Olvasás Portál

lovári  |  english

Könyv és Nevelés

Borítókép megjelenítése

Pogány György: Az Egyetemi Nyomda ifjúsági kiadványai a két világháború közötti években

Nyomtatási nézet

________________________________

Az Egyetemi Nyomda a két világháború közötti időszakban az egyik legjelentősebb hazai könyvkiadói és nyomdai vállalattá fejlődött. Elsősorban tudományos munkákat és tankönyveket adott ki, de jelentősek voltak szépirodalmi könyvei is. Az Egyetemi Nyomda megszervezte a Könyvbarátok Szövetsége mozgalmat, lapot adott ki Diárium címmel, illetve az ifjúság olvasóvá nevelése céljából megindította a Könyvbarátok Kis Könyvei (később Könyvbarátok Ifjúsági Könyvei) című sorozatot, illetve egyedi köteteket is jelentetett meg a középiskolás korosztály számára. 1933–1944 között több mint ötven regényt adott ki, kivétel nélkül magyar szerzők műveit. További sajátosság, hogy nagyon kevés kivételtől eltekintve hazai környezetben játszódtak a kötetek. Az egyes könyvek illusztráltak voltak, gondos nyomdai kiállításúak, igényes kötéssel ellátva. A kiadott szépirodalmi munkák egyik célja a hazafias érzés és a konzervatív, vallásos világnézet erősítése volt, illetve ezekhez kapcsolódva a cserkészerények népszerűsítése. Ugyanakkor nemesen szórakoztató történet keretében igyekeztek ezeket a célokat elérni. Az Egyetemi Nyomda ifjúsági regényei – néhány kötetet leszámítva – fiúknak szóltak. A megjelentetett kötetek között voltak történelmi regények, mai témát feldolgozó írások, akadtak fantasztikus könyvek és számos ismeretterjesztő tomus is napvilágot látott. Az akkori korban, vagyis a két világháború közötti időszak fiataljai között játszódó regények hősei többnyire középosztálybeli kamaszok voltak. Voltak művek, melyek felvetették a szociális kérdést is, s néhány könyv a munkásfiatalok kemény világát mutatta be. Ifjúsági könyveivel az Egyetemi Nyomda a fiatalok olvasóvá nevelésében a korszak egyik jelentős műhelyévé vált. Egyes könyvei a magyar ifjúsági irodalom klasszikus alkotásaivá váltak.

[Pogány György nyugalmazott könyvtárigazgató, Budapest]

________________________________

A nagy múltú Egyetemi Nyomda (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda) hosszú történetének egyik legjelentősebb korszaka a két világháború közötti évek voltak. A kiegyezés körüli időkben a nyomda helyzete meglehetősen nehéz volt, felszerelése elavult, érezhetően nem bírta a versenyt az akkoriban megalakult, többnyire részvénytársasági formában működő nyomdai és kiadói vállalatokkal.

Az első világháború utáni művelődéspolitika gróf Klebelsberg Kunó elgondolásainak megfelelően azonban nagy szerepet szánt a nyomdának, és tudatosan fejlesztette, korszerűsítette az officinát. 1923-ban megalakult a Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetsége mint a tudományos testületek közös érdek-képviseleti és gazdasági szervezete. A grémium alapította meg a Tudományos Társulatok Sajtóvállalatát, amely egy kisebb nyomdát vásárolt, és ezzel a műhellyel társult 1926-ban a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. A fejlesztéseknek és az új szervezeti formának (egyetemi intézményként autonómiát kapott, anyagi eszközeivel maga rendelkezett, az elért haszonból finanszírozhatta a fontos, de kevésbé nyereséges művek kiadását) köszönhetően rövid idő múlva az officina az egyik legjelentősebb hazai tipográfiai és kiadói vállalattá fejlődött.[1]

Az Egyetemi Nyomda elsősorban tudományos monográfiákat és tankönyveket jelentetett meg, kiadványai közül a legjelentősebb az ún. Hungarológiai sorozata volt, ebben jelent meg pl. a Hóman Bálint és Szekfű Gyula által írt Magyar Történet vagy a Magyarság Néprajza négy kötete, de figyelemreméltó volt az általa megjelentetett szépirodalom is. A nyomda kiadványai kitűntek igényes tipográfiai kiállításukkal, tiszta nyomásukkal, tetszetős, jól olvasható betűikkel és szedésükkel, valamint jó minőségű illusztrációikkal és gondos kötésükkel.

A könyvterjesztésben új formákat vezetett be, saját könyvesboltjában forgalmazta köteteit, illetve az olvasóközönséggel való eleven kapcsolattartás céljából megszervezte a Könyvbarátok Szövetsége (később Magyar Könyvbarátok) elnevezésű mozgalmat. Ennek lényege az volt, hogy a tagok kedvezményesen juthattak a könyvekhez, és a vásárolt könyvekért szerzett pontokat fel lehetett használni újabb vásárlásoknál. A könyvbarátok létszáma dinamikusan nőtt, 1926-ban, az alakulás évében 780 tagja volt, 1937-ben már 8145, és 1941-ben köszöntötték a húszezredik tagot.[2] A Magyar Könyvbarátok csakhamar egy hármas intézményrendszerből álló mozgalom lett. Elsőként a Könyvbarátok Nagy Könyvei szerveződött meg. A tagok kedvezményes áron juthattak hozzá húsz pengő előfizetési díj ellenében évi négy kötethez. Később megindult a könyvbarátok közötti érintkezést előmozdító Diárium című periodikum (címváltozata 1933 és 1939 között: Magyar Könyvbarátok Diáriuma). A lap első szerkesztője Czakó Elemér volt, 1934-től Máté Károly vette át tisztét, aki 1940-től főszerkesztőként jegyezte a folyóiratot, majd megszervezték a Könyvbarátok Kis Könyvei sorozatot, illetve mozgalmat az ifjúság részére.

A továbbiakban erről lesz szó, vagyis figyelmen kívül maradnak a kisgyermekeknek kiadott mesekönyvek és egyéb, a tíz év alattiaknak íródott könyvek és füzetes kiadványok. A tanulmány tárgyát az Egyetemi Nyomda által 1933 után a középiskolás korosztálynak megjelentetett ifjúsági könyvek képezik.


A DIÁRIUM ÉS AZ IFJÚSÁGI IRODALOM

Az Egyetemi Nyomda már az 1920-as években adott ki gyermek- és ifjúsági könyveket. Az 1931-ben megindult Diárium szinte indulásától fogva figyelmet fordított a fiatalok olvasmányaira, a Könyvbarátok Kis Könyvei sorozat, illetve mozgalom megindítása végső soron a korábbi gyakorlatnak szervezettebb, magasabb szintre emelt folytatását jelentette. A lap arra törekedett, hogy értő olvasókat neveljen, vagyis felismerte, hogy felnőttként a rendszeres olvasás előfeltétele, hogy már gyermekkorban megkedveljék a könyveket, az irodalmat. A Diárium ifjúsági irodalommal foglalkozó írásai azonban nem a fiataloknak szóltak, elsődleges célközönségük a szülők és a nevelők voltak. A lap sok cikket, kritikát, könyvjegyzéket publikált a témáról és számos olvasói levelet, észrevételt is közölt hozzávetőleg a második világháború kirobbanásáig; úgy 1940-től érezhetően ritkultak a kérdéskörrel foglalkozó közlemények. Az első ilyen jellegű írásban, Tellyesniczky Mária Fiatalok karácsonya című cikkében[3] az újonnan megjelent gyermek- és ifjúsági könyveket ismertette életkor szerinti bontásban. Kapcsolódott a közleményhez az Ifjúsági irodalom című betűrendes jegyzék, mely elsősorban a szülők tájékozódását kívánta elősegíteni és az ajándékkönyvek kiválasztását próbálta megkönnyíteni.[4]

Már ekkoriban tervezték a Könyvbarátok Szövetsége harmadik elemeként a Könyvbarátok Kis Könyvei sorozat megindítását. A felnőtteknek szánt vállalkozáshoz hasonlóan ennek is előfizetőkből álló tagságot kívántak szervezni úgy, hogy a tagok jelentős kedvezménnyel vehették meg az egyes köteteket. A sorozat előkészítését szolgálta, hogy a Könyvbarátok Szövetsége 1932-ben pályázatot hirdetett 10–14 éves gyermekeknek szánt könyvek írására. A felhívás szerint a legjobb munka díja akkoriban nagyon tekintélyes összeg, ötszáz pengő, a díjnyertes és a többi, kiadásra javasolt munka külön szerzői honorárium ellenében elsősorban a Könyvbarátok Szövetségének ajánlandó fel megjelentetésre. A pályamunkák beküldésének határideje 1932. május 15-e volt. A kiírás szerint a művek tárgya lehet a hazai föld, történelem, kultúra ismertetése szórakoztató és tanulságos módon, vagy lehet általában „regényszerű irodalmi alkotás – csak a modern magyar fiatalságot tanulságosan érdekelje.[5] Összesen nyolcvanöt pályamunka érkezett be, legnagyobb részük komoly és értékes irodalmi termék volt. „Átolvasásuk és osztályozásuk most van folyamatban. Legközelebbi számunkban már az eredményt is közölhetjük, miután a döntés július hó folyamán fog megtörténni.” A híradás közölte a nyolcvanöt pályázat címét és megjegyezte, hogy „ez a pályázat is már annak a jele, hogy a közeljövőben kész programmal jöhetünk a Könyvbarátok Kis Könyveit illetően.[6] Az ígért időpontban kihirdették az eredményt, a nyertesek listáját a Diárium közölte 1932. évfolyama 194–195. lapján. Az ötszáz pengős első díjat Velősy Elek gyömrői cserkésztiszt Miska című regénye nyerte el, és tudatták az olvasóval, hogy ezzel a kötettel indul a Könyvbarátok Kis Könyvei sorozat. További négy pályamunkát a bíráló bizottság megjelentetésre javasolt (ezek egyike, Szentgyörgyi Sándor Vihar Buda fölött című munkája meg is jelent), illetve további huszonöt kiemelkedő irodalmi értéket mutató alkotást is találtak, amelyeket „kedvezőbb gazdasági helyzetben,” némi átdolgozás után érdemes volna kiadni. A többi, külön nem említett pályamunkáról összefoglalóan megállapította a bizottság, hogy „A jó szándék és nemes törekvés szelleme hatotta át” a beküldött szövegeket.

A Könyvbarátok Kis Könyvei első ismertetése a lap 1932. évfolyamának 160. oldalán kapott helyet. A sorozatot azoknak ajánlotta, „Akik fiatalok, vagy szívükben fiatalok tudtak maradni.” A szülők az egyes köteteket nyugodtan adhatják gyermekeik kezébe – tartalmazta az ismertetés –, azok ugyanis tanítanak, nemesítenek, előkészítenek az életre, megbecsültetik a múltat, cselekvő emberré fejlesztenek szórakoztató módon, ugyanakkor a felnőttek is haszonnal forgathatják a könyveket, mert új, frissítő élményeket kapnak olvasásukkal és jobban megértik a következő generáció lelki világát. Az előzetes ismertetés szerint az egyes kiadványok nem tartoznak a tömegáruhoz, külsejük szép, egyéni gondossággal készülnek és a „szülők megnyugodva, szinte láttatlanba megvehetik, mert a Könyvbarátok munkája teljes biztosítékot nyújt a világnézet, a hazaszeretet s az irodalmi érték tekintetében.” A tervek szerint évente négy kötet jelenik meg, éves előfizetési ára tíz pengő. 1937-ben változtattak a juttatáson, attól kezdődően már évi öt kötet illette meg az előfizetőket.[7]

A programadó gondolatok köszöntek vissza a Diáriumban megjelent, az ifjúsági irodalom kérdéseit boncolgató cikkekben és kritikákban is. A lap a Könyvbarátok Kis Könyvei kevés kivétellel valamennyi kötetét ismertette és sajtószemlét is közölt a társlapok sorozatról írt közleményeiről.[8] Ezen túlmenően rendszeresen publikálta a szerkesztőség az olvasói észrevételeket, megjegyzéseket; ezekből válogatást állított össze külön csoportosítva a szülők, a nevelők és az ifjúság véleményét.[9] A fiatalok és a könyv kapcsolatáról egyébként több jeles író is kifejtette gondolatát, így Kosztolányi Dezső[10] és Móricz Zsigmond.[11] Kosztolányi himnikus ihletettséggel tett hitet a könyv, az olvasás mellett, Móricz pedig leszögezte: az ún. gyermekirodalom jó része „rettenetes visszaélés” a gyermeki lélek ellen és a gyakran selejtes művekkel szemben a népmese fontosságára hívta fel a figyelmet. Figyelemreméltó kezdeményezés volt és jelentős forrásértéket képvisel, hogy 1934-ben közreadták a közélet jeleseinek véleményét az ifjúsági irodalomról, valamint arra is felkérték őket, hogy „számoljanak be ifjúkoruk sorsdöntő olvasmányélményeiről.[12] Az összeállításban különböző terjedelemben – volt, aki szinte önálló cikkben (Császár Elemér), más néhány sorban (Móricz Zsigmond) – írók, művészek, tudósok, politikusok adtak számot ifjúkori olvasmányaikról. Az említetteken kívül megszólalt Balló Ede festőművész, Benedek Marcell irodalomtörténész, író, Harsányi Zsolt író, Hegedűs Lóránt gazdaságpolitikus, író, Herczeg Ferenc író, Julier Ferenc katonatiszt, Koncz János főjegyző, Légrády Ottó nyomdatulajdonos, lapkiadó, Pintér Jenő irodalomtörténész, Ravasz László református püspök, Sipőcz Jenő polgármester, Szendy Károly alpolgármester, Tóth Tihamér r. k. püspök, egyházi író, Verebély Tibor orvos, egyetemi tanár, Zilahy Lajos író.

A lapban közölt elvi jellegű cikkek kirajzolták azt a tematikát és értékrendet, amelyet a Könyvbarátok Kis Könyvei sorozatban napvilágot látott kötetek megvalósítottak. Teleki Pál írásában[13] azért üdvözölte a kiadó új vállalkozását, mert első kötete „a cserkész-gondolat megismertetését és terjesztését szolgálja.” Mint később látni fogjuk, a cserkész-erények, és főleg annak egyik legfőbb erkölcsi követelménye, miszerint méltónak kell lenni az „emberebb emberhez s a magyarabb magyarhoz” gondolat parancsához, szinte minden műben helyet kapott. Cserkészregények írását sürgette Voinovich Géza is,[14] ugyanakkor kifejtette, hogy az ifjúságnak szánt irodalomnak nemcsak erkölcsi értékeket közvetítőnek és értelemfejlesztőnek kell lenni, hanem érdekesnek, a gyermeki figyelmet lekötőnek és szemléletesnek. Cikkében utalt arra a tényre, hogy a mai, vagyis az 1930-as évek ifjúsága igényli a könyvekben a technikai találmányok jelenlétét, ezért az íróknak erre is tekintettel kell lenniük. A Diárium egyébként 1934-ben a 7–8. számot teljes egészében Pro Juventate címen az ifjúsági irodalomnak szentelte.

A kor pedagógiai elveinek megfelelően a szerkesztőség azt a felfogást vallotta, hogy a fiataloknak szánt olvasmányokat gondosan kell megválogatni, nem szabad a könyvek kiválasztását teljesen az ifjakra bízni, irányítani szükséges őket. A szülőket azzal nyugtatták, hogy a művek előzetes szelektálását elvégzi „pedagógusokból, írókból és szülőkből álló szerkesztőbizottságunk.”[15] A lap ifjúsági irodalommal foglalkozó rovatát L. Ujváry Lajos[16] gondozta, aki számos cikket publikált a kérdésről a lapban. Egyik írásában[17] a vázlatos történeti áttekintés után a jelenről megállapította, hogy a világháború utáni évek visszaesést hoztak az ifjúsági irodalomban, új, biztató törekvések csak legújabban jelentkeztek, részben „a mese tárgyának megválasztásában, a természet világának tudományos megalapozottságú s mégis költői és naiv színezetű bemutatásában, részben történetünk újabb eseményeinek, főként a világháborúnak ifjúsági regényeink témakörébe vonásában, legkivált azonban a cserkészszellem térhódításában.” A szerző később az egyes kérdésköröket külön mutatta be.[18] Önálló közleményben tárgyalta a felnőttek ábrázolását a gyermekkönyvekben,[19] egy következő cikkében ennek az ábrázolásmódnak a pedagógiai veszélyeire is felhívta a figyelmet,[20] megállapítva, hogy amennyiben a felnőttek társadalma valóban annyira rossz, hibás, ahogyan gyakran az írók bemutatják, akkor a gyermek a felnőttektől semmit sem várhat, és a gonosz felnőtt „eszén túljárni, szándékait meghiúsítani, tervét keresztülhúzni nem bűn, hanem erény.”

Kenyeres Imre irodalomtörténész – a lap szerkesztője volt 1940-től – párbeszédes formában írt cikket az irodalmi nevelésről.[21] A polémia két résztvevője közül Pál szülő, Péter pedig tanár, akik Ujváry Lajos munkája, A mai gyermek és a könyv kapcsán társalognak. A vita tárgya az a kérdés, hogy az ifjúsági irodalom elsősorban irodalom-e, vagy pedig a nevelés eszköze. A párbeszéd során kikristályosodik a felekben az irodalmi nevelés korszerű célja és formája (egyébként még ma is vállalható a következtetés), vagyis míg a régi felfogás ráerőltette a tanulóra a tanár véleményét, a korszerű elv szerint nem helyes az ifjúság irodalmi élményének alakulásába normatív eszközökkel beavatkozni. Azokat a módokat kell megmutatni, amelyekkel kialakulhat a diákok kritikája. Az irodalmi nevelés „célja az, hogy az irodalmi szempontok megérlelődjenek az ifjúságban, s idővel, tanuló éveik után megtartsák nem gyöngülő érdeklődésüket az irodalom, az egyetlen kultúraemelő szellemi terület iránt. Hogy a rendszeres olvasással önmaguk növeljék és alakítsák ki saját, egyéni, de közösségi jelű irodalomszemléletüket.” Helyére kerül a tilalom kérdése is, eszerint nem abszolút értelmű tiltás kell, hanem az olvasott művek sorrendjének megállapítására van szükség: „Bizonyos sorrendet kell tartani az ifjúság olvasmányaiban, s a sorrend megállapítására, engedd meg, mégis csak pedagógiai szempontok szükségesek” – állítja Péter. A korszerű toleráns elveket valló tanár szerint még a ponyva is hasznos az irodalmi nevelés során, szükség van rájuk az ízlés formálásánál: „Meg lehet mutatni a detektívregényeket is: ’Kíváncsi vagyok, meglátjátok-e ti is, milyen ostobaság?’ Efféle beköszöntővel” – avatja be az olvasót módszerébe.

Könyvbarátok Kis Könyvei csak magyar szerzők műveit tette közzé. Kétségtelen tény, hogy a külhoni ifjúsági irodalommal a lap is meglehetősen periférikusan foglalkozott. Ujváry Lajos írásában[22] megállapította, hogy a befelé fordulás csak az utóbbi néhány évben kezd oldódni, ugyanakkor sok értéktelen, divatos könyvet jelentetnek meg a kiadók, ráadásul nem egy könyv fordítása erősen vitatható színvonalú. A magyar ifjúsági irodalom megerősödött, az átültetésekre már nem a fejlődés előmozdítása miatt van szükség, ezért a sürgető teendő a művészi értékű és magyar nyelven még rendelkezésre nem álló remekművek megjelentetése, ez lehet a cél az idegen ifjúsági irodalom itthoni kiadásában. Néhány esetben a hazai szerzők külföldi témát írtak meg. Szentiványi Jenő, a népszerű író Lengyel sasfiókok című regényében Lwow 1918 novemberi ukrán ostromáról és a várost hősiesen védő diákokról írt. A kötet adta az apropót, hogy a lapban Sz. Csorba Tibor az ifjúsági munka történelmi hátterét tárgyaló lengyel könyvek bemutatására vállalkozzon.[23]

Weöres Sándor és Kenyeres Imre a periodikum 10. évfolyamában, 1940-ben (178. p.) felhívással fordult az olvasókhoz. Egy gyermekek írásaiból összeállított antológiát szándékoztak kiadni, ezért arra kérték a szülőket, tanítókat, tanárokat, kisdedóvókat, hogy neveltjeik írását juttassák el a szerkesztőségnek. Mint felhívásukban írták, a kötet célja, hogy a gyűjtemény mind esztétikai, mind pszichológiai és pedagógiai tekintetben tanulságos és értékes legyen. Az antológia megjelenésének nincs nyoma, Weöres Sándor viszont cikkben ismertette a beérkezett verseket.[24] Több száz kéziratot küldtek a szerkesztőségbe, köztük sok érdekes és értékes is akadt. Különösen a versek között voltak szép darabok. Ezt követően a költő megállapította, hogy a gyermeklíra „teljesen sajátos és egyedülálló, bár sok tekintetben hasonlít a primitív népek költészetére, az ősköltészetre.” Weöres a cikkben számos verset közölt; ennek később némileg kellemetlen utózöngéje lett. Kiderült, hogy az egyik gyerekversként publikált alkotás Ölbey Irén nyomtatásban is napvilágot látott költeménye, egy másik pedig Kodály egyik népdalgyűjteményéből származott.[25]

Az Egyetemi Nyomda ifjúsági írói nemcsak írásban tartották a kapcsolatot olvasóikkal. 1942-ben például Érsekújváron a Pázmány Péter Gimnáziumban került sor ifjúsági irodalmi estre a Széchenyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében. Az október 18-ai rendezvényen Máté Károly, a nyomda igazgatója, a Diárium főszerkesztője, Kenyeres Imre, a Diárium szerkesztője, valamint Orbán Dezső, Szegváry Mihály, Sztrókay Kálmán és Kalló Ferenc írók vettek részt, valamennyien a Könyvbarátok Kis Könyvei szerzői.


A KÖNYVBARÁTOK KIS KÖNYVEI SOROZAT

Könyvbarátok Kis Könyvei első kötete 1933-ban látott napvilágot. Az előzetes ígéretekhez képest az egyes kötetek valóban igényes kivitelezésűek voltak, egészvászon kötésben, tetszetős tipográfiával, jól olvasható szedéssel, A/5-ös formátumban jelentek meg, és valamennyi illusztrált volt. A kezdeti években a szennycímlap ajánlást tartalmazott, a Diáriumban már olvasható szöveget: „Azoknak, akik fiatalok s akik szívükben fiatalok maradtak.” A szennycímlap verzó oldalán két mottó volt olvasható. Az egyik a cserkészek egyik parancsolata, a Sík Sándor által megfogalmazott követelmény: „Emberibb embert és magyarabb magyart!”, a másik pedig Herman Ottó üzenete és szintén a magyarságnak szánt erkölcsi követelményt fogalmazott meg: „Legyünk büszkék arra, akik voltunk s igyekezzünk különbek lenni annál, amik vagyunk!” A mottó néhány év után, a VI. évfolyam 1. kötetétől eltűnt a könyvekről.

1933 és 1936 között évente négy kötet jelent meg tíz pengős előfizetői áron. (A könyvek bolti ára 3,80 pengő volt, tehát az előfizető könyvbarátok mintegy ötven százalékos kedvezményben részesültek.) A vállalkozás sorozatjelzése az elnevezésből, a római számmal jelölt évfolyamból és a kötetjelzésből tevődött össze. 1937-ben az V. évfolyamból két kötet jelent meg, majd még ugyanabban az évben elindult a VI. évfolyam, amelytől évente öt kötet látott napvilágot. Az új sorozatjelzéssel egyébként megváltozott a periodicitás is, 1937-től szeptembertől júniusig tartott egy-egy évfolyam, vagyis a tanév rendjéhez igazodott. Sajátságos módon a könyvek impresszumában nem volt olvasható a megjelenés éve, a szerkesztő neve viszont – igaz, eléggé következetlenül, de – szerepelt: Máté Károly[26] volt a sorozat felelős szerkesztője. Az előfizetési díj változatlanul tíz pengő maradt, és évente öt kötetre voltak jogosultak a fiatal könyvbarátok. A VI., VII. és VIII. évfolyam öt-öt kötete után a sorozatban még kötetszámozás nélkül újabb öt mű került az olvasókhoz. 1941 és 1944 között új sorozatjelzéssel mint Könyvbarátok Ifjúsági Könyvei további hat munka látott napvilágot. A két, szervesen összetartozó sorozatban összesen 44 kötet jelent meg. Az Egyetemi Nyomda ezeken túl még néhány olyan ifjúsági könyvet is kiadott, amely beleillett volna valamelyik vállalkozásba, részben témája, részben pedig szerzője személye miatt, ugyanis az írótól már jelent meg munka. Az egyes könyvek egyszerre szóltak a leány- és fiúolvasóknak. Volt olyan olvasói levél, amely hiányolta a leányirodalmat; a szerkesztőség válasza szerint kifejezetten leányolvasóknak készült Szondy György Testvérke naplója című könyve, ugyanakkor kifejtették, hogy helyesebbnek tartják, ha a fiúk és a leányok azonos olvasmányokból ismerik meg az egységes világot.[27] Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a könyvek nagyobb része inkább kamasz fiúknak szólt, és többnyire az ő világukat is mutatta be.


A KÖNYVBARÁTOK KIS KÖNYVEI ÍRÓI

A sorozatban vagy azon kívül napvilágot látott könyvek kizárólag magyar szerzők művei voltak. További sajátosság, hogy csak kortárs szerzők – nagyon kevés kivételt leszámítva – első kiadású könyvei jelentek meg a vállalkozásban. Kijelenthető, miszerint az Egyetemi Nyomda és sorozata volt a két világháború közötti időszak hazai gyermek- és ifjúsági irodalmának egyik legfontosabb támogatója, valóságos műhelyről is beszélhetünk. A legtöbb könyvet publikáló szerző Orbán Dezső[28] volt, a sorozatban öt kötete látott napvilágot, és további három ifjúsági munkáját is megjelentette az Egyetemi Nyomda. Tamás István[29] három kötettel jelentkezett a sorozatban. Szintén három könyve látott napvilágot a vállalkozásban Sztrókay Kálmánnak, azon kívül még egy könyvét adta ki az Egyetemi Nyomda; igaz, ő ismeretterjesztő munkákat publikált.[30] Fábián Gyula[31] szintén három könyvvel volt jelen a kiadó kínálatában, míg Szegváry Mihály[32] egy kötetet közölt a sorozatban és két további ifjúsági munkáját bocsátotta közre a tipográfia, akárcsak Kalló Ferencnek,[33] bár az ő egyik ifjúsági könyve már 1946-ban jelent meg. Szentiványi Jenő[34] két könyvét hozta ki az Egyetemi Nyomda, ezek egyike, A kőbaltás ember a sorozat egyik legnagyobb sikere volt, később is számos kiadásban látott napvilágot az ősemberek világát ábrázoló regény. Fertsek Ferenc[35] néven egy hölgy, Fertsek Elza volt népszerű ifjúsági író a korszakban, tőle is két kötetet adott ki a nyomda.

A szerzők nagyobb részétől azonban mindössze egy ifjúsági kötetet közölt a sorozat. Féja Géza egy népmesei antológia szerkesztője volt,[36] Kerekesházy József[37] életrajzi regényt tett közzé, Marssó József[38] pedig egy sci-fi elemeket is tartalmazó hazafias munkát publikált. Szira Béla[39] történelmi írása Bessenyei György és a bécsi testőrírók közé vezeti olvasóját; Velősy Elek[40] Miska című cserkészregényével indult a Könyvbarátok Kis Könyvei. Hankó Béla[41] egyik ismeretterjesztő könyve a sorozatban jelent meg, Szentgyörgyi Sándor[42] történelmi regénye pedig Buda 1686-os visszafoglalása idején játszódik. Szondy György[43] kötete azon kevés művek közé tartozott, amelyet elsősorban leányolvasóknak szánt a kiadó. Lambrecht Kálmán[44] egykori mestere, Herman Ottó népszerűsítő életrajzát tette közzé a sorozatban, Madarassy Lászlónak[45] pedig a pásztorművészetről írt ismeretterjesztő könyvét adta ki az Egyetemi Nyomda, míg Méreiné Juhász Margit[46] történelmi regénye a magyar honfoglalást megelőző időszakot dolgozta fel. Átányi István[47] meglehetősen antikommunista mondanivalójú írása a messzi északi tájakra, Finnországba vezette olvasóit, Faragó Ede[48] világháborús regénye pedig azon jobboldali művek közé tartozik, melyeket 1946-ban felvettek a Fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek 3. jegyzékére. Kalmár Gusztáv[49] érdekes és olvasmányos könyve a tengeri csatákat mutatta be az olvasóknak, Somfay Margit[50] történelmi regénye a török időkben játszódott. Honti Jenő[51] jó stílusban mutatta be ismeretterjesztő könyvében a hazai és külföldi természeti jelenségeket. Buday Géza[52] cserkészregényt közölt, Zubor István[53] regényének illusztrációja sajátos: a fotózással is foglalkozó szerző fényképfelvételekkel kísérte erősen szociális mondandójú regényét; egy nőíró, Dénes Gizella[54] pedig történelmi regények szerzőjeként volt kedvelt, egyik ifjúságnak szánt és a múltban játszódó kötetét adta ki a Könyvbarátok. Kenyeres Imre[55] népszerűsítő irodalomtudományi munkát publikált, Fáth Imre[56] regénye egy gimnáziumi osztály kalandjait meséli el. Kilián Zoltán[57] ifjúsági történelmi munkát írt, Buzás Viktor[58] kötetében a Hortobágy népeinek életét rajzolta meg. Ortutay Gyula[59] összefoglaló néprajzi munkája a későbbiekben bővítve, átdolgozva még számos alkalommal megjelent. Ujj Péter[60] szintén erősen antikommunista regényének történetét a spanyol polgárháborúból merítette. Saád Ferenc[61] hivatásos katonatiszt és katonai szakíró volt, az ifjúságnak szánt írása1943-ban látott napvilágot.

Áttekintve az írókat, összefoglalóan megállapítható, hogy közülük sokan tanárként működtek, vagyis az ifjúságot jól ismerték, és ennek köszönhetően a fiatalok érdeklődését felkeltő stílusban írták műveiket. Igaz, a könyvek egy részén kétségtelenül érződik a direkt pedagógiai célkitűzés, helyenként erősen didaktikusra sikerült egy-egy munka. A szerzők egy másik csoportja hivatásos író volt, a maga korában népszerű gyermek- és ifjúsági könyvek szerzője, de többen „felnőtt” könyveket is publikáltak. Az ismeretterjesztő kötetek közreadói szakterületük elismert művelői, többnyire egyetemi oktatók, egyúttal a tudományos ismeretterjesztés elismert hazai úttörő művelői (Lambrecht Kálmán, Sztrókay Kálmán) voltak. A szépirodalmi munkák szerzőinek nagyobb része ma már elfeledett, közülük csak kevesen voltak jelen az 1945 utáni ifjúsági irodalomban, ami egyrészt jelzi, hogy munkáik világa, értékrendje erősen kötődött a két világháború közötti korszakhoz, másrészt pedig jól tükrözi azt a tényt, hogy az ifjúsági irodalom hamarabb válik túlhaladottá, gyorsabban kerül ki a fiatalok érdeklődéséből, mint a „felnőtteknek” szánt.


AZ EGYETEMI NYOMDA IFJÚSÁGI KÖNYVEI

__________

Ismeretterjesztő munkák

Az Egyetemi Nyomda vizsgált ötvenkét ifjúsági könyvének egy része ismeretterjesztő munka volt. Ebbe a csoportba tizenegy kötet tartozik. A legtöbbet – négy könyvet – Sztrókay Kálmán írt. Műveivel a természet megismertetése és megszerettetése volt az elsődleges célja, különféle kísérleteket bemutató könyveivel és az egyszerűen elkészíthető eszközökkel élményszerűen kívánta a diákokhoz közel hozni a fizikát és a kémiát. A Száz kísérlet (megjelent 1941-ben) az elektromosság köréből mutatott be nem száz, hanem „csak” huszonegy érdekes eljárást. Folytatása a Még száz kísérlet (1941), ez a kötet a haladóknak íródott és tizenöt elektrotechnikai esetet demonstrált. A Kémiai kísérletek (1942) a vegytan rejtelmeibe vezette be ifjú olvasóit könnyebb és nehezebb feladatok leírásával. Negyedik kötete a Barkácskönyv (1943) volt, ez a munka az ezermesterkedéshez kedvet érzőknek íródott, és az asztalos, valamint a bádogos munkák világába avatta be olvasóit. Sztrókay kötetei sikeresek voltak, akadt, amelyik több kiadásban jelent meg, sőt, egyes műveit még az 1950-es években is kiadták. A Száz kísérlet megjelenése alkalmából egyébként az Egyetemi Nyomda pályázatot hirdetett a fiatal olvasók körében elektromos motor készítésére.[62]

Hankó Béla munkája, a Vízen és vízparton (1933) az albán mocsárvidék élővilágát, illetve a Kis-Balaton madarait és halait tárgyalta. Bár elsősorban a biológiai ismeretterjesztés céljából íródott a könyv, a szerző kitért a két terület néprajzára és földrajzára is. Ebbe a csoportba tartozik Honti Jenő kötete, a Kis séták a nagy természetben (1938). A paptanár szerző a nagyvilág és Magyarország állat-és növényvilágából villantott fel érdekességeket, külön kitérve a haszonnövények termesztésének gazdasági előnyeire is. Lambrecht Kálmán még 1920-ban írt Herman Ottó életrajzának átdolgozott, ifjúságnak szóló változatát két kiadásban tette közzé az Egyetemi Nyomda (1934, 1939).

Bizonyos értelemben kapcsolódott a Herman-biográfiához Ortutay Gyula Kis magyar néprajza (1940), hiszen a polihisztor tudós sok más szakterület mellett a magyar népi műveltség avatott kutatója volt. Ortutay elsősorban a fiatalságnak foglalta össze a magyar parasztságra vonatkozó tudnivalókat; célja az volt a kötettel, hogy a paraszti műveltségben meglévő humanitást, mély emberséget és a paraszti társadalomnak a nehéz élettel folytatott hősi küzdelmét minél hitelesebben ábrázolja. A könyv tizenkét fejezettel, válogatott irodalomjegyzék kíséretében látott napvilágot. Néprajzi monográfia volt Madarassy László kötete, a Művészkedő magyar pásztorok (1935). A tudós szerző a Herman Ottó emlékének ajánlott könyvben a népművészet egyik területén alkotó fafaragó pásztorokat mutatta be tizenkét portréban.

Kenyeres Imre Rejtelmes irodalom (1940) című írása az irodalomelmélet alapfogalmait ismertette meg olvasóival. Végső konklúziója az volt, hogy „aki kíváncsi az irodalomra, az vegyen könyvet a kezébe és olvasson. Rendszeresen, céltudatosan. Ennél többet senki sem mondhat az irodalomról.” (264. p.)

Kalmár Gusztáv élvezetes stílusú könyvében, a Lángoló tengerekben (1936) a világtörténelem nagy tengeri csatáit tárgyalta az ókortól az első világháborúig. A korból következően természetes volt, hogy külön alfejezetben, részletesen méltatta Horthy Miklós nevezetes tengeri csatáját az otrantói szorosban.


Szépirodalom – nem magyar témák és fantasztikus könyvek, mesegyűjtemény

A többi kötet szépirodalom volt. A továbbiakban némileg önkényesen felállított tematikai csoportokban tekintjük át a könyveket, ugyanis kétségtelen, hogy egyes munkák más egységbe is kerülhettek volna. Mindenesetre a választott rendszerezés is megfelelő áttekintést ad a közreadott könyvekről.

Egy antológiát leszámítva valamennyi kötet regény volt, és nagyon kevés kivételtől (három kötettől) eltekintve magyar témájú. A három nem magyar vonatkozású írás egyike Szentiványi Jenő A kőbaltás embere (1937); igaz, némi hazai vonatkozása ennek az írásnak is van. Szentiványi egyetemi hallgató korában behatóan foglalkozott a Szeleta-barlangban előkerült ősember-leletekkel, ez az élmény inspirálta a népszerű munka írására. Egy másik nem magyar vonatkozású műnek is ő a szerzője, ez a Lengyel sasfiókok (1939?), amely Lengyelország első világháború utáni, ukránokkal vívott függetlenségi harcának állít emléket Lwow, az egykori Lemberg diákvédőinek megelevenítésével. A harmadik nem magyar vonatkozású regény Ujj Pétertől Az alkazári kadét (1939), amely a spanyol polgárháborúban a kommunisták ellen Toledo védelmekor hősiesen küzdő tisztiiskolásoknak, többnyire kamasz fiúknak állít emléket.

A kiadott könyvek túlnyomó többsége regény volt, mindössze egy népmesei antológia jelent meg Féja Géza szerkesztésében. A Mesélő falu. Eredeti mesék és mondák (1934) című, illetve alcímű kötet a népi gondolat jegyében keletkezett, és egyszerre szólt a gyermekekhez és a felnőttekhez. Féja a huszonnégy mesét a Magyar Népköltési Gyűjtemény köteteiből, valamint Horger Antal hétfalusi csángó gyűjtéséből válogatta. Lehetőleg pontos szöveget adott közre, csak helyenként hajtott végre apróbb változtatásokat az olvashatóság kedvéért.

A kiadó által megjelentetett könyvek elsöprő többségének kamasz fiúk a hősei, így a középiskolás korú olvasók könnyen azonosulhattak a szereplőkkel, akik nemzeti érzésűek és cserkészerényekkel rendelkeznek (akkor is, ha nem cserkészek között játszódik a mű). A kamasz szereplők fordulatos, izgalmas kalandokat élnek át és válnak jobb, becsületesebb emberré, „emberebb emberré és magyarabb magyarrá.” Egyes könyvekben az irodalmi értéket kétségtelenül elnyomja, másodlagossá teszi ez a pedagógiai szándék, a művek többségében azonban kellő arányban található a nevelési cél és a fordulatos történet, a mese.

A kötetek egy része a múlttal foglalkozik, történelmi munka, nagyobb részük azonban a saját korát ábrázolja. Három regény sorolható a fantasztikus könyvek közé; igaz, hogy a távoli jövőben csupán egy mű játszódik közülük. Orbán Dezső F. D.6438. (1939) című regényében a XXVI. században élő F. D.6438. nevű?, jelű? személy eleveníti fel a XXII. század történetét, méghozzá a rég elfelejtett könyvformában. Budapesten kezdődnek az események (a főváros akkori neve Székes és Fő), hőse a 16 esztendős Pálfai György (az ő leszármazottja F. D. 6438). A keletiek szörnyű tervet eszelnek ki a világhatalom megszerzésére, ezt hiúsítja meg Pálfai Gyuri és családja. A kirobbanó szörnyű háború elsöpri a technika kultuszát, és helyette a természet értékeit megbecsülő nemzedékek élnek a Földön, ahol állandósul a tavasz, köszönhetően annak, hogy a háború, az atomrobbantások következtében a Föld tengelye öt fokkal egyenesebb lett. A kötet érdekessége, hogy az atomenergia felhasználása békés és háborús célokra hangsúlyos szerepet kap – 1939-ben.

Marssó József Titokzatos alagút (1942) című regénye hazafias sci-fiként határozható meg. 1940 nyarán, a második bécsi döntés előtti izgatott hetekben zajlanak az események a magyar-román határon, ahol román diverzánsok akarják meghiúsítani a határon felállított Eötvös-inga mérését. Szőregi Pista, akkor érettségizett (méghozzá Romániában, vagyis kiválóan beszéli a nyelvet), a hazafias érzületű fiatal vállalkozik arra, hogy kideríti a románok tervét. Ezernyi kaland után Pista feltárja a román hadvezetés sátáni tervét: a hatalmas alagutat azért fúrják, hogy megváltoztatva a geológiai viszonyokat, felélesszék az ősidők óta kihunyt vulkánokat és ezzel pusztítsák el a magyar Alföldet. Pista hősies küzdelme azonban meghiúsítja a román tervet, sőt a kirobbantott földrengés nem nyugati irányban, hanem kelet felé pusztít, és Bukarestet óriási károk érik.

Fábián Gyula Különös háborúja (1935) nem is annyira sci-fi, inkább biológiai horrorként írható körül témája. Mártonvásáron – jól felismerhetően Szombathelyen – játszódik a regény. Gróf Szilvássy Kamill, a híres vadász Afrikából hazatérve egy csodálatos kaktuszt hoz ajándékba püspök nagybátyjának. A Trópusok Királynője nevű növénnyel azonban termeszek is bekerülnek az üvegházba, kezdetben ott pusztítanak, de csakhamar kirajzanak és ellepik a várost, óriási károkat okoznak azzal, hogy felfalnak mindent, ami fából készült. A város megpróbáltatásai során végül rájönnek, hogy a fenyegető veszély ellen a termeszek természetes ellenségét, a hangyákat kell bevetni. Irtózatos háború kezdődik a föld alatt a hangyák és a termeszek között, amelynek végén győznek az őshonos hangyák, megmentve a sokat szenvedett Mártonvásárt. A fordulatos történet mellett az olvasó megismerkedhet a termeszek és a hangyák életével is. A kötethez egyébként a természettudós Lambrecht Kálmán írt ajánló előszót.


Történelmi témák – az első világháború és a kisebbségi lét

A Könyvbarátok által megjelentetett könyvek egyik központi gondolata a hazafias érzés volt. Az első világháború és a trianoni döntés következménye, a kisebbségi magyar sors több könyvben is megjelent. Tamás István Szabadkai diákok (1933) című regénye és folytatása, a Citromgárda (1937) a magyar diákok küzdelmes életét ábrázolja a szerb hatalom igájában. Harmadik regénye, A szegedi pedellus (1934) a franciák által 1919-ben megszállt Szegeden játszódik, ahol talpraesett gimnazisták mentik meg a kémkedés hamis vádja miatt jogtalanul halálra ítélt, közkedvelt iskolai pedellust. Faragó Ede regénye, a Tarlótűz, tábortűz (1937) az első világháború, illetve az összeomlás időszakába visz vissza. A főhős, a súlyosan megsebesült tiszt, Galgóczy Gergely a konszolidáció után cserkészvezető lesz, célja pedig olyan ifjúság kinevelése, amely újjáépíti az országot. Saád Ferenc A nagyváradi hadapródok (1943) című könyve a hősiesen küzdő hadapródoknak állít emléket. A tanulmányaikat a világháború alatt megkezdő tisztiiskolások a románok ellen védik 1918 őszén a várost, majd részt vesznek a kommunisták elleni küzdelmekben, és Szegeden csatlakoznak Horthyhoz és a nemzeti hadsereghez. A regény a budapesti bevonulással fejeződik be.


Történelmi munkák

Két kötet eseményei a múltban zajlanak, de nem tekinthetők valódi történelmi munkának mégsem, a múlt inkább csak a keretet adja az eseményeknek. Orbán Dezső Fiumei kalandja (1936) valamikor az első világháború előtti években történik. Három magyar fiú a hőse a regénynek, akik egy meghiúsult nyári szünidei adriai hajóút után a városban maradnak, azonban egy titokzatos herceg vendégeként mégis hajóra szállnak és bejárják az Adriát. Különös kalandok után megismerkednek és barátságot kötnek a herceg velük egykorú unokájával. A fiúk azután nem is utaznak haza, hanem Fiuméban folytatják tanulmányaikat, ahol találkoznak az olasz irredenta mozgalmakkal is. Buzás Viktor A magyar föld meséje (1940) cselekménye ugyan az 1850-es években játszódik, de a regény időtlen világot ábrázol: a Hortobágyon élők kemény, megpróbáltatásokkal teli életét. A főszereplője, Balázs igazi népi hős, aki száz meg száz kaland, próba után érik felnőtté és találja meg helyét a világban. A számos apró néprajzi érdekességet is megörökítő regény szereplői helyenként Móricz alakjaira emlékeztetnek, Balázs viszont nem egy tulajdonságában Toldi Miklós tetteit idézi.

Valódi történelmi regény tíz jelent meg. Közös jellemzői a könyveknek, hogy szerzőik többnyire históriai hűségre törekedtek, akad olyan munka, amely terjedelmes irodalomjegyzékkel támasztotta alá mondandóját. Fordulatos meseszövés, eleven jellemábrázolás, a jó és rossz küzdelme, az önfeláldozásra is képes hazaszeretet elengedhetetlen tartozéka volt ezeknek a regényeknek. Méreyné [Méreiné] Juhász Margit Meótiszi ének című írásában a honfoglalás előtti időszakot, a magyarság VI. századi kettéválásának körülményeit ábrázolta két testvér, az idősebb Ogurda és öccse, Mogyeri történetén keresztül. Ogurda Bizáncban megkeresztelkedik, ám a pogányságot követők megölik. Mogyeri népével ekkor nyugatra indul, ők lesznek a honfoglaló magyarság ősei, Ogurda törzse viszont Keleten marad. A regény utolsó lapjain Julianus baráttal találkozunk, aki megtalálja Ogurda törzsének leszármazottait.

Orbán Dezső Szent István barbárjai (1937) az első magyar király uralkodása korában játszódik. A két nagyhatalom, a nyugati császárság és Bizánc szorításában élő Magyarországot a trónutódlás kérdése is megosztja, a regény azzal az elképzelt jelenettel fejeződik be, hogy István király a meggyilkolt Vászoly fiait, a három herceget megáldja Lengyelországba menekülésük előtt, mert felismeri, hogy közülük kerül majd ki egykor utóda.

Dénes Gizella regénye, Az ország katonája (1939) meglehetősen sok anakronizmussal és a történelmi tények nagyvonalú kezelésével Guthi Országh Mihály nádor állítólagos gyermekkorát idézi fel. Az árva pécsi kiskamasz, amikor meghallja, hogy Mária királynőt ellenségei fogságba vetették, elindul, hogy kiszabadítsa az uralkodónőt, mert érzi, tudja, hogy a Nagy Lajos halála utáni zavaros időkben minden magyar kötelessége a ragaszkodás alkotmányos királyához. Számtalan kaland után találkozik Zsigmond királlyal, aki haddal megy hitvese kiszabadítására. Zsigmond, a Mihálynál nem sokkal idősebb fiatalember nemessé teszi a kis Guthi Mihályt, aki felnőttként Guthi Országh Mihály néven lesz alakítója a magyar történelemnek.

Kilián Zoltán Mátyás király ifjú hadserege című regényének (1941) egyik főszereplője a fiatal Werbőczi István, mellette felbukkannak katonának készülő társai, akik árva fiúkból szerveznek csapatot. A kötet széles tablóban mutatja be Mátyás udvarát, a csatákat és a kancellária életét. A XVI. századba, a Mohács utáni évekbe vezet Fábián Gyula Szilasy Bálint (1940) címmel publikált munkája. A regény első része egyébként már 1931-ben napvilágot látott Szilasy Bálint diáksága címmel. A könyv két főhőse a nemes Szilasy Bálint és tanulótársa, a jobbágyszármazású árva Fekete Péter. A két fiú 1541-ben, Buda eleste után együtt kerül diáknak Losoncra. Péter papnak készül, Bálint katona lesz. A két barát sorsa számtalan kalandot és próbát követően 1552 után ismét találkozik, amikor mindketten falujukba térnek vissza és együtt munkálkodnak a megmaradt magyarságért.

A török idők kedvelt téma volt. Somfay Margit A félhold árnyékában címmel (1937) a XVII. századi Erdélybe, II. Rákóczi György és Báthory Zsófia udvarába vezette olvasóját, Szentgyörgyi Sándor Vihar Buda fölött című regénye (1933) pedig Buda 1686-os visszavételét meséli el egy budai iparoscsalád sorsába ágyazva. Mindkét regény jól vegyíti a fikciós elemeket a történeti valósággal, a forrásokkal és végig izgalmas, fordulatos cselekménybe ágyazza hősei életét. Kerekesházy József A perzsa futára a török elleni nagy háború egyik diplomáciai epizódját mondja el kalandos történetbe fűzve: 1684-ben Abedik Péter Lipót császár és király megbízásából Perzsiába ment a közös törökellenes háború előkészítésére. Az érdekes regény ennek az izgalmas utazásnak históriáját meséli el.

Fábián Gyula Hej Rákóczi, Bercsényi, Bezerédj! című regénye (1936) a kis Szerdahelyi László sorsán keresztül ábrázolja a Rákóczi-szabadságharc dunántúli, közelebbről kőszegi történéseit. A szerző számtalan forrásmunka alapján írta meg a város históriáját és főhőse életét, amely bő évtizedet ölel fel. Szerdahelyi Laci pályáját kőszegi kisdiák korától követjük nyomon, addig, amíg az ifjú hadnagyot szerelme, Pammer Ágnes menti meg az árulás vádja és a vérpad alól. A szerelem ritka momentum volt a Könyvbarátok által kiadott munkákban, ezért is figyelemreméltó Fábián Gyula könyve.

Szira Béla Bécsi tinta, magyar toll címmel Bessenyei György fiatalkorát írta meg (1941). Hangulatos jelenetekben írja le a szabolcsi ifjú életútját és a kezdeti bécsi éveket, amikor sok anekdotikus esemény ébreszti rá műveletlenségére, parlagi voltára. A lendületes regény Bessenyei magára találásával fejeződik be, amikor elhatározza, hogy tanulni, művelődni és írni fog: „Könyveket, könyveket a magyarnak! – Könyveket fogok írni!” – tudatosul benne küldetése.


Az 1920-as, 30-as években játszódó regények – a gimnáziumi élet hétköznapjai

A 1930-as években játszódó könyvek száma összesen tizenöt. Ezek közül a legnagyobb csoportot a középiskolai életet ábrázoló, a kisebb-nagyobb konfliktusokat taglaló munkák alkotják. Mint szó volt róla, a Könyvbarátok elsősorban fiúknak íródott, illetve a szerkesztőség elvi okokból azt az álláspontot képviselte, hogy a fiúknak és lányoknak egységes irodalomból kell megismerni a világot. Ezért kifejezetten lányoknak szóló kötet alig jelent meg, mindössze három olyan regény látott napvilágot, amely elsősorban a kamasz lányokat szólította meg. Orbán Dezső Az én földem (1937) című művének főhőse Rhédey Margit, akinek családja elszegényedik, de Margitka talpra áll és megtalálja helyét a világban. (A regény második kiadása 1944-ben A diákkisasszony gazda lesz címen jelent meg.) Szondy György Testvérke naplója című regénye (1934) egy, a világháború után Hollandiába került magyar lány története, aki megismerkedik a holland élettel, a holland gyarmatok világával, majd megtalálja majdani férjét is az idegenben, de nem ő marad külföldön, hanem holland férje települ Magyarországra. Fertsek Ferenc [Elza] Bábu a polcon. Egy nyugdíjas baba emlékiratai (1939) című, illetve alcímű regényében a serdülő lányok világát ábrázolja nagy beleérzéssel, humorral sajátos mesélő, egy baba pozíciójából.

A többi regény elsősorban fiúknak íródott. Szegváry Mihály Kitört a diákháború (1942) címmel az V. A. és V. B. osztály ellentétét, háborúskodását meséli el. A klasszikus diákverekedések helyett azonban egy titokzatos üzenet hatására nemes, többfordulós vetélkedőt kezd a két osztály. A fordulatos és izgalmas, számtalan humoros elemet is tartalmazó küzdelem végén derül ki, hogy az események titokzatos mozgatója két szülő volt, akik a két osztály ellentétét pozitív versennyé változtatták. A népszerű író Baj van Karcsival (1943) című kötetében is a kamaszélet humoros, vidám részét ábrázolta. Harmadik kötete, az 1940-ban kiadott Szekundairtó Rt. öt egyetemi hallgató és korrepetáltjaik derűs története. A vidám hangulatú regény végén az öt rossz tanuló, trehány gimnazistából szorgalmas, jól tanuló diák lesz. Orbán Dezső Gyulai Ádám néven két összetartozó regényt publikált. A mi pénzünk (1939) egy ösztönös pénzügyi zseni gimnazista históriája, aki bankot alapít és tisztes bevételhez juttatja osztálytársait. Folytatásának tekinthető a Diákbankárok (1943), ebben a kötetben a gimnazista bankárok egy javítóintézet vezetését veszik át és kacagtató kalandok során át állítják helyre a rendet az intézetben. Orbán Dezső Visóvölgyi vakációja (1940) a frissen visszatért Kárpátaljára kalauzolja olvasóját egy élményekkel teli vakáció elmesélésével.

A fentebb tárgyalt munkákban alig akadt olyan elem, amely az élet sötétebb oldalát is felvillantotta volna, a szereplők a középosztály tagjai, konszolidált körülmények között élnek. Akadtak azonban olyan regények is, amelyekben már helyet kapott a proletárok világa is. Fertsek Ferenc Pubi és a körülmények (1938) című regényének főhőse Lányi László, vagyis Pubi, az elkényeztetett úri fiú, akinek államtitkár az apja. Laci rosszul tanul, apja azzal fenyegeti, hogy inasnak adja. Laci ezt megelőzendő elszökik otthonról. Bolyongása során találkozik Janival, a pincérfiúval, akivel előző nyáron kötött barátságot. Jani tüdőbeteg, de magára veszi Laci problémáját. Szüleit értesíti tervéről, hogy a tulajdonos előtt felfedve a helyzetet a szálloda éttermében szerez állást a fiúnak. Laci dolgozni kezd, fokozatosan megismeri a világot, találkozik a nyomorral, azzal például, hogy a nagybeteg Jani nem kap vajat – az csak a vendégeknek jár – és gyalázatos körülmények között lakik az elegáns szállodában. Haldokló barátja megmentése érdekében végül levelet ír apjának, aki el is helyezi egy szanatóriumban Janit, de már nem lehet rajta segíteni, meghal. Laci visszamegy szüleihez, de az egykori elkényeztetett fiú helyett a komoly, felelősségteljes diák áll előttünk. Laci találkozik Kemény Dezsővel, aki zsidó származású, és megdöbbenve értesül arról, hogy Dezső származása miatt esetleg nem mehet majd az orvosi egyetemre.

Fáth Imre regénye, a Forradalom a VI. B-ben (1940) egy diáktréfa következményeivel foglalkozik. Mivel az osztály nem hajlandó elárulni a tettest, az osztályfőnök megfenyegeti a fiúkat, hogy mindenkinek lerontja a magatartásjegyét, és ezzel az addig tandíjmentesen tanulók elvesztik mentességüket. Hogy ezt elkerüljék, az osztály legjobb tanulója, Gyalog Béla magára vállalja a tettet, ez azonban nem tetszik riválisának, a szintén kitűnő tanuló Bagdi-Kováchnak. A fiúk két pártra szakadnak, egyre kezelhetetlenebbek lesznek, végül sikerül tisztázni az osztályban történt rejtélyes eseteket, és a diktátor hajlamú, erkölcstelen Valek bukásával helyreáll a béke. Az élet sötétebb oldala is megjelenik a regényben, a szegény sorsú fiúkat a gazdagabbak zsarolják, ugyanakkor Valek, aki szintén szegény, a gazdag Bagdi-Kovách támogatását is megszerzi. A nemesi származására büszke Bagdi-Kovách a regény végén felismeri Valek aljasságát és kibékül riválisával, Gyalog Bélával.

Átányi István Északi hűsége (1935) részben Finnországban játszódik. A debreceni református gimnázium érettségi előtt álló osztályába új fiú, Varsányi Mihály érkezik, akinek édesanyja finn, édesapja pedig a helsinki magyar követség diplomatája. Misi a következő évben meghívja barátját, Halászy Karcsit Finnországba. A fiúk Németországon keresztül utaznak, ahol találkoznak a kommunisták mesterkedéseivel. (A történések az 1920-as években zajlanak.) Számos veszélyes kaland után megérkeznek Finnországba, azonban Misi egy vízitúrán eltűnik. Karcsi azt gondolja, hogy a szovjetek ölték meg. A következő évben egy szovjet hajó fedélzetén utazik Helsinkibe, a kapitányban felismeri az egyik németországi kommunista ügynököt. Számos bonyodalom után tisztázódik, hogy Misit nem Moszkva ügynökei ölték meg, és egy veszélyes zuhatagban Karcsi életét is a szovjet kapitány menti meg.


Az 1920-as, 30-as években játszódó regények – szociális kérdések és cserkészet

Mint láthattuk, a regények egy részében már helyet kapott a szociális kérdés. Három kötetnek ez a gondolat a központi eleme. Zubor István Mégis ötödikes leszek! (1938) című munkájának hőse a szegény fiú, Péter, akit varrónő édesanyja anyagiak hiányában nem tud beíratni a gimnázium ötödik osztályába. Munkát vállal, így kerül Lukáts úr, a kémikus műhelyébe, akinek megnyeri rokonszenvét. Közben találkozik egyik gazdag osztálytársával, és a jómódú fiú felajánlja zsebpénzét a tandíj kifizetésére. Péter örül, hogy mégis gimnazista lehet, azonban édesanyja lehűti reményeit. Végül a megbetegedetett Lukáts úr helyett a műhelyben helytáll, elkészíti a különböző vegyi anyagokat, és az elégedett Lukáts úr lehetővé teszi, hogy beiratkozzon az ötödik osztályba. Péter küzdelmes sorsa a proletár létbe vezeti az olvasót. Hasonló világot mutat be Kalló Ferenc is két regényében. Az Itt a piros, hol a piros (1940) főhőse az asztalosinas Szalai Laci, aki meggondolatlanságból az itt a piros, hol a piros hazárdjátékon elveszti a rá bízott pénzt. Laci nem meri bevallani tettét, elszökik és börtönbe kerül, ahonnan ugyan mestere kihozza, de Laci elutasítja a segítő kezet. Rossz társaságba keveredik, és csak a keresztény munkásfiatalok segítségével tud kikerülni a bűn világából. Meghiúsít egy bűncselekményt és a kapott jutalomból visszafizeti az ellopott pénzt, s a regény végére minden jóra fordul. Mindenesetre Laci gondjai, világa teljesen más közeget mutatnak be, nem a megszokott gimnazistaproblémával találkozik az olvasó. Kalló másik regénye, a Fiúk a bányában (1943) bányász fiatalok között játszódik. Hőse Bíró Marci, az árva fiú, aki Csiki Mihálynál nevelkedik. Csikiék becsületes munkásemberek, édes fiúk azonban züllött alak, Marci ellensége, aki ellopja a falu papja vezetésével Budapestre készülő fiúk pénzét, és megpróbálja eltenni láb alól tette tanúit, Bálintot és Marcit is. De lelepleződik, és ő pusztul el a bányában. Ez a regény is eleven alakokkal ábrázolja a bányászok életét és a középosztálybeli olvasó számára egy új világot mutat be.

A cserkészek közé két könyv vezeti az olvasót. Az első Velősy Elek Miska. A diadalmas cserkészgondolat regénye (1933), amely a Könyvbarátok ifjúságnak szánt könyvei első kötete volt. A regény kétségtelenül a szociális tematikába is besorolható lenne, hiszen főhőse Miska, proletárfiú, nevelőapja részeges, brutális viceházmester. Miska a cserkészek között találja meg azt a közösséget, amelynek segítsége révén kiemelkedik sivár környezetéből és hasznos tagja lesz a társadalomnak. A másik kötet Buday Géza Krasznabecsi háborúja (1938) volt. A regény egy cserkészcsapat és „civil” fiúk ellentétét, háborúskodását meséli el fordulatos történet keretében. A cserkészek ugyan győznek, de fontosabb, hogy a regény végére elsimulnak az ellentétek.

Az Egyetemi Nyomda ifjúsági könyvei egyfajta missziót töltöttek be a két világháború közötti könyvkiadásban; az egyes kötetek népszerűek voltak, rendszeresen olvasták őket az akkori fiatalok. A sorozat köteteinek olvasottságát kétségtelenül elősegítette, hogy felkerültek az Országos Ifjúsági Irodalmi Tanács által az ifjúsági könyvtáraknak beszerzésre javasolt könyvek jegyzékére. Vitathatatlan tény, hogy ez a kedvező elbírálás nem elsősorban az egyes kötetek irodalmi, esztétikai értékeinek szólt – bár számos munka nem nélkülözte azokat sem –, hanem hazafias szellemének, többnyire konzervatív világnézetének, a vallásos értékek hangsúlyozásának, vagyis azoknak a szempontoknak, amelyek a kor oktatáspolitikáját is jellemezték. Néhány kötet, így A kőbaltás ember vagy Ortutay Kis magyar néprajza a magyar ifjúsági, illetve ismeretterjesztő irodalom klasszikusai közé tartozik. Az Egyetemi Nyomda ifjúsági könyvei mindenképpen méltók korhoz kötöttségük ellenére is az utókor figyelmére.



[1] Iványi Béla Gárdonyi Albert (1927): A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda története 1577–1927. Szerk. Czakó Elemér. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. 167-172. p.

Käfer István (1977): Az Egyetemi Nyomda négyszáz éve 1577–1977. Bp. Magyar Helikon, 193. p.

Magyary Zoltán (1927): A Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetsége. In: A magyar tudománypolitika alapvetése. Szerk. Magyary Zoltán. Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetsége, Bp. 513-521. p.

[2] Virág Rita (2004) A Magyar Könyvbarátok folyóirata, a Diárium. Magyar Könyvszemle, 120. 3. sz. 259. p.

[3] Diárium, 2. 1932. 16-18. p.

[4] Diárium, 2. 1932. 19-22. p.

[5] Diárium, 2. 1932. 63. p.

[6] Diárium, 2. 1932. 115. p.

[7] Diárium, 7. 1937. 151. p.

[8] Könyvbarátok Kis Könyveiről. [Sajtószemle]. Diárium, 3.,1933. 62-67. p.

[9] Két esztendővel ezelőtt indították útnak a Magyar Könyvbarátok új kiadványsorozatukat. [Sajtószemle]. Diárium, 4. 1934. 157-159. p.

[10] Kosztolányi Dezső (1933) Levél a könyvről. Diárium, 3. 1933. sz. 11-13. p. Az eredetileg a Literatúrában megjelent írás újraközlése. Kötetben legutóbb: Kosztolányi Dezső (2002) Nyelv és lélek. Bp. Osiris, 361-363. p.

[11] Móricz Zsigmond (1933): A gyermek és a könyv. Diárium, 3. 1933. 69-70. p. Az eredetileg a Pesti Naplóban megjelent cikk újraközlése. Kötetben: Móricz Zsigmond (1978) Tanulmányok 1. Bp. Szépirodalmi, 1978. 692-696. p.

[12] Tallózás. Diárium, 4. 1934. 199-204. p.

[13] Könyvbarátok Kis Könyvei. Diárium, 2. 1932. 161-162. p.

[14] Az ifjúsági irodalomról. Diárium, 4. 1934. 169-170. p.

[15] Diárium, 3. 1933. 9. p.

[16] L. Ujváry Lajos, vitéz, (1896–1959), középiskolai tanár, kiadói lektor, műfordító, 1940–1945 között a kassai tankerület főigazgatója. Behatóan foglalkozott az ifjúság olvasásával, e témában írt fő műve 1936-ban jelent meg A mai gyermek és a könyv címmel. A munkában öt iskola 2521 tanulójának kérdőíves válaszát dolgozta fel. Az ifjúság „olvasási láz”-át sok szempontból aggályosnak tartja, kutatási eredménye szerint egy-egy fiatal havi átlagban 7,6 kötetet olvas, de a diákok 19 %-a havonta szinte hihetetlen mennyiségű, 30-40 könyvet. A felnőttek irányítása megszűnt, a létező könyvjegyzékek pedig nem tartanak lépést a korral. Ujváry sürgette az iskolai könyvtárak fejlesztését és hozzáértő könyvtárosok alkalmazását.

[17] Ifjúsági irodalmunk múltja és jelene. Diárium, 5. 1935. 193-198. p.

[18] A világháború az ifjúsági irodalomban. Diárium, 7. 1937. 16-18. p. A szociális nevelés könyvei. Diárium, 7. 1937. 53-54. p.

[19] A nemzedékellentét gyermekkönyveink tükrében. Diárium, 8. 1938. 42-44. p.

[20] A nemzedékellentét a pedagógia mérlegén. Diárium, 8. 1938. 80-81. p.

[21] Párbeszéd az irodalmi nevelésről. Diárium, 6. 1936. 129-133. p.

[22] Külföldi gyermekkönyvek magyarul. Diárium, 7. 1937. 199-201. p.

[23] Lengyel sasfiókok. Diárium, 9. 1939. 41-43. p.

[24] A gyermekek költészete. Diárium, 11. 1941. 2.119-122. p.

[25] Weöres Sándor(1941) Nyilatkozat. Diárium, 11. 2. 180. p.

[26] Máté Károly (1896–1987) irodalom- és sajtótörténész, egyetemi magántanár, 1934-től 1949-ig az Egyetemi Nyomda igazgatója. 1949 után a Tankönyvkiadó, majd a Kartográfiai Vállalat szerkesztője.

[27] Diárium, 3. 1933. 61. p.

[28] Orbán Dezső (1882–1964), néhány kötetét Gyulai Ádám néven publikálta. Szinte minden műfajban alkotott, igazi népszerűséget azonban ifjúsági műveivel szerzett. 1945 után már nem jelent meg új könyve, néhány munkáját a rendszerváltás környékén ismét kiadták (Az ezüstflotta kincse, 1989, Móra, Delfin Könyvek; Szent István barbárjai, 1992. Libra.)

[29] Tamás István (1904–1974) Pécs szerb kiürítése után 1921-ben baloldali nézetei miatt Jugoszláviába emigrált. Szabadkán lett újságíró, költő. Az 1930-as években hazatért Magyarországra, de 1939-ben az USA-ba távozott. Az 1930-as években népszerűek voltak regényei.

[30] Sztrókay Kálmán (1886–1956) matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett, a Földrengésvizsgáló Intézet munkatársa volt, de 1912-től kezdődően tudományos ismeretterjesztő művek publikálásából élt.

[31] Fábián Gyula (1884–1955) a budapesti Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett, Sárváron, majd Szombathelyen tanított. Számos ifjúsági regényt publikált.

[32] Szegváry Mihály (?–?)

[33] Kalló Ferenc (?–?) valószínűleg orvosi diplomát szerzett, író. 1974-ben még publikált a Vigíliában. Nem tévesztendő össze Kálló Ferenc mártírhalált halt tábori lelkész esperessel (1894–1944).

[34] Szentiványi Jenő (1909–1986) népszerű ifjúsági regények írója.

[35] Fertsek Ferenc, eredeti neve Fertsek Elza (1889–1974) tanítónő volt, de iparművészként és ifjúsági íróként vált ismertté. 1945 után egy ideig gyermekkönyvtáros volt.

[36] Féja Géza (1900–1978) író.

[37] Kerekesházy József (1912–2003) író, történész. Jogot végzett, egy ideig bíró volt. 1963-ban kivándorolt Ausztriába. Számos életrajzi és történelmi regényt írt, ismeretterjesztő munkássága is jelentős volt.

[38] Marssó József (1901–1990) író. Az Eötvös Collegium tagjaként magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett, filozófiai témából doktorált. Nyíregyházán tanított 1958-ig, nyugállományba vonulásáig. 1945 után elszórva jelentek meg írásai.

[39] Szira Béla (1890–1961) író. Latin-történelem szakos tanár, a két világháború között népszerűek voltak ifjúsági regényei.

[40] Velősy Elek (1899–?) a Pénzügyminisztérium tisztviselője és cserkészvezető volt. Számos közleménye jelent meg a cserkészetről.

[41] Hankó Béla (1886–1959) zoológus, egyetemi tanár, 1927-től a tihanyi Biológiai Kutató Intézet igazgatója. Főleg halbiológiai kutatásai voltak jelentősek és őt tekintik a hazai háziállat-történeti tudományterület megteremtőjének. 1950-ben nyugdíjazták, 1957-ben kivándorolt Kanadába.

[42] Szentgyörgyi Sándor (?– 1939?) sportújságíró, fordító, író.

[43] Szondy György (1889–1961) középiskolai tanár, író. A gyermek- és ifjúsági irodalom történetével és elméletével is behatóan foglalkozott, számos publikációja jelent meg a kérdésről. A két világháború időszakban kedveltek voltak ifjúsági regényei.

[44] Lambrecht Kálmán (1889–1936) paleontológus, főleg az ősmadarakkal foglalkozott, a Madártani Intézetben létrehozta Közép-Európa legnagyobb összehasonlító csonttani gyűjteményét. Tudományos pályafutása Herman Ottó mellett indult, akinek életrajzát megírta. Számos szak- és ismeretterjesztő könyv szerzője volt.

[45] Madarassy László (1880–1943) etnográfus, a pásztorélet kutatója volt.

[46] Méreiné Juhász Margit (1902–1965) író, költő. Középiskolai tanár volt Nyíregyházán, majd 1940–1944 között Kolozsváron. Verseskötetet és regényt publikált. 1945 után az MTA Könyvtárának lett munkatársa, közreműködött a Mikszáth kritikai kiadás munkálataiban és több tanulmányt publikált az íróról.

[47] Átányi István (1906– ?) finnugor nyelvész, műfordító, író.

[48] Faragó Ede (1895–1973) katonatiszt, politikus, cserkészvezető, író. 1945 után internálták, majd kitelepítették Budapestről Jászkisérre, ott is hunyt el.

[49] Kalmár Gusztáv (1892–1949) földrajzi szakíró, tanár, bencés szerzetes volt. Tankönyveket, ifjúsági ismeretterjesztő munkákat és regényeket írt.

[50] Somfay Margit (1892–1965) újságíró, filmkritikus, író.

[51] Honti Jenő (1897–1958) r. k. pap, természetrajz-földrajz szakos tanár.

[52] Buday Géza (1882–1954) középiskolai tanári oklevelet szerzett, rövid ideig Budapesten tanított, majd Makóra került és a Református Polgári Fiúiskola igazgatója lett. Pedagógiai cikkeket és ifjúsági könyveket írt.

[53] Zubor István (1902–1968) újságíró, író, turisztikai, fényképészeti és ifjúsági könyvei jelentek meg.

[54] Dénes Gizella (1900–1975) író számos történelmi és ifjúsági regényt írt.

[55] Kenyeres Imre (1911–1962) irodalomtörténész, egyetemi tanársegéd, a Diárium szerkesztője volt.

[56] Fáth Imre (1896–1944) jogot végzett, újságíró, író.

[57] Kilián Zoltán (1888–1962) író, újságíró, a Magyar Rádió dramaturgja, 1945 után tanár volt.

[58] Buzás Viktor (1881–1944?) gimnáziumi tanár volt Budapesten, ifjúsági íróként is működött.

[59] Ortutay Gyula (1910–1978) folklorista, egyetemi tanár, politikus.

[60] Ujj Péter (?–?) életrajzi adatai ismeretlenek, a két világháború között néhány ifjúsági könyve jelent meg.

[61] Saád Ferenc (1899–1989?) hivatásos katonatiszt volt.

[62] Diárium, 11. 1941. 2. 181. p.


 


________________________________

György Pogány: The juvenile literature books of the Egyetemi Nyomda (Hungarian University Press) between the I. and II. world war

The Egyetemi Nyomda (Hungarian University Press) was one of the most important presses and publishing houses of Hungary between 1920 and 1940. Its priority was the publishing of scientific and school books, but it had also a lot of belles-lettres publications. The press organized a book club called Könyvbarátok Szövetsége (Ligue of bibliophiles), edited a special journal with the title Diarium for them and established the series Könyvbarátok kis könyvei (Little books for bibliophiles) later Könyvbarátok ifjúsági könyvei (Juvenile books for bibliophiles) for teenager readers. Between 1933 and 1944 the press published more than 50 novels, all of them by Hungarian writers and in the most cases with Hungarian stories. The books were bibliophile editions with nice illustrations and bindings. The aim of the works was the developing of patriotism, Christian religiosity and conservative political views. Most of the books were rather for boys about the Hungarian history or they had contemporary or fantastic stories but some of them were popular scientific works. Some of the novels were about the Hungarian middle-class teenager boys of the years 1920–1940. Sometimes they treated social questions, they presented the life of the children or young people of the worker class. The publications of the Egyetemi Nyomda played an important role in the forming of the reading public, some of the works they published became real classics.

_________________________________

Multimédia tartalom:

Értékelés

Még nem érkezett értékelés

Szólj hozzá:

Kérem, jelentkezzen be!

Hozzászólások: