Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Jancsó Antal: Egy feledésre ítélt székely tudós

Nyomtatási nézet

Örvendetes hogy Székelyföldről, a székelyekről és tágabban az Erdélyben élő testvéreinkről egyre több szó esik. Ahogy sokan mások, úgy a Jancsó Alapítvány képviselői is úgy ítélik meg, az egész társadalom számára hasznos lenne, ha még több figyelmet kapna ez az idegenbe szakadt országrész, az ott élő emberek, az onnan származó kulturális örökségünk. Az elmúlt évszázadokban mondhatni megszokott volt, hogy Erdély a szó eredeti és nemes értelmében igazi polihisztorokat adott hazánknak. Ilyen tudós volt Kőrösi Csoma Sándor, Brassai Sámuel vagy Kós Károly. Az utolsó erdélyi polihisztorok egyike dr. Jancsó Benedek, akiről most az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Pedagógiai Könyvtár és Múzeuma patinás dísztermében emlékezünk, a tudós életművéhez méltón, a tudomány és a szakpolitika kiemelkedő reprezentánsainak közreműködésével.

Jancsó Benedek Székelyföldről származott. Háromszéki szülőhelyéről azért is aktuális most beszélnünk, mert éppen a minap szólította fel Kovászna megye román nemzetiségű prefektusa a színmagyar Gelence polgármesterét, másik nyolc településhez hasonlóan, hogy egy héten belül távolítsák el a székely zászlót az önkormányzat épületéről. A Cseh József polgármester úr által vezetett település a többiekkel együtt ellenszegül ennek az utasításnak.

Alapítványunk önzetlenül dolgozik azon, hogy a közfigyelmet e jeles tudósra irányítsa, ezért 2011-ben könyvet adtunk ki Jancsó Benedek emlékezete címen, amelynek ajánlója volt dr. Kövér László, Szőcs Géza, Izsák Balázs és e mostani jeles esemény előadója, dr. Hoffmann Rózsa államtitkár asszony (könyvünk szerzői mások mellett Egyed Ákos, Jáki László, Raffay Ernő, Sas Péter, Takaró Mihály és Tőkés László voltak).

Jancsó egész életműve példaértékűen tiszta, és egyben elkötelezettséget mutat mind a magyar, mind az egyetemes emberi értékek vonatkozásában. Elismerően nyilatkozott erről a Jancsó Alapítvány képviselőinek egy alkalommal Németh Zsolt úr, külügyminisztériumi államtitkár is: „Teljes mértékben osztom Elnök úr véleményét, miszerint Jancsó Benedek életműve és történetírói munkássága kiválóan alkalmas a Kárpát-medencei magyarság lelki-szellemi megerősítésére. Életművének megismerése, széles körben való terjesztése közös érdekünk. Megítélésem szerint Jancsó Benedek emlékezete tartalmas, színvonalas mű…„

A mai könyvbemutatónk tárgya a Jancsó Benedek pedagógusi életpályájára és neveléstudományi munkásságára összpontosító, 2012-ben kiadott második könyvünk. Ezt a kötetet az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet vezetőjének (a mai nyitóelőadást megtartó) dr. Kaposi József főigazgató úrnak a hozzájárulásával az OFI-OPKM Tudós tanárokTanár tudósok sorozatának 37. köteteként jelentettük meg, Jancsó Benedek címen, a sorozat szerkesztőjének (a kötet írójának) Jáki László tanár úrnak áldozatos munkájaként. A kiadáshoz szükséges forrást alapítványunk magánadományokból biztosította. Büszkék vagyunk, hogy egy ilyen rangos intézmény partnerei és egy ilyen magas szakmai színvonalú sorozat részesei lehettünk.

Az elfeledésre ítélt székely tudós köztudatba hozásáért Raffay Ernő és Jáki László professzor urak egyaránt nagyon sokat tettek, hiszen ennek érdekében cikkeket, tanulmányokat, könyvet írtak, és rendszeresen előadásokat is tartanak e tárgyban. Jáki László tanár úrnak külön is hálás lehet a szakmai közvélemény, hiszen a Tudós tanárok – Tanár tudósok és a Mester és tanítványok sorozatok létrehozásával nagyon jelentős neveléstörténeti munkát végzett. A félszáz kiadványt számláló két sorozat egy-egy kiemelkedő személy vagy csoport tanári munkásságát, illetve emellett végzett tudományos tevékenységét mutatja be. Például Antall József tanár, muzeológus, néhai miniszterelnök, Jedlik Ányos fizikus, piarista tanár, Németh László író, középiskolai tanár, Hegedüs Géza irodalmár, főiskolai tanár, Öveges József fizikus, piarista tanár életművét ismerheti meg az olvasó. A legutolsó kötet a „TF esték” szervezőjének, a sportember, edző, egyetemi tanár dr. Schulek Ágostonnak állít emléket, de folyamatban van a következő, 51. kötet is.

Jancsó Benedekről és életművének aktualitásáról szeretnék még pár gondolatot megosztani. Ez a tudósi életmű rendkívül gazdag, és több tudományterületre kiterjedő. Az életmű termései nagyon sok vonatkozásban ma is időszerűek, és tudományos szempontból is értékelhetőek. Erről meggyőzhettek minket az államtitkár asszony és a főigazgató úr előadásaiban elhangzottak, de az utánam következő előadások is ennek az állításnak az igazát fogják bizonyítani. A mai alkalom a kiváló pedagógusról szól elsősorban, akinek nevéhez fűződik két nagy jelentőségű pedagógiai munka; az egyik a középiskolai reform, a másik az iskolán kívüli képzés magyarországi kidolgozása és bevezetése. Szó esik majd a történészről, a román kérdés kiváló kutatójáról, én azonban inkább a közéleti személyiségről, a hazáját féltő, azért a szellem eszközeivel küzdő székely tudósról osztanék meg egy ma is aktuális és megfontolandó gondolatot.

Miért aktuális Jancsó Benedek most? Egy híres tudóstól kívánok idézni, aki 1931-ben fogalmazta meg ezeket a gondolatokat. Dr. Kolosváry Bálint egyetemi tanárról van szó, aki amellett, hogy igen elismert jogtudós volt, az Erdélyi Férfiak Egyesületének (EFE) ügyvezető elnöki tisztét is betöltötte. Ő is egyike volt annak az egy híján hetven tudósnak, akik az EFE Jancsó Benedek Társaságát alkották. Ez a tudósokból álló társaság az EFE kulturális szakosztályából alakult, és kisebbségtudományi, valamint nemzetiségi kérdésekkel foglalkozott. A tudós társaság könyvsorozatot is indított, melynek első kötete az Asztalos Miklós által szerkesztett Jancsó Benedek emlékkönyv volt. Ebben 23 kutató tanulmánya olvasható (ez a könyv 1931-ben jelent meg). Kolosváry tehát a következőket jegyezte meg Jancsóval kapcsolatban: „Élete minden munkájából refrainszerűen szól hozzánk egy nagy gondolat. Ugyanaz, melyre Turán legnagyobb bölcse Kung-fu-cse tanította az ő azóta sok ezredévet átélt nagy nemzetét. A fegyvereitől megfosztott nemzet nem vész el, a kenyerétől megfosztott nemzet sem vész el – hanem puszta kezekkel, éhségtől gyötörve is kiállja a legegyenlőtlenebb harcot. De elpusztul és elvész az a nemzet, melynek fiaiból kiveszett a bizalom.”

A határon túliak magyar állampolgársága, a Székelyföld autonómiájának kérdése vagy éppen most a székely zászló kitűzésének a kérdése (de lehetne az oktatás területén a most folyó nagy átalakítását is említeni) és az, hogy ezekben a kérdésekben nem tudunk egységesen magyar érdekű álláspontot elfogadni, képviselni, sőt érvényesíteni; mind azt jelzik, hogy a magyarságból sajnálatos módon szinte teljesen kiveszett ez a fajta egymás irányában megnyilvánuló bizalom. Az általunk 2011-ben kiadott Jancsó Benedek emlékezete című tanulmánykötethez adott rangos ajánlások egyikében erre a bizalomra is hivatkozik a Magyar Országgyűlés elnöke, és hitet tesz amellett, hogy ez a bizalom újjáépíthető.

A Jancsó Alapítvány azon munkálkodik, hogy a maga szerény eszközeivel segítse ezt a folyamatot, sokan hitet teszünk amellett, hogy ennek a bizalomnak az újjáépítésében Jancsó Benedek eszmeisége a sok más hozzá hasonlóan gondolkodó tudóssal együtt segítségünkre lesz.

Az emlékezés, a köztudatba hozás az elmúlt években megkezdődött, a mai napon elmondható, hogy a nevelés- és oktatástudomány, a pedagógus szakma is megtette Jancsó Benedek irányában azt az első lépést, amit 1945 óta sajnos hiába várt a magyar társadalom. Természetesen jogosan várható el, hogy Jancsó Benedekről az irodalomtörténet és történelemtudomány, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia is a tudatos elhallgatás helyett a jelentőségéhez mérten emlékezzék meg. Véleményünk szerint erre a szellemiségre és erre a szellemre a nemzetnek igen nagy szüksége van!


Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: