Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Kuntár Lajos: Az irkutszki hadifogolytábor olvasókönyve

Nyomtatási nézet

Bajkál-tó a világ legmélyebb – 1940 méter – tava. Partjain fekszik Irkutszk, Kelet-Szibéria központja. E város mérhetetlen távolságban van lakóhelyemtől, Szombathelytől, mégis közel hozza egy különleges előállítású és célú könyvecske. A múltat idéző, keménykötésű, 44 oldalas kiadvány egy valamikori hadifogolytábor lakóinak emlékét idézi. Ez a kézzel írt dokumentum ugyanis tankönyv. A címe: Olvasókönyv az irkutski fogolytábor analfabéta tanfolyamának hallgatói számára. Az alul, felül szőlőindákkal és -fürtökkel díszített címlap további szövege: Összeállította és kiadta: több tanító. Irkutsk, Gorodok, 1916. febr. hó.

 

Az i. világháború harcaiban sok ezer orosz és nagyszámú magyar katona került hadifogolytáborba. Irkutszkba is jelentős számban szállítottak fogságba esett magyar katonát. A hadifoglyokról megkötött egyezmények értelmében külön-külön táborba helyezték el a tiszteket és a legénységet. A póttartalékosok, akik között sok tanító szolgált, a legénység közé kerültek.

Akiknek volt hozzátartozójuk, igyekeztek minél előbb életjelt adni magukról és közölni, hogy jól vannak. A levélírásnak azonban feltétele az írni-olvasni tudás. Köztudott, hogy Magyarország lakóinak nagy százaléka analfabéta volt még a xx. század elején is. Irkutszkból is számosan csak közvetítők útján tarthattak kapcsolatot az otthoniakkal. Gárdonyi „lámpásai” lényükből fakadóan és hivatástudatból, minden körülmények között próbálták a kulturális sötétség oszlatását, mert nekik ahol arra szükség van, világítaniok kell! Ezt tették Irkutszkban is a tanítók. A hogyanról tájékoztat az Előszó:

Minden kezdet nehéz! Ezt az igazságot éreztük 1915. évi dec. hó 12-én, az irkutski fogolytábor magyartanítóinak értekezletén, amikor elhatároztuk, hogy az analfabéták tanfolyamát látogató magyar honfitársaink számára olvasókönyvet állítunk össze. Önmagunkra támaszkodva, segédkönyvek nélkül, készséges kartársi együttműködéssel, a sokszorosítóról kézzel rajzolt betűkkel jutott e kis könyvecske a napvilágra. A papír, vegytinta és sokszorosító árának jelentékeny részét a Kulturális Továbbképző Tanfolyamok vezető bizottságának köszönhetjük.

Mélységes köszönettel és hálával tartozunk Marschal Bartolomeusnak, az amerikai „Felnőttek Egyesülete” titkárának a kulturális missionáriusnak, aki nemes tevékenységével és anyagi áldozatokkal a fogolytábor önművelési intézményét megalapította.

E szerény könyvecske célja, a betűkkel megismerkedett honfitársainknak az olvasás gyakorlásához anyagot és némi ismeretet nyújtani. Imák, versek, mesék, mondák, történeti, földrajzi, gazdaságtani, ipari stb. olvasmányok szolgálják a kívánatos célt.

Esetleges hiányokért azoktól, akik többet vártak, szíves elnézést kérünk. A jóakarat megvolt bennünk, de a sors kerekét nem mi forgatjuk.

Őszintén kívánjuk, hogy érdekelt honfitársaink könyvecskénket örömmel lapozgatva, belőle hasznosan gyarapodjanak.

Irkutsk, 1916. január hó.

Az összeállítók

 

*

Érdemes szót ejteni e becses i. világháborús emlék útjáról. Úgy került a messzi szibériai városból Szombathelyre, hogy a gyűjtőszenvedéllyel megáldott dr. Smidt Lajos sebész főorvost megajándékozta vele egyik betege. A főorvos hírt adott a Vasvármegye című helyi lapban gyűjteménye gazdagodásáról. Írása megjelenését követően levelet kapott Kiss József gyöngyösszöllösi (ma: Szombathely iv. kerülete) tanítótól. Az 1967. május 16-án kelt levél az olvasókönyv létrejöttéről szól, ezért idézek belőle:

Gyöngyösszöllösön születtem 1892. február 22-én. 1911-ben ugyanott megválasztottak tanítónak. 1914 tavaszán bevonultam katonai szolgálatra a soproni 18. honvéd gyalogezredhez. Ott ért a mozgósítás s így már az első tábori ezreddel az orosz frontra kerültem. Hat hónapi frontszolgálat után 1915. január 28-án Lutoviszka galiciai városka határában orosz fogságba estem. Egy hónapi utazás után Szibériába értünk. Omszk, Tymen, Usztkamenogorszk lágereiben voltam, majd 1915 késő őszén – mint póttartalékos – az irkutski legénységi hadifogoly tábor lakója lettem.

Sokan voltunk itt magyarok, szép számmal pedagógusok az ország minden részéből. Sajnos, elég sok volt az analfabéta is. Mi pedagógusok igazi közösségi életet éltünk s iparkodtunk honfitársaink ezen hiányosságán segíteni. Mikor mi Irkutskba érkeztünk, az ottlévő kollégák már dolgoztak az analfabéta tanfolyam megszervezésén. A betűismeretek elsajátítása után nehézség merült fel, nem volt mód az olvasás gyakorlására. Ekkor született meg bennünk, pedagógusokban a gondolat, hogy amennyire az adott körülmények között lehetséges – egy olvasókönyvet állítunk elő hadifogoly társaink részére ismereteik gyarapítására s az olvasási készségük gyakorlására. A könyv tárgymutatójában szereplő nevek az egyes olvasmányok szerzői. Nagyobb nehézséget okozott a könyv sokszorosítása. Én végeztem a szöveg vegytintával való leírását, másolását s utána azt sok nehézség árán sokszorosítottuk.

Az általunk a messze idegenben megszervezett tanfolyam a könyv elkészülte után még nagyobb lendületet vett, de annak további részletes eredményeiről már sajnos nincs tudomásom, mivel 1916 kora tavaszán elhagytam Szibériát, Irkutszkot s önként munkára mentem Oroszországba s ott is voltam 1918 októberéig, a hazatértemig.

Kiss Józsefnek a könyv előállításában végzett szerepének igazolása a könyvből is kitűnik. A 43. oldalon befejeződő szöveg alatt ez olvasható: másolta: Irkutsk, 1916. febr. hó. Kiss József gyöngyösszöllösi tanító.

*

A szombathelyi tanítónak azonban, bár ezt nem említi, nemcsak az előállításban, hanem az összeállításban is volt szerepe. Ő gazdagította ugyanis a 30. oldalon kezdődő, Magyarország című írásával a tankönyv anyagát. Az ország szépségének ecsetelését jól sikerült térképpel egészítette ki.

Az alkotásban és az előállításban részt vevő Kiss József szombathelyi tanító egy olvasókönyvet megtartott magának, azt megőrizte fogsága végéig, aztán itthon is becses emlékként mutogatta ismerőseinek. 1965 óta sokat betegeskedett, valószínű, hogy Smidt doktor betege lett, s háláját a szibériai olvasókönyvvel rótta le. Mivel a főorvos gyűjteményében már volt belőle, az ajándékot magánál tartotta. Ezt a példányt kaptam meg ismertetésre dr. Smidt özvegyétől.

A könyvecske 36 írást tartalmaz. Vers hat akad köztük, a fele Petőfié. Népszerű költőnk a Füstbe ment terv, a Faluvégén kurta kocsma, a Halvány katona című költeményeivel szerepel. Tóth Kálmánnak az Árpád sírja, Szász Károlynak a Hazámhoz és Hevesi Józsefnek az Imádság című versét olvasgatva gyakorolták új tudásukat, az olvasást Irkutszkban 1915 februárjától az analfabéta tanfolyam hallgatói. Nem tudhatjuk, hogy hányan voltak, akik e fogolytáborban ismerkedtek meg az írni és olvasni tudással, de ha csak tucatnyian üzenhették is haza az örömteli hírt, hogy saját kezűleg írják levelüket, hasznos volt a tanítók igyekezete, fáradozása.

Az olvasókönyv ismertetése alkalmat adott arra, hogy bizonyítékát adjuk a néptanítók hivatástudatának, amely nem ismer akadályt, hiszen a „lámpásnak” minden körülmények között világítania kell!

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: