Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Pallos Zsuzsanna: Egy belga iskolai könyvtár könyvjegyzéke a XII. század második feléből

Nyomtatási nézet

Igen érdekes könyvjegyzékre bukkantak egy belgiumi apátság (St. Gerard, Brogne) szemináriumának könyvtárában (ma: Séminaire de Salzinnes, Namur). Egy XI/XII. századból származó, kódex (MS 46) utólag beillesztett fólióján (147. r.) egy a XII. század második feléből fennmaradt iskolai könyvtár katalógusa olvasható. Ez a lista és néhány fennmaradt kézirat a legfontosabb forrásai mai ismereteinknek a Brogne-i Szt. Gerard apátság korai könyvtárának állományáról.

Néhány szó a kolostorról és a szentről

Szent Gerard, Brogne apátja a IX. század vége felé született Staves-ben (Namur) és 959. október 3.-án hunyt el Brogne-ban. Egy alsó ausztriai hercegi család leszármazottja. Mint a legtöbb embert származása őt is a katonáskodás felé vitte. Jámborsága azonban a tábori élet ellenére is csodálatraméltóan megmaradt. A család Brogne-i birtokán található szerény kápolnát hatalmas templommá építtette át. 917 felé Namur grófja megbízta, hogy keresse fel Robertet, Franciaország királyának, Eudesnek öccsét. Megérkezésük után Gerard engedélyezte kíséretének, hogy Párizs városában szálljanak meg, ő azonban St. Denis apátságba költözött, ahol annyira megérintette őt a szerzetesek épületes életmódja, hogy követségét teljesítve a gróf és anyai nagybátyja, István püspök beleegyezésével visszatért St. Denis apátságba, ahol a szerzetesek életmódja szerint élt, majd 11 évvel később felszentelték. Ez alkalomból saját kérésére engedélyezték, hogy visszatérhessen Brogne-ba, ahol a meglazult fegyelmű klerikusokat olyan szerzetesekre cserélte fel, akik igazi vallásos szellemben éltek. Majd magányosan visszavonult egy a kolostorhoz közeli cellába, hogy szigorú sanyargatásoknak vesse alá magát. Innen rendelte vissza Cambrai érseke, aki a St. Ghislain (Hainaut) közösség irányításával bízta meg. Itt és később még tizennyolc, a környéken található püspökség megbízott fejeként állította helyre a bencés kolostorok életét és monasztikus fegyelmét. Mikor évei múltával meggyengült, vikáriusokat és püspököket helyezett a rábízott apátságokba és visszatért Brogne-ba. De még mindig volt elég bátorsága ahhoz, hogy Rómába zarándokoljon, acélból, hogy a pápai bullával megerősítse az apátság privilégiumait. Visszafelé még egyszer utoljára, körbelátogatta az általa újjászervezett közösségeket, majd Brogne-ban várta a halált. Testét ma is ott őrzik a később róla elnevezett kolostorban.                

A jegyzéket tartalmazó kódexről

A középkor vége felé James le Tourier apát (1483-1503) különös figyelmet és gondoskodást szentelt az apátság könyvtárának, talán ennek is köszönhető, hogy a fent említett katalógus megmaradt egy Eusebius-Rufinus: Historia ecclesiastica című művét tartalmazó kódexben. Ez a cím azonban nem szerepel az általunk tárgyalt könyvjegyzékben. Bár a kódex és a jegyzék XII. századi, a kódex fatáblás, vaknyomásos bőrkötése már a XV. századból származik. A szöveg a kódex 147 fólió recto oldalának felső felében végződik a következő felirattal: Explicit liber undecimus ecclesiastiçe historię. Ugyanezen lap alján egy vörös tintával írt XII. századi tulajdonosbejegyzés is olvasható: Liber sancti Petri in Bronio, servanti benedictio, tollenti maledictio majd Fiat ötször megismételve. Ezt az Amen szó követi hétszer ismételve. Nyilvánvaló, hogy eredetileg ez volt az utolsó fóliója a kódexnek, és később illesztettek hozzá egy lapot (fol.148.) az ívhez, hogy a 147. fólió verzó oldalán kezdett szövegnek Passio sancti Mauri martyris (BHL 5783) (Szent Mór mártír szenvedéstörténete) legyen helye. A hozzáadott rész kézírása eléggé nehézkes, betűtípusa széles, késő középkori Karoling minuscula, ellentétben a kódex többi szövegének többnyire könnyedebb karakterével

A XII. század második felében az Eusebius krónika vége (147r.) és a tulajdonos bejegyzése közti üres helyre illesztették be az iskoláskönyvek és a Saint Gerard apátság néhány más könyvének katalógusát. Sok közülük azonban elveszett és nem egy, a katalógusban rögzített tételekből azonosíthatatlannak tűnik. A katalógus címe is talányos, amennyiben azt a látszatot kelti, mintha az iskoláskönyveken kívül lennének más könyvek is. De szinte teljes bizonysággal állíthatjuk, hogy a könyvtár kötetei nincsenek rögzítve itt, azaz nincs említés Bibliákról, liturgikus könyvekről, Egyházatyákról, amelyek bizonyára rendelkezésre álltak az
apátság könyvtárában.
Így ezt a katalógust egy külön gyűjtemény fennmaradt bizonyítékaként kell
tanulmányoznunk, ahol tankönyvek keverednek más könyvekkel. A listát, ahogy a mellékelt kép is mutatja, hosszú sorokban írták és követi a kódex lapjain az előző vonalazás nyomait. A kézírás korai gótikus. Az első négy sor kezdőbetűi zöld színnel vannak kiemelve, és így van ez a hozzáadott 147v-148v. fóliókon is. A lista többi része, bár ugyanakkor készítették, nincs dekorálva. A tételek egy emelt ponttal vannak elválasztva egymástól, és minden egyes tételt nagybetűvel kezdenek, így a megkülönböztetésük nem okoz semmi nehézséget. Javítások nagyon ritkán találhatók benne, csak a 10-es tételben található cserének van némi jelentősége.

A középkori katalógusok tételei a legtöbb esetben csak köteteket és nem műveket sorolnak fel! Gyakori, hogy szerző és cím nélkül jelölik meg a tételt, máskor épp csak egy személynév szerepel, és nem lehet tudni, hogy a szerző melyik munkájáról van szó. Sőt, több azonos nevű szerző esetében még a szerző személye sem biztos. Ez erre a jegyzékre is jellemző. Csak ritkán fordul elő, hogy a kötetek tartalmát is részletezik, s megadják az öt-tíz, vagy akár húsz művet is tartalmazó kötet egyes darabjainak szerzőjét, címét. A jegyzék készítője általában csak följegyezte a kötetekből az első vagy a kolofon alapján az utolsó, esetleg a legnagyobb terjedelmű vagy legfeltűnőbben észrevehető művet.[1] Mégis a szerzőket ill. a címeket elemezve következtethetünk a tartalmukra és megállapíthatjuk, hogy iskolai könyvtárnak megfelelően, sok a kor oktatására jellemző kötetet tartalmaz. A középkori nevelés során ugyanis az alapvető ismeretek (számolás, írás, olvasás, ének) elsajátítása után fogtak a hét szabad művészet (Septem artes liberales) tanulmányozásához. Első körvonalaik már a görögöknél is megjelennek, rendszerbe azonban csak az alexandrinusok szedték, tőlük vették át a rómaiak. Martianus Capella, Boethius, Cassiodorus és az angolszászok a görög hagyományhoz ragaszkodva hét tudományt foglaltak a szabad mesterségek körébe, melyek: grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, geometria, asztronómia, zene. Az első három (trivium) általános műveltséget adott, hiszen aki jól tudott latinul írni és beszélni, a logika szabályai szerint gondolkodni és vitatkozni, azt már művelt embernek tartották. A maradék négy (quadrivium) alaposabb ismerete azonban már az egyén hajlandóságától és más lehetőségektől is függött. pl. csillagászatot csak abban a kolostorban tanítottak, ahol volt hozzá tanár.[2]  
A kolostori iskola legfontosabb tárgya tehát a latin nyelv. Értékes ismeretet csak latin nyelven írt könyvekből lehetett meríteni, tudományos tárgyról, elméleti kérdésekről, köz- és magánjogról, teológiai vagy épp filozófiai kérdésekről is csak latin nyelven lehetett értekezni. Szükségképpen alapos és pontos elsajátítása elsőrendű volt. Ezt a célt szolgálta a grammatika, mely a középkorban az alaktan és a mondattan mellett magába foglalta a stilisztikát, a metrikát, a prozódiát és az ortográfiát is. A skolasztikát megelőző korszakokban a grammatikát tartották a legfontosabb tárgynak. Ez a korszak Donatuson és Priscianuson alapuló tankönyveiben is kimutatható.  Donatus kis nyelvtana az Ars minor gyakorlatilag bevezetés a latin nyelvbe alsóbb osztályok számára, míg magasabb fokon már az Ars maiort használták vagy Priscianus nyelvtanát (Institutiones Grammaticae), melynek népszerűségét az is jelzi, hogy mintegy 1000 kézirata maradt fenn a középkorból. Két része van: Priscianus maior vagy volumen maius 18 könyvben (alaktan, prozódia, metrika, ortográfia) és Priscianus minor vagy volumen minus két könyvben (a mondattan alapvonalai).[3] De forgalomban volt még az ún. Excerptio de arte grammatica Prisciani is. Ezek a könyvek ebben a jegyzékben is megtalálhatók (6,23, 26 és 45. tétel). A nyelvtani tanulmányokhoz tartozik a 24. tétel is, mely az időegyeztetést magyarázza. Mellettük azonban még számos szótár, szógyűjtemény, a memorizálást támogató versike is segítette a grammatika és ezzel együtt az irodalmi tanulmányok elsajátítását is, ahol a római grammatikai iskola hagyományait folytatva a középkori iskolában is a költők műveit olvastatták a nyelvtannal kapcsolatban. Köztük részben klasszikusokat (Virgilius, Horatius, Ovidius, Terentius, Statius és Lucanus), másrészt a keresztény latin költészet jeles képviselőit (Juvencus, Sedulius, Prudentius), akiket az egész középkorban végig nagyra becsültek. E könyvjegyzék alapján a könyvtár igen gazdag lehetett klasszikus és kora keresztény költőkben egyaránt. Ókoriak (1-3, 21, 32, 33, 34 tétel, kora keresztény 5, 7, 8, 10, 20) Megtalálható Prudentius: Psychomacia költeménye is, mely a Nyugat első tisztán allegorikus műve, a hívő lélek küzdelmeit festi le a bűnökkel folytatott harcban.[4] A költők iskolai tárgyalása elsősorban grammatikai és stilisztikai szempontból történt, de a tárgyi magyarázatokat sem hanyagolták el. A kommentárok, magyarázatok nagy száma is segítségükre volt. (11, 25, 27, 30, 31, 32, 44 tétel) Az oktatás alsó fokán a szöveget szóról-szóra fordították le a tanulók anyanyelvükre, majd a fordítás helyébe a latin parafrázis lépett, azaz a költő gondolatát más latin szavakkal, kifejezésekkel kellett értelmezniük. Ez volt a biztosítéka a megértésnek. Közben megfigyelték a költői kifejezés módját, előadását, stílusát, a művek szerkezetét, hogy ezáltal is előkészüljenek a retorika oktatásához.[5] A skolasztika megjelenésével a dialektika vette át a grammatika vezető szerepét, ekkor a nyelv szabályainak megállapítása helyett már a nyelvtanban is a gondolkodás törvényeit keresték. (18.  tétel) A logika tanulását segítették az ún. „isagogék”, ezek a genus, species, differencia, accidens és proprium lényegét tárgyalják röviden.[6] Egy tétel ebben a jegyzékben is szerepel. (22. tétel) Annál többet találhatunk Boethius írásaiból, (4, 15, 16, 17, 31 és 42 tétel) aki tudós, költő és szónok egy személyben. A görög bölcsészeti irodalom számos jelentékeny művét fordította le latinra, vagy látta el magyarázatokkal, hogy honfitársai tanulását, művelődését megkönnyítse. Aristoteles logikai műveinek is ő a megőrzője. De nem csak fordított, maga is írt. Pl. Bevezetést a szillogizmusokhoz, a felosztásról, a meghatározásról, topikáról. De didaktikai alkotásai mellett, a quadrivium tárgyaival is foglalkozott. A zene tudományát öt, míg az aritmetikát két kötetben foglalta össze. A „Bölcselkedés vigasztalásáról” címen írt könyve a keresztény vallásfilozófia és erkölcstan legfőbb kérdéseit tárgyalja.
A quadrivium, melynek tárgyait, a középkorban rendkívül nehezen megtanulhatónak tartották, szintén képviselteti magát a könyvjegyzékben. Az alapvető tárgy a számtan. (42 tétel). Beda Venerabilis: De temporum ratione című művében leírja, hogyan lehet a bal és a jobb kéz ujjainak különböző helyzeteivel és mozdulataival egészen egymillióig számolni. Valószínűbb azonban, hogy csak tízezerig számoltak ilyen módon.[7] A jegyzékben azonban nem ez, hanem egy, a XII. század végéig alapvető csillagászati kérdéseket tárgyaló műve és egy másik, őt magyarázó kötet szerepel (12, 13 tétel). Három könyv erejéig az orvostudomány is megjelenik (39. tétel). Nem tudjuk azonban, mely művekről lehet szó.
Bár a fennmaradt adatok alapján a mennyiségre következtetni megtévesztő lehet,[8] ezt a megállapítást tiszteletben tartva azt gondolom, hogy egy kora középkori kolostor külön gyűjteményéhez ez a tételszám nem kevés.   
     

            Nomina librorum scolarium ceterorumque huius ęcclesię.

  [1] Ovidius magnus.

  [2] Duo Virgilii in duobus voluminibus.


  [3] Terencius | unus.

  [4] Boecius unus.

  [5] Aratores duo.

  [6] Priscianus vetus.

  [7] Iuvencus. |

  [8] Stillę magistri Brunonis super psalterium.

  [9] Duę epistolę Pauli ad | Chorincios glosate et una ad Hebreos.

[10] Prudencius ymnorum a.   

[11] Apoka-| lipsis glosatus.

[12] Beda de naturis rerum.

[13] Exposicio super Bedam. |

[14] Remigius super Donatum

[15] Glosę de somnio b Scipionis cum Boecio | de topicis differrenciis.

[16] Quartus liber topicorum Boecii.

[17] Liber divisionum | Boecii.

[18] Introductiones dialecticę.

[19] Herprici duo.

[20] Liber Euticis ad | Craterum discipulum suum.

[21] Quidam liber Tulii.

[22] Isagogę

[23] Liber de ętatibus mundi.

[24] Liber de terminis temporum.

[25] Commen- | tum super ysagogas Porphirii.

[26] Regulę Donati.

[27] Glosę Persii in rotulo | uno.

[28] Remigius super Focam.

[29] Fabulę super Ovidium in Ibin.

[30] Liber | Iob glosatum.

[31] Commentarium Boecii in perierminiis c Aristotilis.

[32] Glosę | super Prudencium sichomachię. 

[33] Prudencius sichomachię.

[34] Macer. |

[35] Lapidarius.

[36] Disputacio Iudei cum Christiano.

[37] Opusculum Probę uxo- | ris Adefi de versibus Virgilii.

[38] Exposicio libri aphorismorum.

[39] Medicina- | lia tria.

[40] Epistolę Ivonis.

[41] Pęnitencialę d unum.

[42] Arithmetica Boecii. |

[43] Rhetorica Tullii.

[44] Cantica canticorum glosata.

[45] Exceptiones Prisciani | de arte grammatica.

________

a Prudencius ymnorum correctio marg. Pro textu partim deleto: Is*****s ymnorum ((javítás a margón, a szövegben részleges törlés) b somnio corr. Ex somno ms. (a helytelen szóalak kijavítása)
C corr. Ex pergerminiis ms. (szójavítás)           D sic ms.

Forrás:

  1. Corpus Catalogorum Belgii II. kötet, 216-219. p.

Felhasznált irodalom:

  1. Fináczy Ernő: A középkori nevelés története: Vezérfonal egyetemi előadásokhoz. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1926. 333 o.
  2. 2.       Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon négy kötetben. Budapest: Könyvért, 1984-1985.
  3. 3.       Csapodi Csaba: A középkori könyvtári katalógusok eszmetörténeti tükrözödése. IN Eszmetörténeti  tanulmányok a magyar középkorról. Bp., Akadémiai Kiadó, 1984. 55-69. o.
  4. 4.       Leon Clugnet: Gerard, Saint: Abbot of Brogne= http://oce.catholic.com/index.php?title=Gerard%2C_Saint%28Abbot_of_Brogne%29
  5. 5.       Gérard of Brogne = http://en.wikipedia.org/wiki/G%C3%A9rard_of_Brogne

 

Pallos Zsuzsanna



[1] Csapodi: A középkori könyvtári….  56. o.

[2] Fináczy: A középkori nevelés története, 178-179. o.

[3] Fináczy, 182-183.o.

[4] Petz: Ókori lexikon, 601. o.

[5] Fináczy, 185. o.

[6] Fináczy, 193. o.

[7] Fináczy: 194. o.

[8]Csapodi, 56. o.

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: