1842–1909), Samassa József (1828–1912) bíbornok, Demkó György egri kanonok (1856–1914), Katinszky Gyula kanonok (1841–1913), Foltin János kanonok (1837–1915) gyűjteménye[12] –, azonban továbbra is pénzhiánnyal küzdöttek, a felgyülemlett munkát pedig változatlanul nem bírták elvégezni. Ambrus István (1860–1935) prefektus, 1923-ban a személyzeti problémákra is felhívta az érsekség figyelmét, és javaslatot tett ezek enyhítésére.[13]

Leskó József levélben számolt be az érseknek a könyvtár helyzetéről, amelyben leírta a beszerzés nehézségeivel kapcsolatban, hogy még a magyar teológiai irodalom becsesebb értékei is hiányoznak, nem is szólva más tudományágak alapvető munkáiról.[14] Ambrus István prefektus a nehéz helyzet kezelésére a többes példányok eladásából befolyt összeget szerette volna a könyvek vásárlására fordítani, de ezt nem kívánta elkapkodni, amit azzal indokolt az érsekhez 1925. április 30-án írt levelében, hogy várja „a hazai könyvpiacon remélhető ármérséklést.”[15]

1934-ben az érsek utasította Leskó Józsefet, hogy a kint lévő hitéleti könyveket szerezze vissza, majd tegyen neki jelentést.[16] Leskó jelentésében leírta, hogy Huttkay Lipót 108 kötettel, Dambrovszky Imre (1869–1945) pécsi egyetemi tanár pedig 78 kötettel tartozik, és a könyveket nem sikerült visszaszereznie tőlük.[17] Ezek után Subik Károly (1888–1954) irodaigazgató indítványára Leskó Józsefet látványosan menesztették. Az indoklásban magaviseletbeli kifogások, a könyvtár elhanyagolása, továbbá az új könyvtáros személyére tett javaslat szerepeltek: „Leskó József szentszéki tanácsos, főkáptalani karsegéd, liceumi könyvtáros a könyvtárt kereső ügyfelekkel szemben csaknem állandósult minősíthetetlen magatartása miatt könyvtárosi tisztében továbbra nem lévén tartható, tisztelettel javaslom, hogy méltóztassék a liceumi könyvtárhoz könyvtárosnak Ficzel Antal érseki tanácsos, főszékesegyházi sekrestyeigazgató, főkáptalani karsegéd, líceumi múzeumi őr és liceumi gondnokot kinevezni.”[18]

Szmrecsányi Lajos érsek levélben tájékoztatta a Főkáptalant Leskó József felmentéséről, és felhívta a figyelmét, „hogy az egyházmegyei könyvtár átvételére és átadására saját kebeléből bizottságot küldeni szíveskedjen.”[19]

A káptalani vizsgálóbizottság tizenkilenc kérdésben fogalmazta meg a felmerült problémákat, és jelentésében összegezte a „vádlott”, Leskó József könyvtáros válaszait is.[20] Ugyanakkor Leskó, mintegy a maga mentségére, a prelátushoz írott levelében részletes válasszal szolgál a hozzá intézett kérdésekre. A figyelemre méltó levél számos adalékkal szolgál a könyvtári viszonyokról, egyben elénk vetíti a kilátástalan munkába, az állandóan újratermelődő visszásságok feldolgozásába belefáradt és felőrlődött könyvtáros keserű iróniával átszőtt gondolatait a gyűjtemény gondozásával és használatával kapcsolatban.[21]

A levelekből világosan kitűnik az is, hogy a kialakult helyzetért nem a könyvtárban kell elsősorban keresni a felelőst, a hatósági intézkedés pedig mindenképpen méltatlan és megalázó volt a könyvtárossal szemben.

A Leskó József ügyét vizsgálóbizottság „[...] a helyszíni eljárás alatt arról győződött meg, hogy a könyvtárhelyiségek mostani berendezése elégtelen ahhoz, hogy a könyvtár szabályszerűen rendezhető legyen. Nemcsak a szelektálatlan és katalogizálatlan könyvek részére nincsenek könyvespolcok, hanem a már rendezett könyvállomány tekintélyes része is az úgynevezett kiskönyvtár padozatán hever, ami a könyvek gondozása, kezelése, őrzése és használata szempontjából tarthatatlan állapot. […] A könyvtáros a szakszerű munkák elvégzésére elegendő idővel nem rendelkezett, és egymagában elégtelen volt a rendezéssel járó sokféle teendő ellátására.”[22]

Végre hivatalosan is megállapították, hogy egy könyvtáros nem elegendő a könyvtári munkák ellátására, és javaslatot tettek a személyzet és a férőhely bővítésére. Mielőtt azonban Szmrecsányi Lajos érsek elfogadta volna a bizottság indítványait, személyesen is tájékozódott a könyvtár állapotáról. Tapasztalatairól 1936. május 9-én kelt levelében számolt be a Főkáptalannak.[23] Ennek tartalmát a Leskó József levelében megfogalmazottakkal összevetve hű képet kapunk a könyvtárban uralkodó áldatlan állapotokról.

Az 1937-es év jelentős fordulatot hozott a könyvtár működésében. Bővítették a könyvtár férőhelyeit, és elkészült a könyvtár szervezeti szabályzata is az új könyvtáros, Ficzel Antal (1884–1953) szerkesztésében.[24] A könyvtár életében ez volt az első ilyen dokumentum, amely egyrészt szabályozta a bibliotéka működését, ugyanakkor célja volt az állomány védelme is. A könyvtár látogatási rendjéről a következőképpen rendelkezett: „A könyvtár látogatása csak a portás kalauzolása mellett történik. A portás a látogatókat a könyvtár helyiségei közül csupán a nagykönyvtárba vezetheti […]. Tömeges látogatások alkalmával a könyvtáros által felállított két őr ügyel a nagyterem anyagának épségére.”[25]

A második világháború éveinek történéseiről szóló levelezések, iratok jelenleg nem találhatóak, legalábbis lappanganak. Azt tudjuk, hogy a háború alatt is folyt a munka, mégpedig az 1900 óta felhalmozódott állományt dolgozták fel. A könyvtár további működésével kapcsolatban legközelebb 1944 körül tájékozódhatunk. Ficzel Antal az egész könyvtári állomány új cédulakatalógusának elkészítését tervezte, 1944 júniusában pedig Czapik Gyula (1887–1956) érsek három tanítót osztott be a nyári szünet idejére kisegítő munkára.

A Líceum (és vele a könyvtár) xx. századi működésének leghányatottabb éveit valószínűleg 1945 és 1959 között élte át.[26] A háború után a legsürgősebb teendő az épület állagának helyreállítása volt, ami komoly pénzösszegeket emésztett fel. A harcok során a csillagászati torony aknatalálatot kapott, és a kilőtt sarokfal és párkányzat helyreállítása 50 000 pengőbe került.[27] Megrongálódott a tetőszerkezet és a csatornahálózat is, amelynek javítására (tetőfedés, csőrepedés, szög) közel 71 000 pengőt költöttek.[28]

Alig fejeződött be azonban a háború okozta károk kijavítása, amikor sor került a Líceum részleges államosítására. 1948. július 31-én jegyzőkönyv készült az államosított iskolákkal (tanulóotthonokkal) egybeépített egyházi épületek megosztása ügyében. A szemle során jelen voltak a miniszteri bizottság részéről Takáts Gyuláné, Bohuss Rózsa, Kovács Zoltán, Literáthy-Káldi Gyula műszaki szakértő, Márton Emil jogi szakértő, az egri egyházmegyei hatóság képviseletében Száva János (1905–1984) apátkanonok, Ficzel Antal érseki tanácsos, líceumi könyvtáros és múzeumőr, valamint Olay István (1905–1984) líceumi gondnok és Somos Lajos (1904–1988) tanítóképző-intézeti igazgató. „Az eljárás megkezdése alkalmával az egri főegyházmegyei hatóság jelenlévő képviselője megbízás folytán az alábbi nyilatkozatot teszi: Az Érsekfőpásztor az egri érseki Lyceum egész épületére a korlátozatlan teljes tulajdonjogot az egyház részére fenntartani kívánja. Általánosságban (az alábbi fenntartástól függően) nem emel kifogást az ellen, hogy az érseki Lyceum épületében eddig is működött iskolák (jogakadémia, tanítóképző-Lyceum, kereskedelmi középiskola) céljaira felhasznált épületrészeket, illetve helyiségeket az államosított iskolák továbbra is használják a Lyceum épületének karbantartási kötelezettsége mellett. Az egyházmegyei főhatóság további igényét fenntartani kívánja arra, hogy a Lyceum épületéből a háborús események folytán ideiglenesen a papnevelő intézetbe áthelyezett hittudományi főiskolai tantermek a Lyceum épületébe visszahelyeztessenek.”

A jegyzőkönyvben többek között az alábbiakat rögzítették: „Az épületből az érsekség használatában az alábbi helyiségek maradnak: az épület I. emeletén lévő és a II. emelet légterébe benyomuló Eszterházy-tér felé néző díszterem, a II. emeleten a főlépcsőház felett és a díszterem légterével határos képtár és múzeum, az I. emeleten, a Fellner-u. felé néző kiskönyvtárhelyiség, a mellette levő egy ablakos raktárhelyiséggel, ugyanezen az emeleten a Káptalan-u. felé eső érseki könyvtárterem, mely a II. emelet légterébe nyúlik be, valamint a könyvtárterem mellett lévő 2 kisebb könyvtárhelyiség. A földszinten lévő Szt. János Nyomda szedő és gépterme, továbbá az ehhez tartozó irodák és raktárhelyiségek, a toronyban lévő csillagvizsgáló és múzeumok, természetszerűleg az I. emeleten lévő kápolna, mely a II. emelet légkörébe nyúlik be, a hozzá tartozó sekrestyével, együtt, a földszint 3. sz. alatt lévő egyházmegyei számvevőségi hivatal, végül a földszinten lévő, két szobából álló gondnoki lakás és ugyancsak az itt lévő két szobából álló könyvtárosi, papi lakás. Miután a felsorolt részek az iskolai épületrésztől nem különíthetők el, a lépcsőházak, a folyosók közös használatban maradnak. […] Az épületben lévő helyiségeket kályhákkal fűtik, tehát mind az iskola, mind az érsekség saját tüzelőjét használja […]. Az épületszárnyakkal körülzárt négyszög alakú udvar közös használatban marad.”[29]

1949. szeptember 10-én megtörtént a Líceum teljes államosítása: „Az államosítás során jelen voltak: dr. Horváth Miklós Tanker. Főigazgató, mint a Kultuszminiszter Úr képviselője; Marton Ferenc Tanker. Főigazgatóság oktatási előadója; Dr. Némedi Lajos (1912–2006) állami Ped. Főiskola Igazgatója; Laczkó András állami Ped. Főiskola helyettes Igazgatója; Olay István a volt felekezeti Liceumnak az Egri Érsek által megbízott gondnoka és Varga Istvánné, Aradi Erzsébet jegyzőkönyvvezető, a Tanker. Főigazgatóság leírója. Dr. Horváth Miklós Tanker. Főigazgató ismerteti a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter Úr 1254–13.001–9/1949 számú rendeletét, melynek értelmében a Miniszter Úr utasítja Heves vm. Tanker. Főigazgatóját, hogy a Líceum épületét a benne lévő kápolna kivételével állami tulajdonba vegye. […] állami tulajdonba kerülnek a volt római katolikus Liceum épületének a következő, még állami tulajdonba nem vett részei:

1. A Liceum tornyának összes helyisége,

2. A nagykönyvtár berendezéseivel együtt,

3. A kis könyvtár berendezéseivel együtt,

4. Az eddigi állami tulajdonba nem vett torony helyiségeinek berendezési tárgyai.

Dr. Horváth Miklós Tanker. Főigazgató felhívja Olay István urat a volt romai katolikus Liceumnak egri Érsek által kirendelt gondnokát, hogy a fent megnevezett helyiségek kulcsait adja át az állami Pedagógiai Főiskola Igazgatójának, Dr. Némedi Lajosnak. Olay István úr kijelenti, hogy ő nem illetékes a fent idézett rendeletek végrehajtásában, mivel erre az egri Érsek Úrtól felhatalmazást nem kapott. Dr. Horváth Miklós Tanker. Főigazgató ezért közvetlenül Főtisztelendő Dr. Czapik Gyula Egri Érsek Urat a fent idézett rendeletek alapján felkéri, hogy a nevezett helyiségek kulcsait átadni szíveskedjék az állami Pedagógia Főiskola Igazgatójának. A Tanker. Főigazgató utasítja a Főiskola Igazgatóságát, hogy a nagy- és kis könyvtár helyiségben levő könyveket használatba ne vegyék, mivel ezen könyvek tulajdonjogát a Vallás és Közoktatási Miniszter Úr dönti el.”[30]

Az érsek pár nappal később utasította Barsy István (1878–1952) érseki jogtanácsost és Szepesy Bertalan egri ügyvédet, hogy tartsanak szemlét a Líceum épületében, és tegyenek jelentést. Megállapították, hogy a könyvtár, a képtár, a levéltár, a múzeum helyiségei le vannak pecsételve a Pedagógiai Főiskola pecsétjével. „Az épületben nem kérdeztük, de nem is kérdezhettük, hogy a lepecsételésnek mi az oka.”[31] Czapik Gyula érsek 1949. szeptember 21-én kelt levelében Ortutay Gyula (1910–1978) vallás- és közoktatási miniszter segítségét kérte: „Tisztelettel közlöm, hogy folyó hó 13-án vett és 14-én telefonon kapott személyes közlésével ellentétben az Érseki Könyvtár és Érseki Képtár helyiségei még a mai napon, szeptember 21-én is változatlanul le vannak pecsételve és így oda be nem léphetek. Kérem nb. intézkedését.”[32]

A miniszter október 3-án a következőket válaszolta: „[…] elrendelem, hogy a termeket az államosítás alól vonják ki, és a döntésig azokat a termeket zárják be. Ilyen módon a könyvtár és képtár állaga mindenesetre biztosítva van, a termeket senki nem használhatja és a bizottság jelentése után módomban lesz végleges döntést hozni.”[33]

Ennek ellenére végleges döntés az ügyben nem született. A könyvtár teljes állománya 1954. október 30-ig zárolva volt.

Időközben a főiskola kiürítette a kiskönyvtárat, amellyel a véletlen folytán szembesült az érsekség és az érseki könyvtáros is. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának tudomására jutott, hogy Mikes Kelemen levelei az Érsekség birtokában és őrizetében vannak. 1951. január 4-én Szabó Nándor osztályvezető levélben kereste meg Czapik Gyula érseket és felkérte arra, hogy tájékoztassa őket Mikes Kelemen leveleinek holléte felől.[34] Az érsek január 29-én kelt levelében a következőket írta: „Mikes Kelemen: »Törökországi levelei«-nek eredeti példánya a Liceum épületében az Érseki Könyvtárnak kisebb termében (ún. kiskönyvtárban) volt elhelyezve. 1949. év őszén a könyvtár lezárása lepecsételése és a terem kulcsainak a Pedagógiai Főiskola igazgatóságának átadása előtt a könyvtár kezelője személyesen győződött meg arról, hogy Mikes Kelemen levelei a helyükön voltak. 1950 szeptemberében a Könyvtári Központ hivatalos megkeresésére egy könyv után kellett volna kutatni az Érseki könyvtárban. Mikor ez ügyben a kiskönyvtár megnyitása iránt a könyvtár kezelője az említett főiskola igazgatóságához fordult, ott azt a felvilágosítást kapta, hogy ők már behatoltak ebbe a terembe, mert a könyvek súlya alatt a padló süllyedni kezdett (u.i. az alanta lévő termek oldalfalait kibontották) s mikor a könyvtár kezelője kíséretükben bement a jelzett könyvtárba, látta, hogy a terem közepéről a könyvek a két sarokban voltak felhalmozva, megbolygatták tehát a könyvtárt anélkül, hogy erről akár őt, akár az egyházmegyei hivatalomat értesítették volna. Így a könyvtár kezelője sem Mikes Kelemen leveleiért, sem az ott lévő más értékesebb könyvekért felelősséget nem vállalhatott. Hallomás útján értesült továbbá a könyvtár kezelője, hogy a Pedagógiai Főiskola igazgatósága később minden megkérdezés és értesítés nélkül az egész termet kiürítette, és a könyvtár anyagát az épület földszintjén a nyomda volt helyiségeiben helyeztette el.”[35]

Ilyen és ehhez hasonló események vezettek oda, hogy 1952. február 28-án az Állami Egyházügyi Hivatal megbízásából az Országos Könyvtári Központ munkatársai (Borsa Gedeon, Dörnyei Sándor, Hajdu Elemérné, Reményi Andrásné) felülvizsgálták az érseki könyvtárat. „A vizsgálat során megállapították, hogy a könyvtár egyik része az emeleti nagykönyvtár helyiségében és annak két melléktermében eredeti elhelyezésében áll, a másik része pedig, az ún. kiskönyvtár eredeti helyéről leszállítva a földszinten, a volt nyomda-helyiségben nyert elhelyezést. A kiskönyvtár leszállítását az Egri Pedagógiai Főiskola vezetősége hajtotta végre az egri érsek és annak könyvtárosa tudta és részvétele nélkül. A leszállított könyvanyagot magában foglaló helyiségek kulcsait Némedi Lajos, a Pedagógiai Főiskola igazgatója, a nagykönyvtár kulcsát pedig Ficzel Antal könyvtáros őrzi. Az Országos Könyvtári Központ kiküldöttei átvizsgálták a könyvtár mindkét helyén elhelyezett anyagot, és abból a tudományos kutatás számára értékes és ritka műveket jegyzékbe foglalták egy országos nyilvántartás számára. Ugyanakkor megállapították, a könyvtárból mely művek hiányoznak. A könyvtár legértékesebb kódexei és könyvei közül 12 db-ot az igazgatói irodában helyeztek el.”[36]

A vizsgálat végeztével mindkét könyvtárhelyiséget, valamint a főiskolai igazgatói irodában lévő szekrényt is lepecsételték az Országos Széchényi Könyvtári Központ pecsétjével.

Ficzel Antalt követően Iványi Sándor (1917–1983) 1953-ban vette át a könyvtár vezetését. Kemény küzdelmet folytatott a könyvek megmentéséért. A továbbiakban a helyiségek, illetve az állomány visszaadása szakaszosan történt.

1954. október 21-én az egyházmegye visszakapta az érseki könyvtár kimagasló értékeit, amelyeket 1952. február 28-án helyeztek el a Pedagógiai Főiskola igazgatói irodájában. Az átadásnál jelen volt az Országos  Könyvtár két küldötte, Falvi Zoltán és Dörnyei Sándor, valamint Zétényi Endre (1904–1993) a főiskola igazgatóhelyettese, és Iványi Sándor, az érseki könyvtáros is. Átadás előtt megvizsgálták a szekrényen lévő pecsét épségét, majd felnyitása után a szekrényben lévő leltárral összevetve megállapították, hogy az elhelyezett értékek (12 mű) hiánytalanul megvannak.[37]

1954. október 23–30-a között megtörtént a barokk könyvtárterem és a hozzátartozó két kisterem visszaadása is.[38] A Pedagógiai Főiskola igazgatója az oktatás zavartalansága érdekében időben is szabályozta az épületnek, mint műemléknek és a könyvtárnak a látogatását, de a látogatók útvonalát is meghatározta. „A főiskola rendje miatt általában a látogatók útvonalát is szabályozni kívánom. Így a könyvtárhoz vezető és használó utat is. Közlöm tehát, hogy a könyvtárat a jobboldali oldallépcsőn közelíthetik meg.”[39]

Az átadáskor történt revízió alkalmával a hiányokról jegyzék készült, amely 153 munka hiányát tüntette fel, köztük négy kéziratét is.[40] A visszaadás megtörténte után az állomány szakszerű kezelésének elősegítése érdekében az Országos Széchényi Könyvtár vállalta az Egri Főegyházmegyei Könyvtár szakmai ellenőrzését. A jegyzőkönyvben rögzítésre került az állomány többi részének a sorsa is. „Az állománynak az épület földszinti helyiségben lévő része az eredeti könyvtárhelységek rendelkezésre bocsátását követően fog a kötetek visszahelyezése után, leltárilag visszaadásra kerülni. Ennek megtörténtéig a földszinti helyiség kulcsai lepecsételt borítékban az egri Állami Pedagógiai Főiskola igazgatójának őrizetében maradnak.”[41]

1955-ben Czapik Gyula érsek az Állami Egyházügyi Hivatal segítségét kérte a könyvtár még zár alatti részének feloldása érdekében. Levelében azt írta: „Sürgőssé teszi a Könyvtár teljes átadását, s az olvasóterem megnyitását az is, hogy egyre gyakrabban jelentkeznek kutatók, akik méltatlankodva kénytelenek tudomásul venni, hogy a keresett könyvhöz nem lehet hozzáférni. […] Végül figyelemre méltó tény az is, hogy az Egri Egyházmegyei Könyvtár az egyetlen egyházi könyvtár hazánkban, melynek anyaga és jogi helyzete még mindig tisztázatlan. […] kb. 35 000 kötet már átadatott, de mintegy 40 000 kötet még mindig nem adatott át, rendezetlenül be van zsúfolva a Líceum egyik helyiségébe.”[42]

Emellett a könyvtár megnyitásához tudományos érdekek is fűződtek. „A Magyar Tudományos Akadémia jelentős könyvtári munkálatok sürgős elvégzését határozta el. Így többek között: Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának új kiadását, a magyar időszaki sajtó összefoglaló és lelőhely-bibliográfiájának összeállítását, továbbá a magyar könyvtárakban lévő ősnyomtatványok és kéziratok közös, együttes katalógusának felállítását (vö. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, VI. kötet, 3–4. szám). E munkálatok érdemleges elvégzése Könyvtárunk közös működése nélkül teljességgel illuzórikussá válna.”[43]

Tovább folyt a küzdelem a kiskönyvtár pusztulásra ítélt köteteinek megmentéséért. 1956-ban,[44] majd 1958-ban is újabb levélváltásra került sor. Ritter Márton (1925–1987) könyvtárvezető helyettes a Művelődésügyi Minisztérium Országos Könyvtárügyi Tanácsának közbenjárását kérte, és javasolta, hogy egy helyszíni szemle alapján személyesen győződjenek meg a jelenlegi helyzet tarthatatlanságáról: „1954. október 30-án a könyvtár teljes állományát feloldották a zár alól, de gyakorlatilag csak a díszes könyvtártermet kaptuk vissza, a földszinti teremben továbbra is ott porosodik, pusztul, rongálódik a könyvtár nagy értékeit képviselő állomány. […] Az elmúlt év őszén a Lyceum épületének renoválásával eljutottak a lezárt földszinti teremhez. A külső állványzat felszereléséhez szükség volt a terem külső ablaksorának levételére. Mivel a belső ablakok nem zártak rendesen, a terem napokon keresztül nyitva állt. Csak napok múlva tudtuk megszerezni a teremhez való behatoláshoz szükséges engedélyt. Ilyen körülmények között a lezárt teremben őrzött könyvek biztonsága is illuzórikus. Pedig az ebben a teremben elhelyezett könyveknek a visszajuttatásához első rendű kulturális érdekek fűződnek. […] Ennek ellenére a könyvtárat szinte nap-nap után keresik fel a hazai és külföldi kutatók és mindannyiszor csalódottan és dolgavégezetlenül kell visszatérniük nem azért, mert a keresett mű nincs meg, hanem azért, mert a könyvtár jó része még mindig zár alatt van. […] nem csoda, ha az egyik csehszlovák kutató ezt az állapotot felháborodottan »minősíthetetlen kulturbotrány«-nak nevezte.”[45]

A történet újabb epizódja a következő évhez kapcsolódik. Ekkor, 1959. augusztus 3-án Iványi Sándor telefonon kereste meg az Országos Műemléki Felügyelőséget. A felügyelőség hozzájárulását kérte a Líceum épületében lévő kápolna padjainak kibontására és a földszinten lévő könyvtárrészleg beköltöztetésére. A felügyelőség ehhez nem járult hozzá. Augusztus 5-én a helyszíni szemle során viszont megállapították, hogy tiltakozásuk ellenére a rokokó padokat kibontották, és az udvarra hordták. Gerő László (1909–1995) az Országos Műemléki Felügyelőség nevében levélben szólította fel az Egri Érseki Főhatóságot a kápolna berendezésének azonnali visszaállítására: „A fenti eljárás ellen legerélyesebb tiltakozásunkat jelentjük be, és felhívjuk az illetékeseket, hogy a berendezés visszaállításáról haladéktalanul gondoskodjanak. Az egri Liceum copf-építészetünk és egyben műemlékállományunknak egyik legjelentősebb darabja. Ezen belül díszterme, könyvtárterme és kápolnája korabeli berendezéseivel és freskóival kiemelkedő értékű, és egységük megbontása jóvátehetetlen műemlékrombolásnak tekinthető. […] Kérjük az illetékeseket, hogy a kápolna berendezésének visszaállítását haladéktalanul végezzék el, ellenkező esetben a 13/1949 törvényerejű rendelet értelmében műemlékrombolás címen kénytelenek leszünk eljárást indítani.”[46]

Brezanóczy Pál (1912–1972) apostoli kormányzó az Országos Műemléki Felügyelőség levelére válaszolva a következőket írta: „[…] helyiség hiányában az adott körülmények közepette csak az a lehetőség kínálkozott, hogy a könyvek ideiglenesen a líceumi kápolnában legyenek elhelyezve. Ezt a megoldást megtárgyaltuk a Művelődésügyi Minisztérium és a Széchényi Könyvtár legilletékesebbjeivel és tőlük nyertünk meghatalmazást ennek a mentőakciónak a lebonyolításához. Ezek után – hiszen mindezt itt járt képviselőjüknek is tudomására adtuk – a T. Cím által emelt vád érthetetlen és elfogadhatatlan. A folyamatba tett könyvmentési akció e két fenti fórum tudomása és irányítása mellett indíttatott be. Ezt képviselőjük tudomásul vette. Illetékesség címén tehát a két fórumot szíveskedjék megkeresni, és ha vádat óhajt emelni, akkor azt ugyancsak feléjük érzékeltesse, mivel mi csak végrehajtói vagyunk e szükségmegoldásnak. […] Jómagunk sem tartjuk ideális megoldásnak a műemlék kápolna ily irányú felhasználását, de szükségmegoldásnak mégis ezt kellett tennünk.”[47]

Entz Géza (1913–1993), az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetője a Művelődésügyi Minisztérium Könyvtári Főosztályához intézett levelében elismerte az Egri Érseki Könyvtár megfelelő helyiségbe költöztetésének szükségességét, de fenntartotta álláspontját, hogy erre a kápolna alkalmatlan. Véleménye szerint „Műemléki szempontból nem közömbös, hogy a barokk architektúrával kiképzett térben, amelyet Maulbertsch mennyezetfreskója koronáz, az eredeti padok helyett semmiképpen oda nem illő polcok állnak, melyek a látogató számára az összbenyomást erősen lerontják, eltekintve attól, hogy az eredeti bútorzat kibontásával 160 év után a Líceum egyik eddig sértetlen termét mint műemléki együttest elrontották. […] Az egri Líceum műtörténeti értéke hazai viszonylatban egyedülálló. Sajnos az épületet használó Pedagógiai Főiskola erre az adottságra kevéssé van tekintettel, és az évek folyamán számos intézkedésével károsította a műemléket. A kápolnát a legrövidebb időn belül eredeti műemléki állapotába kell állítani, a könyvtárral és díszteremmel együtt az idegenforgalom számára bemutathatóvá kell tenni.”[48]

Itt jegyezném meg, hogy erre közel ötven évet kellett várni. Az Eszterházy Károly Főiskola vezetése, Hauser Zoltán rektor és Kis-Tóth Lajos rektorhelyettes kezdeményezésére a kápolna helyreállítása csak az ezredforduló után történt meg. Visszaszállították a novaji templomból az idők során elkerült orgonát, majd 2006. október 11-én Oratorium Artium Pyrkerianum néven művészeti célokra végre ismét megnyitották a nagyközönség előtt.

Visszatérve azonban a korabeli eseményekhez, 1959-ben a kápolnát minden tiltakozás ellenére raktárhelyiséggé alakították, amelyben a líceumi könyvtár eddig zár alatt tartott mintegy 40 000 kötetnyi anyagát helyezték el. A kibontott padokat 1959. augusztus 22-én állaguk megóvása érdekében és használatra a maklári templomba szállíttatták.[49]

Most már elkezdődhetett az érdemi munka a könyvtárban is. Iványi Sándor az érseknek írt jelentésében beszámolt az elvégzett munkákról: „Elkezdődött a könyvtár teljes revíziója. Megállapítottuk a hiányokat, megtörtént a duplumok kiszedése, az ömlesztett folyóiratok, periodikák rendezése, továbbá a könyvtárban található ősnyomtatványok, régi magyar könyvek, kéziratok és egri kiadványok különválogatása.”[50]

A könyvtár fejlődésnek indult, nőtt az olvasók és a kölcsönzők száma, beindult az idegenvezetés is. A használók számának növekedését igazolják az éves jelentések alapján összegzett adatok is.

Olvasóterem hiányában csaknem lehetetlen volt az egyre növekvő igények kielégítése. A kutatómunka egyetlen kis helyiségben történt; itt a munkához szükséges nyugalmat biztosítani lehetetlen volt. 1970. február 11-én Tombor Tibor (1909–2000), az Országos Széchényi Könyvtár nyugalmazott tudományos vezetője megvizsgálta mind a régi teremkönyvtár, mind az úgynevezett „új könyvtár” elhelyezését, tárolási körülményeit, állományát és annak könyvhigiéniai állapotát. Jelentésében rámutatott azokra a tennivalókra, amelyek halaszthatatlanul szükségesek az állomány védelme szempontjából.[51]

Brezanóczy Pál egri érsek 1971. szeptember 2-án kelt levelében tájékoztatta a Művelődésügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztályát a Főegyházmegyei Könyvtár helyzetéről, működésének nehézségeiről, és javaslatot tett a könyvtár működésének eredményesebbé tételére: „Amikor javaslatot teszünk, tisztában vagyunk azzal, hogy elsődlegesen nem egyházi, hanem kimondottan közművelődési és idegenforgalmi érdekeket, s – bizonyos mértékben – a Tanárképző Főiskola érdekeit mozdítjuk el.”[52]

Miklósvári Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője egyetértett azzal, hogy „a Főegyházmegyei Könyvtár a Líceum épületének főiskolai célokra való átállása előtt lényegesen nagyobb területtel rendelkezett, mint jelenleg. A könyvtárhoz tartozott a jelenlegi első emeleti tornaterem, öltöző és zuhanyzó, valamint a testnevelési tanszék tanári szobája. Kétségtelen tényként kell elfogadni azt is, hogy a könyvtár állománya és forgalma az utóbbi időszakban tovább fejlődik. A fentiek mellett az is tény, hogy a főiskola zavartalan üzemeltetése előtt az épület szűk kapacitása miatt még nagyobb problémák állnak, és ezek súlyossága még fokozódni fog. […] Az Önök által felvetett igényeket csak akkor tudnánk kielégíteni, ha a főiskola központi épületéből legalább a Testnevelési Tanszéket és a Műszaki Tanszéket egy új objektumba lehetne elhelyezni, vagy az egész tanárképző főiskola részére új objektumot építenénk.”[53]

1977. május 12-én Kovách Zoltán (1930–1981), az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ katolikus könyvtárrészlegének vezetője és Kókay György (1929–2007), a Katolikus Könyvtárak Állami felügyelője előzetes értesítés alapján felkeresték az érsekséget és az érseki könyvtárat. Látogatásukról emlékeztető készült, amelyben előadták, hogy az Érseki Könyvtár elhelyezését nem találják kielégítőnek, szükség volna több helyiségre. Javasolták, hogy a könyvtárat a mostani dolgozószoba melletti helyiséggel bővítsék, a jövőre nézve pedig szükséges területként megemlítették az egyház helyiségeit, a régi könyvtártermeket is. Emellett kérték a takarítást és redőnyök elhelyezését a könyvtárterem ablakaira. Iványi Sándor könyvtáros ezen kívül annak orvoslását is kérte, hogy a Pedagógiai Főiskolát a vizsgák idején lezárják, és ezzel a könyvtár látogatóit kizárják az épületből. (Sokan ugyanis az egyházat hibáztatták a kialakult helyzetért.)[54]

Időközben szakadatlanul folyt a feldolgozói munka. Iványi Sándor fő elfoglaltsága volt a könyvtár ügyeinek intézése. 1982. január 15-én levélben fordult az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjához az Egri Főegyházmegyei Könyvtár tudományos könyvtárrá minősítése érdekében. Beterjesztésében a következőket írta: „A Főegyházmegyei Könyvtár 1793-ban nyílt meg nyilvános tudományos könyvtárként, mint egy tervezett, de meg nem valósulhatott egyetemnek a könyvtára. Fennállása folyamán mindig tudományos könyvtárként szerepelt a köztudatban, s jelenleg is ilyenként ismerik és használják az olvasók és kutatók ezrei. A könyvtár tagja az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ által irányított római katolikus egyházi könyvtári hálózatnak. […]”[55]

1982. március 7-én a Művelődésügyi Minisztérium iii. osztályú tudományos könyvtárrá minősítette az Egri Főegyházmegyei Könyvtárat, a Pannonhalmi Főapátsági, az Esztergomi Főszékesegyházi és a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárral együtt.[56] Várkonyi Imre prépost, kanonok, országos igazgató, levélben értesítette erről Kádár László (1927–1986) egri érseket. „A négy egyházi könyvtár tudományos besorolása nem csak kiemelt jelentőségű és rangos értéket képviselő gyűjtemények megbecsülésének jele, de a könyvtárosok és a könyvtárak kezelőinek – nem egyszer áldozatos munkájának – erkölcsi elismerése is.”[57]

Iványi Sándornak a könyvtár iránti elhivatottságára jellemző, hogy amikor 1969-ben az idegenforgalom váratlan, indokolatlan és hosszú szüneteltetése következtében, továbbá a külföldi folyóiratok előfizetési díjának váratlan emelkedése miatt év végén 19 740 forint 62 fillér hiány keletkezett, saját pénzét bocsátotta a könyvtár rendelkezésére. Erről az esetről ő maga a következőket írta: „Ezt a hiányt abból a pénzből fedezem, melyet én bocsájtottam a könyvtár rendelkezésére abban a meggyőződésben, hogy ha újra megindul az épületben az idegenforgalom, a könyvtár ezt a kölcsönt bizonyos időn belül nehézségek nélkül törleszteni tudja. […] Ha pedig meghalnék, még mielőtt a könyvtár vissza tudná fizetni ezt a kölcsönt, az egész összeget a Főegyházmegyei Könyvtárnak adományozom. Ennek biztosítására a könyvtár irattárában és pénztárában a következő nyilatkozatot helyezem el: »Az Egri Főegyházmegyei Könyvtárnak a folyó kiadások fedezésére kölcsönadtam 19 740,62 forintot, azaz Tizenkilencezer hétszáznegyven 62/100 forintot. Ha meghalnék, mielőtt a könyvtár vissza tudná fizetni ezt a kölcsönt, az egész összeget az Egri Főegyházmegyei Könyvtárnak adományozom. Eger, 1970. december 31. Iványi Sándor érseki főkönyvtáros«”[58]

Iványi Sándor 30 évig állt a könyvtár élén, további feldolgozói munkája során elkészült a csillagászati különgyűjtemény, a Régi Magyar Könyvek, több mint száz periodika helyrajzi és betűrendi cédulakatalógusa, valamint a kéziratkatalógus, amely 1986-ban látott napvilágot.[59] 1983-ban hunyt el. Halála nagy veszteséget jelentett a könyvtárnak. Utódja Antalóczi Lajos lett, aki ezt megelőzően segédkönyvtárosként dolgozott a Főegyházmegyei Könyvtárban, és 1982-től az egri Kisboldogasszony plébánián plébánosi teendőket is ellátott.

Antalóczi igen nagy terhet vett a vállára, amikor az Egri Főegyházmegyei Könyvtár élére került. A tornateremként funkcionáló régi könyvtártermeket még mindig a főiskola használta; a könyvtár változatlanul helyhiánnyal küzdött. Fogadni kellett Iványi Sándor mintegy 5-6 ezer kötetes hagyatékát, valamint Kádár László érsek, Czapik Gyula érsek, Mészáros Lajos (1915–1987) káptalani helynök, Pákozdy József (1912–1979) kanonok és Bíró Lajos (1918–1978) plébános hagyatékait is, de ezek tárolását nem tudták megoldani.

1989. augusztus 28-án Antalóczi Lajos beadvánnyal fordult Glatz Ferenchez, az akkori művelődésügyi miniszterhez: „Beadványom célja: több évtizedes próbálkozás után az efk szeretné visszakapni a tulajdonát képező, az államosítás alól miniszteri rendelkezéssel kivont termeit.”[60] Ebben röviden vázolta a történelmi helyzetet, jelenlegi állapotukat és a megoldást célzó erőfeszítéseiket is. A beadványhoz mellékelte Seregély István érsek támogató sorait, amelyben ez áll: „Mint az Egri Főegyházmegye érseke székfoglalásom után hamarosan, 1987-ben magam is kéréssel fordultam a Művelődésügyi Minisztériumhoz könyvtárunk problémáinak ügyében. Írásos válasz mindeddig nem érkezett, csupán szóbeli ígéreteket kaptam. Tisztelettel kérem a Miniszter Urat a főkönyvtárosunk által részletezett és benyújtott kérdések felülvizsgálására, valamint az évtizedek óta rendezetlen, és jogilag sérelmes helyzetet az Egri Főegyházmegye számára kedvezően megoldani. Megjegyzem, hogy a jelenlegi körülmények a hatékony kutatómunkát hátráltatják, s ezt négy évtizeden keresztül mind a hazai, mind a külföldi vendégek bizony nagyon sokszor rendkívül elmarasztalóan kommentálták. Tisztelt Miniszter Úr! A hazai reformok jóvoltából egyházunk kulturális téren is egyre hatékonyabban állhat a magyar nép rendelkezésére. A további fejlődésben bízva remélem az Egri Főegyházmegyei Könyvtár igényének gyors és kedvező teljesítését.”[61]

A beadványt elfogadták. 1989. szeptember 14-én az egri Tanárképző Főiskola igazgatói irodájában megtörtént az átadás. Jelen voltak: Csontos Barna érseki helynök, Czakó István provikárius, Antalóczi Lajos, a Főegyházmegyei Könyvtár vezetője, Szövényi Zsolt, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője, miniszteri főtanácsos, Biszterszky Elemér (1940–2004), a Művelődésügyi Minisztérium munkatársa és Orbán Sándor főiskolai főigazgató. A jelenlévők megállapodtak abban, hogy 1989. szeptember 14-től a főiskola 46. számú termét az egyházi könyvtár részére átadja. (A 43, 44, 45-ös termek átadására 1989. december 15-i határidővel került sor.) Az egyház részéről az a kívánság merült fel, hogy a termek könyvtári célra használható állapotban kerüljenek a könyvtár tulajdonába. A visszaállításról és annak feltételeiről 1989. december 15-ig újabb megbeszélésre került sor, amelyen a könyvtár fejlesztésével kapcsolatban felmerülő státuszbővítést, energiaellátást az egyház támogatásként kérte a Minisztériumtól.[62]

Glatz Ferenc levélben tájékoztatta Seregély István érseket a döntésről: „Tájékoztatom, hogy a Művelődésügyi Minisztérium az 1989. szeptember 14-i emlékeztetőben foglaltaknak megfelelő ütemezéssel gondoskodik a termek könyvtári funkcióinak megfelelő kialakításáról és átadásáról, valamint vállalja az átadott helyiségek üzemeltetési költségét. A könyvtár tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása érdekében e naptári év végéig megoldást keresünk.”[63]

1991 augusztusában a felújítási munkálatok után a könyvtár visszaköltözhetett régi helyére. A következő hónapban – szeptember 7-én – pedig az egri főiskola felvette Eszterházy Károly nevét, és közös ünnepség keretében megnyitották az új termeket.

Ezek után hozzáláttak a barokk terem restaurálásához, és ezzel együtt megkezdődött az itt lévő könyvek cédula alapú katalogizálása, illetve számítógépes adatbázisba szervezése.

A Főegyházmegyei Könyvtár 1993-ban, a bicentenárium évében megközelítően 130 000 kötettel rendelkezett. A barokk teremben összesen 52 625, az új raktárhelyiségben 44 600 kötet volt.[64]

Az ezredfordulót megelőző, majd azt követő évek a könyvtár dinamikus fejlődését tükrözik. Az 1994-ben megalakuló Egyházi Könyvtárak Egyesülésének egyik alapító tagja volt az Egri Egyházmegyei Könyvtár. Az egyesülés 2000-ben Antalóczi Lajost választotta meg elnökévé.[65] Megbízatását azonban rövid ideig tudta csak ellátni súlyosbodó betegsége miatt, és még az év decemberében elhunyt. Nagy veszteséget jelentett mind az egyházmegyének, mind a könyvtárnak; fáradhatatlanul törekedett hűséges maradni Eszterházy Károly szelleméhez. Utódja Mikolai Vince lett, aki 2001-től 2003-ig vezette a könyvtárat, majd Löffler Erzsébet vette át a könyvtár irányítását, aki az első világi vezető a könyvtár életében.

Jelenleg a könyvtár mintegy 157 000 kötettel rendelkezik. A barokk teremben 55 000 kötetet, az új raktárhelyiségben (az időközben visszaszerzett hajdani kiskönyvtár termeiben) csaknem 50 000 kötetet őriznek.

Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár működésének legutóbbi száz éve nem kevésbé bővelkedik fordulatokban, mint a megelőző korok századai. A könyvtár hosszú utat járt be, amíg lassan napjaink digitális ösvényére lépett, nem szakadva el közben az alapító gyökerektől, nem feledve Eszterházy Károly nevét és a hagyományok erejét. Legújabb kori története is azt bizonyítja, hogy eleget tesz az Antalóczi Lajos által megfogalmazott küldetésnek: „Ma, amikor eláraszt bennünket a távtanítás, az audiovizuális eszközök kínálata, mikor úton-útfélen belebotlunk valamilyen irodalomba, az egyház egyszerűen nem mondhat le saját irodalmának a világban való jelenlétéről, terjesztéséről, mert nem fog megfelelni krisztusi küldetésének. A múlt ismerete nélkül nem építhetünk jövőt.”[66]

 



[1]   
Antalóczi Lajos: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár története 1793-1996. Eger : Főegyházmegyei Könyvtár, 1996, p. 56 (A továbbiakban: Antalóczi, 1996); A tanulmány első változata az egri kéziratkatalógus bevezető tanulmányaként jelent meg. (Iványi Sándor: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár kéziratkatalógusa: 1850 előtti kéziratok. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár, 1986, p. 7–45.)

 

[2]    Antalóczi, 1996. p. 33.

 

[3]   Egri Főegyházmegyei Levéltár (a továbbiakban efl) 4984/1913. Leszik Károly könyvkötő levele

 

[4]   efl 52/1913. Huttkay Lipót hivatalából való felmentése. Eger, 1913. január 5.

 

[5]   efl 3468/1913. Huttkay Lipót felmentése hitszónoki tisztéből. Eger, 1913. július 3.

 

[6]   efl 4610/1913. Leskó József jelentése az érseknek [dátum nélkül]

 

[7]  
Dante, Alighieri: Divina Comoedia versio Latina, opera Iohannis de Serravalle. + Commentarii ad Inferno. 1416. 210, 268 ff. – 290×210 mm

 

[8]   efl 2909/1921. Javaslat a corvinák visszaszerzésére

 

[9]    2937/1921. A Magyar Tudományos Akadémia elnökének levele az érsekhez

 

[10]   efl 5421/1921.

 

[11]   efl 2407/1922. A Dante-kódex visszakerülése

 

[12]  
efl 2603/1923. Ambrus István jelentése az érseknek
Kiss Péter: Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger : Egri Városszépítő Egyesület, 2007. p. 285.

 

[13]   efl 882/1924. Ambrus István levele az érseknek

 

[14]   efl 2933/1925. Leskó József levele az érseknek. 1925. április 16.

 

[15]   efl 2933/1925. Ambrus István levele az érseknek. 1925. április 30.

 

[16]   efl 2080/1934. Érseki felszólítás

 

[17]   efl 5030/1934. Leskó József jelentése. Eger, 1934. november 4.

 

[18]  
Egri Főegyházmegyei Könyvtár (a továbbiakban: EFK) irattára 2/1935. Subik Károly levele az érseknek. Eger, 1935. október 12.

 

[19]   efl irattára 2/1935 Szmrecsányi Lajos érsek levele a Főkáptalannak. Eger, 1935. október 18.

 

[20]   efl 2547/1936. Jelentés az érseknek. 1936. április 16.

 

[21]   efl irattára 7/1937. Leskó József válasza a főkáptalani Bizottság kérdéseire. Eger, 1936. május 20.

 

[22]   efl 2547/1936. Jelentés az érseknek. 1936. április 16.

 

[23]   efl 1216/1936. Szmrecsányi Lajos érsek levele a Főkáptalannak. Eger, 1936. május 9.

 

[24]  
efl 1513/1937. Jegyzőkönyv az Egri Főegyházmegyei Könyvtár átadásáról és átvételéről 1937. január 22-én és folytatólagosan január 26-án és 27-én

 

[25]  
efl 1514/1937. A Könyvtár Szervezeti Szabályzata. Eger (Szmrecsányi Lajos érsek 1937. március 13-án hagyta jóvá)

 

[26]   Antalóczi, 1996. p. 34-35.

 

[27]   2570/1945. Csillagvizsgáló torony helyreállítása. Eger, 1945. augusztus 29.

 

[28]   efl 3038/1946. Líceum épületének helyreállítása. Eger, 1946. október 23.

 

[29]  
efl 4199/1948. Jegyzőkönyv az államosított iskolák (tanulóotthonokkal) egybeépített egyházi épületek megosztása ügyében

 

[30]   efl 4709/1949. Jegyzőkönyv a Liceum teljes államosításáról. Eger, 1949. szeptember 10.

 

[31]   efl 4709/1948. Jegyzőkönyv Czapik Gyula érseknek a szemléről. Eger, 1949. szeptember 15.

 

[32]   efl 4709/1949. Az érsek levele Ortutay Gyulának. Eger, 1949. szeptember 21.

 

[33]   efl 4709/1949. Ortutay Gyula levele az érseknek. Budapest, 1949. október 3.

 

[34]   efl 491/1951. A Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának levele az Érseknek. Budapest, 1951. január 4.

 

[35]  
efl 491/1951. Dr. Czapik Gyula érsek levele a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának. Eger, 1951. január 29.

 

[36]   efl 923/1952. Jegyzőkönyv az Érseki Könyvtár ügyében. Eger, 1952. február 28.

 

[37]   efl 4232/1954. Jegyzőkönyv az Érseki Könyvtár átadása ügyében. Eger, 1954. október 21.

 

[38]  
efl 4232/1954. Jegyzőkönyv az Egri Főegyházmegyei Könyvtár állományának visszaadása alkalmából. 1954. október 30.

 

[39]   efl 1653/1955. Dr. Némedi Lajos levele Iványi Sándor könyvtárosnak. Eger, 1955. október 26.

 

[40]   efl 4232/1954. Hiányjegyzék. Eger, 1954. október 30.

 

[41]  
efl 4232/1954. Jegyzőkönyv az Egri Főegyházmegyei Könyvtár állományának visszaadása alkalmából. 1954. október 30.

 

[42]   efl 2914/1955. Az érsek levele az Állami Egyházügyi Hivatalnak. Eger, 1955. augusztus 2.

 

[43]   efl 2969/1955. Eger, 1955. július 15.

 

[44]   efl 1316/1956. Az érseki helynök levele az OSZK Igazgatóságának. Eger, 1956. április 9.

 

[45]  
efl 1653/1958. Ritter Márton levele a Művelődésügyi Minisztérium Országos Könyvtárügyi Tanácsának. Eger, 1958. április 21.

 

[46]   efl 1924-80/1959. Országos Műemléki Felügyelőség levele. Budapest, 1959. augusztus 8.

 

[47]  
efl 3017/1959. Brezanóczy Pál apostoli kormányzó levele az Országos Műemléki Felügyelőségnek. Eger, 1959. augusztus 14.

 

[48]  
efl 3056/1959. Országos Műemléki Felügyelőség levele a Művelődésügyi Minisztérium Könyvtári Főosztályának. Budapest, 1959. szeptember 8.

 

[49]  
efl 3056/1959. Jegyzőkönyv a líceumi kápolna műemlék jellegű padjainak átadása alkalmából. Eger, 1959. augusztus 22.

 

[50]   efl 5/1960. Iványi Sándor jelentése az érseknek. Eger, 1960. február 1.

 

[51]  
efl 1/1971. Dr. Tombor Tibor feljegyzése az Egri Főegyházmegyei Könyvtár könyvhigiéniai helyzetéről. Eger, 1970. február 11.

 

[52]  
efl 2059/1971. Brezanóczy Pál egri érsek levele a Művelődésügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztályának. Eger, 1971. szeptember 2.

 

[53]   efl 2821/1971. Miklósvári Sándor osztályvezető levele. Budapest, 1972. március 31.

 

[54]   efl 877/1977. Pro memoria. Eger, 1977. május 12.

 

[55]  
efl 2/1982. oszk kmk-hoz intézett beterjesztés az Egri Főegyházmegyei Könyvtár tudományos könyvtári minősítéséért. Eger, 1982. január 15.

 

[56]   efl irattára 10/1982. Művelődési Minisztérium levele az okgyk-nak. Budapest, 1982. március 7.

 

[57]   efk irattára 10/1982. okgyk levele Kádár László érseknek. Budapest, 1982. április 28.

 

[58]   efl 2059/1971. Iványi Sándor levele a Főegyházmegyei Hatósághoz. Eger, 1970. január 22.

 

[59]  
Iványi Sándor: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár kéziratkatalógusa: 1850 előtti kéziratok. Bp.: Országos Széchényi Könyvtár, 1986. p. 250. (Magyarországi egyházi könyvtárak kéziratkatalógusa = Catalogi manuscriptorum, quae in bibliothecis Hungariae asservantur; 5)

 

[60]  
efk irattára 30/1989. Dr. Antalóczi Lajos főkönyvtáros beadványa Glatz Ferenc miniszterhez. Eger, 1989. augusztus 28.

 

[61]  
efk irattára 3061989. Dr Seregély István érsek levele Glatz Ferenc Művelődési Miniszterhez. Eger, 1989. augusztus 28.

 

[62]   efk irattára 30/1989. Emlékeztető a termek átadásáról. Eger, 1989. szeptember 14.

 

[63]  
efk irattára 30/1989. Glatz Ferenc Művelődésügyi Miniszter levele Seregély István egri érsekhez. Budapest, 1989. október 11.

 

[64]   Antalóczi, 1996. p. 39–44.

 

[65]   Névtár 2001. Pannonhalma: Egyházi Könyvtárak Egyesülése, 2001. p. 4.

 

[66]  
Antalóczi Lajos: Eszterházy Károly üzenete: Az őrzők számadása In: Kétszáz éves az Egri Főegyházmegyei Könyvtár 1793–1993; Emlékbeszédek. Szerk. Antalóczi Lajos. Eger; Eszterházy Károly Főiskola; Egri Főegyházmegyei Könyvtár, 1995. p. 41–42.

 

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: