Nádasi András: Calderoni István és Hopp Ferenc vállalata

Nyomtatási nézet

A hazai tanszer-kereskedelem, a magyar látszerészet és a műkedvelő fotográfia egykori zászlóshajójának tekinthető, 1819-ben alapított úttörő vállalkozás, a „Calderoni és Társa” száz év alatt fogalommá lett. Az alapító az olasz anyanyelvű lombardiai optikus, Stefano Calderoni (1794–1881), társa a morva származású, németajkú Franz Hopp (1833–1919) látszerész, a későbbi világutazó – akit tanszerkereskedőként alig, de Ázsia szerelmeseként, műgyűjtőként, múzeumalapítóként jól ismerhet a művelt közönség.

Korának társadalma nemcsak életre hívta a céget, hanem megbecsülte és értékelte is mindkét, magát büszkén magyarnak valló és hazaszeretetét tetteivel is bizonyító karizmatikus személyiséget. Az utókor sem feledkezett meg róluk, ezt több tanulmány1 is igazolja, sőt egy szép kisfilm is. Írásunk e vállalkozás oktatástörténeti és didaktikai – az iskolai szemléltetés, kísérletezés gyakorlatát napjainkig befolyásoló – jelentőségét igyekszik dokumentálni, egyben pontot is tesz a Tanszer...Múzeum sorozat végére.

A hazai taneszközipar kialakulása és felvirágzása a XIX. századi világméretű és magyar tudományos technikai felfedezések korához, a II. Ratio Educationis2 néven ismert tanügyi rendelethez, a természettudományos oktatást szorgalmazó Entwurf3 magyarországi bevezetéséhez, s főként az Eötvös-féle népoktatási törvény életbe lépéséhez kötődik. A kiegyezést követően ugyanis, a kötelező népoktatásról szóló, 1868. évi XXXVIII. tc. gyökeres változást hozott a taneszközök használatában és a taneszközök elterjedésében is. Nagy jelentőségű és példaértékű lépés volt 1870-ben, hogy báró Eötvös József kultuszminiszter 4750 népiskola számára iskolai alapfelszerelést4 biztosított, mintegy 200000 aranyforint értékben. Az iskolák taneszközökkel való ellátása érdekében az oktatási hatóságok több rendeletet hoztak, sőt egy országos hatáskörű intézményt is alapítottak. Az 1877-től 1922-ig létező Országos Tanszermúzeum5 legfontosabb feladata Gönczy Pál6 elgondolása alapján és Trefort Ágoston miniszter döntése szerint – a tanszerek gyűjtése mellett – a pedagógusok módszertani segítése, a tanszer-engedélyezések és -bírálatok intézése, a hazai tanszeripar pártolása, később a tanszerjegyzékek összeállítása volt. A tanügyi főhatóságok megbízásából kidolgozzák a taneszköz-jegyzékeket, amelyeket később – száz évig folyamatosan – kiadnak a népiskolák, elemi, polgári, kereskedelmi és ipariskolák, gimnáziumok, ill. az általános és középiskolák számára.7 Ezek általában az alapeszközöket, a kötelező iskolai felszereléseket és az ajánlott eszközöket egyaránt tartalmazzák, nemcsak a reál, hanem a humán tantárgyak vonatkozásában8 is.

Az állami iskolák a szertárak felszereléséhez kellő pénzügyi alapot a költségvetésből, az egyházi és szerzetesrendi iskolák saját erőforrásaikból, más iskolák városi és községi költségvetésből, tandíjakból és mecenatúrából – alapítványoktól, egyesületektől, lakossági támogatásból – teremtették elő. Az 1890-es években – a millennium alkalmából – csak a tanügyi kormányzat ezer új állami népiskolát épített-szervezett, természetesen állami költségvetésből. Az 1898/99-i tanévben a történelmi Magyarországon az egyházi népiskolák száma 13360, a világiaké 3615. E régi iskolák természettani és természetrajzi szertárainak ma már féltett kincse egy-egy „békebeli” fizikai, kémiai, biológiai, matematikai, földrajzi vagy csillagászati demonstrációs, kísérleti vagy szemléltető eszköz: például egy villámgép, Holtz-féle megosztó, Watt-féle ingattyús gőzgépmodell, Eötvös-féle kettősmérleg, Hartl-féle optikai korong, Liebig-hűtős desztillációs készülék, üvegszekrénybe zárt precíziós mérleg, kecses göreb, faállványos öreg glóbusz, emberi csontváz, kitömött kisragadozó áldozatával, spirituszban ázó preparátum, armilláris szféra vagy egyenesen Csaszny Valér petróleumlámpás telluriuma. Az ilyen iskolák könyvtáraiban néhány Kogutowicz Manó rajzolta atlasz vagy falitérkép, esetleg Márki Sándor történelmi szemléltető falikép-sorozata is megtalálható lehet.

A korabeli iskolai értesítők és a leltárkönyvek adatai szerint ezek a tanszerek javarészt a Calderoni és Társa tanszerkereskedéséből származnak, bár ismert, hogy a XIX. századi nagy tanügyi reformok idején, az iskolai szemléltető és kísérleti eszközök, iskolai felszerelések előállítására és forgalmazására több tucatnyi vállalkozás alakult.9 Az új vállalkozások az import taneszközöket igyekeztek kiváltani hazai taneszközökkel. Ezek közül azonban mindössze néhány, az oktatásnak és a tudománynak elkötelezett, minőségileg kifogástalan termékeket gyártó és/vagy forgalmazó cég vállalkozott a teljes körű tanszerforgalmazásra. Áruválasztéka alapján és minőségi szempontból egyaránt magasan kiemelkedett a sorból a műszaki-technikai újdonságokra rendkívül fogékony, Európában is úttörő, a millennium idején már közel 2500 féle taneszközt forgalmazó Calderoni és Társa. Az egykori hatósági tanszerlisták és a kereskedelmi taneszközárjegyzékek ékesen tanúsítják, hogy legalább másfél évszázadon keresztül képes volt szinte az egész taneszközprofil átfogására. A több lábon álló – a magyar látszerészet, a műkedvelő fotográfia és a hazai tanszer-kereskedelem alapítójának tekinthető – rendkívül sikeres és elismert úttörő vállalkozás, története példaszerű és különleges.

A cégalapító Calderoni István

A cégalapító Calderoni István 1794-ben született a lombardiai Roveretóban, amely akkor éppen Ausztria fennhatósága alá tartozott. A XIX. század elején besorozták a császári hadseregbe, ahol a napóleoni háborúk idején a Radetzky-huszároknál szolgált, Mészáros Lázár, a későbbi tábornok-hadügyminiszter bajtársaként. Végigharcolta az olasz hadjáratot, és részt vett a lipcsei csatában is. A katonasors hányattatásai között ő is eljutott az akkori Habsburg-birodalom számos magyar városába, többek között Eszékre, Mohácsra, majd Pestre is. Ez utóbbit úgy megkedvelte, hogy amikor őrmesterként obsitot kapott, itt telepedett le, és üzemvezetőként munkát vállalt a Valero Selyemgyárban. A vállalkozó kedvű optikus, vagy ahogy akkor mondták, látművész Calderoni István10 nem sokáig volt alkalmazott, 1819-ben kis mozgó vegyesbazárt nyitott a gyorsan fejlődő Pest belvárosában.

A Kristóf-téri „standl” jól jövedelmezett, így hamarosan, 1822-ben a Váci és a Nagyhíd (a mai Deák Ferenc) utca sarkán a Drascher-féle házban nyitott új üzletet, amelyet később optikai bolttá, látszerészetté szakosított, ahol szemüvegeket, csiptetőket, színházi és más rendeltetésű látcsöveket árultak. Itt élte át az 1838-as nagy pesti árvizet és az 1848-as forradalmat is. Az első állami megbízások távcsövek szállítására szóltak. A Mészáros Lázár tábornokkal jó kapcsolatban lévő, hazafias érzelmű Calderoni a szabadságharc idején is szállította a távcsöveket a honvédségnek. Érthető, hogy a Pest szívében alapított bazárból kinőtt optikai kereskedés11 a polgárság körében is hamar ismertté vált, és közel száz évig volt a Gizella (a mai Vörösmarty) tér meghatározó, közkedvelt boltja. A gombamód szaporodó belvárosi üzletek közül a Calderoni látszerész boltját Krúdy Gyula is többször megemlíti regényeiben12, örök irodalmi emléket állítván így a híres optikusnak.

Az 1840-es években még főként távcsövek, szemüvegek, teodolitok és más mérőműszerek forgalmazásával foglalkozó cég az 1850-es évek végén már földgömböket, vetítőberendezéseket, ködfátyolkészülékeket, földrajzi tárgyú fotográfiákat, sőt sztereó képeket13 és sztereoszkópokat14 is árusított. Ez utóbbit különösen értékelni kell, mert az első sztereónézőt, amely merőlegesen összeillesztett tükrök segítségével rajzolt képeket tudott megjeleníteni, Sir Charles Wheatstone csak 1832-ben szabadalmaztatta. A ma ismert lencsés sztereónéző készüléket 1849-ben Sir David Brewster15, a kaleidoszkóp feltalálója szerkesztette, akinek optikusa Jules Dubosq volt. Ekkor még két külön felvételt készítettek, a Calderoni cég által forgalmazott képek is ilyenek. Mindemellett a Calderoni már több neves külföldi cég, a jénai Carl Zeiss, a wetzlari Ernst Leitz, és a hanaui Heraeus optikai és finommechanikai vállalkozások vezérképviselője. Ekkor a cég főnöke még Calderoni István, aki 1819-tól 1861-ig önállóan, majd három évig „szeretett fiával” társtulajdonosként, tehát negyvenöt évig vezette a cégét. Calderoni 1881-ben hunyt el, munkáját társa folytatta. Az optikai bolt, amely mindig is sokat adott reklámra16, jól megalapozta a cég hírnevét, amelynek népszerűségét nemcsak a kirakatban megjelenő fényképek17, hanem a legújabb műszaki divatcikkek18 forgalmazása is növelte. A cég profilja az évek során egyre bővült, az egykori bazár jogutódja, a virágzó optikai-fényképészeti szaküzlet mellett egy nagyhírű tanszergyártó és kereskedelmi vállalkozás alakult.

Calderoni üzlettársa, aki az optikai bolt mellett a tanszer üzletágat is sikerre vitte – ma már kevesen tudják – nem más, mint fiaként szeretett egykori inasa, volt segédje, a világutazóként, műgyűjtőként, múzeumalapítóként híressé lett Hopp Ferenc. 1833. április 28-án született Fulneken, és Budapesten halt meg 1919. szeptember 9-én. A látszerészetet Calderoninál kezdte el művelni Pesten, majd a mesterséget két év alatt Bécsben jól kitanulván négy évig New-Yorkban is tanulmányozta azt. Tanulmányútjáról 1861-ben tért haza, s először betársult a cégbe.

Így jött létre a Calderoni és Társa vállalkozás, amelyet – megtartván annak nevét – 1864-ben Hopp végleg megvásárolt, és rövidesen új üzletággal gazdagított. Előrelátását és üzleti érzékét dicséri, hogy a már említett, 1868. évi Eötvös-féle népoktatási törvény végrehajtásának időszakában, 1872-ben külön Tanszerosztályt, lényegében egy lerakatot (raktárt) nyitott az akkori Kishíd (a mai Türr István) utca 8. szám alatt, és rövidesen tanszerboltot is, a ma is meglévő Miatyánk utcában. Alig hihető, de tény, hogy a világszerte híressé vált, nagy német tanszervállalkozást, a Chemnitzben működő Max-Kohl Finommechanikai és Elektrotechnikai Műhelyt, csak 1876-ban alapították meg. Hopp tudatosan pártolta a hazai ipart, és – felismervén a növekvő számú iskolák felszerelésében rejlő üzleti, és a szemléltető oktatásban rejlő pedagógiai lehetőségeket – fokozatosan kezdte kiváltani az addig főként importált taneszközöket. A később még bemutatni és tárgyalni kívánt, műremek Calderoni-árjegyzékek bevezetőjében rendre ezt olvashatjuk: „A leghíresebb külföldi cégek speciális jellegű készítményeit kivéve, a lehetőség szerint mindent itthon készítettünk, s ezen készítményeinket kipróbálás nélkül sohasem szállítjuk. Aki ismeri azokat a nehézségeket, amelyekkel a műszerek előállítása jár, az méltányolni tudja azt is, hogy igen speciális esetekben a külföldhöz való folyamodás nélkülözhetetlen. E tekintetben tanszerraktárunk mindenkor nyíltan és őszintén jár el, s a külföldi készítményeket sohasem árusítja saját cége alatt.” Mindezen kijelentések hitelességét maguk a katalógusok – és a cégnévvel nyomott, eredeti ábráik19 – is bizonyítják, mivel egyes eszközök árát eleve márkában, és nem koronában jelzik.

Hopp Ferenc és munkatársai az üzletben

Hopp nagy érdeme az is, hogy nemcsak új üzletágat, hanem új iparágat is teremt. A folyamatosan fejlődő kereskedelmi vállalkozás mögött jelentős ipari háttér működik, egyre több hazai iparos és műhely – főként finommechanikai, optikai, asztalos, üvegfúvó, preparátor etc. – dolgozik a cég megrendelésére. Kisebb optikai és finommechanikai műhelyeknek20 is ad megbízásokat, más külföldi és hazai cégek, intézmények pedig kizárólagos képviseleti jogot adnak a Calderoni és Társa vállalkozásnak. Ilyen pl. a Zier Károly-féle vegyimérleggyár, vagy a híres budapesti „Államilag engedélyezett Mechanikai Tanműhely”, amelynek Süss Nándor21 a vezetője. Az Országos Iparegyesület 1901-ben írt levelében elismerően nyugtázza a Calderoni-vállalkozásnak a hazai ipar-fejlesztés érdekében tett anyagi és szakmai áldozatait. A megbízásokon túl, a technológiai fejlesztésre szánt összegekből Calderoniék kiemelt partnerének, a Süss-műhelynek is jutott. Ott kezdetben egyedi tudományos műszereket készítettek, többek közt kifejlesztették és gyártották az Eötvös-féle torziós ingákat.22 Az 1896. évi millenáris kiállításon már mintegy kétszáz korszerű geodéziai, erdészeti és bányamérő műszert (pl. távcsöveket, teodolitokat, szintezőket), továbbá oktatási célú műszereket, szemléltető- és taneszközöket állítottak ki, ezek forgalmazója a Calderoni és Társa. 1900-ban Süss finommechanikai vállalatot létesített. Üzeme 1921-től „Süss Nándor Praeciziós Mechanikai és Optikai Intézet Rt.” néven részvénytársasági formában folytatta működését, majd a nagyvállalattá fejlődött cég nevét 1939-ben „Magyar Optikai Művek Rt.”-re változtatták.

Hopp cége a századforduló idején virágkorát éli, elismert és jól jövedelmez. Az optikai üzletből és a tanszerellátásból származó nyereség arra is lehetőséget adott, hogy Hopp Ferenc idejét kedvtelésének, földrajzi és földtani ismeretei bővítésének, az utazásnak és a műtárgyak gyűjtésének szentelhesse. 1882 és 1914 között ötször utazhatta körül a Földet. Útjairól számos fotográfiát, műtárgyakat, ásványokat, drágaköveket hozott haza, melyeket különböző tudományos célokra elajándékozott. Utazásairól a Magyar Földrajzi Társaság ülésein, különböző előadásokon23 számolt be, amely társaságnak alapító és választmányi tagja is volt. A cég- és a termékfejlesztés szempontjából az is nagy jelentőségű, hogy utazásai során számos világkiállítást meglátogatott. A tapasztalatokra nagy szükség volt, mivel a Calderoni és Társa termékeivel több nemzetközi kiállításon (pl. 1873 – Bécsi Ipari Kiállítás, 1878 – Párizsi Világkiállítás, 1891 – Zágrábi Tanszerkiállítás, 1900 – Párizsi Nemzetközi Taneszköz Kiállítás, 1908 – Londoni Világkiállítás) maga is versenyzett. Az akkori magyar taneszközök fejlettségét bizonyítja pl., hogy az 1908-ban, Londonban tartott magyar kulturális kiállításon az Országos Paedagógiai Könyvtár és Tanszermúzeum szervezésében 16 magyar tanszergyártó24 mutatkozott be, köztük a Calderoni és Társa 15 saját taneszközzel.25 A Marconi-féle szikratávírót 1901-ben kapta szárnyára a világhír, s 1908-ban már sorozatban gyártja a Calderoni cég annak magyar változatát is.26 Nem véletlen, hogy a School Guardian 1908. június 20-án a következőt írta: „A magyarok rendkívüli érzékkel bírnak a tanítás gazdagítására nézve, ahol csak lehet, szemléltetővé teszik azt természetes eszközökkel [...] vagy hű modelleket készítenek ...”

A Calderoni cégnél a taneszköz-fejlesztés és gyártás minőségét bizonyára befolyásolta, hogy Hopp több szakmai-pedagógiai egyesületnek és testületnek alapító vagy rendes tagja volt, így a Ráth György elnöklete alatt működő Iparművészeti Társulatnak, az Eötvös Loránd vezette Mathematikai és Physikai Társulatnak27 is, amelynek tudós tagjaival jó szakmai és baráti kapcsolatot ápolt. A cég szakmai státusát jól jellemzi a következő „tudósítás”. A Mathematikai és Physikai Társulat első Rendes Közgyűlése idején, 1893. április 4–5-én, a Műegyetem „physikai” előadótermében számos előadásra, vetítésre és előadási kísérlet, „physikai” készülék bemutatására került sor. A közgyűlés egész ideje alatt nyitva volt a fizikai intézet kis előadótermében az a kiállítás, ahol a Calderoni cég fizikai taneszközeit a cég képviselője, Jurány Henrik és Gruber Nándor mutatta be. Bizonyos, hogy Eötvös tömegvonzással kapcsolatos kísérletei, Konkoly-Thege Miklós28 vetített csillagászati képei a Calderoni és Társa hírnevét is öregbítették. Hopp Ferenc a Magyar Földrajzi Társaságból jól ismerhette a csillagászt, akinek a „Bevezetés a fotográfozásba” c. könyvét is kiadta 1891-ben. Fontos kapcsolat ez: 1898-ban Konkoly-Thege Miklós szervezte meg az 1863-ban Heidelbergben alakult Astronomische Gesellschaft kongresszusát. Budapestre mintegy húsz európai városból jöttek küldöttek, az üléseket a Magyar Tudományos Akadémián tartották. A konferenciát báró Wlassics Gyula kultuszminiszter nyitotta meg, akivel Hopp szintén kapcsolatban állt. Francia nyelven elmondott beszédében jelentette be ünnepélyesen, hogy Konkoly-Thege felajánlására az állam átveszi tőle ógyallai obszervatóriumát – ahová a Calderoni és Társa számos egyedi műszert és felszerelést szállított.

Korábban utaltunk arra, hogy az 1896-os millenniumi ünnepségre éveken keresztül új iskolák szervezésével és építésével is készült az ország. A történelmi Magyarország területén az évfordulóra mintegy 400 népiskola és 60 középiskola új épülete is elkészült, amelynek berendezése és felszerelése a hazai tanszeriparnak, így a Calderoni és Társának is, már eleve jelentős beszállítói lehetőséget nyújtott. A Városligetben megrendezett Országos Millenniumi Kiállítás sok eseménye29 közepette – amely felkeltette Hopp érdeklődését – a Közoktatási csarnokban került sor az egyetemi és középiskolai fizikaoktatás bemutatójára, amelynek megszervezésében meghatározó szerepe volt a „Mathematikai és Physikai Társulatnak”.

Radnai Gyula kiváló, már citált, tárgyilagos fizikatörténeti írása – amely a Calderoni cégre aligha koncentrált – így összegzi a történteket: „Eötvös Loránd a Mathematikai és Physikai Társulat 1894. májusi közgyűlésén jelentette be először, hogy a kultuszminisztérium felkérésére és támogatásával fizikai mintagyűjteményt fognak összeállítani. Két év elég volt a felkészülésre, s amikor 1896 május 2-án Ferenc József és Erzsébet királyné udvari hintók hosszú sorától kísérve kikocsizott a Városligetbe, a minden addiginál nagyobb méretű országos kiállításon (ha nem is világkiállításon) a látnivalók között Eötvös Loránd torziós ingája s még számos fizikai kísérleti és taneszköz is ott sorakozott. [...] Maga a király tizenháromszor járt kint, egyik alkalommal a fizikai taneszközöket is megtekintette. Ekkor Wlassics Gyula miniszter üdvözölte s kísérte őt végig a közoktatási pavilonon. Bartoniek Géza és Klupathy Jenő mutatta be a Társulat által a minisztérium megbízásából összeállított „physikai alapfelszerelést”. Három szekrényben voltak az eszközök, negyedikben a szerszámok. Középen physikai előadó asztal, rajta optikai pad, centrifuga, elektromágnes, Klupathy-féle vetítő lámpa, előtte Eötvös inga, Atwood gép, mögötte a két leendő egyetemi város: Pozsony és Debrecen középiskoláinak Antolik Károly, Dohnányi Frigyes, Karai Sándor, K. Kiss József tanár urak által kiállított eszközei, fényképei. A budapesti taneszközök javarészt Calderoninál készültek, Süss Nándor mechanikai ill. Kiss Károly üvegtechnikai műhelyében.” A nemzet és bizonyára a Calderoni cég szempontjából is öröm és büszkeség volt, hogy a kiállítás az 1896. májusi megnyitót követő fél év alatt több mint ötmillió hazai és mintegy 3 ezer külföldi látogatót vonzott Budapestre. A szakmai és erkölcsi sikerek lehetséges okaira a már említett tanügyi reformok, a kor tudományos és más eseményei, szervezetei kapcsán már utaltunk, további konkrétumokra a cég tevékenységének, tanszerválasztékának áttekintése során is próbálunk rámutatni.

Hopp Ferenc, akit nemcsak egykori főnöke, hanem beosztott munkatársai is nagyra becsültek és szerettek, negyvennégy évig állt a cég élén. Munkásságának ötven éves jubileumán, 1896. május 2-án kollegái és a főváros vezetése30 is lelkesen ünnepli, ekkor kapja meg a Ferenc József Lovagrend kitüntetést Bécsből „a magyar tanszergyártás megszervezésében és megindításában való érdemeiért”. A céget Hopp utazásai közben cégvezető munkatársai,31 többek között Jurány Henrik és Petrich Gyula irányítják. Ők az üzleti eseményekről levélben folyamatosan tájékoztatják főnöküket, aki ezt el is várja, de utazásainak szinte minden jelentős állomásáról szintén ír megbecsült, teljes bizalmat élvező alkalmazottainak. A cég sikerességéhez a főnök és munkatársai baráti viszonya, a családias légkör is nagyban hozzájárult.

A taneszközök teljes skálája – ezáltal a cég tevékenységi köre is – jól áttekinthető a képes árjegyzékek segítségével, de Petrich Gyula fiának visszaemlékező, szép írásában plasztikusan is megjelenik előttünk a választék gazdagsága: „A Tanszerosztály és Kishíd utcai üzlethelyiségből 1914-ben a Váci utca 50. sz. alá költözött. Itt, a Hild József építette klasszicista (ma műemlék) épület földszintjén (ma kávéház van itt), a Váci utcai oldalon voltak az irodák és a raktárak, a Borz (ma Nyári Pál) utcai oldal emeleti helyiségei közül – melyekben gyermekkoromban magam is megfordultam – több nagyobb terem szolgált a különféle taneszközök bemutatására. Nagy üvegszekrényekben s hosszú asztalokra kirakva sorakoztak itt az iskolai oktatást szolgáló mindenfajta demonstrációs eszközök: az elemi számtan és mértan alapfogalmait szemléltető osztott mérőrúd és szétszedhető köbdeciméter-kocka, a mechanika törvényeinek érzékeltetését szolgáló lejtő, ejtőgép, csigasorok, az elektromos kísérletek eszközei: leideni palackok, galván elemek, statikus és dinamikus feszültséggerjesztő- és áramfejlesztő készülékek, induktorok, transzformátorok, a fénytan törvényeit bemutatni hivatott optikai pad, demonstrációs spektroszkópok és mikroszkópok. Külön szekrényben voltak elhelyezve a vegytani kísérletek bemutatására szolgáló eszközök és – sok más laboratóriumi eszköz és műszer (égők, kemencék, szárítók, mérlegek) mellett – az egyedi üvegáruk sokasága: lombikok, retorták, szűrők, tégelyek, tölcsérek, hűtők, stb. Itt lehetett kiválasztani egy adott iskolatípus tantervébe illő biológiai, természetrajzi bemutatóeszközöket: a növényi és állati szervek külső és belső felépítését és működését szemléltető, szétszedhető (akkor még papírmachéből készült, színesen lakkozott) modelleket, csontvázakat, kitömött, vagy más módon konzervált preparátumokat, mikroszkópi készítmény-sorozatokat, gyűjtő- és preparáló eszközöket. Megtalálhatók voltak itt kisebb-nagyobb ásványgyűjtemények, herbáriumok, rendszertanilag, vagy gyakorlati célból összeállított rovargyűjtemények. A földrajz- és történelemtanárok is megtalálhatták itt a szakterületük oktatásához nélkülözhetetlen segédeszközöket: földrajzi és történelmi falitérképeket, föld- és éggömböket, a Föld-Hold és a bolygók mozgását szemléltető kis mechanikus telluriumokat és planetáriumokat. Mindezeket kiegészítette még a szemléltető oktatás céljait szolgáló számos egyéb kellék és műszer, pl. kép- és írásvetítők, epidiaszkópok.”

A Petrich Gyula cégvezető – a Tanszerosztály második vezetője – által gondosan szerkesztett, Kaza György fametsző-művész által gyönyörűen illusztrált, ma már ritkaságszámba menő, műgyűjtők által is keresett Calderoni tanszerárjegyzékek, képes katalógusok a múlt század elején minden iskolába eljutottak.

A Calderoni Mű- és Tanszervállalat Részvénytársaság által 1910-ben kiadott „52. sz. fizikai készülékek árjegyzéke” és a „60. sz. árjegyzék a tanszerekről” c. kiadvány bevezetőjében a következő, szép mondatokat olvashatjuk: „Évek során át tanszerraktárunk összes törekvése oda irányult, hogy működésével a t. tanári kar feléje fordult bizalmát kiérdemelje. Jogos önérzettel hivatkozhatunk arra, hogy ezen bizalomnak jelenleg is birtokában vagyunk és azt ápolni a jövőben legszebb hivatásunknak tartandjuk.” A 285 oldalas, képes fizikai árjegyzék 2121 tételt tartalmaz. Az utóbbi, 139 oldalas katalógus, további 1822 taneszközt; földrajzi, történelmi, állattani, növénytani, kémiai, természettani, számtani és geometriai, szabadkézi rajzi, női kézimunka és tornászati „felszerelést” ajánl. Önálló fejezetekben mutatja be „a korszerű vetítőkészülékeket, a tanintézetekben gyakran szükségelt eszközöket és használati tárgyakat”, valamint a különböző elektromos készülékeket és áramforrásokat is. Ma már látjuk, hogy a közel száz éve kiadott, 60. sz. jegyzék, amely valóban „a polgári iskolai normáljegyzék figyelembevétele mellett van összeállítva”, a rendkívül modern, gazdag és minőségi áruválaszték bemutatása mellett, tökéletesen reprezentálta a Calderoni vállalkozás filozófiáját is. Visszatekintve a cég századokon átívelő működésére, megállapíthatjuk, hogy az idézett – küldetésnyilatkozatnak beillő – kijelentés hitelesnek bizonyult.

A Calderoni vállalkozás 1910-től 1949-ig „Calderoni Mű- és Tanszervállalat” néven részvénytárságként működik tovább, összesen százharminc évig, az államosításáig, töretlenül szolgálva a „látművészet”, az „amatőr” fotográfia és az iskolai szemléltetés, kísérletezés ügyét. Az 1949-es államosítás nemcsak a Calderoni Részvénytársaságot, hanem a bedolgozó optikai, finommechanikai, asztalos és egyéb műhelyeket, cégeket is érintette. A tulajdonosok eltávolítása és a cégvezetők leváltása után létrehozott Calderoni Mű- és Tanszergyártó és Laboratóriumi Felszerelő Nemzeti Vállalat és többször átszervezett kisebb vállalatok egyesítése révén, 1968-ban alapított Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat profilja az évek során alig változott. Taneszköz kínálata szinte megegyezik a Calderoni R.T. áru-spektrumával, szintén az iskolai tantervekhez igazodik, és elődjének filozófiáját is követi.

A monopolhelyzetet élvező TANÉRT 1989-től ismét a Calderoni nevet viseli, egészen az 1994-ben történt felszámolásáig. A negyvenöt évig tartó állami irányítás a vállalatot ugyan a csőd szélére juttatta, de a Calderoni nevét viselő vállalkozás nem lett az enyészeté. Egy részét a 3B Scientific nemzetközi vállalatcsoport 1994-ben megvásárolta, ez lett a budapesti BIO-CALDERONI Kft. A központot 1948-ban Hamburgban alapította a 3B – Paul Binhold, a felesége, Hedwig Binhold, és Marion Binhold, a lányuk. A természettudományos és orvosképzéssel kapcsolatos taneszközök gyártására és értékesítésére specializálódott cégcsoport honlapján ezt olvashatjuk: „A legrégebbi telephely Magyarországon, Budapesten már 1819. óta termel, így a 3B Scientific a legrégebbi tapasztalatokkal rendelkezik a szakmában.”

A Calderoni vállalkozás – a műgyűjtők által ma is keresett, optikai és fényképészeti eszközei, patinás iskoláink szertáraiban őrzött mű- és tanszerei, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum és az Országos Műszaki Múzeum birtokában lévő források, dokumentumok és műtárgyak, valamint a róluk írt értékes tanulmányok révén – már beírta magát a magyar ipar-, kereskedelem-, oktatás-, sőt a művészet- és irodalomtörténet valóságos és virtuális képeskönyvébe.

Jegyzetek

Vissza a tartalomjegyzékhez